17/05/2026
Urunk mennybemenetele Mt 28, 16-20
Abban az időben: A tizenegy tanítvány elment Galileába, fel arra a hegyre, ahova Jézus rendelte őket. Amikor meglátták őt, leborultak előtte a földre. Egyesek azonban még mindig kételkedtek. Jézus odament hozzájuk, és ezt mondta nekik: „Én kaptam meg minden hatalmat az égen és a földön. Ezért most menjetek el, és tegyetek tanítványommá minden nemzetet! Kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Tanítsátok meg őket mindannak megtartására, amit parancsoltam nektek! És íme, én veletek vagyok mindennap a világ végéig!” Ezek az evangélium igéi.
Ha Jézus Krisztus felment a mennybe, akkor Ő most hol van?- tehetjük fel jogosan a kérdést.
Évekkel ezelőtt néhány kisgyereknek afféle hittanos-foglalkozásokat tartottam. Kérdeztem tőlük, mivel úgy imádkozunk, hogy „Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy”, illetve Jézus is felment a mennybe az Atyához, akkor Isten valahol a felhők felett, talán a világűrben kell, hogy legyen? Értetlenül néztek rám, talán csodálkoztak is tudatlanságomon, és örömömre erőteljesen tiltakoztak: „az Isten nem a világűrben van, hanem a szívünkben!” „Igazatok van!” – helyeseltem kijelentésüket.
Úgy is fogalmazhatunk, hogy Jézus Krisztus velünk van. A szentmiséken is Vele találkozunk, de találkozhatunk Jézussal a mindennapokban is. Találkozhatunk Vele az imában, de ott van a tőlünk segítséget kérő emberben, ott kell, hogy legyen életünk eseményeinél. Akkor vagyunk Vele, és Ő akkor van igazán velünk, ha tanítása szerint élünk.
Azzal, hogy Jézus Krisztusban eljött az Isten, leszállt hozzánk a menny, az Isten világa. Jézus mennybemenetelével pedig, az ember világa emelkedett az Istenhez. Hiszen Jézus mennybemenetele, az emberi természetünk felmagasztalása, megdicsőülése is volt.
Jézus mennybemenetele jelezte a tanítványok számára, hogy most új korszak következik. Ezután nem olyan módon lesz velük, mint eddig volt. Nem fogják őt látni, hallani, mégis tapasztalni fogják a közelségét.
Jézus nem azért távozott, hogy ott az Atyánál, a „mennyben” gondtalanul élvezze az öröklétet, hanem azért, hogy ott a mennyben, a mennyei Atyánál segítsen bennünket. Hiszen Ő a Szószólónk (1Ján 2, 1), Ő az egyetlen Közbenjárónk (1Tim 2, 5) az Atyánál. Ő valóban együttérez velünk (Zsid 4, 15). Jézus Krisztus mintegy mutatja az Atyának a mennyei szentélyben (Zsid 8, 1-3), a miattunk és értünk szerzett sebeit, a „nagy váltságdíjat” (1Kor 6, 20), amely által az Atya valóban a gyermekeivé fogadott bennünket. Így Jézus Krisztusban elválaszthatatlanul az élet Forrásához, az örök Szeretethez, a mennyei Atyához tartozhatunk.
A mennybemenetel előtt az apostolok feladatot kaptak. Mégpedig olyant, amely meghaladta erőiket: Krisztus követőivé kell tenniük minden teremtményt. De nem kellett ettől félniük, hiszen Krisztus Urunk megígérte, és ígérete nekünk is szól: „íme, én veletek vagyok mindennap, a világ végéig” (Mt 28, 20).
Urunk, Jézus Krisztus! Te felvetted emberségünket, hogy részt vállalj sorsunkból, és magaddal vitted a mennyei dicsőségbe, hogy felmagasztald azt. Megtestesülésed és megdicsőülésed töltsön el bennünket olyan reménnyel, amely erőt ad nekünk a mindennapokhoz. Ámen.
