28/05/2024
AZ ÖNMAGUNKBAN VALÓ KÉTELKEDÉS ELENGEDÉSE
„Egyik délután felhívott egy férjes asszony, aki nemrég csatlakozott az Al Anon egyik csoportjához. Részmunkaidős ápolónőként dolgozott, teljesen magára vállalta a két gyermek nevelésével járó összes feladatokat, ő végezte az összes házimunkát, a ház karbantartását és a pénzügyeket is beleértve. „El akarok válni a férjemtől – zokogott. – Nem bírom tovább elviselni se őt, se a bántalmazásait. Gondolja, hogy képes leszek gondoskodni magamról?”
Nem csupán helyes, ha gondoskodunk saját magunkról, hanem képesek vagyunk arra is, hogy jól gondoskodjunk magunkról.
Sokunk teljesen biztos abban a képességében, hogy tud gondoskodni másokról, s ugyanakkor kételkedik saját belső erejében, amely a magunkról való gondoskodáshoz szükségeltetik. Lehet, hogy múltunk és jelenlegi körülményeink hatására az a meggyőződés él bennünk, hogy nekünk kell gondoskodnunk másokról, ugyanakkor szükségünk van arra, hogy mások gondoskodjanak rólunk. Ez a hiedelem végleges kapcsolati függőséget idéz elő.
Mindegy, hogy ez az önpusztító hiedelem honnan származik, nyugodtan szélnek ereszthetjük, és új, egészségesebb, pontosabb elképzeléssel helyettesíthetjük. Tudunk gondoskodni magunkról – akár valamilyen kapcsolatban, akár egyedül. Segítenek benne szeretteink, barátaink és Isten.
Ha tudjuk, hogy képesek vagyunk gondoskodni magunkról, ez nem jelenti, hogy alkalomadtán nem élünk át félelmeket, kínos érzéseket, kételyt, dühöt, gyöngeséget. Inkább azt jelenti, hogy a „bátor sebezhetőséget” gyakoroljuk ahogy Colette Dowling nevezte ezt a Hamupipőke – komplexus című könyvében. Lehet, hogy félni fogunk, de akkor is cselekedni fogunk.
Istenem!
Segíts elfogadnom, hogy képes vagyok gondoskodni magamról. /Melody Beattie)