Tiszaroffi Református Egyházközség

24/05/2026

– Több az egyház – Fekete Károly püspök gondolatai pünkösd ünnepére

Az egyház Ura nem magányos keresztyéneket akar maga mellett tudni. Krisztus Lelke betagol a gyülekezet közösségébe. Az egyház ideje a végidőkig tart, és ez a Krisztushoz kötöttség korszaka. Az egyház létmódja a gyülekezet, a közösség megtapasztalásának a helye. Így részesedik Krisztusban és az Ő jótéteményeiben, irányításában országa szolgálatára. Megjelenési formája az istentisztelet, ahol megszólal a nyilvános hitvallástétel énekben, imádságban, igehirdetésben és tanúságban, ahogy az az első gyülekezetben is volt: „Ők pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban.” (ApCsel 2,42)

Egyház Ura, Jézus Krisztus!

Bűnbánattal mondjuk ki, hogy belülről látjuk igazán, több az egyház, mint aminek látszik, és amivé tettük, mi emberek. Bocsáss meg, hogy torzítjuk hamis kegyességgel és nagyra töréssel, hatalomvággyal és kish*tűséggel.

Hálát adunk Neked, hogy belülről láthatjuk igazán, több az egyház, mint aminek látszik, és amivé tettük. Add Urunk, hogy átragyogjon Isten valósága a jogi szervezeten, a régi szertartásokon, a máshol is előforduló életszabályokon, s legyen otthonná, hajlékká, tápláló-nevelő-befogadó élettérré közösségeink sora. Ámen.

Fekete Károly

19/05/2026

✍🏼 Fekete Károly: Válaszút előtt

„Az egyház hajóját nem köthetjük idegen horgonyokhoz, sem a politikához, sem a gazdagsághoz, sem a kultúrához, hiszen az egyház egyetlen ura Jézus Krisztus” – hangsúlyozta Fekete Károly tiszántúli püspök május 15-én a debreceni Nagytemplomban. A Református Holnap beszélgetéssorozat idei első alkalmán tartott előadásában az egyházvezető határozottan elutasította az egyházba szivárgó politikai hatalomgyakorlási mintákat és az autokrata vezetést, egyúttal a tiszta zsinat-presbiteri elvekhez való visszatérést sürgette.

Az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük Fekete Károly püspök előadásának szövegét: https://ttre.hu/tartalom/8405/3/keruleti/fekete-karoly-valaszut-elott

18/05/2026

15/05/2026

Tisztelt Érdeklődők! Ajánljuk szíves figyelmükbe Egyházközségünk hivatalos honlapját, ahol megismerkedhetnek szerteágazó munkánkkal és szolgálatunkkal.

„Mert nem önmagunkat hirdetjük, hanem Krisztus Jézust, az Urat, önmagunkat pedig mint szolgáitokat Jézusért.” ( II. Kor. 4,5 ) Küldetésnyilatkozat: A Tiszaroffi Református Egyházközség a reformátor őseink által reánk hagyott (1. Egyedül Jézus Krisztus által v...

03/05/2026

02/05/2026

19/04/2026

Önvizsgálat – Fekete Károly püspök gondolatai

Szomorú a megállapítás és a keresztyén embernek még olvasni is keserves a Rómaiakhoz írt levél szavait: „miattatok gyalázzák Isten nevét a népek között.” (Róm 2,24) Ebben a legsúlyosabb szó a „miattunk”, amely azt jelzi, hogy újra és újra okot adunk a szidalmazásra, az Isten és népe bántására. Az okok listáján nagyrészt ugyanazok a vádpontok szerepelnek: lelki gőg, hamis öntudat, felfuvalkodottság, önistenítés.

Sajnos Isten számára sokszor nem vagyunk jó reklám. A tisztelet felkeltése helyett gyalázatot hozunk rá. Isten biztató, tanító szava helyett inkább szeretjük a magunk kioktató, lekezelő hangját hallatni, az Evangélium helyett a féligazságaink magvait hinteni. Jogos ilyenkor a kérdés: aki tanácsokat osztogatsz az ország dolgában, hogyhogy nem tudsz rendet tenni a magad háza táján? Aki megszólod az ifjakat, hogyhogy nem bírsz a saját gyermekeddel? Aki számon kéred a közösségek válságát, miért húzod ki magad mindenből? Aki szereted a dolgok könnyebbik végét megfogni, miért vársz másoktól áldozatokat?

Istenünk!

Lehajtott fejjel kérjük bocsánatodat, mert sokszor alkalmazunk kettős mércét. Magunkat felmentjük, másokat meg kipellengérezünk. Méltatlanságunkkal sokakat el­lened ingerlünk, pedig tudjuk: vakok vezetője az lehet, aki lát, és utat az mutathat, aki ismeri a járást.

Láttasd velünk tervedet, aminek engedelmeskedhetünk, vezess minket utadon, hogy senkit ne vigyünk tévútra. Neved kimondása hozzon áldást mindannyiunkra! Ámen.

12/04/2026

Szív és száj – Fekete Károly püspök gondolatai

Isten adta Ézsaiás próféta szájába: „ez a nép csak szájával közeledik hozzám, és ajkával dicsőít engem, de szíve távol van tőlem.” (Ézs 29,13) Bár emlegették Isten nevét, de nem engedték be a hétköznapjaikba. Isten igényessége szólal meg itt, aki a hozzá közeledésünk mértékét és mércéjét nem feljebb emeli vagy lejjebb teszi, hanem az az igénye, hogy beljebb helyeződjön, mert Isten magához egészen közel akarja vonni az embert. Ő nem elégszik meg a hozzá közeledés sekélyes módjával, a formális rituáléval, a hagyományőrzéssel, a vallásos illendőséggel. Ezek az elhidegülés és a lélek étvágytalanságának a jelei. Isten hiányérzetének oka: szájával közeledik, de a szíve távol van tőlem.

Isten mindig a szívünket nézi, mert ránk figyel. Kíváncsi arra, ami foglalkoztat, amivel nem tudsz mit kezdeni, ami nem fér a fejedbe, ami emészti az életedet, mert nem tudod megoldani, hiszen nincs rá képlet, nincs hozzá megoldó kulcs, nincs rá szabály. Ő azért figyel az ember szívére, mert megmenteni és nem elpusztítani, megnyerni és nem elvetni akar minket. Isten a szívünk távolságtartásától függetlenül a közeledést választja: szívközelbe jött, hogy közel vonjon minket magához.

Isten szív-érzékeny megoldásaihoz olyan erők állnak a rendelkezésére, amelyeket az ember sem kiszámítani, sem manipulálni, sem visszaverni nem tud. Ez az Isten minden értelmet felülmúló bánásmódja, ami minden várakozáson túli.

Életünk Ura!

Közeledünk mi Hozzád, de vigyázunk, hogy maradjon tisztes távolság közöttünk. Vesztünkre – hagyunk egy kis holtteret a magunk akaratának, kedves-bűnös kísértéseinknek, az egymással folytatott birkózásainknak, az önzésünknek. Bánjuk ezt, és hívunk: jöjj, szívünkbe Úr Jézus!

Hála, hogy Te nem torpansz meg, sőt keresed egész személyiségünket. Szívig hatoló szereteteddel állítsd helyre összetört közösségeinket, gyógyítsd háborgó lelkünket! Adj békességet Úr Isten a mi időnkben a földön, mert nincs senki más, aki ezt megadhatná nekünk! Ámen.

05/04/2026

Húsvéti biztatás – Fekete Károly püspök gondolatai húsvét reggelére

Húsvét hajnalban Isten mozgósította az életerőket, a feltámasztás energiáit: „És amikor bementek a sírboltba, látták, hogy egy fehér ruhába öltözött ifjú ül jobb felől, és megrettentek. De az így szólt hozzájuk: Ne féljetek! A názáreti Jézust keresitek, akit megfeszítettek? Feltámadt, nincsen itt. Íme, ez az a hely, ahová őt tették.” (Mk 16,5-6)

Isten mennyei erői megelőzték az ördögi halálerőket. Krisztus feltámasztása Isten hatalomátvétele volt és az emberi hatalmaskodás viszonylagossá tétele. Isten éltető ereje gondoskodott a halál trónfosztásáról. A nyitott sír mutatja a feltámadás erejét: a fény feltárulását, a látás élességét, a létezés biztonságát, a megnyílás örömét.

Ezért van esélye ma is az életnek. Ha a húsvéti hit és megújulás erői határoznak meg bennünket, akkor nem a halálos erők fognak győzni, hanem az emberi élni akarás és a jó szándék erői. Most kell beszélni az értelmetlen halálok idején határozottan az életről, a gyűlölet idején vallani a szeretetről, a totális veszteség idején szólni a Krisztus győzelméről, az értelmetlen áldozatok idején hirdetni az egyetlen értelmes jézusi áldozatot, a tárgyalásképtelenség közepette mintát adni az evangéliumi párbeszédről, az átverések, álhírek és félrevezetések világában szükségünk van az igaz tanúságra küldő angyal féleleműző szavára: „Ne féljetek!”

Komolyan veszem a húsvéti biztatást, így az ünnepből a hétköznapokba indulva én is vallom:

„Mért félne szívem? Él az én Uram,
Békesség Királya, benne nyugta van,
Ő a diadalmam, pajzsom, életem,
Szívemben már nincsen semmi félelem.
Győzelmet vettél, ó, Feltámadott!
Dicsőséggel fényes a diadalod!” (RÉ21 514:3)

Fekete Károly

03/04/2026

✞ Botránykereszt – Fekete Károly püspök gondolatai Nagypéntekre

A Krisztust igazán hirdető ember és egyház minden időben találkozott azzal a két hatással, amiről Pál apostol is ír: „mi a megfeszített Krisztust hirdetjük, aki a zsidóknak ugyan megütközés, a pogányoknak pedig bolondság…” (1Kor 1,23)

A csak vallásos embernek kelepce, hallatlan merészség, botrány az áldozat fája, hiszen a vallásos ember az Isten hatalmi megnyilvánulásaira kíváncsi. Jeleket vár, amelyekben Isten felfedi magát. Szenvedő Messiás? Hogyan szenvedhet az igaz? Vagy, ha szenved, akkor nem is nevezhető igaznak!

A hitetlennek a kereszt Krisztusának sorsa az értelem gyalázata, az ideák összetörettetése, esztelen rendellenesség. A hitetlen ideológiát vár Istentől, amely az ész számára áttekinthető, s meggyőző érveket tartalmaz.

Isten azonban sem a vallásosság, sem a bölcselkedés lejáratott eszközeit nem választja a maga feltárására, hanem egy elképesztő formánál marad – a keresztnél.

Krisztusunk!

Érzékeljük, hogy aki csupán hallja a keresztről szóló igéket, annak erőtlenség, botrány, ostobaság ez az egész. De érezzük azt is, hogy amióta élővé lett számunkra kereszthalálod értelme, azóta új kezdet, valóságos kiengesztelődés, mindent elrendező találkozás, kapcsolódási pont, az Isten bölcsen kegyelmes döntésének ajándéka lett szenvedéstörténeted. Dicsőség ezért Neked! Ámen.