06/09/2026
Magányosan
Pszichológus előtt, bús arcú ember ül.
Uram mi ügyben jött?! De szó még nem csendül.
Mindketten még várnak, igy ülnek a csendben.
Percek lomhán mállnak, Halk szó, lassan rebben.
Már megkeseredtem, mosolyt nincs ki adjon,
Magányossá lettem, életem siralom.
Doktor úr segítsen, írjon nekem gyógyszert.
Vagy ha erre nincsen, ajánljon egy módszert.
Hol az a vigasság, amely gyógy-ír lehet.
Hol van a boldogság, ami hozzá vezet.
Vakarja a fejét… a doktor úr töpreng.
A megoldási kép, szép lassan feldereng.
Ismerek egy embert, a helyi cirkuszban.
Sokak által ismert, vígság jár nyomában.
Ő egy lelkes bohóc, ki boldogságot oszt.
Orrán piros gombóc, megnevetteti doszt.
A páciens fel állt, szemében könny csurran.
Arca fehérré vált. Ő, én vagyok uram.
Soli Deo Gloria!
Egy nem rég elhangzott Igehirdetés alatt elmondott, történet alapján íródott e versem.
Csaba Zoltán
