25/04/2026
Érdemes elolvasni, töprengeni, megfontolni 🙏🙂 igazán bölcs és igaz szavak
MERRE TOVÁBB, KATOLIKUS EGYHÁZ? – TÖRÖK CSABA TEOLÓGUS TÖPRENGÉSEI A VÁLASZTÁSOK UTÁN
„Ha elengedjük a valóságot, az megbosszulja magát. A mostani választás fényes példával szolgál erre” – állítja Török Csaba katolikus teológus. Az esztergomi bazilika plébánosa párhuzamot von az 1989-90-es rendszerváltás és a mostani választások között, levonja az elmúlt 16 év tapasztalatait az állam és az egyház kapcsolatában, majd szempontokat kínál a hazai katolikus közösség megújulásához.
▶️„Az elmúlt napokban számtalan beszélgetésre nyílt lehetőségem utcán és kapuban, telefonon és üzenetek révén, ismerősökkel és ismeretlenekkel, négyszemközt és tágabb körben. Volt, akin erőt vett a világvége-hangulat, valódi fenyegetésként beszélt a háborúról, a ránk váró sorscsapásokról. Mások elképesztő felszabadultsággal és évek óta nem tapasztalt oldottsággal, mosolyogva szólaltak meg. Egyesekkel korábban még soha nem váltottam két mondatnál többet, másokkal megannyi mély eszmecserén vagyunk már túl.
Kiderült az is, hogy papi mivoltom olykor feszélyező a másik számára: nem kevesen vannak, akik katolikus identitásom és klerikus státuszom miatt azt hitték, tudják, mit gondolok, mi a véleményem. Olyanokkal is szóba tudtam elegyedni, akik korábban a környezetük nyomása vagy valamiféle érzelmi konfliktustól való félelem miatt nem mondták el őszintén, miként látják közös dolgainkat. A sztereotípiák felmondták a szolgálatot: életkortól, egzisztenciális helyzettől, de akár még a hithez való viszonyulástól is független, ki miként értékeli a választások után beállt helyzetet, az előttünk álló jövőt.
Ezerarcúak vagyunk, s nincs az egyházban „politikai uniszónó”. Normális körülmények között azt mondanám: ez a legtermészetesebb. Ám ma, Magyarországon, sokan meglepődnek ezen."
▶️„Egyházunk nehezen reagál a gyökeres váltásokra. Természetünknél fogva szeretjük a lassú mozgásokat, a finom lépéseket, a folyamatosság megtörését nem sugalló változásokat. Olykor épp azért válunk túlzóan sietőssé a választásainkban, mert idejekorán elébe vágva a folyamatoknak minimalizálni szeretnénk az átalakulást. Azt is mondhatnánk, közösségünk jobban szereti a biztonsági játékot és a kiszámíthatóságot, mint a spontaneitást, a rizikóval járó kreativitást és a bizonytalanság tudatos felvállalását (amely magában rejti a hibázás, sőt a kisebb-nagyobb bukás lehetőségét is). Ez emberileg még megérthető lenne. Csakhogy van itt egy további, figyelembe veendő szempont. Igen gyakran „lelkipásztori bölcsességnek” vagy éppenséggel „felelősségérzetnek” álcázzuk a félelmeinket, szorongásainkat és tanácstalanságainkat, vagy éppenséggel hatalmi-intézményi pragmatikánkat. Ez nem helyénvaló."
▶️„Amit a magyar közvélemény „a katolikus véleménynek” tartott, igazából nem volt sem a katolikus közösség egészét reprezentáló megszólalás, sem valódi, önálló és szabad vélemény. Nemritkán inkább hangulatkeltésnek, megfelelési vágynak, rosszul értelmezett „közéleti szerepvállalásnak” kellene neveznünk ezeket a zengzeteket."
▶️„Ideje lenne közösen meghatározni: miért is létezünk mi mint egyház? Mi a küldetésünk? A szinódusi folyamat mottója – közösség, részvétel, küldetés – nem is sejtett aktualitásra tesz szert itt és most. A kihívásra nem válaszolhatunk állami vagy önkormányzati támogatással, pályázatokkal, forrásmenedzsmenttel. A plébánia valósága nagyon hamar megmutatja, csak annyik vagyunk, amennyit odaadunk: időt, energiát, elköteleződést, önkéntes felajánlást akár pénzben, akár szolgálatban."
▶️„Ferenc pápa gyakran hangoztatta a parrhészia, a nyílt, olykor fájdalmas, mégis szókimondóan őszinte beszéd fontosságát. Ennek hiányában nem látjuk meg a valóságot s nem leszünk képesek jó, evangéliumi válaszokat adni az idők jelei által nekünk szegezett kérdésekre. Az egyházban senkinek nem kell(ene) elnémulnia azért, mert országunkban politikai változások zajlanak. Csupán adjunk újra hangot az elnémítottaknak, a mesterségesen felerősítetteket pedig szorítsuk rá a kórus összhangzatába való szelíd belesimulásra, a többiekre való odafigyelésre."
▶️„Elképzelhető, hogy a félelmeink és szorongásaink, elhallgatásaink és elhallgattatásaink, ki nem mondásaink és valóság előli meneküléseink pontosan arra világítanak rá, hogy hitünk olyan megújulására lenne szükség, amelynek révén visszanyerjük a hitelességünket? Hiszem, hogy teljes magyar társadalmunknak javára válna nem pusztán a krisztusi üzenet formális kimondása, de egy olyan tanú-egyház, amely érzi és igyekszik érteni a világot, amelyben él."
👉A teljes írás a hozzászólások között található linkre kattintva olvasható.👇
* * *
❗Köszönjük, ha akár adományával (részletek a kommentben), akár adójának 1️⃣ százalékával segíti munkánkat.
Szemlélek Alapítvány
Adószám: 19301127-1-08
rajongók
