Tápiószentmártoni Evangélikus Gyülekezet

13/06/2026

Szentháromság ü. u. 2. 2026. június 14.
Énekek és olvasmányok: 61, 7, 283, 290.
Bevezető igék: Ézsaiás 55, 1-5, 1János 3, 13-18.

Élet Atyánk asztalánál
Mikor pedig ezt az egyik vendég meghallotta, így szólt hozzá: Boldog az, aki Isten országának vendége. (eszik kenyeret Isten országában) 16 Ő pedig a következőképpen válaszolt: Egy ember nagy vacsorát (lakomát) készített, és sok vendéget hívott meg. 17 A vacsora órájában elküldte a szolgáját, hogy mondja meg a meghívottaknak: Jöjjetek, mert már minden készen van! 18 De azok egytől egyig mentegetőzni kezdtek. Az első azt üzente neki: Földet vettem, kénytelen vagyok kimenni, hogy megnézzem. Kérlek, ments ki engem! 19 A másik azt mondta: Öt pár ökröt vettem, megyek, hogy lássam, mit érnek. Kérlek, ments ki engem! 20 Megint egy másik azt mondta: Most nősültem, azért nem mehetek. 21 Amikor visszatért a szolga, jelentette mindezt urának. A ház ura ekkor megharagudott, és ezt mondta szolgájának: Menj ki gyorsan a város útjaira és utcáira, és hozd be ide a szegényeket, a nyomorékokat, a sántákat és a vakokat! 22 A szolga aztán jelentette: Uram, megtörtént, amit parancsoltál, de még van hely. 23 Akkor az úr ezt mondta a szolgájának: Menj el az utakra és a kerítésekhez, és kényszeríts bejönni mindenkit, hogy megteljék a házam. 24 Mert mondom nektek, hogy azok közül, akiket meghívtam, senki sem kóstolja meg a vacsorámat. Alapige: Lukács 14, 15-24.

Annak ellenére, hogy minden embernek egységesen Jézus Krisztusra van szüksége, a bibliában Izrael népe és Isten kapcsolata külön szálon fut. Ezt a helyzetet ennél a példázatnál is látni kell, különös tekintettel erre a mondatra:

„..azok közül, akiket meghívtam, senki sem kóstolja meg a vacsorámat…”

Jézus itt elsősorban kortársai felé szól, akik átmenetileg Őt elutasították. Pál apostol Izrael ügyét a római levélben teszi helyre, amikor írja:

„Az Isten nem vetette el az ő népét, amelyet eleve kiválasztott.”
Róma 11,2.

Mi az, ami ránk vonatkozik? Mennyei Atyánknak az a lelkülete, hogy akaratunkat megelőző, kezdeményező módon munkálja a velünk való bizalmas közösséget. Ezt többek között így olvasunk a zsoltárban:

„Micsoda a halandó – mondom –, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá?” 8. Zsoltár 5.

Jézus Krisztus által elvégzett megváltásra, mint mennyei munkára elmondható, ami a példázatban benne van:

„Jöjjetek, mert már minden készen van!”

Jézus Krisztusnak köszönhetjük, hogy a mi mennyei Atyánkkal, teljes közösségben, örömben és harmóniában lehetünk. Erről beszél János levelében:

„átmentünk a halálból, az életbe” 1János 3,14.

Ebben a bizonyos közösségben nemcsak a kapcsolat, hanem a közelség is értékes, mely következtében Atyánkhoz hasonlóvá válunk természetünkben és képességeinkben. Mennyei Atyánk közelében ő tőlünk nem változik meg, csak mi. Lényegében helyreáll bennünk az Istenképűségünk eredeti méltósága. Pál apostol nyomán ezt nevezzük megszentelődésnek, illetve megbékülésnek. Nem véletlenül kezdődik így a példázat:

„Boldog az, aki Isten országának vendége”, pontosabban, „aki eszik kenyeret Isten országában.”

Ez a mondat az Isten képére teremtett belső emberünkre utal, aki a Szentlélek által életre kell és megéli a Krisztushoz hasonló természetét. Ezt maga Jézus is átélte és gyakorolta, aki ugyan abból a fából van faragva, mint mi, amikor mondja János evangéliumában:

„Az én eledelem az, hogy teljesítsem annak akaratát, aki elküldött engem, és bevégezzem az ő munkáját.” János 4,34.

Igénk erőteljesen hirdeti, hogy senki sem bánja meg, aki a mennyei Atya hívására igent mond. Azt is aláhúzza, hogy nem dől össze a világ, ha elutasítjuk őt, mert akkor másokat keres. Aki valamilyen jelentéktelen, gyorsan elmúló földi ügy miatt lemarad a lakomáról, önmagát zárja ki abból a családból, ahová valójában tartozik. Érdemes ebben az összefüggésben ma gondolni a zsoltár szavára:

„Asztalt terítesz nekem ellenségeim szeme láttára. Megkened fejemet olajjal, csordultig van poharam. 6 Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján, és az Úr házában lakom egész életemben” 23. Zsoltár 5-6.

Az egész teremtett világban odaadóan csak az Atya szeret minket, minden más teremtmény vagy közömbös, vagy ellenséges. Ez a szeretet azért árad felénk, mert belőle származunk. Ezt nem elég neki, hanem nekünk is látni kell. Ez a bizonyos látás teszi bennünk egyértelművé, hogy az asztal mellett ott a helyünk, és amikor nevünkön szólít, minden más ügyet félre teszünk és megyünk, vagy szólunk. Itt vagyok Atyám. Isten jelenlétében lenni a legnagyobb öröm.
"Jöjj Uran Jézus" Jelenések 22,20.
Imádkozzunk:
Hálát adunk neked Atyánk Jézus Krisztusért, aki által megismerhetünk téged és önmagunkat. Köszönjük, hogy közeledben lehetünk és ennek minden örömét folyamatosan átélhetjük. Ámen

11/06/2026

07/06/2026

Hittan tanévzáró 2026. év

06/06/2026

Szentháromság ü. u. 1. 2026. június 07.
Énekek és olvasmányok: 65, 7, 248.
Bevezető igék: 5Mózes 6, 4-9, 1Jn 4, 16-21.

Figyelj a mennyei hívó szóra!
Volt egy gazdag ember, aki bíborba és patyolatba öltözött, és nap mint nap fényes lakomát ren-dezett. 20 Egy Lázár nevű koldus ott feküdt a kapuja előtt, fekélyekkel tele, 21 és azt kívánta, hogy bárcsak jóllakhatna a gazdag asztaláról lehulló morzsákkal, de csak a kutyák jöttek hozzá, és nyaldosták a sebeit. 22 Történt pedig, hogy meghalt a koldus, és felvitték az angyalok Ábrahám kebelére. Meghalt a gazdag is, és eltemették. 23 Amint ez a pokolban kínok között gyötrődve felemelte a tekintetét, látta távolról Ábrahámot és kebelén Lázárt. 24 Ekkor felkiáltott: Atyám, Ábrahám, könyörülj rajtam, és küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét mártsa vízbe, és azzal hűsítse nyelvemet, mert igen gyötrődöm e lángban. 25 De Ábrahám így válaszolt: Fiam, jusson eszedbe, hogy te megkaptad javaidat életedben, éppen úgy, mint Lázár a rosszat. Ő most itt vigasztalódik, te pedig gyötrődsz. 26 Ezenfelül még közöttünk és közöttetek nagy szakadék is tátong, hogy akik innen át akarnak menni hozzátok, ne mehessenek, se onnan ide át ne jöhessen senki. 27 Ő pedig így szólt: Akkor arra kérlek, atyám, hogy küldd el őt apám házához, 28 mert van öt testvérem, beszéljen a lelkükre, nehogy ők is ide kerüljenek, a gyötrelem helyére. 29 Ábrahám így válaszolt: Van Mózesük, és vannak prófétáik, hallgassanak azokra! 30 Ő pedig ezt mondta: Nem úgy, atyám, Ábrahám, hanem ha a halottak közül megy valaki hozzájuk, akkor megtérnek. 31 Ábrahám ezt felelte: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki feltámad a halottak közül. Alapige: Lukács 16, 19-31.

Jézus ezt a példatörténetet annak idején, segítő szándékból mondta a farizeusoknak, akik a pénzsóvárság veszélyes csapdájába estek. Helyzetük hasonlítható egy tehetetlen, vergődő egérhez a csapdában, vagy a légyhez a ragasztós papíron. Így olvasunk erről a történetünk előtt:

„Hallották mindezt a farizeusok is, akik pénzsóvárok voltak, és kigúnyolták Őt.” Lukács 16,14.

A segítő szándékot abban láthatjuk, hogy leleplezi helyzetüket, annak következményeit és egyben mutatja a kiutat. Mindegyikre szükségünk van ahhoz, hogy elkerüljük a ránk váró bajt. A történet mozgósítani akarja az ember együttműködését, ami szintén szükséges ahhoz, hogy amíg nem késő, az elromlott helyzete megoldódjon. Sok esetben a farizeusok tragédiája az volt, hogy elzárkóztak Jézustól, ebből fakadóan életükben és haláluk után a szenvedés és a biztos pusztulás útjára léptek. Isten a mi Atyánk mindig keresi a gondolataink és a lelkivilágunk rendszerében azt a rést, ahol hozzánk férhet, megszólíthat és formálhat. Azért fontos ez a munkája, mert csak így tudjuk elkerülni azt, hogy a vágyaink rabja legyünk, ami eltérít az eredeti rendeltetésünktől. Az ember teremtésbeli küldetését a törvény foglalja össze:

Szeresd az Istent, és szeresd az embertársadat.

Minden ember kezdettől fogva erre van teremtve, programozva és beállítva. Csak ebben a működési módban találja meg örömét, életének értelmét és célját. Aki ettől eltér, annak szétesik az élete és elveszíti a kapcsolatát a forrásával a mennyei Atyjával. Amíg élünk, ha elromlott az életünk meg tudunk újulni, bármi legyen velünk, felül tudjuk írni. Ennek a motorja Isten szava, ami a közelébe visz, ahol megértjük kik vagyunk, hol a helyünk. Igénk fontos figyelmeztetése az, hogy a halállal nincs vége az életünknek. A halál után mindenki szembesül azzal a valósággal, hogy az évek alatt kivé lett, és ennek mi lett a következménye. Amivé életünkben lettünk, azon a halálban már nem lehet változtatni. Isten a mi Atyánk azon munkálkodik, hogy övé legyünk és reá hasonlítsunk a szeretetben. Jézus példatörténete tudatosítja ezeket az összefüggéseket, és nemcsak a hallgatóinak, hanem nekünk is segít abban, hogy Isten feje szerint lássuk önmagunkat és az életet. Ez a látás nemcsak a gyorsan elmúló hétköznapokkal, jó vagy rossz körülményekkel, hanem az örökkévalósággal is számol. Ezért jó minden nap a szavait hallani, általa a mennyei bizalomban és jellemben erősödni.

Imádkozzunk:
Örülünk Atyánk igédnek, mely megszólít, magadhoz von és formál. Segíts minket abban is, hogy mindezt nyitott lelkülettel fogadjuk, hogy hatása bennünk áldásos és eredményes legyen. Ámen

30/05/2026

Szentháromság ünnepe 2026. május 31.
Énekek és olvasmányok: 40, 7, 251, 305.
Bevezető igék: Ézsaiás 6, 1-13, Róma 11, 33-36.

Jézus a megelevenítő forrásunk
Volt a farizeusok között egy Nikodémus nevű ember, a zsidók egyik vezető embere. 2 Ő egy éjjel elment Jézushoz, és így szólt hozzá: Mes-ter, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul, mert senki sem képes megtenni azokat a jeleket, amelyeket te teszel, csak ha Isten van vele. 3 Jézus így válaszolt: Bizony, bizony, mondom neked: ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát. 4 Nikodémus ezt kérdezte tőle: Hogyan születhetik az ember, amikor vén? Bemehet anyja méhébe, és megszülethet ismét? 5 Jézus így felelt: Bizony, bizony, mondom neked, ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába. 6 Ami testtől született, test az, és ami Lélektől született, lélek az. 7 Ne csodálkozz, hogy ezt mondtam neked: Újonnan kell születnetek. 8 A szél fúj, amerre akar; hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön és hová megy: így van mindenki, aki a Lélektől született. 9 Nikodémus megkérdezte tőle: Hogyan történhet meg mindez? 10 Jézus így válaszolt: Te Izráel tanítója vagy, és ezt nem tudod? 11 Bizony, bizony, mondom neked: amit tudunk, azt szóljuk, és amit láttunk, arról teszünk bizonyságot, de nem fogadjátok el a mi bizonyságtételünket. 12 Ha a földi dolgokról szóltam nektek, és nem hisztek, akkor hogyan fogtok hinni, ha majd a mennyeiekről szólok nektek? 13 Nem ment fel a mennybe senki, csak az, aki a mennyből szállt le, az Emberfia. 14 És ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie, 15 hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne. Alapige: János 3, 1-15.

Valamilyen tevékenységre fogékony és te-hetséges emberre gyakran mondjuk, hogy te erre születtél. Az ilyen emberek az élet-nek egy bizonyos területén előképzettség nélkül, a többi emberhez képest kiemelkedő testi és lelki képességgel rendelkeznek. Igénkben Nikodémus lényégében ilyen szemszögből szólítja meg Jézust, amikor mondja:

„…tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul, mert senki sem képes megtenni azokat a jeleket, amelyeket te teszel…”

Jézus válaszában arra mutat rá, hogy ez nála nem rendkívüli tehetség kérdése, mert ahogyan Ő is, úgy minden ember Istentől származik. Az Isten a teremtéstől kezdve mindenkit hozzá hasonlóvá tervezett meg, mely állapotnak ez természetes velejárója. Éppen ezért pont ellenkezőleg, minden ember képes arra, hogy isteni természettel és képességekkel rendelkezzen. Az ember teremtésének pont az volt a célja, hogy a teremtmények között, Istent képviselje a tőle származási alapon kapott szeretet hatalmával. Ebben nemcsak az alkotás öröme jelenik meg, hanem az is, hogy önmagát és tulajdonságait kívülről láthatja úgy, mint egy szülő a gyermekében. Az ember teremtésekor elhangzott mondat pont ezt hirdeti, amikor olvassuk:

„Akkor ezt mondta Isten: Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá: uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a jószágokon, az összes vadállaton és az összes csúszómászón, ami a földön csúszik-mászik” 1Mózes 1, 26.

Az egy más kérdés, hogy mindez Ádámnak köszönhetően elromlott és a hosszú évezredek alatt az emberek Istenhez méltatlan állapotba és életminőségbe kerültek. Ez az állapot elidegenítette az embert nemcsak Istentől, hanem attól az élettól, ami ezzel a bizalmas kapcsolattal együtt jár. Jézus válaszában elmondja azt is, hogy Ő azért jött, hogy ezt az elromlott helyzetet helyreállítsa. Őbenne az ember felismerje Istenben a saját Atyját, egyben származását, hogy ez által újra rendeltetésének megfelelően éljen. Ennek a folyamatnak fontos része az Ő felemeltetése és az Istentől jövő hit, amit a Szentlélek munkál ki a belső emberünkben. Ennek következtében felfedezzük mennyei eredetünket, mely adja az erőt és bátorságot ahhoz, hogy gyakoroljuk a szeretet hatalmát és a mennyei életet. Olyan ez, mint egy sasfióka, aki tyúkok között nevelkedik. Amikor meglátja a levegőben a sas társát, megérti, hogy hol a helye és ő is repülni kezd.

Imádkozzunk:
Köszönjük Atyánk, hogy Jézus Krisztus által, mi is megérthetjük, hogy valójában kik vagyunk, és hol a helyünk. Segíts a Szentlélek által, hogy az ezt követő átalakulás minél előbb és folyamatosan megvalósulhasson bennünk. Ámen

25/05/2026

Pünkösd 2. 2026. május 25.
Énekek és olvasmányok: 237, 5, 244.
Bevezető igék: 1Mózes 11, 1-9, ApCsel 10, 34, 42-48.

Krisztusi élet titka
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.17 Mert Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön a világ általa. 18 Aki hisz őbenne, az nem jut ítéletre, aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van, mert nem hitt Isten egyszülött Fiának nevében. 19 Az ítélet pedig az, hogy a világosság eljött a világba, de az emberek job-ban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert a cselekedeteik gonoszak. 20 Mert aki rosszat cselekszik, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, hogy le ne lepleződjenek a cselekedetei. 21 Aki pedig az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy nyilvánvalóvá legyen cselekedeteiről, hogy Isten szerint cselekedte azokat. Alapige: János 3, 16-21.

Minden kisgyermekre jellemző, hogy ke-resnek maguk körül olyan személyeket, akit utánozhatnak. Miközben ezt gyakorolják, rengeteget fejlődik a természetük és vele együtt a viselkedésük. Jézus Krisztusnak a földre érkezése és szolgálata hátterében is ez a szándékos mennyei cél áll. Ő azért jött, hogy miközben foglalkozunk vele, egyre jobban rá hasonlítsunk. Jézus Krisztusnak a titka pont az az ember felé, hogy benne eredeti mennyei személyiségünket ismerjük fel. Mivel az ember elidegenedett a mennyei eredetétől ezért ez minden időben egy nehéz folyamat. Ezért írja igénk:

„aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van, mert nem hitt Isten egyszülött Fiának nevében.”

A Szentléleknek az a feladata, hogy ne idegenkedjünk Jézustól, hanem egyre jobban megszeressük és benne az Isten ránk vonatkozó véleményét lássuk. Az idegenkedés az evangéliumok-ban és akár ma is abban van, hogy Őt nagy prófétának, valamilyen csodabogárnak látták az emberek. Ezt pont fordítva kell nekünk nézni. Ez a csodálkozás elénk tárja azt, hogy mennyire el vagyunk idegenedve az eredeti valónktól. Az evangéliumoknak és a Szentléleknek az a feladata, hogy mindenkit szembesítsen ezzel a helyzettel és megbarátkozzunk azzal, amit Isten gondol és hisz rólunk. A világban is zajlik ez a folyamat, csak ott nem Jézusból, hanem a teremtményekből próbáljuk levezetni önmagunkat. Pál apostol erről így ír:

„Akik bölcseknek mondják magukat, bolonddá lettek, 23 és a halha-tatlan Isten dicsőségét felcserélték halandó emberek, sőt madarak, négylábúak és csú-szómászók képmásával.” Róma 1, 22-23.

A hitre térés folyamata mögött, mindig az áll, hogy odafordulunk Jézus Krisztushoz és benne felfedezzük önmagunkat. Ezt a felfedezést, ráébredést nevezi igénk világosságnak. Minél erőteljesebben valósul meg a Krisztussal való azonosulás, annál jobban megjelenik a krisztusi természet a természetünkben, viselkedésünkben és cse-lekedeteinkben. Ezért olvassuk az első gyülekezetről ezt:

„A tanítványokat pedig Antiókhiában nevezték először keresztyé-neknek (krisztusiaknak).” ApCsel 11, 26.

Ennek a mondatnak az értelme az, hogy Krisztushoz hasonlóvá váltak. Mivel a földön nem volt elérhető az eredeti mintánk, ezért Krisztus megjelenése egy mennyei ajándék számunkra, akit Isten azért küldött, hogy benne önmagunkra találjunk. Krisztusnak az elküldését mennyei Atyánk szeretetének köszönhetjük, aki nem mondott le az elrontott emberről, hanem megoldást adott a helyreállításához. Örüljünk annak, hogy ez a folyamat már bennünk is elkezdődött, hiszen csak Jézus Krisztus segítségével tudunk Istennel közösségben lenni a földi életben és az után.

Imádkozzunk:
Köszönjük Atyánk, hogy elküldted Jézust, és benne igazi önmagunkra találhatunk. Segíts, hogy egyre jobban megszeressük Őt és egyre jobban növekedjünk a krisztusi természetben.

23/05/2026

Pünkösd ünnepe 2026. május 24.
Énekek és olvasmányok: 233, 5, 240.
Bevezető ige: ApCsel 2, 1-13, 4Mózes 11, 24-29.

A mennyei család értéke
Ha valaki szeret engem, az megtartja az én igémet; azt pedig az én Atyám is szeretni fogja, és elmegyünk hozzá, és nála maradunk. 24 Aki nem szeret engem, nem tartja meg az én igéimet. Az az ige pedig, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki elküldött engem. 25 Elmondom ezeket nektek, amíg veletek vagyok. 26 A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő megtanít majd titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek. 27 Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek, de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen! 28 Hallottátok, hogy én megmondtam nektek: elmegyek, és visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örülnétek, hogy elmegyek az Atyához, mert az Atya nagyobb nálam. 29 Most mondom ezt nektek, mielőtt megtörténik, hogy ha majd megtörténik, higgyetek. 30 Már nem sokat beszélek veletek, mert eljön e világ fejedelme, bár felettem nincs hatalma. 31 A világnak azonban meg kell tudnia, hogy szeretem az Atyát, és úgy cselekszem, ahogyan az Atya parancsolta. Keljetek fel, menjünk el innen! Alapige: János 14, 23-31.

Ezek a mondatok Jézus búcsúzó szavai, amikkel felkészítette első tanítványait a Szentlélekkel való közös életre és szolgálatra. Amit mondott nem idejét múlt történelmi kijelentés, mert bizony ma is érvényes és igaz. Éppen ezért szükséges erre odafigyelni, mert ezen múlik az az életünk, ami nem ér véget a halállal. Jézus itt egy különleges bizalmas közösségről beszél, melyről így olvasunk:

„Ha valaki szeret engem, az megtartja az én igémet; azt pedig az én Atyám is szeretni fogja, és elmegyünk hozzá, és nála maradunk.”

Isten igéje és a világ szava között lényeges tartalmi különbség van. A világ a cselekedeteinkre és teljesítményünkre nézve szólít meg minket. Az isteni szó származásunk alapján, nevünkön szólít, magához vonz úgy, mint egykor a tékozló fiút az elhagyott otthonának emléke. A világ egyrészt az Istentől kapott képességeinket félrevezető módon nekünk tulajdonítja, és azt felmagasztalja, másrészt, amikor hibázunk a törvényre hivatkozva megaláz. Aki ezek között az atyai hangot meghallja, és enged a hívásának, csak az tudja átélni szeretetét. Fontos ezt tudatosítani, mert a cselekedeteinkre figyelő világ hangja becsap és elidegenít Istentől a mi Atyánktól. A világ képes elhitetni velünk azt is, hogy mennyei Atyánk tetteink alapján adja áldását jutalomként, vagy megérdemelten ítéletét, mint egy munkahelyen. Éppen ebből fakadóan a világban megfigyelhető egy vallásos teljesítménykényszer. Jézus Krisztusnak köszönhetjük, hogy a Szentlélek bennünk van, és belső vezérléssel segíti és tereli az életünket. Ezért olvassuk igénkben:

„Ő megtanít majd titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent…”

Ennek a helyzetnek a kiindulópontja az, hogy nem keverjük össze magunkban a világ hangját az atyai szóval. Az atyai szóra mondott igen vezet be minket abba a közösségbe, ahol megtaláljuk a mennyei otthonunkat. Attól a perctől kezdve, amikor a Szentlélek belső vezérlése bennünk érvényesül, betölti életünket a mennyei békesség és hazatérünk. A most induló nyári időszakban sokan elhagyjuk otthonunkat. Bármilyen kényelmes és szép helyre megyünk, az otthon melegét és szeretetét semmi nem pótolhatja. A Szentléleknek az a feladata, hogy Jézus Krisztuson keresztül, közel hozza hozzánk az Atyát. Azt a személyt, akiből származunk. Amikor a belső emberünk ezt érzékeli, békesség száll ránk, mert haza érkeztünk, és már nincs miért aggódni. A világ folyamatosan azon dolgozik közöttünk, hogy otthontalan magányos csavargók legyünk és ki legyünk szolgáltatva a körülményeknek. Aki viszont a mennyei család szerves részévé válik, az legyőzhetetlen emberré lesz, ahogy Jézus mondja:

„Eljön e világ fejedelme, bár felettem nincs hatalma…”

Igénk és pünkösd ünnepe most ezekre az összefüggésekre hívja fel a figyelmünket.

Imádkozzunk:
Hálával köszönjük Atyánk, hogy Krisztus által hozzád mehetünk, és igazi otthonra találhatunk. Segíts megőrizni bennünk ennek a közösségnek a szeretetét és örömét, hogy mindvégig melletted maradhassunk felszabadult élettel és szolgálattal. Ámen

22/05/2026

Ebben az évben is tervezzük a nyári napközis tábort, augusztus 10-14 közötti napokban, hétfőtöl péntekig 9-től kb. 13 óráig a hittanos korosztályok részére. Akinek megfelel az időpont és nem nyaral valahol, azokat szeretettel várjuk. Ne feledjük a közösségi élmény nagy érték mindenkinek a mai világban.

18/05/2026

Konfirmáció 2026 - ajándékok átadása