08/02/2026
4. befejező rész
„HARCOLD MEG A HITNEK SZÉP HARCÁT, NYERD EL AZ ÖRÖK ÉLETET, AMELYRE ELHÍVATTATTÁL” (1Timótheus 6,12) mondja Pál apostol, s ezt a harcot SZÉPnek állítja, mert NEMES, mert ÉRTELME van, mert MINDENKI GYŐZTES LEHET benne.
DE KI ELLEN IS KÜZDÜNK?
Valójában sosem embertársunk ellen van küzdelmünk, hanem a Gonosz ellen, aki sokkal rafináltabb nálunk, aki sokkal jobban ismer minket, mint gyakran mi önmagunkat, tudja, hogy mik a gyenge pontjaink és mikor érdemes támadni. A sötétség fejedelme meg akar kaparintani, el akar buktatni bennünket – MINDENÁRON. Ez jusson eszünkbe, valahányszor Jézushoz méltatlan gondolatunk támad, valahányszor szavainkkal „csípőből tüzelünk” vagy elmulasztunk megtenni valami jót, pedig a lehetőség adott volt…
Ezért olvashatjuk az Efézusbeliekhez írt levél 6. fejezetében, hogy Sátán ellen Isten mindenféle úgymond fegyverét és védelmi eszközét fel kell vennünk, azokat használnunk kell. (Érdemes elolvasni ezt a fejezetet!)
A VÉGSŐ GYŐZELEMHEZ PEDIG A MINDENNAPOK APRÓ NYERTES CSATÁI VEZETNEK.
MINDEN CSATA EGYBEN ROSTA IS. Ma is, és a jövőben még inkább. Sok küzdelmünk, problémánk, gondunk van, a kérdés az, hogy vajon a terhek és nehézségek miatt csökken vagy nő a hitünk? Ha növekszik a bizalmunk, ha nem veszítjük el a reményt, AKKOR FENNMARADUNK A ROSTÁN, ÉS EGYRE TISZTÁBBAK LESZÜNK (lelkileg, jellemileg).
Ezért, ha közel érezzük az Ellenséget, akkor a mi Urunkhoz, Istenünkhöz meneküljünk védelemért (Jakab 1,5), aki erős vár (Zsoltárok 46.) Vagy legalább előbb-utóbb Hozzá menjünk, mert általánosságban véve elmondható, hogy először mindig a saját erőforrásainkat használjuk.
Még egy különös dolog hozzátartozik a másik emberért való küzdelmünkhöz: a HALLGATÁS. És a MEGHALLGATÁS. Tudjuk, ugye, hogy a kettő nem ugyanaz, de mindkettőnek ereje és ideje van?
„Emlékezz vissza az útra” kezdődik egy énekünk.
MILYEN GYŐZELMEINK JUTNAK ESZÜNKBE?
(És a kudarcainkból mit tanulhattunk?)
Korábban megosztottam azt a tapasztalatomat, amikor az unokámmal Coop-futáson vettem részt és sokkal többet futottam, mégis kevésbé fáradtam el (még hajrázni is tudtam!), mint előtte az úgynevezett „edzések” előtt bármikor, akár előző nap is.
De írtam már a Rám-szakadék megmászása során szerzett fantasztikus élményeinkről is.
VALAMENNYI ALAPJA AZ ISTEN JÓSÁGÁBA, SEGÍTŐKÉSZSÉGÉBE, BÖLCSESSÉGÉBE ÉS MINDENHATÓSÁGÁBA VETETT HIT, S AZ IMA VOLT.
A tudat, hogy Jézus minden szenvedésünket szenvedte, mondhatni, MINDEN HARCUNKAT MEGHARCOLTA, minden próbánkat kiállta, ERŐT AD. S mivel ő Emberfia is volt, ezért erre mi is képesek vagyunk. Ő MEGMUTATTA, HOGY LEHETSÉGES.
Úgy tűnhet, hogy ezek a mi győzelmeink, de mi tudjuk, hogy nem így van. Ezek Isten győzelmei a mi lelkünkben, hitéletünkben, hiszen ezeken az eseményeken keresztül is FORMÁLJA A GONDOLATAINKAT – HA HAGYJUK. Mert a Tőle kapott szabadságunk erre is vonatkozik. Hiszen ÚGY SZERET, HOGY A FIÁT ADTA ÉRTÜNK, HOGY ÉLHESSÜNK ÁLTALA, DE NEM TESZI EZT KÖTELEZŐVÉ.
(Knappné M. Valéria igehirdetése alapján)
Köszönöm, hogy velem tartottál, hogy végigolvastad ezt az igehirdetést!