16/09/2026
Horváth Ádámnak és Hajninak a tanévkezdő istentiszteleten elhangzott bizonyságtétele
2026.09.13.
Ádám:
Nemrégiben történt, hogy Lóci, a fiam elkezdett érdeklődni a térképek iránt és nézegettük a város térképét. Kerestük rajta, hogy hol lakunk, hol az iskola, az óvoda, a templom, nagyszülők hol laknak, hol dolgozunk és így tovább.
Közben megkérdeztem Lócit, hogy mit gondol, hol van, mi a város közepe? Rövid gondolkodás után azt mondta, hogy a templom az. Jó volt ezt hallani, mert bár tudjátok, hogy néhány évvel ezelőtt a közelében sem nagyon jártam, mára már nekem is "ez a város közepe"
Na de miért is? Mit jelent nekünk ez a hely? Amikor ezen gondolkodtunk, Isten ezt a jövőről szóló igét hozta elénk. Jelenések 21. 22-24.
22 Nem láttam templomot a városban, mert a mindenható Úr Isten és a Bárány annak a temploma. 23 És a városnak nincs szüksége a napra, sem a holdra, hogy világítsanak neki, mert az Isten dicsősége világosította meg, és lámpása a Bárány: 24 a népek az ő világosságában fognak járni, és a föld királyai oda viszik be dicsőségüket.
Igen, az előzőek alapján is tudjuk, hogy a történet vége jó lesz, nem kell izgulnunk. De ugye még nem itt tartunk a sztoriban és addig azért rengeteg nehézség, elakadás és kérdés van a mindennapjainkban.
Hajni, Ádám felesége:
Igen, a hétköznapok néha nagyon sűrűek. Munka, gyerekek, iskola, óvoda, különórák, bevásárlás, házimunka... és még sorolhatnánk. Egyszerűen elfáradunk a feladatainkban, van amikor nem tudjuk hogyan oldjuk meg a dolgokat, van amikor elfogy az erőnk, amikor még szeretetet adni is nehéz. Ilyenkor nagyon sokat számít, hogy van valami, amihez vissza tudunk térni, ahova vasárnap el tudunk jönni! Ilyen hely lett nekünk a templom, ezzel a közösséggel.
Amikor ide eljövünk vasárnap, nem oldódnak meg varázsütésre a problémák, de újra és újra emlékezhetünk arra, hogy van egy Istenünk, aki mindig ott van velünk, az életünk minden pillanatában és hozzá bármikor lehet fordulni. És ugyan a ház nem lesz kitakarítva ameddig itt vagyunk, de a gyerekek minden vasárnap gyermekistentiszteleten vehetnek részt, ami egyrészt nekünk is egy-másfél óra lelki feltöltődést jelent, amikor nem folyamatosan az Anya, Anya, Anya! (vagy az Anya, kész vagyok!) hangzik el, de a gyermekeink is olyan szolgálók között lehetnek, akik folyamatosan építik a hitüket és közben olyan erős közösségé kovácsolódnak a gyermekeink is, ami később komoly kapaszkodó lehet az életükben!
A mi gyermekeink hitének épülésére ékes példa, hogy amikor félnek valamitől, legyen ez egészen apróság, akkor is nagyon gyakran az jut eszükbe először, hogy imádkozzunk az adott dologért vagy éppen személyért. És nem mi mondjuk nekik, ez már maguktól jut eszükbe. Ők már most tudják, hogy van Kihez fordulni!
A vasárnap nemcsak Istenről szól, hanem a közösségről is. A gyermekistentiszteleten, gyülekezeti táborokban komoly barátságok kötődnek a gyerekek között. Nekünk erre a nyári Kincskereső tábor volt az egyik legjobb példa. A Kincskereső tábor alapvetően egy napközis tábor, de a gyerekeink ebből inkább ottalvós tábort csináltak, és tulajdonképpen cserélgették, hogy mikor-ki-hol alszik. Nekünk volt olyan reggel, amikor nem is a saját gyermekünket hoztuk a táborba, mert ő éppen másnál aludt, hanem másik gyermeket, aki épp nálunk aludt a még táborba nem járó gyerekünkkel.
Vasárnaponként a templomba járva egyszer csak azt vesszük észre, hogy nemcsak a saját családunk vesz minket körbe, bár nekünk abból is van itt, hanem egy sokkal nagyobb lelki család. Egy olyan közösség, aki a keresztelő alkalmával tett igéretét, miszerint segíti a családokat a gyermekek lelki nevelésében, komolyan is gondolja.
Talán így lett nekünk a templom a város közepe. Mert innen indulva, mindent másképp látunk. Innen nézve mást jelent a család, mást jelent a barátság, mást jelent a munka, mást jelent amikor nehézség van és más az öröm is. A Jelenések könyvében leírt városban már Isten világossága tölt be mindent. Mi még nem ott vagyunk, de tudjuk, hogy oda tartunk. És nem megyünk egyedül az úton, mert Jézus velünk vándorol és a közösségünkön keresztül is megtart minket és a gyermekeinket is.
