07/09/2026
„Amikor Jézus látta, hogy Nátánáel közeledik feléje, azt mondta róla: »Íme, egy igazi izráelita, akiben nincsen álnokság.«/ Nátánáel megkérdezte tőle: »Honnan ismersz engem?« Jézus így válaszolt neki: »Mielőtt Fülöp idehívott, láttam, hogy a fügefa alatt voltál.«” Jn 1,47–48.
Elgondolkodva követi Nátánáél Fülöp barátját. Egyáltalán nem válaszol buzgó szavaira, beszédére. Így érkeznek Jézushoz. Amikor ő látja Nátánáélt, hogy Fülöppel odajönnek hozzá, környezete tagjainak beszél, a többi tanítványnak, de úgy, hogy Nátánáél is érthesse: „Íme, egy igazi izráelita, akiben nincsen álnokság.”
Mit akar ezzel mondani Jézus? Bizonyosan azt: Ez olyan izráelita, amilyennek lennie kell. Biztosan Jákóbra gondol, akiből Isten Izráelt formált, aki csak éjszakai küzdelmük után kapta az Izráel nevet.
Ha tehát Jézus Nátánáélt igazi izráelitának mondja, valószínűleg azt
akarja ezzel kifejezésre juttatni, hogy ugyanolyan módon lett azzá, mint Jákób az Istennel folytatott legkomolyabb tusakodásban. Még nincsen készen, nem ért a célhoz. Még mindig ebben a küzdelemben van. Ezért meglepte Nátánáélt Jézusnak ez a szava, aki ezzel felfedte szíve legbensőbb állapotát.
És csodálkozva kérdezte: „Honnan ismersz engem?” Jézus válaszol
neki: „Mielőtt Fülöp idehívott, láttam, hogy a fügefa alatt voltál.”
A fügefa alatt? Mi történt ott? Erre az egész összefüggésből következtethetünk. Bizonyosan imádkozva tusakodott ott Nátánáél Istennel. Ott bizonyára – mint Jákób is – belekapaszkodott: „Nem bocsátlak el, míg meg nem áldasz engem” (1Móz 32,27b).
Senki sem volt jelen amikor Nátánáél Istennel tusakodott. Korábban
megbizonyosodott arról, hogy teljesen egyedül volt. És most Jézus tudott erről a fügefa alatti küzdelemről? Ez győzi le a kételkedő Nátánáélt. Ez mutatja meg neki: Jézus több, mint ember, valóban ő a Messiás, ahogy Fülöp mondta. Úgy, ahogy itt Jézus meglepte Nátánáélt azáltal, amit mondott neki, hogy látta a fügefa alatt, úgy ismer minket is az Úr egészen pontosan. Tudja, hogy mit csináltunk magányunkban, amikor egészen egyedül voltunk, amikor
tudtuk, hogy senki sem figyel minket.
Mi volt az? Látta, hogy imádkozva viaskodunk Istennel? Hallotta lelkünk kiáltását, hogy: Nem hagylak el!? Tudott magányunkban elkövetett bűneinkről? Ő ismer minket és életünket.
Azt mondta a samáriai asszonynak a Jákób kútjánál: „Öt férjed volt, és akivel most élsz, az nem a férjed.” Olyan jól ismeri az életét, hogy az asszony csodálkozva siet a sikári emberekhez és azt mondja nekik: „Jöjjetek, lássátok azt az embert, aki megmondott nekem mindent, amit tettem: vajon nem ez-e a Krisztus?” (Jn 4,29).
A múltunkat is így ismeri Jézus. Mi becsaphatunk embereket, Jézust azonban nem. Ő ismer minket. (Ernst M.)
