21/05/2026
Isten megőriz!
„Egy napon az történt, hogy bement József a házba a munkáját végezni, és a háznép közül senki sem volt a házban. / Ekkor megragadta őt az asszony a ruhájánál fogva, és azt mondta: »Hálj velem!« Ő azonban otthagyta ruháját az asszony kezében, futásnak eredt, és kiszaladt. / Amikor az asszony látta, hogy kezében hagyta a ruháját, és kifutott, / összehívta háza népét, és ezt mondta nekik: »Nézzétek, egy héber embert hozott hozzánk, és az csúffá tesz bennünket. Bejött hozzám, hogy velem háljon, de én hangosan kiáltottam.«” 1Móz 39,11–14.
Ezekben a kritikus napokban és hetekben József fájdalmasan rádöb
bent, hogy rabszolga, ezért nem távozhat el innen. Ehhez a házhoz volt kötve.
Hogy fohászkodhatott József Istenhez, hogy ő vessen véget megpróbáltatásának, és sértetlenül vigye át ezeken a kísértéseken! És Isten véget is vetett ennek.
Hogyan történt ez?
Egy napon bizonyára az egész háznép a mezőn volt. Potifárné egyedül volt a házban. Akkor József kötelességből bejött a házba, egyébként nem jött volna be. Ezt az alkalmat használta fel a kísértő utolsó támadásra. Az asszony el akarta érni a célját, mivel elviselhetetlen volt neki a gondolat, hogy József megközelíthetetlenségében győzelmet arat fölötte, és megveti őt szégyentelensége miatt. Józsefnek tehát el kell buknia. Valószínűleg kijelenthette, hogy meghal, ha a férfi nem viszonozza a szerelmét!
József lehetséges, hogy megszédülhetett. Vajon épségben marad-e a hite ennek a kísértésnek a tüzében, vagy felemészti a hitét ez a pokoli hevület?
Nem hiába imádkozott gyakran Isten megőrző kegyelméért. És az Úr irgalmasan megőrizte. Isten bizonyára emlékeztethette Ádám és Éva paradicsomból való kiutasítására – a bűnük miatt, a nagy özönvízre, ami csaknem megsemmisít***e az emberiséget, aztán Sodoma és Gomora pusztulására. Ekkor jutott újra eszébe fiatal évei jelmondata: Inkább meghalni, mint bűnt elkövetni!
Kiszabadította magát ennek a veszedelmes nőnek a karmaiból, mert amikor megpróbálta megragadni, a ruháját otthagyva elmenekült. Űzött vadként sietett a szobájába.
Sértetlenül került ki ebből a helyzetből. „Ó, Istenem, köszönöm neked”, kiáltotta egyre-másra, „köszönöm neked, hogy megőriztél! De Uram, ez így nem mehet tovább. Vess véget ennek Uram, vess véget! Szabadíts meg engem ebből a borzalmas helyzetből!”
Aztán hazajött Potifár. József szokás szerint szolgált neki. Hogy örült, hogy nyíltan és becsületesen nézhetett a szemébe. De amikor Potifár a feleségéhez ment, az asszony azt mondta neki, hogy József erőszakoskodni akart vele; de ő elkergette.
Potifár felháborodott. Hívatta Józsefet és kérdőre vonta. És József –
hallgatott. Nem akarta úrnőjét a férje előtt megvádolni. Ez tönkre tenné a házasságukat.
A hallgatást Potifár József bűne beismerésének tekint***e. Megkorbácsoltatta az akkori szokás szerint, – aztán börtönbe záratta. Így ment***e meg Isten Józsefet az asszony zaklatásától, és biztonságba helyezte. (Ernst M.)