04/10/2022
Kedves Tanárok, Diákok!
Hamarosan sor kerül a szokásos csendesnapunkra, melynek dátuma idén október 20-a, csütörtök. A csendesnap témája: „Talentumok – magasztallak Téged, mert erőt adtál nekem!” (Dán 2,23).
Gondolkodtál már azon, hogy mi az, amiben nagyon ügyes vagy, vagy ami nagyon érdekel? Az iskola olyan hely kell legyen az ember életében, ahol inspirációt kapunk arra, hogy ezekre a kérdésekre is választ tudjunk adni. Hogy megtaláljuk magunkban azt, ami igazán jól megy, amiben jók vagyunk.
Az elmúlt hónap a teremtés hónapja volt, ahol felidéztük azokat a mondatokat, amikor az Úr a teremtésben – az emberhez is – így szólt: „Íme, minden amit teremtettem, íme igen jó”. De vajon ez a jó mennyire látszik? Mennyire lesz nyilvánvaló mások számára, vagy a saját magam számára? És mit tudok adni az „én jómból” a közösségnek?
A csendesnapunkon szeretnénk egy kicsit kimozdulni a komfortzónánkból, és megmutatni nektek saját erőforrásainkat, és meghívott előadók helyett az idén leginkább mi, a tanáraitok, az iskola, az evangélikus pedagógusok szeretnénk egy kicsit felvillantani abból, hogy mi miben vagyunk jók. Lehet hogy ez egy kicsit nektek is segít, felfedezni egyrészt a bennünk lévő jót, másrészt felhívni a figyelmet arra, hogy ezek a talentumok, érdeklődések, erőforrások ott lehetnek a Ti életetekben is, így segíteni szeretnénk a magatokban lévő jót is ezen a napon megkeresni. Fogadjátok szeretettel Zsóri-Ments Orsolya iskolalelkész gondolatait a Talentumokról!
TÁLENTUMOK
14Mert úgy van ez, mint amikor egy idegenbe készülő ember hívatta szolgáit, és rájuk bízta vagyonát. 15Az egyiknek adott öt talentumot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek képessége szerint, és elment idegenbe. 16Az, aki az öt talentumot kapta, azonnal elindult, vállalkozásba fogott vele, és másik ötöt keresett hozzá. 17Ugyanígy a két talentumos is másik kettőt keresett hozzá. 18Aki pedig az egyet kapta, elment, gödröt ásott a földbe, és elrejtette ura pénzét. 19Hosszú idő múlva azután megjött ezeknek a szolgáknak az ura, és számadást tartott velük. 20Eljött az, aki az öt talentumot kapta, hozott másik öt talentumot, és így szólt: Uram, öt talentumot bíztál rám: nézd, másik öt talentumot kerestem. 21Ura így szólt hozzá: Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, jöjj, és osztozz urad örömében! 22Eljött az is, aki a két talentumot kapta, és ezt mondta: Uram, két talentumot bíztál rám: nézd, másik két talentumot kerestem. 23Ura így szólt hozzá: Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, jöjj, és osztozz urad örömében! 24És amikor eljött az, aki az egy talentumot kapta, ezt mondta: Uram, tudtam, hogy könyörtelen ember vagy, aki ott is aratsz, ahol nem vetettél, és onnan is gyűjtesz, ahová nem szórtál. 25Félelmemben elmentem tehát, és elástam a talentumodat a földbe: nézd, itt van az, ami a tied. 26Ura így válaszolt neki: Te gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, és onnan is gyűjtök, ahova nem szórtam? 27Ezért el kellett volna vinned a pénzemet a pénzváltókhoz, és amikor megjöttem, kamatostul kaptam volna vissza azt, ami az enyém. 28Vegyétek el tőle a talentumot, és adjátok annak, akinek tíz talentuma van!
Sokáig sajnáltam ezt az egy talentumos szolgát. Mit tehet ő arról, hogy neki csak egy talentum adatott? Mit tehetnének azok, akiknek kevesebb adatott?
A talentum szót a hétköznapokban leginkább a tehetséges emberekre használják, de itt nem ebben az értelemben kerül elő. A talentum eredeti jelentése szerint egy súlymérték volt. Az Újszövetség korában egy talentum mai mértékegységgel kifejezve körülbelül 59 kg-nyi súlyt jelentett. A talentum mértéke szerint számolták le az aranyat vagy ezüstöt, amely fizetőeszközként szolgált. Egy talentum a Jézus korában egy egész élet munkabérét jelentette.
Nem kevés tehát az egy talentum sem, ha annyit bíznak valakire. A gazda tehát kinek-kinek képessége szerint adott talentumot, és ha jól megfigyeljük nem azt várta el, hogy mindegyik szolga ugyanazt az eredményt érje el. A szétosztott vagyona az egyéni képességek megélésére, megvalósítására jelentett és jelent hatalmas lehetőséget.
A képességet a görög eredeti szövegben a dynamis szó fejezi ki, melyet Károli még erőnek fordít. A dynamis szó az antik görögöknél a természet erejét jelentette: a tűz meleget adó erejét, vagy a szél erejét a hideg levegő meghozatalára. Ezzel a kifejezéssel jelöli az Ószövetség görög fordítása az emberek harci erejét, küzdésre való képességét is. Ehhez hasonlóan, az Újszövetségben Istennek azt az erejét jelöli a szó, amely véghezviszi az üdvösséget, s amely Jézust is képessé teszi a betegek gyógyítására, démonok kiűzésére, csodák tételére, a tanításra, és a megváltás munkájának véghezvitelére. Az isteni erőt ezekben a megnyilvánulásokban azonban csak hit által lehet felismerni. A példázatban a gazda is a szolgák ilyen értelmű erejére hivatkozik, erre a belülről fakadó, robbanásszerű erőre, amely mint a belülről robbanó dinamit, mozgatja az embert. Ez az erő mozgatja az első szolgát, aki „azonnal elindult” (Mt 25,16) és vállalkozásba fogott.
Az, hogy hogyan él a szolga a lehetőséggel, attól is függ, hogy hogyan tekint a gazdára, s milyen kapcsolatban látja magát a gazdával. A példázat szerint a lehetőségnek köze van a gazda jelenlétéhez az életünkben: nem mindegy, hogy tőle kapott lehetőségként tekintünk¬e valamire, vagy csak az életünk egyik véletlenszerű eseményének látjuk azt, esetleg a félelmetes és számonkérő Istentől kapott feladatként látjuk tornyosulni magunk előtt az egyetlen talentumnyi lehetőséget is.
Másrészt a lehetőségek az egész közösség javára adatnak. Mindenkinek lehetősége van. Sőt: mindegy, kinek mekkora képessége van, s ehhez mekkora lehetőség társul – ha jól él vele, akkor a jutalom ugyanaz – amint ezt az öt és két talentumos szolgának adott, szó szerint megegyező válasz is mutatja (Mt 25,21 és 23).
Végül a lehetőségekkel való élés esetében a szolga egyetlen módon vallhat kudarcot: ha nem él a lehetőségével.
