Siófoki evangélikus gyülekezet mindenkit szeretettel fogad és vár a hétköznapokban, nyaralás , pihenés ideje alatt egyaránt . Istentiszteleti együttléteinken túl a templom a nyári időszakokban nyitvatartási időben, ezen túl egyeztetett időpontban látogatható. Rendszeres hitéleti alkalmaink szeptembertől június közepéig tartanak, amelyben gyermekektől, fiatalokon keresztül minden korosztály közöss
égre lelhet. Bár Siófokot a Balaton nyári fővárosának tartják, gyülekezetünk igyekszik az év minden napjára alkalmakat, lehetőségeket, programokat nyújtani, hogy a rövid nyár után is folytatódjon az "élet". Gyülekezet története
A 20. század elején Siófok nagyközség evangélikus lakóit Lajoskomáromhoz tartozó szórvány híveiként tartották számon. 1934-ben szervezték az Enying székhelyű missziói kört, amelyhez Siófok is csatlakozott. Az első lelkésze Komjáthy Lajos volt, és ő járt Siófokra is. 1940-ben 447 lélek alkotta a gyülekezetet, amelyből 122-en Enyingen, 82-en Siófokon laktak, míg a többi 243 lélek a 13 kisebb szórványhelyről került ki. A Balaton már abban az időben is kedvelt nyaralóhelynek számított, ezért nyáron megnövekedett a templomba járók száma. Így a református templom, ahol addig tartották az alkalmakat, nem volt végleges megoldásnak tekinthető. A hívek templomépítési terve annyira életszerűvé vált, hogy már tervet is készítettek. A háborút követő években azonban ez a terv nem valósulhatott meg, annak ellenére, hogy 1946-ban ehhez telket is kapott a gyülekezet a községtől, s már a követ is hordták az alaphoz. A kiutalást ugyanis a hatalom helyi szerve visszavonta. Így először csak bérelt – 1948-tól – saját tulajdonú gyülekezeti házban folyt a lelki gondozás a Fő utca 93. Az 1952. évi I. egyházi törvénycikk (ET) az anyagyülekezetek között sorolja fel Siófokot. Az 1956-os események után Buthy Dénes, lelkész külföldre távozott, aki később, élete utolsó 12 évében (1992-ig) esperesként az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia alelnöke volt. Helyére Schád Ottó lelkészt választották meg a hívek, aki 22 évig szolgált Siófokon. Egyházunk egyik legbuzgóbb szórványpapjaként maradt fenn emléke. Schád Ottó 1979-ben bekövetkezett halála után a lelkészek gyorsan váltották egymást. 14 év alatt 7 segédlelkészt és helyettes lelkészt ismerhetett meg a gyülekezet. Közben a város fejlődésével nőtt az evangélikusok száma is. Mindezek, és az a tény, hogy nyáron sok magyar és külföldi evangélikus turista látogat a Balatonra, arra a lépésre késztetették a siófokiakat, hogy régi vágyukat valóra váltsák: Józsa Márton helyettes lelkész vezetésével saját templomot és parókiát építsenek. A templomot 1990. június 30-án szentelte fel dr. Harmati Béla püspök. A fiatal Baranyay házaspár került 1993-ban Siófokra, akik a szolgálatot közösen látták el 2002 nyaráig. Távozásuk után Lampért Gábor lett a gyülekezet lelkésze. Siófok nemcsak egy 50 km átmérőjű szórványgyülekezet központja, hanem a világ evangélikusságának nyári találkozóhelye. (Dr. Jáni János „A Somogy-Zalai Evangélikus Egyházmegye és Gyülekezeteinek Története” c. könyv alapján)
