Sarkad-Belvárosi Református Egyházközség

16/06/2026

2026 június 16. kedd
**
Kiállni a fényre

„...mert a zsidók közül sokan miatta mentek oda, és hittek Jézusban.” (Jn 12:11)

Lázár puszta lénye válasz volt a kétkedőknek. Nem vitázott, hanem „kiállt a fényre”. Ez a fajta bizonyságtétel a mai napig a leghatékonyabb módszer.
Gondoljunk a híres angol metodista prédikátor, Billy Bray (1794–1868) történetére, aki cornwalli bányászként élte züllött életét, mielőtt megtért. Bray élete annyira látványosan megváltozott, hogy a környezete nem tudott mit kezdeni vele. Híres mondása volt: „Ha az egyik lábamat a sárba teszem, az azt mondja: dicsőség! Ha a másikat, az azt mondja: halleluja!” A történetét lejegyző életrajzírók (pl. F.W. Bourne: The King’s Son) feljegyezték, hogy a bányásztársai nem a beszédei, hanem a sugárzó öröme és az elhagyott alkoholizmusa miatt kezdték el tömegesen látogatni az istentiszteleteket. Bray, akárcsak Lázár, egy „élő érv” volt Isten mellett egy sötét környezetben.
Billy Bray vagy Lázár története arra emlékeztet, hogy a te „változásod” a legnagyobb érv.
● A munkahelyeden: Ha korábban panaszkodtál, de ma hálát adsz valamiért, az feltűnik.
● A családodban: Ha bocsánatot kérsz ott, ahol korábban duzzogtál volna, az egy „Lázár-pillanat”.
● A közösségi médiában: Ha nem szállsz bele a sárdobálásba, hanem békességet sugárzol, az emberek megkérdezik: „Veled mi történt?”
Ma ne győzködni akarj másokat, csak m**d megmutatni, mit végzett benned Isten.
(Berencsi Balázs, Szabolcsveresmart)
**
Imádság
Uram, köszönöm a felhőket és a napsütést is. Tudom, nem vagyok tökéletes reklámarc, azonban hálás vagyok, hogy Te a gyengeségeimen keresztül is tudsz ragyogni. Adj nekem ma olyan békességet, amit mások is észrevesznek. Ne a magam dicsőségét keressem, hanem azt, hogy rajtam keresztül egy kicsit közelebb kerüljenek hozzád. Ámen.
**
A nap gondolata
„A keresztény ember olyan, mint egy ablak: nem azért van, hogy őt nézzék, hanem hogy rajta keresztül lássák a fényt.” (Angol egyházi szájhagyomány)

15/06/2026

2026 június 15. hétfő
**
Alázatos belátás

„Aki azonban kimegy, és a benneteket ostromló káldeusokhoz pártol, az megmarad, és ajándékul kapja az életét.” (Jer 21:9b)

Jeremiás idejében ez a prófécia hazaárulásnak hangzott. Isten azt üzente: ne harcolj a saját erődből, hanem add fel a várat, és maradj életben. Isten nem a büszke ellenállást, hanem az alázatos belátást kérte. Néha a legnagyobb győzelem az, ha letesszük a fegyvert és rábízzuk magunkat arra a sorsra, amit Isten kijelölt.
Gondolj a híres amerikai pszichológus, Marshall Rosenberg (az erőszakmentes kommunikáció atyja) egyik alapvetésére. Ő gyakran hangsúlyozta: a konfliktusokban gyakran választanunk kell, hogy „igazunk legyen, vagy boldogok legyünk”. Sokszor görcsösen ragaszkodunk a saját „várunkhoz” (az igazunkhoz, az egonkhoz), miközben az ostrom felőröl minket. Rosenberg szerint a békesség akkor jön el, amikor „megadjuk magunkat” a sebezhetőségünknek, és ahelyett, hogy falakat emelnénk, kilépünk a másik elé őszintén. Ez nem vereség, hanem az élet választása a pusztító büszkeséggel szemben.
Te mi ellen harcolsz mostanság? Talán egy olyan helyzetet próbálsz kontrollálni, ami már rég kicsúszott a kezedből. Lehet, hogy egy rossz szokás, egy megromlott kapcsolat vagy egy munkahelyi stressz ostromol.
● Ne próbáld meg egyedül védeni a menthetetlent. * Válaszd a „kimenekülést”: ism**d el Isten előtt, hogy elfáradtál.
● Add fel a kontrollt. Aki ma képes letenni a saját igazát és Isten tervére hagyatkozni, az nem veszít, hanem megnyeri a békességét.
(Berencsi Balázs, Szabolcsveresmart)
**
Imádság
Istenem, tudod jól, milyen nehezen engedem el a kormányt. Ma reggel is görcsölnek az ujjaim a saját akaratomon. Kérlek, segíts belátnom, mikor kell abbahagynom az értelmetlen harcot. Adj bátorságot, hogy „kimenjek a várból”, és rábízzam magam a kegyelmedre. Köszönöm, hogy nálad a megadás nem rabságot, hanem szabadságot és életet jelent. Ámen.
**
A nap gondolata:
„Istennek való megadásunk nem kudarc, hanem a győzelem kezdete.” (Ismeretlen szerző)

14/06/2026

2026 június 14. vasárnap
**
Mennyi erő kell a túléléshez?



„Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.” (2Kor 12:9b)

Vannak napok, amikor úgy érezzük, elfogyott minden erőnk. A feladatok, a felelősség, az emberek gondjai, a saját terheink – mind egyszerre nehezednek ránk. Ilyenkor az ember könnyen azt gondolja: ezt már nem bírom tovább.
Pál apostol is eljutott ide. Többször könyörgött az Úrhoz, hogy vegye el tőle a szenvedést. Ekkor Isten válasza nem a teher eltávolítása volt, hanem egy ígéret: „Elég neked az én kegyelmem.”
Ez azt jelenti: Isten kegyelme nem csak egy szép szó vagy távoli gondolat. Az Ő kegyelme hordozó erő. Olyan erő, amely akkor válik igazán láthatóvá, amikor mi már gyengék vagyunk.
Az emberi erő egyszer elfogy. A lelkesedés, a kitartás, a türelem – mindnek van határa. Viszont Isten ereje nem ott kezdődik, ahol mi erősek vagyunk, hanem ott, ahol már nem tudunk tovább menni egyedül.
Sokszor azt gondoljuk, hogy a hit azt jelenti: mindig erősnek kell lennünk. Pedig a hit sokszor inkább azt jelenti: amikor már nincs erőnk, mégis kapaszkodunk Istenbe.
És ez a kapaszkodás csodálatos dolgot tesz: átsegít. Nem biztos, hogy azonnal eltűnik a vihar. Sőt... Nem biztos, hogy a nehézség azonnal megszűnik. Sőt... Azonban Isten kegyelme átvezet rajta.
Ezért mondhatjuk: nem azért „éljük túl” a nehéz időket, mert mi olyan erősek vagyunk, hanem azért, mert Isten erősebb nálunk.
Amikor elfáradsz, amikor úgy érzed, hogy már csak az utolsó lépéseidet teszed, jusson eszedbe Istennek ez a bátorító üzenete: az Ő kegyelme még mindig tart. És amíg Ő tart, addig nem eshetsz ki az Ő kezéből.
(Fodor-Csipes Anikó, Tiszaszentimre)

**
Imádság:
Urunk, mennyei Atyánk, köszönjük Neked, hogy ismered a gyengeségünket. Te látod, amikor elfáradunk, amikor elnehezedik a szívünk, amikor úgy érezzük, hogy túl sok a teher. Köszönjük, hogy ilyenkor nem elfordulsz tőlünk, hanem azt mondod: „Elég neked az én kegyelmem,” Taníts bennünket rád támaszkodni, amikor a saját erőnk már kevés. Adj nekünk bizalmat, hogy a nehéz napokon is a Te kezedbe tegyük az életünket. Amikor elfogy a türelmünk, adj békességet. Amikor elfogy az erőnk, adj új erőt. Amikor elfogy a reményünk, emlékeztess arra, hogy Te velünk vagy. Tarts meg bennünket kegyelmedben ma is, és vezess tovább az utunkon. Ámen
**
A nap gondolata:
Isten nem ígéri, hogy megkímél minden vihartól, de azt megígéri, hogy egyetlen viharban sem hagy magunkra.

13/06/2026

2026 június 13. szombat
**
Ismerős? Rokon? Barát?

„Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit én parancsolok nektek.” (Jn 15,14)

Nem mindegy, hogy valakit az ismerősödnek mondasz, vagy a barátodnak tartasz. De bármennyire is szeretnél valami elismert emberrel büszkélkedni, és azt állítani, hogy ő a barátod, ha ő téged nem nevez annak, akkor hiába az igyekezeted.
A barátságnak feltételei vannak.
Mielőtt megkezdődött volna Jézus leírható testi szenvedése, és leírhatatlan lelki tusakodása, pontosan körülírta, kik lehetnek a barátai.
Mit gondolsz, te az vagy? Honnan tudod meg? János evangéliumából. Itt találjuk Jézus barátságának a feltételét: „Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit én parancsolok nektek.”
És mit parancsol? Bármikor visszaolvashatjátok: „Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket.” (Jn 15:12). Parancsolja.
Nos, Jézus barátja vagy? Mennyire vagy a barátja? „Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit én parancsolok nektek.” Szívesen teszed-e, várod-e a javító, segítő élet-irányt, kiejtett szót, gondolatmenetet szabályozó parancsait? Magadnak válaszolj! Jézus már tudja.
(Dr. Kereskényi Sándor, Szeged-Honvéd tér)
**
Imádság:
Annyira jó a barátodnak lenni Jézus. Te döntöd el, ki lehet az. Parancsolj! Ámen
**
A nap gondolata:
„Bizalmatlan maradni, / Hol nyílt kezet barátság zálogául / Nemes szív nyújtott, gyávaság szerintem.” (William Shakespeare)

12/06/2026

2026 június 12. péntek
**

A jelenlét tükröződése

„Amikor Jézus továbbment, meglátott egy születése óta vak embert.” (Jn 9:1)

Istenem, miért vagyok ilyen vak? Látni szeretnék, téged látni. Te pedig láthatatlan maradsz. Minden kép, minden szókép is távol van attól, aki Te vagy. De ha akarod, arcomon megjelenhetsz. Tudom, hogy ott is vagy ráncaim között, és talán egyszer észre is veszlek. Akkor már semmilyen nem akarok lenni. Talán egyszer megtörténik, hogy figyelmemet nem köti le semmilyen erény, semmilyen bűn, és csak azt látom, hogy egy kis pötty vagyok benned. Egy szép kis pötty. Ha már tényleg nem vagyok fontos magam számára, akkor meglátom, megérzem igazán a Te világosságodat. Akkor igazán megcsillan arcomon fényed.
Amikor majd úgy tudok szeretni, hogy ezt észre sem veszem, akkor olyanná leszek, amilyennek Te alkottál. Mennyire ragaszkodtam ahhoz, amilyennek látszani akarok! Bezáródtam emberek barlangjába, és elhittem a koldulás biztonságát. Köszönöm, hogy most bátorságra indítasz: lépjek ki a fénybe! Tisztítsd meg vágyaimat, és vezess oda, ahova Te akarod. Átadom magam neked. Tiszta szándékkal rejtem el magamat benned. Vakon neked adom magam azért, hogy lássak! (Fekete Ágnes)
**
Imádság:
Uram, köszönöm, hogy vakságomban is hívsz, és segítesz kilépni önmagam barlangjából a Te világosságodra. Kérlek, tisztítsd meg vágyaimat, hogy ne a saját látszatomat építsem, hanem engedjem, fényed szabadon megcsillanjon az arcomon. Add, hogy el tudjam engedni az önfontosság gőgjét, és egyszerű, tiszta szívvel tudjak elrejtőzni benned. Ámen
**
A nap gondolata:
Amikor majd úgy tudok szeretni, hogy ezt észre sem veszem, akkor olyanná leszek, amilyennek Te alkottál.

11/06/2026

11/06/2026

2026 június 11. csütörtök
**
A radikális kegyelem forrása

„De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne.” (Jn 4:14)
Olvasandó: Jn 4,5-42

Mindennek van feltétele. Így gondoljuk. A mi világunkban ez a rend: ha – akkor. Ha valamit el akarsz érni, idomulnod kell környezetedhez. Ha szomjas vagy és nincs edényed, kérned kell. Ha szeretsz, akkor szeretnek. A „ha – akkor” elvárás rendszerében mindenki talál valamilyen elviselhető egyensúlyt. De ez az egész fáj mindenkinek. Mert az az ember alapérzése, hogy magamban nem vagyok jó. Sajnos a templomban mindig ezt hallottam: alapvetően romlott ember vagyok. Mintha ez a sötét alaptétel feltételezte volna a fényt. Mintha minden istenkeresésünk arról szólna, hogy ebből a kusza zűrzavarból Isten adjon valamilyen kiutat.
Ő azonban nem egérlyukat ajánl a samáriai asszonynak sem, és nekünk sem: nem azt, hogy a hatodik férj igazivá lesz, hanem egy egészen más látást, fogyó vízkészletünk helyett az élet vizét. Ha ez a víz a miénk, akkor egyszer csak észleljük az egész világ és saját magunk alapvető jóságát.
„Élete vége felé Einstein a rá jellemző szellemességgel azt mondta: Ez a rajtunk kívül álló mindenség vajon a mi oldalunkon áll-e vagy sem? Jószándékú-e az univerzum, vagy ellenséges? Mélyen rendben van-e vagy sem? Ilyen az igazi vallásosság adománya is. Az igaz vallásosság fellebbenti a fátylat és visszavisz az édenkertbe, mert azt sugallja, hogy az első tapasztalatunk megbízható volt. … Az univerzum radikális kegyelem. Ezért nem kell félnünk. Nem a szűkölködés a legfontosabb tapasztalat, hanem ellenkezőleg, a bővölködés.” (Richard Rohr: Minden egybetartozik 65. o.) (Fekete Ágnes)
**
Imádság:
Urunk, szabadíts meg minket a feltételek és elvárások szorításából, amelyben folyton kevésnek érezzük magunkat. Add, hogy a samáriai asszonyhoz hasonlóan mi is felismerjük benned az élet vizét. Taníts meg lélekben és igazságban imádni téged, hogy ne félelemből, hanem a te végtelen barátságod és bőséged biztonságából élhessünk. Ámen
**
A nap gondolata:
Isten nem azért szeret minket, mert mi jók vagyunk, hanem azért, mert Ő jó. A kegyelem nem egy jutalom, amit kiérdemlünk, hanem egy jelenlét, amelyben megmártózunk.

10/06/2026

Heti útravaló a (Szela.) imádságos naplóból. ✨🍃
Az öröknaptár vezetéséhez bármikor lehet csatlakozni. Részletek az Imádság Éve honlapján: https://imadsageve.reformatus.hu/szela/

10/06/2026

2026 június 10. szerda
**
Mit kíván Isten törvénye?


„Ezek azok a törvények, amelyeket eléjük kell tárnod:...” (2Móz 21:1)
Olvasandó: 2Mózes 21.

Az Ószövetségnek ez a része a Tízparancsolat után Isten népének a mindennapi életére vonatkozó törvényeket tartalmazza. Itt nem elvont jogi szabályok vannak, hanem az Istennel való szövetségből fakadó élet mindennapi gyakorlata: hogyan bánjunk egymással, hogyan védjük az életet, a méltóságot és az igazságot.
Az előző részekben a pusztai vándorlás kalandjait, eseményeit követhettük nyomon, hiszen Izráelt Isten megszabadította az egyiptomi rabszolgaságból, és most egy teljesen új élethelyzetben vannak. Hosszú éveken át rabszolgaként élték a mindennapjaikat, most pedig egy felszabadított, szabad közösség lettek, s mint ilyennek, Isten ebben is segítségükre siet: megmutatja hogyan kell hogy bánjanak a szolgákkal, a gyöngékkel, az elesettekkel. Felelősséget vár tőlük, s tudtukra adja, hogy szolgáikkal legyenek emberségesek, irgalmasak; törvénnyel védi a nőket, sérülteket, árvákat; szabályokat ad az erőszak, a testi sértés, emberölés, állattartás és kártérítés területén.
Az első tizenegy versben a szolgák és a szabadság témája jelenik meg. A 12. verstől a 27. versig az élet védelme kerül előtérbe. Végül pedig a 28. verstől a felelős haszonállat tartásra hívja fel a figyelmet az Úr.
A törvény célja minden esetben az, hogy a bajt, a kárt kerülje el mindenki, és bár ne lenne szükség utólag büntetni. Isten törvénye a szeretet és az igazság egyensúlya. Nem engedi a kegyetlenséget, ahogy nem tűri az igazságtalanságot sem. A felelősség kiterjed a ránk bízott emberekre, állatokra, javakra is – a hűséges sáfárság Isten szemében már az Ószövetségben is nagyon komoly dolog volt.
Ezért számunkra is üzenet: Isten ma is arra hív, hogy életünkben a szabadság ne legyen önkény, hanem felelős szeretet, amely védi a másik életét, méltóságát és javát. Mert a Krisztusban megjelent kegyelem nem eltörölte, hanem beteljesítette a törvényt: Ő maga lett a mi szabadságunk, igazságunk és irgalmunk. Ha Őbenne élünk, akkor törvénye nem külső parancs, hanem szívünkbe írt útmutatás, amely az Ő Lelkének vezetése által formál bennünket.

(Fodor-Csipes Anikó, Tiszaszentimre)

**
Imádság:
Urunk, Istenünk!
Köszönjük, hogy törvényeid által tanítasz bennünket az élet tiszteletére, a másik ember megbecsülésére, a felelős sáfárságra. Formáld szívünket, hogy örömmel engedelmeskedjünk neked, és életünkkel világosságot hozzunk másoknak. Ámen
**
A nap gondolata:
“Legyen meg a te akaratod!” (Mt 26,42b)