Sarkad-Belvárosi Református Egyházközség

16/09/2026

2026 szeptember 16. szerda
**
Áldott az Isten! - 5.


„Áldott legyen az Isten, és a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, aki megáldott minket minden lelki áldással a mennyekben, a Krisztusban. (Ef 1:3 KD)

Amikor „Áldás, békesség” köszöntéssel köszöntjük egymást, gondoljunk arra, hogy ezt az áldást, ezt a mi Teremtőnkkel való békességet a kereszten kiontott vér szerezte meg számunkra. Amikor „Mi Atyánk" megszólítással fordulunk Istenünkhöz, jusson az eszünkbe, hogy Isten nekünk természet szerint nem atyánk, azonban egyszülött Fia engedelmességéért minket is gyermekeivé fogadott. Megáldott minket Isten Krisztusban, aki által a fiúság Lelkét vettük. Általa mondhatjuk mi is a végtelenül hatalmas, fenséges és dicső Istennek: Igen, Atyám!
„Föltámadt Krisztus halottaiból, legyőzte halállal a halált, és a sírban lévőknek életet ajándékozott.” – éneklik görögkatolikus testvéreink a húsvéti liturgiában.
Lelki szemeinkkel mindig lássuk az Emberfiává lett Isten Fiának golgotai keresztjét. Jézus Krisztus a maga szent, ártatlan, engedelmes életét áldozta fel azért, hogy életért életet adj[TK1.1]!
Legyen minden szavad, cselekedeted, egész életfolytatásod élő hálaáldozattá; így hirdesd minden embertársaddal és még ellenségeid felé is: áldott az Isten, áldom az Istent!
(Prókai Árpád, Boldva)
**
Imádság:
Mennyei Atyám, hálát adok azért, hogy Jézus Krisztus engedelmessége és golgotai áldozata által megszerezted számunkra a veled való békességet, és gyermekeddé fogadtál. Kérlek, taníts meg úgy élni, hogy minden szavam és cselekedetem élő hálaáldozat legyen, amely hirdeti irgalmadat még az ellenségeim felé is. Segíts, hogy az „Áldás, békesség” köszöntése a szívem legmélyéről fakadó, igaz hitvallás legyen minden napon. Ámen.
**
A nap gondolata:
A kereszten kiontott vér a kapocs, amely által a távoli bűnös a fenséges Istenhez mint Atyjához járulhat, és minden lélegzetvételét az Ő dicsőítésére szentelheti.

16/09/2026

Reménysugár azoknak, akiket üldöztek a hitükért; akik bezárt ajtók mögött imádkoztak, akiket körül zárt a betegség.
Ez reménysugár lehet sok millió ember számára ma is.
Jézus ígérete az, amely soha meg nem szűnik, még az idő múlásával szemben sem.
Miért csüggedsz én lelkem?
Kevesebb ereje volna a mai világban ennek az ígéretnek, mint 2000 éve?
Nem! Még jobban szükségünk van Jézusra, a hit szerzőjére. Szükségünk van arra, hogy a megingott hitet erősítse, hogy a kétségbeesett, zűrzavaros lelkünkbe elhozza Isten békességének reménysugarát.
Kapaszkodj Jézusba! Hangzik a kijelentés a mai reggel. Akkor is, ha a világ egészen mást fog diktálni. Akkor is ha nehéz, tudd, hogy Jézus velünk, veled van.
Ne állj meg ennél a lépésnél. Add tovább ezt a mai üzenetet másoknak is, mert a világnak szüksége van az Áldott Orvosra. Sok száz, ezer embernek szüksége van arra, hogy megismerje Jézust, hogy tudja, nem egyedül néz szembe a nehézséggel.
Szükségük van Jézusra azoknak, akik otthon vannak, azoknak, akik kórházban fekszenek, sőt mindenkinek, aki szerte a nagy világon él.
Ne állj meg távol Jézustól, hanem menj oda közel hozzá.
Adj hálát ezért a csodás ígéretért, hogy nem vagy egyedül, veled vándorol utadon Jézus bárhol is élj!

15/09/2026

2026 szeptember 15. kedd
**
Áldott az Isten! - 4.


„Áldott legyen az Isten, és a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, aki megáldott minket minden lelki áldással a mennyekben, a Krisztusban.” (Ef 1:3 KD)

Akinek az áldására felszólít az ige - mintha a gyülekezet tagjai egymást biztatgatnák az áldásra! -, az nem csak a mi teremtő Istenünk, hanem „a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja" is. Ez az Ige egészen ráirányítja a figyelmünket Jézus Krisztusra. Jézus Krisztus élete a földön mindvégig Isten áldása volt. Minden gyógyítása, csodatétele lényegében jel volt arról, milyen hatalmas a mi Istenünk, az egyedüli élő igaz Isten. A bálványok némák, részvétlenek, nem szólnak, nem éreznek. Ezzel szemben az egy igaz Isten megindul a mi gyarlóságainkon, az eltévelyedett bűnöst is szereti, nem akarja annak halálát, hanem azt, hogy megtérjen és éljen. Erre a megtérésre hívogatott nemzedékeken át próféták seregével, s az idők teljességében ezért küldötte el miközénk egyszülött Fiát. Jézus Krisztus akkor is áldotta az Atyát, amikor odahagyva a menny dicsőségét, itt élt hontalan vándorként a földön, s még annyi területtel sem bírt, ahová a fejét lehajthatta volna. Isten az ő Fiát, az egyetlent, a szerelmetest, odaadta értünk, kiszolgáltatta helyettünk az ő bűnt gyűlölő haragjának. A Golgotán látszik meg igazán, Isten az ő egyszülött Fiát bünt***e helyettünk, hogy minket megáldhasson. Átkozottá t***e őt („Átkozott minden, aki fán függ!” Gal 3:13), hogy mi az ő áldozata érdeméért áldottak lehessünk!
(Prókai Árpád, Boldva)
**
Imádság:
Mennyei Atyánk, hálát adunk azért, hogy egyszülött Fiadban, Jézus Krisztusban nemcsak megajándékoztál minket, hanem megváltásunkért a legnagyobb áldozatot is meghoztad. Köszönjük, hogy Ő értünk átokká lett, hogy mi általad áldottak lehessünk, és megtapasztalhassuk szereteted gyógyító erejét. Segíts, hogy életünk minden napján a Te dicsőségedet hirdessük, és hálával telt szívvel válaszoljunk a megtérésre hívó kegyelmedre. Ámen.
**
A nap gondolata:
Jézus Krisztus golgotai áldozata az a végtelen szeretet, amely az átok mélységét is átformálta a mennyei áldás teljességévé, hogy a bűnös ember újra Isten gyermekeként élhessen.

15/09/2026

Néha ez az életút nehéz. Egyszerűen túlterheltek vagyunk, és úgy tűnik, nincs vége a sötétségnek.
Amikor ilyen időszakon megyünk keresztül, mindig emlékeztessük önmagunkat a következőre:
„Azt hiszem, Isten azt akarja, hogy ne felejtsük el a fényben (jólétben) azt, amit ebben a sötétségben (próbák közepette) tanulunk.”

Pál ugyanezt a gondolatot írja a korintusiaknak, miután leírta azokat a szörnyű nehézségeket, amelyeket ő és társai Ázsiában átéltek. Pál azt szeretné, ha a korintusiak megértenék, hogy Isten még a legsötétebb pillanatainkat is meg tudja változtatni. Azért vigasztal minket, mondja, hogy megtanuljuk, hogyan vigasztaljunk másokat. Pál és csapata olyan dolgokat tanult Istentől a megpróbáltatásaik során, amelyeket felhasználhattak a korinthusiak vigasztalására és tanácsadására, amikor hasonló nehézségekkel szembesültek. És Isten ezt teszi értünk is, ha hajlandóak vagyunk hallgatni rá. Velünk van a megpróbáltatásokban, és megtanít arra, hogyan használhatjuk fel a próbák idején tanultatok mások megsegítésére.

Te most a sötétségben vagy? Bátorítsanak Pál szavai és tapasztalatai. Bízz abban, hogy Isten éppen most irányítja a lépteidet, és hogy az Ő igazságait is a szívedbe zárja, hogy megoszthasd azokat másokkal, akik hasonló körülmények között vannak. Ha te már kijutottál a nehézségből, mutasd meg másoknak is hazavezető utat.

14/09/2026

14/09/2026

Vannak dolgok, amelyeket itt, a földön még megtehetünk Istenért, a mennyben azonban már nem lesz rájuk szükség.

Sokat gondolunk arra, mit élhetünk majd át a mennyben.

Láthatjuk Jézust.

Teljesen helyreállunk.

Nem lesz többé halál, fájdalom és szenvedés.

Mostanában azonban valami más is eszembe jut:

Vannak dolgok, amelyeket most még megtehetünk, de ott már nem lesz rájuk lehetőségünk.

1. Beszélhetünk valakinek Jézusról.

A mennyben nem lesz senki, aki még azon töpreng, ki Jézus, vagy akinek először kell hallania az evangéliumot.

De ma még olyan emberek élnek körülöttünk, akik nem ismerik azt a reménységet, amelyet mi már ismerünk.

Ez a lehetőség csak egy időre adatott.

2. Megbocsáthatunk valakinek.

A mennyben nem lesz árulás.

Nem lesznek dédelgetett sérelmek.

Nem lesznek bűn által szétszakított kapcsolatok.

A megbocsátás nehéz, sokszor fájdalmas, mégis gyönyörű útját azonban csak itt, az örökkévalóság innenső oldalán járhatjuk végig.

3. Ellenállhatunk annak, ami Istentől távolít.

Nem töltjük majd az örökkévalóságot kísértésekkel küzdve.

Nem lesz semmi, ami újra meg újra megpróbálja elrabolni a figyelmünket, a szeretetünket vagy az Isten iránti engedelmességünket.

De ma még van.

És ma még újra Őt választhatjuk.

4. Gondoskodhatunk valakiről, aki szenved.

A mennyben nem lesznek kórházi szobák.

Nem lesznek temetések.

Nem ül majd velünk szemben megtört szívű ember.

Nem lesznek gyászoló családok, amelyeknek ételt viszünk.

De ma még vannak.

5. Szerethetjük az ellenségeinket.

Jézus arra tanított bennünket, hogy szeressük ellenségeinket, és imádkozzunk azokért, akik üldöznek minket.

De egy napon?

Nem lesznek ellenségeink.

Nem lesznek emberek, akik bántanak bennünket.

Nem lesz gyűlölet, amelyre szeret***el kellene válaszolnunk.

Ez a mi lehetőségünk arra, hogy ilyen radikális szeretetben éljünk.

És egyszer csak másképp kezdem látni mindezt:

Jézus sok olyan dolgot kér tőlünk itt, amelyeknek egyszer vége szakad.

Nem azért, mert ezek nem fontosak,

hanem azért, mert egy napon már nem lesz rájuk szükség.

Eljön a nap, amikor nem lesz többé gyászoló ember, akit vigasztalni kell.

Nem lesz ellenség, akit szeretni kell.

Nem lesz seb, amely gyógyulásért és megbocsátásért kiált.

Nem lesz kísértés, amelynek ellen kell állnunk.

És nem lesz senki, aki még soha nem hallott Jézusról.

De ma még vannak.

Talán ez azt is megváltoztatja, ahogyan azokat az embereket és lehetőségeket látjuk, akiket Isten az utunkba hoz.

Ezek nem csupán kellemetlenségek, amelyeken valahogy túl kell jutnunk, amíg elérjük a mennyet.

Lehetőségek arra, hogy Jézushoz hasonlóan szeressünk egy olyan világban, amelynek még mindig kétségbeesetten szüksége van Rá.

A mennyben örökké gyönyörködhetünk majd abban, amit Jézus teljessé és helyreállítottá tett.

De az örökkévalóság innenső oldalán csak most van lehetőségünk arra, hogy ott szeressük az embereket, ahol még sok minden megtört.

~ Kelli Bachara

14/09/2026

Sok kultúrában a hangos sírás, a jajgatás és a ruhák tépkedése a személyes bánat vagy egy nagy nemzeti csapás siratásának elfogadott módja. Az ószövetségi Izrael népe számára hasonló külső cselekedetek fejezték ki a mély gyászt és a bűnbánatot, amiért elfordultak az Úrtól.

A bűnbánat külső megnyilvánulása erőteljes folyamat lehet, ha az a szívünkből fakad. De az Istennek adott őszinte, belső válasz nélkül egyszerűen csak a mozdulatokat követjük, még a közösségeinkben is.
Miután egy sáskajárás pusztított Júda földjén, Isten Joel prófétán keresztül őszinte bűnbánatra hívta a népet, hogy elkerüljék további ítéletét. "Még most is - mondja az Úr - térjetek vissza hozzám teljes szívvel, böjtöléssel, sírással és gyásszal" (Jóel 2:12).

Ezután Jóel mélyről jövő válaszra szólított fel: "Tépjétek meg a szíveteket és ne a ruhátokat! Térjetek vissza az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mert ő kegyelmes és könyörületes, lassú a haragra és bővelkedik szeretetben, és eláll a csapás küldésétől" (13. v.). Az igazi bűnbánat a szívből fakad.

Az Úr arra vágyik, hogy megvalljuk neki bűneinket, és megkapjuk a bocsánatát, hogy szeretni és szolgálni tudjuk őt teljes szívünkből, lelkünkből, elménkből és erőnkből.

Bármit is kell ma elmondanod az Úrnak, csak mondd ki - szívből.

14/09/2026

2026 szeptember 14. hétfő
**
Áldott az Isten! – 3.


„Áldott legyen az Isten, és a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, aki megáldott minket minden lelki áldással a mennyekben, a Krisztusban.” (Ef 1:3 KD)

Azért dicsérjük és magasztaljuk Istent beszéddel és cselekedetünkkel, igénk szavával azért áldjuk őt, mert ő hamarabb „megáldott minket” Isten jó cselekedetekkel szerencséssé tett minket. Születésünk, felnövekedésünk, munkába állásunk, egészségünk, életünk naponkénti megtartása és fenntartása: mind Isten áldását példázza. Nemcsak teremtőnk ő, hanem gondviselő jó Atyánk is, aki még a rosszat is javunkra fordítja. Naponként bizonyítja, hogy azoknak, akik őt szeretik, minden javukra van. Még a szenvedés, a próba, a kudarcok, az üldözések, a mások részéről ért rágalmazás, bántalom is. Minden. A hívő ember mindent áldásként fogad, hálaadással vesz Isten kezéből. Juthatunk olyan mélységbe, mint a szenvedő Jób, akit barátai titkolt vétkekkel gyanúsítgattak, akit tulajdon felesége is istentagadásra biztatott, aki egészen magára maradt testi szenvedéseiben és mély lelki gyötrelmeiben, s mégis vallást tett arról, hogy „ha a jót elvettük, a rosszat is el kell fogadnunk" tőle, mert ő az Úr. Ha ad, ha visszavesz: áldott legyen szent neve. Áldassék az Úr!
(Prókai Árpád, Boldva)
**
Imádság:
Mennyei Atyám, hálát adok azért, hogy életem minden napját a Te gondviselő áldásod öleli körül. Segíts, hogy hittel fogadjam el kezedből nemcsak az örömteli ajándékokat, hanem a megpróbáltatásokat is, felismerve, hogy Te mindent a javamra fordítasz. Taníts meg Jób alázatával magasztalni Téged minden körülmények között, és szívemből vallani: áldott legyen szent neved most és mindörökké. Ámen.
**
A nap gondolata:
Az igazi hit nem abban méri Isten jóságát, amit kapunk, hanem abban a rendíthetetlen bizalomban, amellyel a nehézségek közepette is áldásként tudjuk elfogadni az Atya kezéből érkező életet.

13/09/2026

2026 szeptember 13. vasárnap
**
Áldott az Isten! – 2.


„Áldott legyen az Isten, és a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, aki megáldott minket minden lelki áldással a mennyekben, a Krisztusban.” (Ef 1:3 KD)

Mit is jelent az áldás, mit jelent valakit áldani? Így köszönünk: „Áldás, békesség!” Mi ennek a szónak a tartalma? A Biblia nyelvén az „áldani” szónak kétféle, hasonló értelmű jelentése van: 1. Annyit jelent, mint valakit naggyá, boldoggá tenni, felmagasztalni, és 2. Valakit jócselekedetekkel szerencséltetni, elhalmozni. Látjuk tehát, sokkal többről van szó, mint valami szólásformáról, szófordulatról. Aki ezt mondja: „áldott az Isten”, ezzel valami ilyent mond: „nagy legyen Isten, dicsőséges legyen Isten, sokat dicsért és magasztalt legyen Isten” Mindezt a gyülekezet, a hívő emberek közössége, úgy is mondhatjuk: az Isten gyermekeinek a közössége zengi. Sok ilyen biztatás van templomi énekeinkben is: Áldjátok az Úr nevét; Áldás az Úr nevére...; az Úr áldassék. Ez a kifejezés: „Áldott legyen az Isten”, vagy „Nagy legyen Isten”, nem mást jelent, mint Isten nagy t***einek a magasztalását, hirdetését. Tenni kell ezt, nem csupán beszéddel, hanem életfolytatásunkkal, egész életünkkel is. Nem is csupán a jó sors napjaiban, hanem a szenvedések közepette is.
Aki egyre jobban igyekszik Istent az ő igéjéből megismerni, az egyre mélyebbre halad Isten áldásában, az ő nagyságának, jóságának, bölcsességének a magasztalásában.
(Prókai Árpád, Boldva)
**
Imádság:
Mennyei Atyánk, segíts, hogy az „Áldás, békesség!” köszönésünk ne csupán megszokott szófordulat legyen, hanem szívből fakadó hitvallás életünk minden helyzetében. Taníts meg arra, hogy ne csak a napfényes időszakokban, hanem a szenvedések közepette is Téged dicsőítsünk szavainkkal és t***einkkel egyaránt. Nyisd meg értelmünket, hogy Igédből egyre mélyebben megismerve nagyságodat, egész életünkkel Téged magasztaljunk. Ámen.
**
A nap gondolata:
Isten áldása nem csupán egy ajándék, amelyet kapunk, hanem egy életforma, amelyben a legnagyobb dicsőségünk az, ha a mindennapjaink minden rezdülése az Ő jóságát és nagyságát hirdeti.

11/09/2026

Miután Dávid let***e a szomorúságait és a bajait Isten kezébe, most mondhatni új levegőt vesz. Mintha venne egy mély lélegzetet, és ezt mondaná: Imádságomat tudom, hogy meghallgatja az Úr.
Kétségtelen, hogy a lelki reménytelenség hosszú időn át gyötörte, mielőtt megújult volna, és olyan fokú meggyőződésre jutott volna, amilyet itt mutat, mert már láttuk, hogy sok éjszakát töltött folytonos sírással.
Ez az igeszakasz arra tanít miket, hogy Isten kegyelme az élet egyetlen világossága a hívők számára, valamint, – amint Isten kimutatta a haragjának valamiféle jelét, – akik újra hozzá térnek, azok felfedezik, hogy Isten kegyelmes hozzájuk.
Dávid háromszor említi, hogy imái meghallgattattak, s ezzel arról tesz bizonyságot, hogy a szabadulását Istennek tulajdonítja, s megerősíti magát abban a meggyőződésében, hogy nem hiába adta át magát Istennek.
Ha gyümölcsét tapasztaljuk imáinknak, hinnünk kell, hogy Isten fülei nem voltak bezárva.
Mikor látszólag nincs eszköze a hívőknek a megpróbáltatásokból való kimeneküléshez, s mikor már minden kétségbeejtőnek, vagy reménytelennek látszik, akkor Isten hatalma által megszabadulnak, minden várakozás ellenére. Mikor Isten hirtelen átváltoztatja az emberek lesújtott állapotát örömre és boldogságra, azzal még látványosabban mutatja meg az Ő hatalmát, s még csodálatosabbá teszi annak megjelenését.