Sátoraljaújhelyi Adventista Gyülekezet

29/12/2023

09/05/2023

Megtört törvény és megtört szív

Hetedikes voltam, amikor egy olyan michigani iskolába jártam, ahol csak egy osztály volt, 13 diákkal 8 évfolyamon. A tanárunk mindössze 17 éves volt. Ez volt az első tanéve. Nagyon szeretett minket, és mindent elkövetett értünk. Tudta, hogyan kell tanítani, de nem sikerült neki rendet és fegyelmet tartani. Ami azt illeti, a tanév közepe táján az iskolabizottság komolyan fontolgatta, hogy nem engedi neki befejezni az évet.
Úgy tűnt, hogy apránként elvesztette tekintélyét a diákok előtt. A tanulók amúgy is szeretik tudni, meddig mehetnek el, így elkezdték kritizálni, ahelyett hogy végiggondolták volna, mit tett értük. Egyszer az iskola után éppen hazaindultam, amikor találkoztam néhány alsóbb évfolyamossal, akik a tanterem ablaka alatt arról csevegtek, hogy mennyire nem szeretik a tanárnőt, és hogy remélik, hamarosan elmegy. Kíváncsi volnék, hogy amikor mindenki arról beszél, mennyire nem szereti a tanárt, te mit tennél? Voltál már ilyen helyzetben? Csoportnyomás, így hívják most. Ennek hatására én is hasonló véleménynek adtam hangot: "Úgy van, tényleg nem jó tanár. Én sem szeretem!" Ahogy ezt mondtam, felnéztem a nyitott ablakra, és megláttam, hogy a tanárunk ott áll a zongora mögött, ahol úgy gondolta, nem látja senki. Lehajtott arcáról nagy könnycseppek gördültek le a padlóra. Soha nem fogom elfelejteni azt a reményvesztett, kétségbeesett tekitetet!
Könnybe lábadt szemmel vettem haza az irányt. Csalódást okozni annak, aki megtett minden tőle telhetőt értem, már túl sok volt nekem. Egész éjszaka nyugtalanul aludtam. Eszembe jutott, hogy karácsony idején mindnyájunknak ajándékot készített. Igyekezett összebarátkozni közülünk mindenkivel. Szeretett történeteket olvasni nekünk ebéd után. Annyi mindent tett értem is, és én csalódást okoztam neki. Másnap le kellett ülnöm, hogy megírjam neki, mennyire bánom. És valóban bántam. Miért? Mert nem csak egy szabályt hágtam át, hanem összetörtem valaki szívét. És ez egészen más, nem?
Az őszinte megbánás egyedül az Úr Jézussal való személyes kapcsolat kialakulásából eredhet. Amikor értékeljük ezt a valós kapcsolatot, és megértjük, hogy bűneink összetörték szívét, ez megtöri a mi szívünket is.
/Morris L. Venden: A működő hit/

02/05/2023

Isten jósága
A bátyám és én szobatársak voltunk a főiskolán. Ez meglepte a szüleimet is, mert otthon mindig rengeteget verekedtünk, és már azon aggódtak, hogy sosem fog benőni a fejünk lágya. Az iskolában azonban rájöttünk, mennyire közel vagyunk egymáshoz. A pszichológusok azt mondják, hogy szeretni kell ahhoz valakit, hogy harcolj vele - mert ha nem szeretnéd, nem vesztegetnéd az idődet erre! Talán éppen ez volt minden vitánk alapvető oka. Amikor azonban szobatársak lettünk, nagyon jól kijöttünk egymással.
Minden pénteken kitakarítottuk a szobát szombatra. Az egyik héten le voltam maradva tanulmányaimmal, és próbáltam befejezni egy dolgozatomat még a határidő előtt. Amikor a bátyám bejött, még mindig gépeltem. "Siess! Gyorsan!" - mondta. "Még rendbe kell tennünk a szobát!"
"Most inkább te takaríts! Én nem érek rá!" - mondtam, és rövid idő múlva kis híján megint verekedtünk.
De aztán a bátyám kicsit lehiggadt, és azt mondta: "Oké, jól van. Rendben van, megértem. Biztosan nagy nyomás alatt vagy, biztos neked sem könnyű. Majd én kitakarítok, egyedül. Sőt örömmel. Te csak folytasd, és írd meg a dolgozatod."
Ez megtörte az én ellenállásom is! Letettem a papírt, és segítettem a takarításban. Ezután gyakran oldottuk meg hasonlóan az ilyen helyzeteket. Más volt, és élveztük. Mindez egyszerű szemléltetése volt a ténynek, hogy ha valaki nem tesz ellened, hanem inkább elfogadó szeretetének adja tanújelét, az meggyőz téged is, ugye? A bátyám "jósága" arra vitt, hogy én is beálljak takarítani.
A Biblia azt mondja a Róma 2:4 versben, hogy Isten jósága megtérésre ösztönöz bennünket. Amikor Isten jóságáról beszélünk, valóságos jóságról van szó. Nem hamisítványról. Ez az egyetlen valódi jóság. Őszinte megbánást keresel? Ahogy Krisztushoz jössz, ahogy életét tanulmányozod, szemléled jellemét és küldetését, megérted nagy szeretét. Megérted, hogy elfogad, és megbánást szerez számodra.
/Morris L. Venden: A működő hit/

26/03/2023

A bűnbánat ajándék
Jézus szereti, ha úgy jövünk hozzá, ahogy vagyunk. A bűnbánat nem a mi művünk, nem feltétele annak, hogy Isten elfogadjon. Azt olvassuk, hogy "éppen e tekintetben tévednek sokan, és ezért nem nyerik el azt a segítséget, amelyet Krisztus adni kíván nekik. Úgy vélekednek, hog addig nem jöhetnek Jézushoz, amíg bűnvallomást nem tettek..." (Jézushoz vezető út p. 20.). Azonban a bűnbánat Isten ajándéka. Akkor kapjuk, amikor Krisztushoz jövünk.
A Jelenések könyve 3:19 versében a laodiceai gyülekezet azt a felhívást kapja, hogy legyen buzgó, és térjen meg. Számunkra, akik a föld történetének utolsó idejében élünk, nekünk, laodiceaiaknak, mindennél fontosabb, hogy megértsük az igazi bűnbánat természetét. Mindennek semmi köze a kitartó munkához, vagy a magunk által kiharcolt bűnbocsánathoz. Az ApCsel 5:31 azt mondja: "Az Isten őt fejedelemmé és üdvözítővé emelte fel jobbjára, hogy megtérést és bűnbocsánatot adjon Izráelnek." "A bűnbánat nem kevésbé Isten ajándéka, mint a bűnbocsánat vagy megigazulás, és az egyedül akkor tapasztalható meg, ha Krisztus adja a léleknek" (Szemelvények Ellen G. White írásaiból, p.358.). Tehát, ha bűnbánatra vágyom ma, a térdeimen Isten elé mehetek, és kérhetem tőle, mert ajándék, és Ő örömét találja abban, ha ajándékot adhat gyermekeinek. Figyeljük meg a 2Kor 7:10 minden szavát: "Mert az Isten szerinti szomorúság megbánhatatlan megtérést szerez az üdvösségre, a világ szerinti szomorúság pedig halált szerez." Honnan juthatsz isteni szomorúsághoz? Istentől! Nem te szerzed azt meg.
Meg kell értenünk, hogy mi az, amiből Laodiceának meg kell térni. Nem az erkölcstelenségből! Laodicea meglehetősen erkölcsös, lelki, híres a külső jóságáról. Mindezek ellenére a Megváltó kinn áll az ajtó előtt, és zörget, bebocsátásra várva. Amiből Laodiceának meg kell térni, az az erkölcsösség, lelkiség és az összes jótett, amit Jézustól távol, saját erejükből követnek el. Lehetséges, hogy Jézus még mindig kinn áll a gyülekezeteink, intézményeink ajtaja előtt, amelyeket mi építettünk, és arra vár, hogy bebocsássuk?
Meg kell térnünk, ha életünk közponjában nem Krisztus van! Vajon tényleg Jézus van az életed, otthonod, kapcsolataid középpontjában? Vajon Ő a gondolataid, beszélgetéseid témája? Vagy szükséged van arra, hogy hozzá jöjj megbánásért, mert még mindig kívül áll a szíved ajtaján, és zörget?
/Morris L. Venden: A működő hit/

13/03/2023

Jöjj, ahogy vagy!
Egyszer egy ember, akinek az autódudája elromlott, elment a szerelőműhelybe, hogy megjavíttassa. Amikor a szakadó esőben odaért, az ajtót zárva találta, rajta egy felirattal: "Ha be akar jönni, dudáljon!" Nem gondolod, hogy a megbánás is valami hasonló dolog?
Sosem felejtem el, hogyan próbáltam megtéríteni a fiamat. Aggódtam érte, mert a városban, ahol akkor éltünk, voltak problémák. Drogkereskedésért csuktak le gyerekeket, és tartottam attól, hogy valamilyen módon ő is belekeveredik a rosszba. Addig beszélgettem vele, amíg be nem telt nála a pohár, és megértettem, hogy jobban teszem, ha beszéd helyett inkább imádkozni kezdek.
Egyszer aztán srácok a főiskoláról, akiket nagyra becsült, elhívták őt egy beszélgetésre a hittant tanító tanárhoz. Elhatározta, hogy el is megy, hogy feltegyen neki néhány fogós kérdést. Szeretett ilyeneket kérdezni. Tehát elment, és elkezdte a maga játékát. Az est második részében azonban hallgatni kezdett. Csak később tudta meg, hogy társai közül néhányan imádkoztak érte. Mielőtt eljöttek volna, valami olyasmit hallott, amit soha azelőtt - habár biztosíthatlak, hogy túl sokat is hallhatta korábban! Csak sosem fogta fel az értelmét! Hallhatta, hogy nem mi változtatjuk meg az életünket azért, hogy Jézushoz jöhessünk. Mivel mindig is úgy jövünk Jézushoz, ahogy vagyunk, és Ő az, aki változást hoz aztán az életünkben.
Úgy jött haza, hogy még a nyelveken szólásra is készen állt, annyira izgatott volt. Odajött hozzám, és azt mondta: "Figyelj, Apa! Nem mi változtatjuk meg az életünket azért, hogy Jézushoz jöhessünk. Úgy jövünk Jézushoz, ahogy vagyunk, és Ő az, aki megváltoztat bennünket!"
Nem akartam elvenni a kedvét, ezért azt mondtam neki, "Valóban?" - és ereimben a vér azonnal örömtáncot járt. Másnap reggel, ahogy elmentem az ajtaja előtt, megláttam, hogy éppen a Bibliáját olvassa. Egy nappal azelőtt még nem törődött vele, most meg le sem tudta tenni. Még el sem telt a hét, már "evangélizációs"előadást tartott a nappaliban néhány főiskolás csoporttársának. Meg akarta velük osztani új ismeretét.
Ha valaki először ébred rá, hogy valóban úgy jöhetünk Jézushoz, ahogy vagyunk, az megváltoztatja az egész világot.
/Morris L. Venden: A működő hit/

04/03/2023

A végső próba
Angliában a második világháború alatt volt egy tábor, ahol a szövetséges titkos ügynököket képezték, igen szigorú feltételek között. A kiképzők teljesen megváltoztatták az ügynökök környezetét, étkezési szokásait, életmódjukat és életvitelüket. Német egyenruhába öltöztették őket, német nevet kaptak. A cél az volt, hogy annyira átformálják őket, hogy ők maguk is németnek gondolják magukat.
A program sikerét a végső próba határozta meg. Kimerítő menetgyakorlatra vezényelték a katonákat, majd az éjszaka közepén megengedték nekik, hogy -egymás hegyén-hátán- leroskadjanak sátraikban. Aztán, miután elaludtak, durván felébresztették őket, lámpával a szemükbe világítottak, és azt kérdezték: "Ki maga?"
Bizony, ha te lennél az egyik ügynök, és ébresztéskor azt válaszolnád, hogy Henry Smith vagyok, a másik kérdésre, hogy "Honnan jöttél?" és "Hová mész?" úgy válaszolnál, hogy "Kanadából", és "Anyámhoz megyek", rövidesen ott is találnád magad! Ám, ha úgy válaszolnál, hogy "Heinrich Schimdt vagyok" (vagy valami hasonló), és "Frankfurtból jövök, és Berlinbe tartok", akkor mielőtt bármit kívánhatnál, már Berlinben lennél.
Voltak, akik átmentek a próbán. Most azonban egy másik helyszínre gondolok. A Mesterre, aki nem csak a külsőségekkel, az étellel, a ruházkodással és a viselkedéssel törődik. Hanem foglalkozik a gondolatokkal, a szívvel, az indítékokkal, a hajlammal és a vágyakkal is. Amikor a Mesterrel való közeli kapcsolatra képeznek ki, aki a legjobb barátod, kívül-belül átformálódsz. Eljön a nap, amikor felráznak álmodból, szemed fény vakítja el, és megkérdezik tőled "Ki vagy?", nagy magabiztossággal azt válaszolod, "Jézus Krisztus követője vagyok, annak a követője, aki értem meghalt". "Hová tartasz?" "Egy jobb országot keresek, egy várost, alapokkal bíró várost, amelynek építője maga Isten."
Köszönet Istennek a kisebb próbákért, amelyek megelőzik a nagyot! Köszönet Istennek a lehetőségért, hogy megtudhatjuk, mielőtt még túl késő lenne, hogy a hitünk vajon szilárdan gyökerezik-e Krisztusban, vagy sem!
/Morris L. Venden: A működő hit/

11/01/2023

Zsoltárok 103:2