Sárszentmihályi Plébánia

Sárszentmihályi Plébánia Karitász jelentése Szeretet! A karitász szolgálata a bajba jutott emberek megsegítése!

Melyet ezúton kínálunk fel, hogy Egyházközségünk az Igehirdetés és a Liturgia mellett e szolgálatát is hatékonyan végezze!

"Bol­dog az em­ber, aki­nek az Úr nem tart­ja szá­mon vét­két, aki­nek lel­ké­ben nem la­kik ál­nok­ság."Légy hűséges. ...
14/09/2026

"Bol­dog az em­ber, aki­nek az Úr nem tart­ja szá­mon vét­két, aki­nek lel­ké­ben nem la­kik
ál­nok­ság."
Légy hűséges. Igaz. Istennek tetsző.
Szent Kornél pápa és Szent Ciprián püspök vértanúk.
Kornélt 251-ben szentelték a római egyház püspökévé. A Novatianus-féle eretnekség ellen küzdött, és Ciprián segítségével tudta megerősíteni tekintélyét. Gallus császár száműzte őt. Civitavecchia mellett szenvedett vértanúságot, 253-ban. Holttestét Rómába vitték, és a Kallixtusz-katakombában temették el.Ciprián Karthágóban született 210 körül pogány családból. Megtérve pap lett, majd 249-ben szülővárosa püspökévé szentelték. A nehéz időkben kitűnően kormányozta egyházát t***eivel és írásaival. A Valerianus-féle üldözés idején előbb számkivetésbe kényszerült, majd 258. szeptember 14-én vértanúságot szenvedett.
Szent Ciprián püspök vértanúságáról készült prokonzuli aktákból:
"Ily igaz dologban nincs mit fontolgatni!
Szeptember 14-én reggel nagy tömeg gyűlt össze Sextus birtokán, Galerius Maximus helytartó parancsára. E napon ugyanő, Galerius Maximus helytartó – a Sauciolum-teremben ülve – maga elé vezett***e Cipriánt. Amikor megjelent előtte, Galerius Maximus helytartó így szólt Ciprián püspökhöz: „Te vagy-e Thascius Cyprianus?” Ciprián püspök válaszolta: „Én vagyok.”
Galerius Maximus helytartó így szólt: „Te adtad ki magad a szentségtörő emberek főpapjának?” Ciprián püspök válasza: „Igen, én.”
Galerius Maximus helytartó: „A szentséges császárok megparancsolták neked, hogy végezd el a szertartásokat.” Ciprián püspök: „Nem teszem meg!”
Galerius Maximus rászólt: „Fontold meg!” Ciprián püspök így válaszolt: „Az én álláspontom igaz, ily igaz dologban nincs mit fontolgatni. Tedd azt, amit parancsoltak neked.”
Ekkor Galerius Maximus tárgyalt a bíróság tagjaival, majd kelletlenül és zavarodottan e szavakkal mondott ítéletet: „Sokáig éltél szentségtörő lelkületben, sok embert szerveztél be gonosz összeesküvésbe. A római isteneknek és a szent vallásnak ellenségévé lettél. A jámbor és szentséges uralkodók: Valerianus és Gallienus fenségek, és a nemes Valerianus császár sem tudott téged vallása követésére visszatéríteni. Rád bizonyult, hogy gyalázatos bűnöket követtél el, és ezeknek az embereknek vezére is voltál. Ezért elrettentő példa leszel számukra, akiket aljas bűnöddel magad köré gyűjtöttél: a megsértett jogrendet véred ontása állítja helyre.” Miután ezeket előadta, egy tábláról felolvasta a határozatot: „Thascius Cyprianus karddal való kivégzését elrendeljük.” Ciprián püspök felkiáltott: „Hála legyen érte az Istennek!”
Amint elhangzott az ítélet, a jelenlevő testvérek felkiáltottak: „Fejezzetek le minket is ővele!” Ebből azután a testvérek soraiban zavargás támadt. A nagy tömeg elkísérte Cipriánt a kivégzés helyére. A nevezett Cipriánt így vezették el Sextus birtokán az egyik szántóföldre. Ott az elítélt levet***e piros köpenyét, letérdelt, majd leborult a földre, hogy Urához imádkozzék. Utána levet***e felsőruháját is, és átadta a diakónusoknak. Fehér ingjében állt, és várta a hóhért.
Amikor a hóhér megérkezett, Ciprián felszólította övéit, hogy adjanak neki huszonöt aranyat. A testvérek a vér felfogására vásznat, kendőket terít***ek le előtte. Ezután a boldog vértanú, Ciprián, saját kezével t***e rá a kendőt szemére, de mivel megkötni végül is magának nem tudta, Julianus pap és Julianus alszerpap t***e meg ezt helyette.
Ez volt Szent Ciprián szenvedésének története. Testét a pogányok kíváncsiskodásától tartva először a közelben temették el; éjnek idején kihantolták, és a vértanút gyertyák és fáklyák fényénél nagy áhítattal és diadalmenetben vitték Macrobius Candidianus kormányzó kertjébe. Ez a kert a Mappalia felé vezető úton van, a halastó közelében. Néhány nappal ezután meghalt Galerius Maximus helytartó.
Szent Ciprián vértanú szeptember 14-én szenvedte el a halált, Valerianus és Gallienus császár alatt, amikor a mi Urunk, Jézus Krisztus uralkodott, akié a tisztelet és dicsőség mindörökkön-örökké. Ámen."
Ne feledd:
"Nincs olyan gonoszság, amivel Krisztus ne szembesülne velünk. Nincs olyan ellenség, amelyet Krisztus még ne győzött volna le. Nincs olyan kereszt, amely elviselné, hogy Krisztus még ne született volna meg értünk, és most ne viselné el velünk." (Szent II. János Pál)
László atya

"A test ugyan egy, de sok tag­ja van, a test­nek ez a sok tag­ja azon­ban még­is egy test. Így Krisz­tus is."Az Egyházba...
14/09/2026

"A test ugyan egy, de sok tag­ja van, a test­nek ez a sok tag­ja azon­ban még­is egy test. Így Krisz­tus is."
Az Egyházban ugyanannak a testnek, Krisztusnak vagyunk tagjai.
A Fájdalmas Szűzanya.
Simeon megjövendölte Mária szenvedését, a hét Tőrszúrást, latinul „Transfixio”-t. A művészek ábrázolásain gyakori a szenvedő Anya ábrázolása, igen gyakran ölében a halott Fiával szerepel (Pieta). Az Egyház megemlékezik Mária életének, a vértanúk királynéjának többi szenvedésére is.
Isten Anyjának szenvedéseit már a liturgikus ünnepek elrendelése előtt is tisztelték. 1233-ban hét firenzei alapító: a szerviták rendjét (Mária szolgáinak rendje) alapította. Feladatul tűzték ki a fájdalmas Anya tiszteletének ápolását és terjesztését. 1304-ben XI. Benedek pápa jóváhagyta a rendet. 1888-ban XIII. Leó pápa a „hét alapítót” szentté avatta és ezt az ünnepet február 11-ére t***e.
Az 1423-i kölni zsinat elrendelte ennek az ünnepnek a beiktatását, Húsvét utáni 3. vasárnapjára. XIII. Benedek pápa az ünnepet péntekre t***e, a huszita képrombolás kiengesztelésére. 1814 után VII. Piusz pápa a napóleoni fogságból való szabadulása emlékére szeptember harmadik vasárnapjára t***e. Most szeptember 15-én ünnepeljük.
Szent Bernát apát beszédeiből:
"Jézus keresztje alatt ott állt Anyja
A Szűzanya vértanúságát hirdeti Simeon jövendölése csakúgy, mint az Úr szenvedésének története. Ez a Gyermek – mondja a szent öreg a kisded Jézusról – sokak romlására és sokak feltámadására lesz Izraelben; jel lesz, amelynek ellene mondanak, Máriának pedig ezt mondja: A te lelkedet is tőr járja át.
Boldogságos Anya, bizony a te lelkedet is tőr járta át! Hiszen csak a tiéden áthatolva járhatta át Fiad testét. Sőt, miután kiadta lelkét a te Jézusod, aki ugyan sokaké volt, de elsősorban mégis a tied, akkor az ő lelkét már nem érhette el az a kegyetlen lándzsa, amely az oldalát megnyitotta. Holtában neki már nem árthatott, de a döfés a te lelkedbe hatolt. Jézus lelke már nem volt ott a testében, de a te lelkedet nem lehetett onnét elszakítani. Tehát a te lelkedet járta át a fájdalom kínja olyan erővel, hogy méltán nevezünk téged vértanúnál is nagyobbnak, hiszen a testi szenvedés érzését benned felülmúlta a vele együtt szenvedés fájdalma.
Vajon számodra nem volt-e több a kardnál is, és nem járta-e át a lelkedet, nem sebzette-e szinte halálra Jézusnak az a kijelentése, hogy: Asszony, íme, a te fiad? Micsoda csere! Jánost kapod Jézus helyett, a szolgát az Úr helyett, a tanítványt a Mester helyett, Zebedeus fiát az Isten Fia helyett, a csupán embert az igaz Isten helyett. Hogyne járta volna át a te gyöngéd, szerető lelkedet, amikor ezt hallottad, hiszen még a mi kőből való, sőt vaskeménységű szívünkbe is belehasít már az is, ha erre ráemlékezünk?
Ne csodálkozzatok, testvérek, ha azt állítjuk, hogy Mária lélekben vértanú volt. Csak az csodálkozzék, aki elfelejti, hogy Pál a pogányok legnagyobb bűnének érzéketlenségüket tartotta. Ilyen érzéketlenség egyáltalában nem volt Mária szívében, tehát szolgáiban se legyen!
De kérdezhetné valaki: „Vajon nem tudta előre, hogy Fia meg fog halni?” Kétségtelenül tudta. „Vajon nem remélte, hogy fel is fog támadni?” Biztosra vette. „Mindezek ellenére fájt neki, hogy keresztre feszítették?” Nagyon is fájt. De ki vagy te, testvér, és honnét veszed azt a bölcsességet, hogy jobban csodálkozol Mária együttszenvedésén, mint Mária Fiának szenvedésén? Ha a Fiú képes volt a testi halálra, akkor Anyja miért ne lett volna képes arra, hogy szívében együtt haljon meg vele? A Fiú halála annak a szeretetnek a műve volt, amelynél nagyobb senkiben sem volt. Máriát pedig az az anyai szeretet t***e életre képessé, amelyhez hasonló azóta sem akadt."
Ne feledd:
"Ne félj, Mária ott áll a te kereszted alatt is!"
László atya

"(A karvezetőnek a "Jedutun" szerint - Aszaf zsoltára.) Istenhez száll szavam, hozzá kiáltok, Istenhez száll szavam, hog...
13/09/2026

"(A karvezetőnek a "Jedutun" szerint - Aszaf zsoltára.) Istenhez száll szavam, hozzá kiáltok, Istenhez száll szavam, hogy meghallgasson."
Meghallgat! Fordulj hozzá. Kövesd.
A Szent Kereszt felmagasztalása.
Szent András krétai püspök szónoklataiból:
"A kereszt Krisztus dicsősége és felmagasztaltatása
A szent kereszt ünnepét üljük, mert ez űzte el a sötétség hatalmát, és hozta vissza a világosságot. A szent kereszt ünnepét üljük, és a Keresztre Szegezettel mi is a magasba ragadtatunk, hogy a földet a bűnnel együtt messze lent hagyva, a mennyeieket szerezzük meg magunknak. Ilyen nagy dolog a kereszt birtoklása, és akié a kereszt, az nagy kincs birtokába jut. Jómagam – akár értékét, akár nevét tekintem – a legcsodálatosabb kincsnek nevezem hiszen általa, vele, rajta kaptuk meg üdvösségünk egész teljességét, és egyben visszajutottunk az ősi állapotba.
Hiszen ha nem lett volna kereszt, Krisztust sem feszítették volna rá. Ha nem lenne kereszt, életünk sem lenne odaszegezve ahhoz az áldott fához. Ha a mi Életünk nem lett volna rászegezve, akkor az oldalából nem törtek volna elő a halhatatlanság forrásai: a vér és a víz, amelyek a világot kiengesztelik. Bűneink adóslevele sem lenne még összetépve; nem lennénk szabad emberek, az élet fájának gyümölcsét sem ízlelhetnénk meg, és nem állna nyitva számunkra a mennyország paradicsomkertje. Ha nem lenne kereszt, akkor a halál még nem volna megsemmisítve, és az alvilág sem lenne legyőzve.
Ilyen nagy és értékes kincs tehát a kereszt. Nagy a kereszt, mert általa kaptuk legnagyobb javainkat, és annál számosabbat, minél többet kell tulajdonítanunk ezekből Krisztus csodáinak és szenvedéseinek. Értékes a kereszt, mert Isten szenvedésének és győzelmének a jele. Szenvedésének, mert rajta vállalta Krisztus önként a kínhalált, de győzelmének is jele, mert rajta sebezte meg a sátánt, és a halált is itt győzte le; itt tört össze az alvilág kapuja, és a földkerekség minden népének üdvössége lett a szent kereszt.
Ezért nevezzük a keresztet Krisztus dicsőségének és Krisztus felmagasztaltatásának. Tekinthetjük kívánatos kehelynek, de tekinthetjük Krisztus értünk elszenvedett gyötrelmei befejezésének is. Hogy pedig Krisztus valódi dicsősége a kereszt, hallgassuk meg, mit mond erről ő maga: Most dicsőül meg az Emberfia, s az Isten is megdicsőül benne, és szüntelen meg fogja őt dicsőíteni. És ismét: Most te is dicsőíts meg, Atyám, magadnál: részesíts abban a dicsőségben, amelyben részem volt nálad, mielőtt a világ lett. Vagy más helyen: Atyám, dicsőítsd meg nevedet! Erre szózat hallatszott az égből: Megdicsőít***em, és ezután is megdicsőítem. Mindezekkel világosan jelzi azt, ami a kereszten akkor végbement.
Hogy pedig a kereszt Krisztus felmagasztaltatása is, hallgasd meg, mit mond ő maga: Ha majd felmagasztaltatom, mindenkit magamhoz vonzok. Mindezekből világosan kitűnik, hogy Krisztus dicsősége és felmagasztaltatása a kereszt."
Ne feledd:
"Az emberiség jövője azokon az embereken múlik, akik az igazság alapján állnak, s akiknek életét áthatják azok a magas erkölcsi elvek, melyek a szívet képessé teszik az önfeláldozásig kitartó szeretetre.
Amilyen mértékben növekszik benned a szeretet, olyan mértékben növekszik szépséged, mert a szeretet a lélek szépsége.”
(Szent ll. János Pál)
László atya

"(Egy szenvedő imája, aki nyomorúságában elpanaszolja baját az Úrnak.)Hallgasd meg imámat, Uram, kiáltásom jusson színed...
12/09/2026

"(Egy szenvedő imája, aki nyomorúságában elpanaszolja baját az Úrnak.)
Hallgasd meg imámat, Uram, kiáltásom jusson színed elé!"
Elé jut, megsegít.
Kezdődik Szent Ágoston püspöknek „A pásztorok” című beszéde:
"Keresztények vagyunk és elöljárók
Hogy minden reményünk Krisztusban van és hogy ő a mi igazi és üdvös dicsekvésünk, arról – szeretteim – nem most hallotok először. Hiszen annak a nyájához tartoztok ti is, aki gondosan őrzi és legelteti választott népét. De mert akadnak olyan lelkipásztorok, akik ugyan szeretik, ha pásztoroknak hívják őket, de a pásztorok szolgálatát már nem akarják ellátni, vegyük hát fontolóra, mit üzen nekik Isten az ő prófétája által. Hallgassátok hát figyelemmel, hallgassuk félelemmel!
Az Úr szózatot intézett hozzám: Emberfia, jövendölj Izrael pásztorairól, jövendölj és mondd meg nekik. Ezt az olvasmányt az imént hallottuk, amikor felolvasták; ezért határoztuk el, kedveseim, hogy mondunk róla valamit. Ha nem a saját elgondolásunk szerint beszélünk, ő majd megsegít, hogy az igazat mondjuk. Mert ha a magunkét mondanánk, mi is olyan pásztorok lennénk, akik csak saját magukat és nem a nyájukat legeltetik. Ha pedig az Istené az, amit mondunk, akkor bármelyikünk által maga Isten legeltet titeket. Ezt mondja az Úr, az Isten: Jaj Izrael pásztorainak, akik magukat legeltették! A pásztoroknak nemde a nyájat kell legeltetniük? Azaz a pásztorok nem magukat, hanem a nyájat legeltetik. A legelső ok, amiért megvádolják a pásztorokat, az, hogy magukat és nem a nyájat legeltetik. Kik azok, akik magukat legeltetik? Azok, akikről az Apostol ezt mondja: Mind a maguk javát keresik, nem Krisztus Jézusét.
Nekünk ugyanis – akiket Isten nem érdemeink miatt, hanem saját jóságával állított erre a helyre, amelyről oly veszedelmes a számadás –, két dolgot jól meg kell különböztetnünk: az egyik az, hogy keresztények vagyunk, a másik az, hogy elöljárók vagyunk. Az, hogy keresztények vagyunk, saját magunkért van. Az pedig, hogy elöljárók vagyunk, tiértetek van. Abban, hogy keresztények vagyunk, a saját hasznunk rejlik. Abban viszont, hogy elöljárók vagyunk, egyedül a ti hasznotok.
Íme, van sok olyan keresztény, aki nem elöljáró, és eljut az Istenhez, talán sokkal könnyebb úton; és talán annál könnyebben is haladnak, minél kisebb felelősséget viselnek. Viszont mi azonfelül, hogy keresztények vagyunk, és így majd a saját életünkről is számot kell adnunk, még elöljárók is vagyunk, ezért majd a ránk bízott szolgálatunkról is számot kell adnunk Istennek."
Ne feledd:
"Nem a sok tudás, hanem a sok tett tesz tökéletessé." (Szalézi Szent Ferenc)
László atya

"Az Úr gondol velünk - ő adja ránk áldását! Áldja meg Izrael házát, áldja meg Áron házát!Áldja meg azokat, akik félik az...
11/09/2026

"Az Úr gondol velünk - ő adja ránk áldását! Áldja meg Izrael házát, áldja meg Áron házát!
Áldja meg azokat, akik félik az Urat, a kicsinyeket és nagyokat egyaránt!"
Áldjon meg az Úr, ragyogtassa arcát reád.
Szűz Mária Szent Neve.
Mária neve héberül: Mirjam. Eredeti jelentése bizonytalan. Jézus idejében a „Marjam” formát használták. Az arám „mara” (Úr) szóból eredeztetve Úrnőt jelent. A rabbik magyarázata szerint a „marar” tőből származik, s jelentése: keserűség. A görög szentatyáknál főként három értelmezés szerepel: úrnő, megvilágosító, illetve tengernek mirhája. Szent Jeromos „a tenger csillagá”-nak mondja. Mária nevenapja külön helyi ünnepként az újkorban bukkan föl, de csak Bécs felszabadítása (1683. szeptember 12.) után, Boldog XI. Ince pápa intézkedésére válik egyetemessé az Egyházban.
Szent Bernát apát beszédeiből:
"Mindenben gondolj Máriára, hívd Máriát!
A szűz neve Mária. Szóljunk valamit erről a névről is, amelyet a tenger csillagának szoktak fordítani, és ami nagyon illik a Szűzanyára. Ő ugyanis valóban a csillaghoz hasonlít, mert amint a csillag, bár sugarakat bocsát ki, megmarad épnek, úgy a szent Szűz is szüzessége sérelme nélkül szülte világra a Fiút. Amint a sugárzás nem csökkenti a csillag fényességét, úgy a Fiú sem a Szűz épségét. Ő ugyanis az a ragyogó csillag, amely Jákobból támadt, amelynek fénye megvilágosítja az egész földet, világossága ott ragyog a magasságokban, behatol a mélységekbe, bejárja a földet, inkább a lelket melegíti, mint a testet, növeli az erényeket, és kiégeti a hibákat, ő az a nagyszerű és kiváló csillag, amely magasba emelkedett életünk nagy és hatalmas tengere fölött, hogy ott ragyogjon erényekkel, és világoskodjék jó példájával.
Ó, te, aki megérted, hogy mindnyájan e világ folyamán inkább viharok között hánykolódunk, mint szilárd talajon járunk, ne fordítsd el szemeidet e csillag ragyogásától, ha nem akarod, hogy elborítson az áradat. Ha a kísértések szele ér, ha a gyötrelmek szirtjei között hajózol, nézd a csillagot, hívd Máriát. Ha a kevélység, a hatalomvágy, a mellőzés vagy hiú vetélkedés hullámai között hánykolódsz, nézd a csillagot, hívd Máriát. Ha a harag, a kapzsiság vagy a test vágyai fenyegetik lelked hajóját, nézd Máriát. Ha a bűnök félelmetessége megzavar, ha a lelkiismeret beszennyeződése megijeszt, ha az ítélet borzalmassága megrémiszt, ha a szomorúság feneketlen mélysége és a kétségbeesés örvénye elnyeléssel fenyeget, gondolj Máriára.
Veszélyben, szükségben, kétségeidben gondolj Máriára, hívd Máriát. Ne távozzék ajkadról, ne távozzék szívedből, és hogy közbenjáró imáját elnyerhesd, ne szűnj meg példáját követni. Ha őt követed, nem fogsz eltévedni; ha őt kéred, nem fogsz kétségbeesni; ha rágondolsz, nem térsz rossz útra; ha ő fogja kezedet, nem fogsz elbukni; ha ő védelmez, nincs mitől félned; ha ő vezet, nem fogsz elfáradni; ha ő kegyes hozzád, célba érsz. Így önmagadban megtapasztalod, hogy mennyire joggal mondja a Szentírás: A szűz neve Mária. De most egy kicsit meg kell állnunk, hogy ne csak átmenetileg szemléljük ezt a ragyogó fényességet. Az Apostol szavát mondom: Jó nekünk itt lennünk. Most szabad csendben, belső örömmel szemlélni azt, amit nem tud kifejezni a nehézkes szó."
Ne feledd:
"E mulandóságnak értelme van..."
(Szent II. János Pá pápa)
László atya

"Hogy az evan­gé­li­u­mot hir­de­tem, az­zal nem di­cse­ked­he­tem, hi­szen ez kény­sze­rű kö­te­les­sé­gem. Jaj ne­kem ...
11/09/2026

"Hogy az evan­gé­li­u­mot hir­de­tem, az­zal nem
di­cse­ked­he­tem, hi­szen ez kény­sze­rű kö­te­les­sé­gem. Jaj ne­kem ugyan­is, ha nem
hir­de­tem az evan­gé­li­u­mot."
Hirdesd és éld!
Boldog Izsáknak, a stellai monostor apátjának beszédeiből:
"Krisztus semmit sem bocsát meg az Egyház nélkül
Két dolog van, ami egyedül Istent illeti meg: a bűnbevallás elfogadásának méltósága és a bűnbocsátási hatalom. A bűnbevallást neki kell tennünk, bocsánatot is tőle kell várnunk. Egyedül Istennek van hatalma a bűnöket megbocsátani, ezért neki kell azokat megvallanunk. De mivel a Mindenható eljegyezte magának a gyöngét, a Fölséges az egyszerűt, és királynővé t***e a szolgálólányt, ezért vette maga mellé azt, aki alárendeltje volt. Jézus oldalából született az Egyház, ezért jegyezte el magának. Amint a Fiúé mindaz, ami az Atyáé, és az Atyáé mindaz, ami a Fiúé – hiszen természetükben egyek –, ugyanúgy adta oda Krisztus, a Vőlegény minden javát a menyasszonynak, az Egyháznak, és ami a menyasszony tulajdona, azt a Vőlegény is sajátjává t***e; sőt menyasszonyát önmagával is és az Atyával is eggyé t***e, így könyörgött ugyanis a Fiú az Atyához menyasszonyáért: Azt akarom, hogy amint én és te egyek vagyunk, úgy legyenek ők is egyek mivelünk.
Krisztus, a Vőlegény tehát egy az Atyával és egy a menyasszonyával, az Egyházzal is. Ami kivetnivalót talált a menyasszonyban, azt a keresztre szögezve eltávolította, és ott a keresztfán menyasszonya bűneit magára vállalta és e keresztfa által el is törölte. Ami viszont a menyasszony természetéhez és tulajdonához tartozik, azt elfogadta és magára öltötte; ami pedig az ő isteni tulajdona, azt átadta neki. Eltávolította tehát tőle azt, ami ördögi, és magára vette tőle azt, ami emberi; átadta neki azt, ami isteni, hogy a menyasszonyé legyen mindaz, ami a Vőlegényé. Ezért mondja, aki maga bűnt nem követett el és álnokság sem volt a szájában: Könyörülj rajtam, Uram, mert gyenge vagyok, hogy miután a menyasszony gyengeségét magára vette, annak része legyen az irgalomért való esedezésben is, és így minden közös legyen a Vőlegény és a menyasszony között. Ebből következik, hogy az Egyház tisztsége a bűnvallomás elfogadása, és hogy nála van a bűnbocsátás hatalma is; ezért lehet ezt mondani: Menj, mutasd meg magad a papnak!
Az Egyház semmi bűnt se tud Krisztus nélkül megbocsátani, viszont Krisztus se akar az Egyház nélkül semmit sem megbocsátani. Az Egyház semmi bűnt se tud megbocsátani, hacsak valaki előbb bűnbánatot nem tart, vagyis ha a bűnöst előbb magához nem hívja kegyelmével Krisztus; aki viszont megveti az Egyházat,annak Krisztus sem akar megbocsátani. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét. Nagy titok ez, én Krisztusra és az Egyházra vonatkoztatom.
Ne válaszd el tehát a Fejet a testtől, mert így Krisztus sohasem lesz egész! Krisztus ugyanis sohasem teljes az Egyház nélkül, miként az Egyház sem teljes sohasem Krisztus nélkül. Az egész és teljes Krisztus ugyanis a Fej és test együtt. Ezért mondja: Senki sem ment föl a mennybe, csak az Emberfia, aki a mennyben van. Ő az egyetlen ember, aki a bűnöket megbocsátja."
Ne feledd:
"Ha Máriát szemléled és örülsz neki: a Szentháromság örömében veszel részt."
László atya

10/09/2026

MISEREND VÁLTOZÁS!

Dicsértessék a Jézus Krisztus!

Sárszentmihályon szeptember 12.-én szombaton délelőtt 9 órakor lesz szentmise.

Szeret***el hívunk és várunk Benneteket!

"(Dá­vid­tól.) Szí­vem mé­lyé­ből ál­da­lak, Uram, mert meg­hall­gat­tad aj­kam kö­nyör­gé­sét. Az an­gya­lok szí­ne elő...
09/09/2026

"(Dá­vid­tól.) Szí­vem mé­lyé­ből ál­da­lak, Uram, mert meg­hall­gat­tad aj­kam kö­nyör­gé­sét. Az an­gya­lok szí­ne előtt éne­ke­lek ne­ked."
Dicsőítsd, magasztald, áldd az Istent!
Szent Brúnó áldozópap zsoltármagyarázatából:
"Ha elfeledkeznék rólad, Jeruzsálem
Mily kedves a te hajlékod! Epedve sóvárog lelkem az Úr udvarába, azaz a mennyei Jeruzsálembe, amely az Úr városa.
Elmondja azután a Zsoltáros azt is, hogy miért vágyakozik az Úr templomába: azért, ó, Uram, mennyei seregek Istene, Királyom és Uram, mert boldog, aki házadban, a mennyei Jeruzsálemben élhet. Mintha ezt mondaná: Ki ne vágyódnék templomodba menni, hiszen te Isten vagy, azaz Teremtő, a Seregek Ura és Királya, s mindenki boldog, aki házadban élhet. A templom és a ház itt ugyanazt jelenti. S amikor boldognak mondja a benne lakókat, akkora nagy boldogságot tulajdonít nekik, amennyit csak fel tudnak fogni. Azért boldogok, mert hódoló szeret***el téged dicsérnek szüntelen, azaz vég nélkül; ugyanis nem dicsérnének vég nélkül, ha nem lennének mindörökké boldogok.
Ezt a boldogságot senki önmaga erejéből el nem érheti, még akkor sem, ha hite, reménye és szeretete volna; hanem csak az boldog ember, azaz csak az éri el ezt a boldogságot, akinek te vagy az erőssége arra a boldogsághoz vezető zarándoklatra, amelyet eltökélt szívében. Ez ugyanis, mintha azt mondaná: Csak arról állíthatjuk, hogy el fogja érni a boldogságot, aki elhatározza szívében, hogy az erények és a jót***ek hosszú zarándokútján eljut erre a boldogságra, és ehhez a te kegyelmedből meríti az erőt. A maga erejéből ugyanis senki sem képes oda feljutni, ahogy az Úr is tanúsítja: Senki sem ment föl a mennybe, tudniillik saját erejéből, csak az Emberfia, aki a mennyben van.
Arról az emberről beszélünk, aki zarándokútra készül, és a könnyek völgyében él, azaz ebben az életben él, amely nyomorúságos és a megpróbáltatások könnyeivel van tele; ezzel szemben azt a másik életet az örömök csúcsának kell mondanunk.
Mivel pedig azt mondta a Zsoltáros: Boldog ember, akinek te vagy erőssége, megkérdezheti valaki: Vajon ad-e erőt erre Isten? Mire így válaszol a Zsoltáros: Valóban Istentől van a boldogok ereje. Törvényhozónk, tudniillik Krisztus, aki törvényt adott nekünk, állandóan megáld és meg fog áldani kegyelme sokszoros ajándékaival, ezzel áldja meg övéit, azaz fölemeli a boldogságig. Ezeknek az áldásoknak a segítségével vonulnak városról városra övéi, és a mennyei Sionban meg fogják látni Krisztust, az Istent, aki Isten lévén majd övéit is részesíti istenségében; sőt, mivel bennük van Sion, lélekben látni fogják a Szentháromság egy Istent; ez azt jelenti, hogy értelmükkel látni fogják önmagukban Istent, akit itt nem láthatnak; akkor ugyanis Isten lesz minden mindenben."
Ne feledd:
"Mielőtt lefekszel, add nekem a gondjaidat, én úgyis ébren maradok. Isten"
László atya

"Ek­kor ta­nít­vá­nya­i­ra emel­te te­kin­te­tét és meg­szó­lalt: Bol­do­gok vagy­tok, ti sze­gé­nyek, mert ti­é­tek az ...
08/09/2026

"Ek­kor ta­nít­vá­nya­i­ra emel­te te­kin­te­tét és
meg­szó­lalt: Bol­do­gok vagy­tok, ti sze­gé­nyek, mert ti­é­tek az Is­ten or­szá­ga."
Ha elismered szegény vagy, azaz nem vagy elég önmagadnak, szükséged van az Istenre, akkor be tudod fogadni, amit adni akar, kéred őt.
Claver Szent Péter áldozópap.
Claver Szent Péter 1580. június 23-án született a spanyolországi Verdúban. A barcelonai egyetemen tudományos és művészeti tanulmányokat folytatott, majd belépett Jézus Társaságába. Rodriguez Szent Alfonz, aki portástestvér volt a mallorcai kollégiumban, különösen is buzdította a missziós hivatásra. Pappá szentelése után a kolumbiai misszióba került, ahol – fogadalma szerint – egészen haláláig apostolkodott a négerek között. A kolumbiai Carteganában halt meg 1654. szeptember 8-án.
Claver Szent Péter áldozópap leveleiből:
"A szegényeknek hirdetni az evangéliumot, a megtört szívűeket gyógyítani, a foglyoknak hírül adni a szabadulást!
Tegnap, 1627. május 30-án, Szentháromság vasárnapján egy igen nagy hajóval sok-sok néger érkezett, akiket Afrika folyóiból szedtek össze. Odamentünk és kosarakban birsalmát, citromot, édességeket és még sok minden mást vittünk nekik. Majd elmentünk lakóhelyükre. Mintha egy másik Guineába érkeztünk volna. Át kellett vergődnünk különböző csoportokon, amíg eljutottunk a betegekhez, akik rengetegen voltak, és nedves, sőt sáros földön feküdtek. Hogy túlságosan ne érje őket a nedvesség, földet hordtak össze, abba cserepeket és tégladarabokat t***ek. Ilyen volt a fekvőhelyük, amely nemcsak emiatt volt nagyon kényelmetlen, hanem különösen azért, mert mezítelenek voltak, ruha nem védte testüket.
Letettük köpenyünket, és az árusoktól deszkákat hoztunk, szalmát tettünk rá, és így fekvőhelyet készítettünk nekik. Azután odavittük a betegeket. Két csoportba osztottuk őket: egyik csoporthoz a társam ment tolmáccsal, a másikhoz magam mentem. Két néger már kihűlőfélben volt, közelebb a halálhoz, mint az élethez, szinte érverésüket sem lehetett észlelni. Parazsat tettünk cserepekre, és a haldoklók közelébe helyeztük. Erre a parázsra illatszert szórtunk, amelyből két zacskóval is volt nálunk, és ezen alkalommal fel is használtuk. Ezután köpenyeinkkel betakartuk őket, nekik ugyanis nem volt takarójuk, és gazdájuktól is hiába kértünk. Úgy tűnt, hogy az illatos füsttől és a melegtől magukhoz tértek. Szemükben öröm csillant fel, mikor ránk néztek. Ilyen módon szólítottuk meg őket, nem annyira szóval, mint inkább azzal, amit értük tettünk. Úgy gondolták, azért hoztuk ide őket, hogy enni adjunk nekik. Minden másféle beszéd és megnyilatkozás teljesen haszontalan lett volna. Oda ültünk, majd letérdeltünk melléjük, arcukat és testüket borral mostuk meg, kedveskedésünkkel igyekeztünk mosolyra bírni őket. Olyan természetes emberi eszközöket használtunk fel tehát, amelyek a betegeket valahogy képesek örömre hangolni.
Ezután hozzákezdtünk, hogy kifejtsük előttük a keresztségről szóló tanítást, s annak a testre és a lélekre gyakorolt csodás hatásait. Midőn a kérdéseinkre adott válaszaikból úgy látszott, hogy mindezt megértették, áttértünk a részletesebb tanításra, tudniillik beszéltünk nekik az egy Istenről, aki kinek-kinek érdemei szerint ad jutalmat vagy büntetést, és egyéb más hitigazságokról. Kértük, hogy indítsanak bánatot, és mutassák ki, hogy elkövetett bűneiktől elfordulnak. Végül, amikor már úgy látszott, hogy eléggé felkészültek, kifejtettük nekik a Szentháromságnak, a megtestesülésnek és a szenvedésnek titkát. Szemük elé állítottuk a keresztre feszített Jézust, ahogyan a keresztelőkút felett le van festve, ahol Krisztus sebeiből patakokban csorog a vér, és az ő nyelvükön előimádkozva a bánatimát, segítettük őket, hogy felindítsák a tökéletes bánatot."
Ne feledd:
"Legszebb emlék a szeretet, melyet mások szívében hagyunk magunk után."
[Marcus Tullius Cicero]
László atya

"De szól az Úr: Fölkelek, mert a gyöngéket elnyomták, a szegények sóhajtoznak, és szabadulást viszek mindenkinek, aki só...
07/09/2026

"De szól az Úr: Fölkelek, mert a gyöngéket elnyomták, a szegények sóhajtoznak, és szabadulást viszek mindenkinek, aki sóvárogja."
Az Úr megszabadít, kérd!
Szűz Mária születése (Kisboldogasszony).
Szent András krétai püspök szónoklataiból:
"A törvény végső célja Krisztus. Ő nem annyira megszüntetni akarja a törvényt, mint inkább a szellemét akarja tökéletesebben megadni. Benne van ugyanis a teljesség, és ezért mint törvényhozó, mindent tökéletesített és teljessé tett. A holt betűt lélekké változtatta át; mindent önmagában foglalt össze. A törvényt éltető kegyelemre váltotta, a törvényt ugyan alárendelte, de a kegyelmet vele alkalmasan összekapcsolta és összekötötte. Sem a kegyelem, sem a törvény sajátos természete nem keveredett és nem zavarodott össze, hanem teljesen isteni módon cserélte át Isten gyermekeinek könnyedségére és szabadságára mindazt, ami a törvényben nehézkes, szolgai, és rabságban tartó volt; amint az Apostol is mondja, hogy többé már ne álljunk a világ elemeinek a szolgálatában, és ne hordozzuk a törvény betűjének rabigáját.
Mindez Krisztus irántunk való jótéteménye; ez az ő szentségének megnyilvánulása. Ezért üresít***e ki önmagát, ezért lett Istenember, ezért istenült meg magára öltött emberi természete. Ezért jött el oly fönségesen, dicső módon hozzánk az Isten, és ezért kellett, hogy ilyen örvendetes legyen már a kezdete is eljövetelének, amely az üdvösség nagy ajándékát hozta meg nekünk. Továbbá a mai ünnep is ezt jelzi, s ennek mintegy nyitánya az Istenszülő mai születésnapja, az eredménye és végső beteljesülése pedig az Ige elhatározott megtestesülése. Most még csak a Szent Szűz születik meg, őt táplálja az édesanyja, ő növekedik, hogy a századok halhatatlan Királyának, Istenének méltó Anyja legyen.
Ebből azután számunkra kétfajta haszon is származik: egyik, hogy fölemel minket az igazság fényéhez, másik, hogy a törvény betűinek szolgaságától és a hozzá való alkalmazkodástól felszabadít. Kérded, hogy miképp, milyen alapon állítom ezt. Nemde teljesen eltűnik a sötétség, ha felragyog a világosság? Így a kegyelem is meghozza a boldog szabadságot a holt betűk helyett. A sötétség és a fény találkozásának határnapja ez a mai ünnep. Oly alakokat állít elénk, akik jelképezik az eljövendő valóságot: a régi helyébe új rend következik.
Zengjen és örömtől ujjongjon ezért ma az egész teremtett világ, és járuljon hozzá valamivel az örvendezés napjának méltó megüléséhez! Forrjon ma egybe az ég és föld közös ünneplése, és együtt dicsőítse Istent minden, ami e világon és e világ fölött együvé tartozik! Ma alkotta meg ugyanis a mindenség Alkotója az ő teremtett Szentélyét, és ez az új teremtmény szolgál majd új és dicső módon szálláshelyül Alkotója számára."
Ne feledd:
"Ha Isten Atyának nevezte magát, azért t***e, hogy nagyobb bizalomra ösztönözzön minket."
László atya

Cím

Május 1 Utca 2
Sárszentmihály
8143

Weboldal

Értesítések

Ha szeretnél elsőként tudomást szerezni Sárszentmihályi Plébánia új bejegyzéseiről és akcióiról, kérjük, engedélyezd, hogy e-mailen keresztül értesítsünk. E-mail címed máshol nem kerül felhasználásra, valamint bármikor leiratkozhatsz levelezési listánkról.

A Vállalkozás Elérése

Üzenet küldése Sárszentmihályi Plébánia számára:

Parancsikonok

Megosztás

Kategória