29/01/2026
Amint egy család egybetartozásának nem csupán jelei, hanem fenntartói is az időről időre ismétlődő ünnepi összejövetelek, ugyanúgy az Egyháznak is szüksége van arra, hogy tagjai rendszeresen egybegyűljenek és egységüket megerősítsék Krisztussal és egymással.
Ne a különféle ülésezésekre, konferenciákra, adminisztrációs megbeszélésekre gondoljunk elsősorban: ezekre szükség lehet, de nem ezek tartják össze az Egyházat. Még csak ne is a bensőséges hangulatú ima-összejövetelekre, nagyszabású közösségi találkozókra, különböző lelkigyakorlatokra, melyek még fontosabbak, de csak eszközök, az isteni kegyelem áradásának gyümölcsei és közvetítői.
Mindenekelőtt a szent liturgiára gondoljunk, mely egyedül forrás és csúcspont, s hitünk tanítása szerint ebből kell kiindulnia és erre kell irányulnia minden más tevékenységnek az Egyházban. Gondoljunk az eucharisztiára, a szentmisére, ahol Krisztus áldozatával egyesülünk, mert az ő „vérének erejében bízva megvan a reményünk, hogy beléphetünk a mennyei szentélybe”. És gondoljunk a szent zsolozsmára, mely Krisztus és az Egyház imádságaként az isteni jelenlétbe vonja mindennapjainkat, a nappal és az éjszaka egész idejét.
Ezek azok az összejövetelek, amelyről elmaradni bűn, mert az Egyház egységét kezdi ki az, aki ügybuzgalmát fontoskodva elébe helyezi a szent misztériumok ünneplésének és az istendicséretnek. Aki Krisztus ügyéért fáradozva megfosztja magát a napi háromszori étkezéstől és a nyolcórás alvástól, legfeljebb kimerül, és munkájának hatékonysága csökken, aki viszont „lelkipásztori okokból” lélektelenül hadarja el a misét és rendszeresen elhagyja a zsolozsmát, az valójában ellene dolgozik mindannak, amiért látszólag fárad. Jézus Krisztussal is előfordult, hogy annyian tódultak hozzá, hogy enni sem maradt ideje, kimerültségében képes volt a viharos tengeren hánykolódó bárkában aludni, de arról nem mondott le, hogy az éjszakát Isten imádásában töltse.
Jézus szavai: „Akinek van, még kap; akinek pedig nincs, attól még azt is elveszik, amije van”, ebben a szövegösszefüggésben azt jelenti, hogy aki újra és újra visszatér a forráshoz és belőle él, az bővelkedni fog, míg aki elszakad a forrástól, annak ideig-óráig még meglévő és
működő tartalékai lassan kimerülnek, kifogynak, s ahelyett, hogy eljutna a csúcsra, látványosan a mélybe zuhan.
Barsi Balázs - Telek Péter Pál: Magasság és mélység
(Kép forrása: livingwords.in)