14/06/2026
2026. június 14., évközi idő, évközi 11. vasárnap – †Evangélium Szent Máté könyvéből (Mt 9, 36 – 10, 8)
Jézus összehívta tizenkét tanítványát, és téríteni küldte őket.
Abban az időben:
Jézus meglátta a tömeget, és megesett rajta a szíve, mert olyan kimerültek és levertek voltak, mint a juhok, amelyeknek nincsen pásztoruk. Így szólt tanítványaihoz: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába.”
Majd odahívta magához tizenkét tanítványát, és megadta nekik a hatalmat, hogy kiűzzék a tisztátalan szellemeket, és meggyógyítsanak minden bajt és minden betegséget.
A tizenkét apostol neve a következő: Az első Simon, más néven Péter, azután a testvére, András, Zebedeus fia Jakab, és testvére, János, továbbá Fülöp és Bertalan, Tamás és Máté, a vámos; Alfeus fia Jakab, Tádé, a kánaáni Simon, és végül karión Júdás, aki később elárulta őt.
Ezt a tizenkettőt küldte Jézus, és megparancsolta nekik: „Ne lépjetek a pogányokhoz vezető útra, s a szamaritánusok városába be ne térjetek. Menjetek inkább Izrael házának elveszett juhaihoz. Menjetek, és hirdessétek, hogy elközelgett a mennyek országa. Gyógyítsátok a betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsátok meg a leprásokat, űzzétek ki a gonosz szellemeket.
Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok!
Ezek az evangélium igéi.
Magyarázat:
Az aratás szó rávilágít Krisztus e jövetelének céljára. Isten be akarja takarítani a termést, ami végső fokon majd az ítéleten valósul meg, de igazában az egész történelem ítélet. Krisztus ezt a történelmi aratást Egyházán keresztül végzi. Az evangélium hirdetésével az embereket el kell vezetni a hitre, a bűnbánatra, és szeretetre. Krisztus rajtunk, embereken keresztül valósítja meg országát. Ezért kell imádkozni megfelelő munkásokért is.
Elmélkedés: Küldött vagyok
Jézus nem közömbös, nem érdektelen az emberek láttán, hanem „megesett rajtuk a szíve” – mondja az evangélium. Ez a szó mély érzelmet fejez ki, belső megrendülést, a lélek mozdulását. Jézusban együttérzés ébred, mert szeret. És mert szeret, cselekszik. Először imára hív, aztán kiválaszt tizenkét tanítványt, és küldetést ad nekik.
Két világ találkozását látjuk ebben a történetben. Az egyik oldalon ott a szenvedő emberiség: a szétszórt, a fáradt, az irányt vesztett emberek, mint a pásztor nélküli juhok. A másikon ott van Jézus, akinek szíve irgalomból fakadóan cselekszik, megosztja küldetését a tanítványokkal, hogy ennek köszönhetően többekhez jusson el tanítása. Nem pusztán szervezésről vagy bizonyos feladatok átadásáról van szó, hanem arról, hogy az evangélium tovább dobogjon más emberekben is. A tanítványok nem jutalomként vagy előléptetésként kapják a küldetést, hanem Jézus irántuk való bizalmából.
Napjainkban is sok az aratnivaló: kiégett lelkek, elhagyott idősek, reményvesztett vagy útkereső fiatalok, hitüket vesztett közösségek, szétesett családok, de sokszor kevesen vannak, akik igazi tanúságot tudnának tenni vagy segítséget tudnának nyújtani nekik. Úgy tűnik kevesen merik vállalni az aratás, a szolgálat fáradságát. Pedig Jézus senkit sem pihenésre hív, hanem szolgálatra és tanúságtételre.
A tizenkettő, akiket Jézus kiválaszt, nem tökéletes emberek közössége. Egyszerű emberek, többen halászok, különböző jellemekkel, vérmérséklettel, hibákkal. De Jézus nem a kész embert választja, hanem felkészíti majd azt, akit meghív. Nem vár rögtön az elején tökéletességet, de készséget igen. A megbízatás egyértelmű: hirdetni Isten országát, gyógyítani a betegeket, kiűzni a gonosz lelkeket a megszállottakból, mindent az Úr nevében tenni. Ez a küldetés, ez a misszió minden korban időszerű. Ma is ugyanúgy szükség van gyógyító szavakra, megbocsátó jelenlétre, bátorító kézszorításra, irgalmas tekintetre, mint bármely más korban. Jézus nem pusztán ékesen beszélni tudó prédikátorokat akar, hanem tanúságtevő embereket keres. Olyanokat, akik úgy élnek, mint ő, és életük egyszerűségével, hitelességével Krisztust hordozzák a világban.
Egy kis faluban élt egy idős pap, már alig tudott prédikálni, fájtak a lábai, nehezen bírta már a hideg templomot, de hűségesen megtartotta a szentmiséket és más szertartásokat. Sokszor csak ketten hallgatták, ketten voltak a szentmisén: a harangozó meg egy özvegyasszony. Valaki egyszer megkérdezte tőle: „Atya, van-e értelme ennek még?” Az öreg csak mosolygott, és így válaszolt: – Tudod, minden reggel, amikor a tabernákulumhoz megyek, ezt mondom: „Uram, itt vagyok. Te tudod, mit kezdj ezzel az öreg testtel, de ha ma is kell egy ember, aki téged jelenít meg, hát én még itt vagyok.” Egyik este egy fiatal férfi lépett be a templomba és csendesen leült a hátsó padba. Évek óta először jött ide, mert azt érezte, hogy a templomban valaki várja. Az idős pap hosszasan elbeszélgetett vele, de most nem az a lényeg, hogy miről, hanem hogy az atya közben megérezte, hogy az aratás Urának még mindig szüksége van rá, szükség van az ő szolgálatára.
Mindannyiunk élete küldetés. Valószínűleg nem kell messzire mennünk, bejárnunk a világot. De a küldetés helye lehet a család, a munkahely is. Bizonyára ott is vár valaki, aki a krisztusi igazságra szomjazik. Jézus minket is úgy küld, mint egykor a tanítványokat: Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok! Ne evilági jutalomért, hanem az örök életért végezzük szolgálatunkat!
© Horváth István Sándor
Imádság:
Uram, Jézus Krisztus! Neked megesett a szíved a fáradt és szétszórt tömeg láttán, és tanítványokat küldtél, hogy a te nevedben munkálkodjanak. Köszönöm, hogy engem is meghívsz és küldesz, hogy részt vegyek országod építésében. Adj nekem nyitott szívet, készséges lelket, bátorságot és hűséget, hogy ott is téged szolgáljalak, ahol kevés a szó, de sok a szenvedés! Ne engedd, hogy elfáradjak a jóságban, és segíts, hogy életem tanúságtétel legyen a te irgalmadról és szeretetedről!
Forrás: A szentmise olvasmányai az „A” év vasárnapjaira és a főbb ünnepekre (Ordo Lectionum Missae)
Forrás: https://evangelium.katolikus.hu/indexrss.php?ma=2026-06-14
