12/01/2026
Igehirdetés 2026.01.11. A tizenkét éves Jézus története
Lukács evangéliuma 2,41-52
"Jézus szülei évenként elmentek Jeruzsálembe a páska ünnepére. Amikor tizenkét éves lett, szintén felmentek Jeruzsálembe az ünnepi szokás szerint. Miután pedig elteltek az ünnepnapok, és hazafelé indultak, a gyermek Jézus ott maradt Jeruzsálemben. Szülei azonban ezt nem vették észre. Mivel azt hitték, hogy az útitársak között van, elmentek egynapi járóföldre, és csak akkor kezdték keresni a rokonok és az ismerősök között. De mivel nem találták, visszatértek Jeruzsálembe, és ott keresték tovább. Három nap múlva találták meg a templomban, amint a tanítómesterek körében ült, hallgatta és kérdezte őket, és mindenki, aki hallotta, csodálkozott értelmén és feleletein. Amikor szülei meglátták, megdöbbentek, anyja pedig így szólt hozzá: Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Íme, apád és én kétségbeesetten kerestünk téged. Ő pedig így válaszolt: Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy az én Atyám házában kell lennem? Ők azonban a nekik adott választ nem értették. Jézus ezután elindult velük, elment Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Anyja mindezeket a szavakat megőrizte szívében, Jézus pedig gyarapodott bölcsességben, testben, Isten és emberek előtt való kedvességben."
Istenképünk szeretetkapcsolatunk tükre
A négy evangéliumban Jézus gyermekkoráról csak ezt az egyetlen történetet, és csak Lukács evangéliumában olvassuk. Pedig az ember kíváncsi lenne, milyen gyermek volt Jézus, milyen légkörben nevelkedett, látszott-e rajta a küldetése már kisgyermek korában. A későbbi századokban, Egyiptomban, Szíriában keletkezett apokrif evangéliumok kielégítik ezt a kíváncsiságot. Színes fantáziával mesélnek meg a kisgyermek Jézus különleges csodáiról. De ezek a történetek saját koruk elvárásainak istenképét tükrözik. Például az egyik történetben a kisgyermek Jézus a homokban vízelvezető csatornákat épített, egy másik gyerek szétrombolta, Jézus megátkozta, és a gyerek meghalt. József és Mária kérlelték gyermeküket, hogy ne tegyen ilyet, mert megharagusznak rájuk a faluban. Erre a gyermek Jézus fenékbe rúgta halottat, mire az feltámadt. Egy másik történetben agyagból galambokat készített, szavára életre keltek a galambok, és elrepültek. Máskor bosszút áll Annás főpap fián, mert az gonosz, és elrontotta a játékát. Máskor, hogy bizonyítsa rendkívüli hatalmát, megöl és feltámaszt egy gyereket. Ezeknek a történeteknek a szerzői olyannak képzelik az Istent, aki bosszúálló, különleges varázsereje van, megalázó, vagy triumfál, „na ugye” nekem van igazam.
A tizenkét éves Jézus története egészen más istenképet mutat meg. Ez a történet Lukács evangéliumában a Jézus-történet nyitánya. Mint egy opera nyitánya, megadja az alaptémát, meghallgatjuk a legfontosabb motívumokat, felcsendülnek a legfontosabb dallamok: hogy Jézusban egészen más Istent ismerünk meg. Egészen más istenképet. Mindenkinek van istenképe, akár beszél Istenről, akár nem. Istenképünk szeretetkapcsolatunk tükre. Ahogyan viszonyulunk a világhoz, embertársainkhoz, önmagunkhoz. Bizalommal, elfogadással, szeretettel, vagy félelemmel, megfelelési kényszerrel, szégyennel, lenézéssel. Jézus új kapcsolat lehetőségét, a szeretet Istenét mutatta meg.
A tizenkét éves Jézus szeretettel teli történetében Lukács evangéliumának elején a szeretetnek azt a bizalmát látjuk, amelyet végig látunk az evangéliumban, egészen a keresztig. Teljes bizalmat, elfogadást, önátadást, alázatot. Lukács evangélista három ellentétben mutatja meg azt a szeretetet, amelyben nincs félelem, nincs kényszer, nincs büntetés, nincs szégyen, hanem bizalom, biztonság, elfogadás, önátadás van.
Első ellentét. Elteltek az ünnepnapok, Jézus mégis a templomban marad. Páska ünnepe a három zarándok ünnep egyike volt. Évenként Jeruzsálembe mentek áldozatot bemutatni a templomban. Miután elteltek az ünnepnapok, hazatértek. Letudták az áldozatot, visszatértek a hétköznapok dolgaihoz. Hasonlóan vagyunk a karácsonyi ünnepekkel. Az emelkedett pillanatok, meghitt családi összejövetelek után a hétköznapok gondjaival vagyunk elfoglalva. A 12 éves Jézus azonban nem tér vissza, hanem kérdez, hallgat, beszélget, válaszol. A tanítómesterek csodálkoztak értelmén és feleletein. Szülei megdöbbentek. Csodálkoztak és megdöbbentek, görögül exisztantó. A szó rokon az extázissal, azt jelenti, magukon kívül voltak a csodálkozástól. A vallás formális képviselői magukon kívül voltak. Formális szerepükön kívül. A Jeruzsálembe zarándokló tízezrek megvásárolták az áldozati állatot, átadták a papoknak, azok nyolc napon keresztül reggeltől estig végezték az áldozatbemutatást. Miután elteltek az ünnepnapok, a zarándokok hazaindultak. Talán legtöbben nem is beszéltek érzéseikről, nem volt szokás, kész válaszaik voltak, és különben is, a hétköznapok gondjai foglalkoztatták őket. Ez a kamasz gyermek azonban kérdez, hallgat, beszélget, válaszol. A vallási emberek meglepődnek a kérdéseken, intuíciókon, érzéseken, fantázián. Új szempontok, új megközelítések, átélések, élmények. Hittanórán szoktam ezt átélni én is. Olyan bibliai történeteknél, amelyeket már ezerszer tanítottam. A gyerekektől olyan szempontokat hallok, amelyek abban pillanatban úgy hatnak, mintha először hallanám. Átélem, hogy Isten van jelen abban a beszélgetésben. Ezt éljük át a gyermekbibliakörben, a Godly Play foglalkozáson. A gyerekek érzéseikkel, intuíciójukkal, fantáziájukkal, élményeikkel vannak jelen.
A 12 éves Jézus története olyan istenképet mutat meg, amelyben Istennek fontosak az érzéseink.
A második ellentét Keresztelő János és Jézus egymás mellé állítása. Jánosról így ír Lukács: A kisgyermek pedig növekedett, és erősödött lélekben, és a pusztában élt. A 12 éves Jézus története ezzel zárul: Jézus pedig gyarapodott bölcsességben, testben, Isten és emberek előtt való kedvességben. Keresztelő János istenképe szigorú istenkép volt. A pusztában nevelkedett, és a pusztai esszénusok, a qumráni szekta ítéletes szavait tanulta és hirdette. Növekedett lélekben, Jézus szerint sem volt hozzá hasonló az emberek között. De az ő Istene félelmetes Isten volt, és az emberek is félve tisztelték Keresztelő Jánost. A 12 éves Jézus Isten és emberek előtt való kedvességben növekedett. Csupa kedvesség ez a történet. Rónay György írja: „Együtt induljunk az útra. Növekedni bölcsességben, korban és kedvességben. És ne felejtsétek el, hogy nemcsak bölcsességben és korban. Ne felejtsétek el, hogy kedvességben is – mondja kedvesen a Gyermek. Isten előtt, de az emberek előtt is. Ne felejtsétek el, hogy az emberek előtt is.”
A harmadik ellentét vagy nem ellentét: a szülői fennhatóság és a mennyei Atya fennhatósága. Jézus szülei így szólnak, gyermekem miért tetted ezt velünk. Apád és én kétségbeesetten kerestünk téged. A 12 éves Jézus úgy válaszol, mint egy kamasz: „Miért kerestek engem?” Néha bicskanyitogató, ahogy egy kamasz képes válaszolni. Még a szülő érezze hülyén magát, hogy aggódik a gyerekéért! Azután kioktatja szüleit: „Nem tudjátok, hogy az én Atyám házában kell lennem.” Már nem a szülők a legfőbb tekintély, hanem a gyerek belső kapcsolata. De Jézus szülei nem érvényesítik a nekik járó tekintélyt. Nem büntetnek, nem kényszerítenek, nem érvényesítik erőfölényüket, amelyet minden bizonnyal támogatnának a jelen lévő tanítómesterek. Hanem megdöbbentek, mint amikor az ember a szentséggel találkozik. Nem értették, és Mária mindezeket megőrizte szívében. A szeretet nem érvényesíti az erőfölényt, nem gyakorol kényszert, nem triumfál. Hanem türelemmel engedi, hogy szívében megértés szülessen.
Nagyapámmal sokat beszélgettem. Ő magát ateistának tartotta, bár fontosnak tartotta az egyház társadalmi szerepét, és, ezért segítette az egyházat. Azt szerette volna, hogy mérnök legyek. Amikor elmondtam neki, hogy teológiára jelentkeztem, azt mondta: elveszítettem egy unokámat. De azután is sokat beszélgettünk. Következő karácsonykor a nagycsaládi összejövetelen szokásos beszédét így kezdte: Idén családunk egyik tagja azt a hivatást választotta, hogy embereket Istenhez vezessen. Csak azt szeretné mondani, hogy az első embert sikerült. Nem tudom, valóban istenkapcsolatáról szólt ez, vagy a nagyapai szeretet alázata kerekedett felül, hogy ezt mondta. De azt hiszem inkább mindkettő kettő egyszerre. Mert e kettő, a szeretet és az istenkapcsolat ugyanaz. Istenképünk a szeretetkapcsolatunk képe.
A 12 éves Jézus története új szeretetkapcsolat, új istenkép lehetőségét mutatja meg a három ellentétben. 1. Nem a merev formalitásokhoz ragaszkodik, hanem élő kapcsolat. 2. Nem ítélő, büntető Istent mutat, hanem a szülői kapcsolat elfogadásában és biztonságában növekedő autonómiát és kedvességet. 3. Nem akarja igazát érvényesíteni, hanem alázattal és türelemmel elfogadja, amikor a másik ember érthetetlen előtte.
Lukács az egész evangéliumban így mutatja meg Jézus szeretetét. A kereszt alatt állók gúnyolták, ha valóban Isten Fia, miért nem jön le a keresztről. Azért, mert a szeretet nem erőt demonstrál, nem képes manipulálni, nem képes kényszert gyakorolni. A kereszt alázatát látjuk már az evangélium nyitányában, a 12 éves Jézus történetében. A szeretet titkát, a halál és a feltámadás titkát. Miért kerestetek, talán nem tudjátok, hogy az én Atyám házában kell lennem? Úgy kérdezi őket a gyermek, mint az angyal az asszonyokat az üres sírnál, miért keresitek a holtak között az élőt?
Jézus legnagyobb titkával, a szeretet titkával találkoznak Jézus szülei. Mária megőrizte szívében mindezeket a szavakat. Mi is őrizzük meg. Hagyjuk, hogy formáljon minket. Istennek irántunk való kedvességének és irgalmának mintáját kövessük embertársainkkal való kapcsolatunkban. Ámen
Fotó: Gavajda Péter
