Pius templom és plébánia

14/06/2026

11/06/2026

07/06/2026

Rowan Williams: Krisztus, a teremtés szíve

A krisztológiai gondolkodás abból indul ki, hogy a Názáreti Jézust olyasvalakinek látták és olyasvalakiként fogták fel, aki Izrael Istenének szerepében cselekszik. Más szóval olyasvalakinek látták, aki ugyanolyan változásokat visz végbe, amilyeneket saját zsidó hagyománya Istenhez társít – népet hoz létre; annak ellenére is érvényt szerez a szövetségi hűségnek, hogy elárulják: Jézus feltámadása valójában helyreállítja vagy megerősíti a szövetségi kapcsolatot, a Kivonulás könyvével és a babiloni fogságból való visszatéréssel folytonosan; Ábrahám elveszett és szétszóródott gyermekeit ismét szövetségi közösségbe fogja össze, mert megbocsát nekik és elismeri eredeti státuszukat; végső ítéletet mond ki az emberek sorsáról, akár az utolsó ítélet alkalmával, akár minden alkalommal, amikor valaki találkozik vele (ezt látjuk a negyedik evangéliumban). Ráadásul nemcsak olyasvalakinek látták, aki példát ad meghatározott formájú imádságra, hanem olyasvalakinek, aki tevékenyen erőt is ad hozzá: a Lélek, aki átjárja követőinek közösségét, azt a közösséget, amely lelki leszármazottjának tekinthető, lehetővé teszi a közösség tagjainak, hogy belehelyezkedjenek Jézus szerepébe, és ugyanarra a pontra lépjenek, ahol Jézus helyezkedik el Izrael Istenének színe előtt. Ami megtörténik Jézus emberi életében, az követőinek életében is megtörténhet. És hogy mi történik Jézus életében? Egyrészt imádkozik Istenhez, akit Atyának szólít, másrészt szabadon megbocsátást nyújt, és arra is megvan a szabadsága, hogy idegeneket és elkóboroltakat Isten népének körében egyesítsen. A Jézus és közössége között kialakuló belső kapocs végső soron egy olyan közösségi összetartozás ígéretével fonódik össze, amely mindenkire nyitott (nyitott azokra, akik a korabeli vallási tekintélyek mérvadó szempontjai szerint peremre szorultak vagy számkivetettek voltak), de olyan irányultságot tükröz, amelyről fokozatosan kiderült, hogy túlterjed Izrael határain. Ennek értelmében megmutatkozik, hogy Jézusnak és a közösségének egyaránt feladata, hogy az egész emberiség belső békéje és boldogulása mellett „kiálljanak”, miután halála és feltámadása által Jézus alapvető kapcsolatot hozott létre Isten hűséges szeretete és a zűrzavartól fenyegetett világ között.

A részlet a szerző Christ the Heart of Creation (Bloomsbury, London, 2018, 219–220.) című könyvéből a Vigilia júniusi számában jelent meg.

07/06/2026

Megjelent a Vigilia júniusi száma

„A krisztológiai gondolkodás abból indul ki, hogy a Názáreti Jézust olyasvalakinek látták és olyasvalakiként fogták fel, aki Izrael Istenének szerepében cselekszik. Más szóval olyasvalakinek látták, aki ugyanolyan változásokat visz végbe, amilyeneket saját zsidó hagyománya Istenhez társít – népet hoz létre; annak ellenére is érvényt szerez a szövetségi hűségnek, hogy elárulják: Jézus feltámadása valójában helyreállítja vagy megerősíti a szövetségi kapcsolatot, a Kivonulás könyvével és a babiloni fogságból való visszatéréssel folytonosan; Ábrahám elveszett és szétszóródott gyermekeit ismét szövetségi közösségbe fogja össze, mert megbocsát nekik és elismeri eredeti státuszukat; végső ítéletet mond ki az emberek sorsáról, akár az utolsó ítélet alkalmával, akár minden alkalommal, amikor valaki találkozik vele (ezt látjuk a negyedik evangéliumban). Ráadásul nemcsak olyasvalakinek látták, aki példát ad meghatározott formájú imádságra, hanem olyasvalakinek, aki tevékenyen erőt is ad hozzá: a Lélek, aki átjárja követőinek közösségét, azt a közösséget, amely lelki leszármazottjának tekinthető, lehetővé teszi a közösség tagjainak, hogy belehelyezkedjenek Jézus szerepébe, és ugyanarra a pontra lépjenek, ahol Jézus helyezkedik el Izrael Istenének színe előtt. Ami megtörténik Jézus emberi életében, az követőinek életében is megtörténhet” – olvasható legújabb számunk élén Rowan Williams „Krisztus, a teremtés szíve” című írásában, amely bevezető a „Kortárs krisztológiák” tematikus összeállításhoz.
A tematikus összeállításban Puskás Attila „A megtestesült és megfeszített Üdvözítő. Thomas Joseph White tomista krisztológiája”, Görföl Tibor „Bede Griffiths krisztológiai misztikája”, Kisnémet Fülöp OSB „Krisztológiai vázlat latin-amerikai perspektívából” és Máté-Tóth András „Népek Krisztusa” című írása szerepel. Az Esszék rovatban Roger Haight SJ „Jézus istensége és a világvallások” című írása olvasható Görföl Tibor fordításában és bevezetőjével, a Vigilia beszélgetése rovatban interjú Matthew Leveringgel.
A szépirodalmi részben Antoni Libera emlékezik a közelmúltban elhunyt Pálfalvi Lajosra, majd Tomaji Attila, Fürjes Gabriella, Simek Valéria, Palotai Péter, Juhász Róbert, Lukács Flóra és Kőrössi P. József versei, Háy János készülő regényének részlete és Sárközi Balázs „»Lélekzet nélkül…« Vörösmarty és Pilinszky” című tanulmánya olvasható. A Kortárs vers kortárs szemmel rovatban S. Béres Bernadett Molnár Krisztina Rita „Ötödik szalag – Kovász hárommérőnyi lisztben”, Vörös István pedig Tolnai Ottó „Pilinszky kiskanala” című versét elemzi.
A Kritika rovatban Lapis József ír Mátyus Melinda „Inkább az enyém” című könyvéről. A Szemle rovatban Ivancsó István „Csépes János görögkatolikus vértanú pap (1918–1953)” és a „Szentek, leckék, iskolák. Irodalmi antológia piaristákról” című kiadványról találnak recenziókat.
Honlapunkon részleteket olvashatnak a legújabb szám néhány írásából.

07/06/2026

☝ Egy egyre inkább polarizált, erőszaktól és konfliktusoktól sújtott világban a béke nemcsak egy téma a sok közül, hanem az egyetemes közjó feltétele, a népek erkölcsi érettségének fokmérője – hangsúlyozza Leó pápa Magnifica humanitas kezdetű enciklikájában.

📷: Vatican Media

Re bíboros levelet írt a június végi konzisztórium témáiról a bíborosoknak – https://www.magyarkurir.hu/hirek/re-biboros-levelet-irt-junius-vegi-konzisztorium-temairol-biborosoknak

07/06/2026

Igerészek:• Olvasmány: MTörv 8,2-3.14b-16a• Zsoltár: Zsolt 147,1...

07/06/2026