08/06/2026
HETI ÜZENET
Csak bízzátok reám!
Néhány évvel ezelőtt az egyik lakótársam 5 éves kislányát rendszeresen kísértem az óvodájából egy angol nyelvű óvodába. Érte mentem, és aztán busszal, villamossal mentünk együtt az angol óvodába. Történt egyszer, hogy felszálltunk a 6-os villamosra, kényelmesen elhelyezkedtünk, amikor a Széna téren felszállt egy idős nő, akinek már nem jutott ülőhely. Szóltam a kislánynak: „Te, állj fel és add át neki a helyedet!” – de a gyerek meg se mozdult. Amikor leszálltunk, mondom neki, hogy „tudod, azért mondtam, hogy állj fel, és add át a helyedet az idős néninek, mert az öregek nehezen tudnak állni egy mozgó járművön és mindenük fáj.” Hazafelé azt mondja nekem a gyerek: „Te engem nem nevelhetsz, az a szülők kötelessége.” „Nem is tudnálak nevelni, mert nevelhetetlen vagy” – válaszoltam. És bizony nem volt igazam, mert egy hét múlva ugyanaz a szituáció ismétlődött a 6-os villamoson - felszáll egy öregasszony és a gyerek odasúgja nekem: „Szólj neki, itt van egy hely” – és átül az ablak alá oldalra, ahová a táskát lehet tenni. Mikor leszállunk, azt kérdezi a gyerek: „Tudod, miért adtam át a helyemet?” „Tudom, mert szeretsz oldalt az ablaknál ülni” – mondtam és így is gondoltam. „Nem, mert az ember átadja a helyét az idősebbeknek” – mondja. Örömömben azt válaszoltam, hogy „de jó, hogy mondod, így legalább én is megtanultam”. Szívemben pedig megszégyenültem korábbi kijelentésemért, hogy „nevelhetetlen vagy”, mert nem volt igazam.
Eszembe jutott, hogy azokra a még nem hívő családtagjaimra, ismerőseimre, rokonaimra is így nézhetek, akiknek már bizonyságot tettem az én Uram Jézus Krisztusról, de látszólag nem kellett nekik, visszautasítják. Remélhetem, hihetem, hogy az Úr az ő szívükben is titkosan, számomra láthatatlanul munkálkodik. Bízzam őket az Úrra, de ha Ő indít, tegyek bizonyságot őróla, mert ezt viszont ránk bízta.
„Fiaimat és kezeim munkáját csak bízzátok reám.” Ézs 45,11
Gyertyánffy Ágnes
