Az olaszfai Szent Miklós –templom egykor és napjainkban
Az ősi eredetű, műemlék templom első okleveles említése 1258-ból való. 1340-ből és 1378-ból való okirat pedig Szent Miklósról nevezett plébánia templomként említi. Pestis és a törökdúlás miatt a falu elnéptelenedett, majd 1685-ben a lakosság teljesen elhagyta. A kánoni vizitáció szerint a templom elhagyatott, csupán boltíves szentélye és falai állnak, s csipkebozót nőtte be a környékét.
1758-ban már rendezett állapotban van a templom: szentélye boltíves, padozata tégla, fa tornya van és deszka-palánkkal kerítették be. A felszerelése kielégítő.
1774-ben renoválták, majd 1797-ben Hajgató Péter nagyprépost mai formájában építteti újjá, késő barokk stílusban. Ebből a korból származnak:
A copf-stílusban készült főoltár
A barokk Madonna oltár
A rokokó szószék, amelyet egyetlen fából faragtak ki
Illetve az 1882-ben Bencz György által készített orgona, amelyet Magyarország legszebb orgonái között tartanak számon
1906-ban a templom kőpadozata, illetve az alatta található kripta beomlott. Ort János kántor-tanító leírása szerint a kriptát a korábbi századokban már megbolygatták, a kriptából észak-keleti irányban a templomon kívülre, a közeli erdők felé alagút vezetett, aminek csak egy része járható, beomlott. Az 1920-as évek elején a templom felújítása során bontják le a templomhoz ragasztott, körív alakú sekrestye épületét, amelynek falazata már erősen megrepedezett. A sekrestye alapfalait mintegy 2m mélyen kiszedték. Különleges, lapos, négyzet alakú, betűjeles téglákat találtak, melyek római kori építményre utaltak. Régészek megállapították, hogy a sekrestye római kori őrtorony építménye volt. Az utolsó nagy külső-belső felújítást Dr. Gyürki László plébános végeztette.
1976-ban kezdődött a templom külső tatarozása. Ekkor a teljes külső vakolása, színezése (fehérre meszelt fal helyett kőporos burkolat), az ablakokra külső védőüveg készítése történt. Feltételezték, hogy a falrepedéseket a főfalakat szétnyomó boltozati terhek és a tetőszerkezet szétcsúszásának terhei okozzák, ezért a hajóban az oszlopfők mellett, a padláson pedig a kötőgerendák vonalában vonóvasakat szereltek fel, hogy a főfalakat összefogják, illetve a tetőszerkezetet megerősítették.
1980-ban átfogó belső renoválás, felújítás kezdődött. Ekkor a falak barokk festését egyszínű váltotta fel, kicserélték a templom kőburkolatát. A főoltár, a Madonna oltár, a szószék és az orgona fehérmárvány utánzatú festést kapott, az addigi sárgásbarna helyett. Sor került az oltárok, szobrok renoválására, festésére, aranyozására, és az oltárkép renoválására is.
Új liturgikus tér lett kialakítva. Kopp Judit faragásai kerültek: feszület, miséző oltár, ambo, húsvéti gyertyatartó, papi szék. A templom padjainak padozata is felújításra került.
1986-ban a tető cserepeinek átforgatása, kitisztítása történt. Más típusú cseréppel tudták pótolni a hiányt, ami később a rossz illeszkedés (illetve a cserépfedés avulása) miatt a tető beázásához vezetett.
2007-ben pályázaton nyert 5 millió forint segítségével a tetőszerkezetet kijavították, új cserépfedés, új bádogos szerkezetek és ereszcsatorna készült, illetve a falazati károsodások (repedések) javítását un. falvarrási technológiával kezelték. Saját forrásból, illetve társadalmi munkában elvégzésre került még, a jobb vízelvezetés miatt a földfelszín legyalulása (templomtér: park helyett pusztaság), a sekrestye falainak vasrudakkal való megerősítése, és a vizes-salétromos vakolat külső-belső leverése, hogy a falak ki tudjanak száradni. A 2009-ben benyújtott pályázat nem kapott támogatást, így a saját gyűjtés ellenére sem folytatódhattak a felújítás egyre sürgetőbb munkálatai. A facebook oldalon található valamennyi fotó felhasználása ENGEDÉLYKÖTELES!
