29/08/2026
ZARÁNDOKLAT A SZENTEK NYOMÁBAN
A nyergesújfalui, a bajóti és a mogyorósbányai plébániák egész napos zarándoklaton vettünk részt Székesfehérváron. Az egységet erősít***e, hogy a szervező plébánosunk, Béla atya mellett Emmanuel atya, Jakab atya és Szabolcs testvér is velünk tartott.
Napunkat a szentek kiséretében és közbenjárásával töltöttük.
Keresztelő Szent János vértanúsága ünnepén a Szent István Székesegyházban ünnepeltük az Eucharisztiát.
Béla atya a prédikációjában az igazság és az erkölcs mellett való kiállásra, megvallásra buzdított, ahogy t***e ezt Keresztelő János Heródes Antipást figyelmeztetve és amint Szent István király is emellett az értékek mellett épít***e az országot, a kereszténységet.
Zarándoklatunk célja a székesfehérvári Szent István király Múzeum időszaki kiállítása, a Totus Tuus címet kapott tárlat volt, mely Szent II. János Pál pápa életéről és történelemre gyakorolt hatásáról szólt.
Hangolódásként a Damniczki Cukrászdában megkóstolhattuk a kremówka-t, azaz a lengyel krémest, ami a pápa kedvenc süteménye volt.
A kiállítás monumentalitását az adta, hogy Szent II. János Pál pápa örökségét 18 teremben csodálhattuk meg, több mint 200, a pápához köthető eredeti tárgy mellett sok művész kifejezetten erre az alkalomra készült alkotása is helyet kapott ezen az egyedülálló bemutatón. Megtisztelő volt, hogy zarándokcsoportunk egyik részét, a kiállítás kurátora, Tóth Norbert vezette, tudásával, szívével- lelkével.
Nem egyszerű vitrines tárlatot láthattunk, hanem tematikusan berendezett, modern, hanganyagban gazdag, kapcsolatokkal tarkított, illatokkal fűszerezett valóság részesei lehettünk. Karol Wojtyla valós, személyes tárgyait látva, mi is ott lehettünk Wadowice utcáin, csónakjában együtt evezhettünk vele a nyári napokon és érezhettük a hűs levegőt a vele való síelés közben. Jelen voltunk a papszentelésén, püspök- és bíborossá kreálásán, majd a Szent Péter téren állva, meghatódva vártuk az első megjelenését pápaként és hallottuk a bíztató szavakat első pápai szentmiséjében: „Ne féljetek! Nyissátok ki, sőt tárjátok szélesre a kapukat Krisztusnak!”.
Vele együtt sebesültünk meg az őt ért merényletben és többünk szemében könnyek csillantak meg a merénylővel való találkozása, a hitéből fakadó megbocsájtása után. Végig jártuk missziós útjait. Végig olvastuk enciklikáit a Szentírási ábrázolással összekapcsolt oszlopokon. És végül a megtört testű, de jövőre tekintő, örök reményű szentatyával bepillantást nyerhettünk életének, ill. minden emberi élet örökkévalóságába.
Olyan kiállítás ez, amely nem ismeretanyagot ad mindössze, hanem jelenvalóvá teszi őt. Amelyben képek, hangok, érzések, illatok, megjelenítések, a múltat és a jelent egysíkra helyezik, engem és őt, a Szentet közel hoznak egymáshoz. Amely személyes emlékeket idéz fel vele kapcsolatba. Amely megszólít emberségünkben. Mert ő ilyen volt. Mert ilyenek a szentek. És ebben is bátorító az örök jelenléte, hogy merjünk szentté lenni igazságban, erkölcsben, ahogy ezt Béla atya kiemelte a szentmisén, ahogy ez a mai nap szentmise könyörgésében is megszólít mindenkit: Istenünk, te úgy akartad, hogy Keresztelő Szent János születésében is, halálában is Fiad előfutára legyen, és a vértanúságot is vállalja az igazság és az erkölcs védelmében. Add, hogy példája szerint mi is állhatatosan helytálljunk tanításod megvallásában.
