1332-ben a község neve Vasuár néven már szerepel. A homokba süppedt kis falu sem jobbágyainak, sem urainak nem nyújtott bőséges megélhetést. Örökös küzdelem volt itt az élet. Küzdelem a homokkal a mindennapi kenyérért, küzdelem az ellenséggel, a járványokkal az életért. A község 1700-ban a Luby és a Péchy családok tulajdona lett. A Lubyak építették a régi kastélyt, mellé pedig egy családi kápolná
t, mely ma a település központjától távol, kisebb kiemelkedésen fekszik. Luby-kápolna egyhajós, hosszházas, sokszögű szentéllyel ellátott, egyszerű huszártornyos, késő-barokk épület, melyet az 1780-as években emeltek. A szentélybelső hajója síkmennyezetes. Bejárata a hosszház Ny-i oldalában nyílik. Szegmensíves bejáratán kívül nincs más tagoló eleme a homlokzatnak. Oromzata háromszögű, mely fölött a bádogsisakos huszártorony áll. A hajó É-i oldalán két, lizénák közrefogta keret nélküli félköríves ablak nyílik. A szentély poligonális záródású, melyet két félköríves ablak tagol. D-i oldalához kapcsolódik a sekrestye. Ezen az oldalon is két félköríves keretezetlen ablak nyílik. Nyeregtetős, pala fedésű épület. A kápolna alatt családi sírbolt van. Az idősebbek úgy emlékeznek, hogy a lejáratát nagy kőlap fedte s a sírboltban egy csontváz feküdt, a Luby család egy nő tagja. Ma a lejárat már nincs nyitva, a nyílás fölött helyezkedik el az oltár. A kápolna belülről egyszerű sima vakolású, szentélyében különleges és egyedi freskóval. Az Osztrák-Magyar Monarchia területén négy ilyen freskó volt, a mai Magyarország területén egyedülálló ez az ábrázolás. A képen Szent István látható, amint kardját ajánlja fel a Szűzanyának. A legtöbb festmény, freskó úgy mutatja be az ország felajánlását, amint első szent királyunk a koronát nyújtja Szűz Mária felé. Ezen a freskón, egyedi módon a kard felajánlása látható. Igazi kincs rejtezik a picinyke kápolnában! A kápolna ma is funkcionál, a római katolikus hívek tartanak benne szentmisét.
