Idézetek minden napra a Bibliából és a Prófétaság Lelkének írásaiból, Búza Utca 22, Nyíregyháza (2026)

16/09/2026

„Ne félj te kicsiny nyáj; mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy néktek adja az országot.”

Lukács evangéliuma 12:32.

A kisebbség és a többség átértékelése
Isten gyermekei, a világ millióihoz arányítva mindenkor csak kicsiny nyáj. Ha azonban helytállnak az igazságért, ahogy szent igéjében kinyilatkoztatta, Isten lesz mentsváruk. A Mindenható széles pajzsa alatt meghúzódnak. Isten mindenkor a többség! Ésmajd ha egyszer, az utolsó trombitaszó áthatol a halottak börtönén, az igazak pedig örömujjongva, győztesen jönnek elő és kiáltják: „Halál, hol a te fullánkod? Pokol! hol a te diadalmad?” (1Kor. 15: 55) , akkor Isten gyermekei Istennel, Krisztussal, az angyalokkal és minden idők állhatatos és hűséges híveivel egyesülve, bizonnyal többségben lesznek.
Krisztus őszinte tanítványai követik Őt, súlyos küzdelmeken át, kitartanak mellette önmegtagadás és keserű csalódások ellenére is. Mindez azonban megismerteti velük a bűn utálatosságát, nyomorúságát, és undorral fordulnak el attól. Mint Krisztus szenvedéseinek részestársai hivatottak, hogy dicsőségében is osztozzanak. Szent látomásban látta a próféta Isten maradék gyülekezetének végső győzelmét:
„És láték úgymint üvegtengert tűzzel elegyítve; és azokat, akik diadalmaskodnak,... az üvegtenger mellett, akiknek kezében valának az Isten hárfái, és éneklik vala Mózesnek, az Isten szolgájának énekét és a Báránynak énekét, ezt mondván: Nagyok és csodálatosak a te dolgaid, mindenható Úr Isten; igazságosak és igazak a te utald, óh szentek Királya!” (Jel. 15:2–3)
„És látám, és ímé egy Bárány áll vala Sion hegyén és ő vele száznegyvennégy ezeren, akiknek homlokán írva vala az ő Atyjának neve.” (Jel. 14:1) E világon elméjüket Istennek szentelték. Értelmükkel és szívükkel szolgálták Őt, és most nevét „homlokukra” írhatja. „És országolnak örökkön örökké.” (Jel. 22:5) Nem úgy járnak-kelnek, mint akik könyörögnek helyükért. Azok közé tartoznak, akikhez Krisztus így szól: „Jertek én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, amely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta!” Mint gyermekeit üdvözli őket: „Menjetek be uratok örömébe!” (Mt. 25:34, 21)
„Ezek azok, akik követik a Bárányt, valahova megy. Ezek áron vét***ek meg az emberek közül Istennek és a Báránynak zsengéiül.” (Jel. 14:4) Látomásában látja őket a próféta. Sion hegyén állnak, szent szolgálatra felövezve és fehér gyolcsba öltözve. „A fehér gyolcs: a szentek igazságos cselekedetei.” (Jel. 19:8) De mindazoknak, akik követik a Bárányt a mennyben, előbb a földön kellett, hogy kövessék; nem kedvetlenül, bosszankodva, hanem bizalommal telve, készséges, szeret***eljes engedelmességgel, miként a nyáj követi pásztorát. – APOSTOLOK TÖRTÉNTE, Jelenések könyve

14/09/2026

„Meg lévén győződve arról, hogy aki elkezdette bennetek a jó dolgot, elvégezi a Krisztus Jézusnak napjáig.”

Filippi 1:6.

Vannak olyan keresztények, akik tapasztalták Krisztus bűnbocsátó szeretetét és valóban Isten gyermekei kívánnak lenni, ugyanakkor látják jellemük tökéletlenségét, életük hibáit, ezért könnyen kétségek támadnak bennük afelől, hogy vajon valóban megújította-e szívüket a Szentlélek. Az ilyeneknek szeretném ezt mondani: Ne essetek kétségbe! Gyakran le kell még borulnunk Krisztus lábánál, sírva lelkünk fogyatékosságai és hibái miatt, mindazonáltal nem szabad elcsüggednünk. Még ha legyőz is minket az ellenség, Isten nem taszít el, nem hagy el, nem utasít vissza. Nem, semmiképpen sem, mert Krisztus „Isten jobbján van és esedezik is érettünk” (Rm. 8:34). A szeretett tanítvány, János ezt írja: „Ezeket azért írom néktek, hogy ne vétkezzetek. És ha valaki vétkezik, van Szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus.” (1Jn. 2:1) Ne felejtsük el Krisztus szavait sem: „Maga az Atya szeret titeket.” (Jn. 16:27) Arra vágyakozik, hogy helyreállítsa az embert Önmaga képmására, hogy az isteni tisztaságot és szentséget lássa visszatükröződni benne. És ha nem csak kívánnád ezt, hanem valóban át is adod magad néki, akkor „a jó dolgot, amit elkezdett benned, bevégzi a Krisztus Jézus napjáig” (Fil. 1:6). Imádkozz buzgóbban, higgy valóságosabb módon! Ha eljutottunk oda, hogy már nem bízunk többé a saját erőnkben, akkor annál jobban fogunk bízni Megváltónk erejében, és dicsérjük őt, aki felderíti arcunkat.
Minél közelebb jutunk Jézushoz, annál vétkesebbnek érezzük magunkat, mert látásunk tisztább lesz és szélesebb látószögből pillanthatunk a magunk tökéletlenségeire, az ő tökéletes lényétől élesen elütő vonásainkra. Éppen ez a bizonysága annak, hogy Sátán csalásai elvesztették a hatalmukat fölöttünk, hogy Isten Lelkének a megelevenítő befolyása munkálkodik szívünkben.
Semmiképpen sem lakozhat mélyen gyökerező szeretet Jézus iránt abban a szívben, amely nem látja világosan a maga bűnösségét. Az Isten kegyelme által átalakult lélek csodálni fogja Jézus isteni jellemét. Ha nem látjuk a saját erkölcsi torzulásunkat, akkor ez csalhatatlan bizonysága annak, hogy nincs helyes felfogásunk Krisztus szépségéről, kiválóságáról.
Minél kevesebbre tartjuk magunkat, annál inkább látjuk és becsüljük majd Üdvözítőnk végtelen tisztaságát, jellemének vonzó szépségét. Saját bűnösségünk élesebb látása a bűnbocsátó Megváltóhoz vezet bennünket. És amikor a tehetetlensége tudatára ébredő lélek kinyújtja kezét Krisztus után, Ő hatalmas módon kinyilatkoztatja magát néki. Minél jobban hozzá és az Ő Igéjéhez űz minket ezután ínségünk tudata, annál magasztosabb felfogásunk lesz Krisztus jelleméről, és annál teljesebben tükrözzük vissza képmását. – KRISZTUSHOZ VEZETŐ LÉPÉSEK, A tanítványság próbája

13/09/2026

„Mert hasonlatos a mennyeknek országa a gazdaemberhez, aki jó reggel kiméne, hogy munkásokat fogadjon az ő szőlejébe. Megszerződvén pedig a munkásokkal napi tíz pénzben, elküldé őket az ő szőlejébe. És kimenvén három óra tájban, láta másokat, akik tétlenül a piaczon álltak vala. És monda nékik: Menjetek el ti is a szőlőbe, és ami igazságos, megadom néktek...Tizenegy óra tájban is kimenvén, talála másokat, akik munka nélkül állottak vala, és monda nékik: Miért álltok itt egész napon át tétlenül? Mondának néki: Mert senki sem fogadott meg minket. Monda nékik: Menjetek el ti is a szőlőbe, és ami igazságos, megkapjátok..”

Máté evangéliuma 20:1-4,6-7.

Az volt a szokás, hogy az emberek a piactéren vártak munkaalkalomra, és a munkáltatók ott kerestek munkavállalókat. A példázatbeli ember a történet szerint több alkalommal kiment a piactérre, hogy munkásokat fogadjon. Azokkal, akiket legkorábban fogadott fel, meghatározott összegben egyezett meg. Akik pedig később léptek szolgálatba, bérük megállapítását a gazdára bízták.
„Mikor pedig beestveledék, monda a szőlőnek ura az ő vincellérjének: Hívd elő a munkásokat, és add ki nékik a bért, az utolsóktól kezdve mind az elsőkig. És kijövén a tizenegyórások, fejenként tíz-tíz pénzt vőnek. Jövén azután az elsők, azt gondolják vala, hogy ők többet kapnak; de ők is tíz-tíz pénzt vőnek fejenként.” A gazdának a szőlőskert munkásaival való bánásmódja azt példázza, hogy miként bánik Isten az emberekkel. Egészen másként, mint ahogy az emberek szoktak. Földi ügyletekben a munkások az elvégzett munka arányában kapják bérüket. A munkás csak annyit vár el, amennyit megkeresett. Krisztus azonban e példázatban országának elveit szemlélteti, és ez az ország nem ebből a világból való. „Én pedig ennek az utolsónak is annyit akarok adni, mint néked.” Krisztust semmilyen emberi szabály nem befolyásolja. Az Úr ezt mondja: „Nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útaitok az én útaim ... Mert amint magasabbak az egek a földnél, akképpen magasabbak az én útaim útaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál!” (Ésa 55:8-9)
A példázat szerint a legkorábban felfogadott munkások meghatározott összegért vállalták a munkát, és megkapták a megszabott összeget. Semmivel sem többet. A később felfogadott munkások bíztak a gazda ígéretében, amely így szólt: „ami igazságos, megkapjátok”. Azzal mutatták meg bizalmukat, hogy nem érdeklődtek bérük felől. Bíztak a gazda igazságos és méltányos voltában, és nem teljesítményük szerint kapták a jutalmat, hanem a gazda bőkezűsége szerint.
Isten azt szeretné, ha mi is a bűnöst megigazító Istent látnánk benne. Jutalmát nem érdemeink szerint adja, hanem „eleve-elvégzése szerint, amelyet megcselekedett a Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.” „Nem az igazságnak cselekedeteiből, amelyeket mi cselekedtünk, hanem az Ő irgalmasságából tartott meg minket” (Ef 3:11; Tit 3:5.); és azokért, akik bíznak benne „véghetetlen bőséggel mindeneket” megcselekszik, „feljebb, hogynem mint kérjük vagy elgondoljuk” (Ef 3:20).
Nem az elvégzett munka mennyisége, sem pedig a látható eredmény teszi a munkát értékessé Isten előtt, hanem az a lelkület, amellyel dolgozunk. Azok, akik a tizenegyedik órában jöttek a szőlőbe, hálásak voltak azért, hogy dolgozhattak. Szívük tele volt hálával munkaadójuk iránt, és nagyon meglepődtek, amikor a nap végeztével a gazda egész napi bért adott nekik. Tudták, hogy nem érdemeltek annyit, és a jóindulat, amit munkaadójuk arcán láttak, örömmel töltötte el őket. Soha nem felejtették el a gazda jóságát és bőkezűségét, mint az a bűnös sem, aki a tizenegyedik órában lép a Mester szolgálatába, de aki tudja, hogy nincs semmi érdeme. Munkában eltöltött ideje olyan rövidnek tűnik, hogy méltatlannak érzi magát a jutalomra, de tele van örömmel, amiért Isten felfogadta. Alázatos, bízó lélekkel dolgozik, és hálás azért a kiváltságért, hogy Krisztus munkatársa lehet. Isten örül ennek a lelkületnek, és megdicséri. – KRISZTUS PÉLDÁZATAI, Jutalom

11/09/2026

„Aki hű a kevesen, a sokon is hű az...”

Lukács evangéliuma 16:10.

Az ember sokszor lebecsüli a kis dolgok fontosságát, mert kicsik. E kis dolgoknak pedig nagy szerepük van a fegyelmezésben. A keresztény életben valójában nincsenek lényegtelen dolgok. Jellemépítésünket ezer veszély fenyegeti, ha lebecsüljük a kis dolgokat.
„Aki a kevesen hamis, a sokon is hamis az.” Az ember a legkisebb feladatokban való hűtlenségével is megrabolja Alkotóját az Őt megillető szolgálattól. Az ember hűtlensége visszahat reá. Nem lesz részese annak az áldásnak, erőnek és jellemszilárdságnak, amely csak az Istennek való feltétlen engedelmesség útján kapható meg. Krisztustól távol az ember Sátán kísértéseinek célpontja, és hibákat követ el a Mesterért végzett szolgálatában. Mivel a kis dolgokban nem vezetik helyes elvek, nem tud engedelmeskedni Istennek a nagyobb és különlegesnek tartott feladatokban sem. Az élet apróbb ügyeinek kezelésénél melengetett hibáit beleviszi a fontosabb dolgokba is. Olyan elvek alapján cselekszik, amelyeket megszokott. Ismételt cselekedeteinkkel szokásokat alakítunk ki; szokásainkkal jellemünket formáljuk; jellemünk pedig meghatározza földi és örök sorsunkat.
Csak a kis dolgokban való hűséggel szoktathatjuk hozzá magunkat ahhoz, hogy becsületesek legyünk nagyobb kötelezettségeinkben is. Isten kapcsolatba hozta Dánielt és társait Babilon nagyjaival, hogy e pogányok megismerhessék az igaz vallás elveit. Dánielnek be kellett mutatnia Isten jellemét egy bálványimádó nemzetnek. Mi t***e Dánielt alkalmassá ilyen bizalomra és megtiszteltetésre? Az apróbb dolgokban tanúsított becsületessége meghatározta egész életét. Megdicsőít***e Istent a legkisebb feladatokban, és az Úr együttműködött vele. Dánielnek és társainak Isten adott „tudományt, minden írásban való értelmet és bölcsességet; Dániel pedig értett mindenféle látomáshoz és álmokhoz is” (Dán 1:17).
Miként Isten elhívta Dánielt, hogy bizonyságot tegyen róla Babilonban, úgy hív el minket is, hogy tanúi legyünk ma a világban. Azt akarja, hogy mind az élet legkisebb dolgaiban, mind a legnagyobbakban megismertessük országának elveit az emberekkel. – KRISZTUS PÉLDÁZATAI, A tálentumok

11/09/2026

„Megjöve azután Simon Péter ... és beméne a sírba: és látá, hogy a lepedők ott vannak. És a keszkenő, amely az (Jézus) fején volt, nem együtt van a lepedőkkel, hanem külön összegöngyölítve egy helyen.”

János evangéliuma 20:6-7.

Egy ragyogó fehér ruhába öltözött fiatal férfi ült a (Jézus) sírboltjában. Ő volt az az angyal, aki elhengerít***e a követ. Emberi alakot öltött magára, hogy meg ne riassza Jézus barátait. A mennyei dicsőség azonban továbbra is körülragyogta alakját, és az asszonyok megijedtek. Megfordultak, hogy elfussanak, de az angyal szavai megállították őket: „Ne féljetek – mondta –, mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek. Nincsen itt, mert feltámadott, amint megmondotta volt. Jertek, lássátok a helyet, ahol feküdt vala az Úr. És menjetek gyorsan, és mondjátok meg az Ő tanítványainak, hogy feltámadott a halálból.” (Mt 28:5-6) Ismét betekint***ek a sírboltba, és újból hallották a csodálatos hírt. Egy másik angyal is ott volt emberi alakban, és így szólt: „Mit keresitek a holtak között az élőt? Nincs itt, hanem feltámadott: emlékezzetek rá, mint beszélt néktek, még mikor Galileában volt, mondván: Szükség az ember Fiának átadatni a bűnös emberek kezébe és megfeszíttetni, és harmadnapon feltámadni.” (Lk 24:5-7)
Feltámadott, feltámadott! Az asszonyok újra és újra elismételték ezeket a szavakat. Már nem volt szükség a megkenéshez való fűszerekre. A Megváltó él, és nem halott. Most már visszaemlékeztek arra, hogy amikor a haláláról beszélt, azt is megmondta, hogy feltámad. Micsoda nap ez a világ számára! Az asszonyok gyorsan eltávoztak a sírtól, „félelemmel és nagy örömmel, futnak vala, hogy megmondják az Ő tanítványainak” (Mt 28:8).
Mária nem hallotta az örömhírt. Ezzel a szomorú üzenettel kereste fel Pétert és Jánost: „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hova tették Őt.” (Jn 20:2) A tanítványok a sírbolthoz siettek, és mindent úgy találtak, ahogyan Mária elbeszélte. Látták a halotti lepelt és a kendőt, de Urukat nem találták. De a tárgyak is arról tanúskodtak, hogy Ő feltámadt. A halotti lepedők nem hanyagul hevertek ott, hanem gondosan összehajtogatva, és mindegyik a maga helyére volt téve. János „lát és hisz vala” (Jn 20,8)...
Maga Krisztus volt az, aki a halotti lepedőket olyan gondosan elhelyezte. Amikor a hatalmas angyal lejött a sírbolthoz, egy másik angyal is csatlakozott hozzá, aki társaival együtt őrséget tartott az Úr teste fölött. Amikor a mennyből jött angyal elhengerít***e a követ, a másik belépett, kioldozta és levette Jézus testéről a lepedőket. A Megváltó keze volt azonban az, amely a lepedők mindegyikét összehajtogatta, és a helyére t***e. Az Ő szemében, aki egyaránt vezérli a csillagokat és a parányi részecskéket, semmi sincs, ami jelentéktelen. Rendet és tökéletességet láthatunk minden munkájában. – JÉZUS ÉLETE, „Mit sírsz?”
Krisztus földi életében arra tanított, hogy fordítsunk nagy figyelmet a kis dolgokra. A megváltás magasztos munkájának terhe állandóan lelkére nehezedett. A tanítás és gyógyítás a legvégsőkig igénybe vette lelkét és testét. Mégis észrevette az élet és a természet legsemmitmondóbb dolgait is. Legtanulságosabb tanításai azok voltak, amelyekben a természet apró-cseprő dolgaival Isten országának nagyszerű igazságait szemlélt***e. Nem feledkezett el legigénytelenebb szolgái szükségleteiről sem. Meghallott minden segélykiáltást. Észrevette azt is, amikor a tömegből egy szenvedő asszony hozzáért. A hit legkisebb jelét sem hagyta válasz nélkül. Amikor Jairus leányát feltámasztotta, figyelmezt***e a szülőket, hogy gyermeküknek ennie kell. Amikor nagy hatalmánál fogva kilépett a sírból, nem tartotta méltóságán alulinak, hogy összehajtsa és gondosan helyrerakja a halotti ruhákat, amelyekben eltemették.
Nekünk, keresztényeknek az a feladatunk, hogy Krisztussal együttműködjünk a lélekmentésben. Szövetségkötéssel vállaltuk ezt a munkát. Ha nem végezzük, hűtlenek vagyunk Krisztussal szemben. Hogy teljesíthessük ezt a feladatot, Krisztus példáját kell követnünk, aki híven, lelkiismeretesen figyelt a kicsi dolgokra. A hívő ember eredményes munkájának és jó befolyásának ez a titka. – KRISZTUS PÉLDÁZATAI, A tálentumok

09/09/2026

„Monda azért Sámuel (Saulnak)l: Nemde kicsiny valál te a magad szemei előtt is, mindazáltal Izráel törzseinek fejévé lettél, és az Úr királlyá kent fel téged Izráel felett?!”

1.Sámuel 15:17.

Sámuel itt rámutat, hogy Isten miért emelte Sault Izrael trónjára. Saul szerényen vélekedett saját képességeiről, és készséggel fogadta a tanítást. Amikor rá esett az isteni választás, híjával volt a tapasztalatnak és ismeretnek, és sok jó tulajdonsága mellett komoly jellemhibákkal rendelkezett. Az Úr ennek ellenére Szentlelkét adta neki vezetőül és segítőül, és olyan tisztségbe helyezte, ahol kifejleszthette volna az Izrael uralkodójától elvárt minősítést.
Ha a maga erejére, belátására támaszkodik, és meggondolatlanul, indulatból cselekszik, súlyos hibákat fog elkövetni. Ám ha alázatos marad, és folyamatosan az isteni bölcsesség vezetését keresi, siker és tisztesség kísérte volna feladatának teljesítése közben. Az isteni kegyelem befolyása alatt minden jó tulajdonsága megerősödött volna, s közben a rossz jellemvonásai visszafejlődtek volna...
Isten sokakat azért hív el felelős állásra munkájában, amiért Sault is elhívta: Mivel kicsinyek a maguk szemében, mivel alázatos és tanítható a lelkületük. Gondviselése oda helyezi őket, ahol tanulni tudnak Tőle. Aki hajlandó hallgatni a tanításra, azt kegyelemben és bölcsességben részesíti. Az Úr szándéka, hogy szoros kötelékbe vonja őket magához, hogy a Sátánnak ne nyíljék alkalma megrontani ítélőképességüket, se lelkiismeretüket legyőzni. Feltárja előttük jellemhibáikat, s aki az ő segítségét keresi, annak megadja az erőt hibái kiküszöböléséhez. Bármi legyen is valaki visszatérő bűne, bármilyen keserű és gyűlöletes indulatok küzdenek is benne az uralomért, az ember győzelmet arathat, ha Izrael megsegítőjének nevében és erejével őrködik és küzd ellenük. Isten gyermekei ápoljanak éber érzékenységet a bűnnel szemben. Ebben és sehol másutt se kicsinyeljük le az apró ügyek fontosságát. Az ősellenség egyik legsikeresebb fogása, hogy kisebb bűnök elkövetésére vesz rá, hogy elvakítsa az értelmet az apró vétkek elkövetése iránt, Isten pontosan körülírt követelményeitől való eltérésre. Sokakat, akik visszariadnának súlyos bűn elkövetésétől, rávesz, hogy jelentéktelennek tekintsék a kis dolgokban való vetkezést. Ám ezek az apró bűnök elemésztik a lélekben az istenfélelmet. A helyes ösvénytől letérő láb a halálba vezető széles út felé halad. Ha megindul a visszaesés, senki sem tudja, hol fog végződni....
Bármi helyzetbe is állított minket Isten, bármi legyen is felelősségünk vagy a fenyegető veszélyek, ne feledjük, hogy Isten megígérte, hogy az Őt keresőket kellő kegyelemben részesíti. Akik elégtelennek érzik magukat tisztségük számára, de az Úr erejére és bölcsességére támaszkodva mégis vállalják kötelességüket, mivel Isten szólítja őket, azok erőről erőre fognak jutni. Mikor elkezdik munkájukat, lehet, hogy csaknem mindent tanulniuk kell; mégis Krisztussal, mint tanítóval, eredményes munkásokká válnak. Isten nem bízza munkáját a világi módon bölcsekre; mert ezek túl kevélyek a tanulásra. Azokat választja tehát, akik érezve hiányosságaikat, a tévedhetetlen bölcsesség irányítását keresik. – TE IGÉD IGAZSÁG, Sánuel első könyve 15. fejezete

08/09/2026

„Ti gonoszt gondoltatok én ellenem, de Isten azt jóra gondolta fordítani, hogy cselekedjék úgy amint ma, hogy sok nép életét megtartsa.”

1.Mózes 50:20.

Az Ábrahámnak adott ígéretek szerint „nagy és hatalmas néppé lesz” és oly sok, mint „égen a csillagok” (1Móz 18:18; 15:5), viszont Jákób Kánaán földén való „bujdosásának” idején még mindig olyan kicsi volt, hogy csak családjának számával volt mérhető. Az Úr felemelt egy prófétát, Józsefet, akinek már fiatalkorában álmok jelentek meg, amelyek a jövő eseményeit jósolták meg.
„Monda (József testvéreinek): Hallgassátok meg, kérlek, ezt az álmot, melyet álmodtam. Ímé kévéket kötünk vala a mezőben, és ímé az én kévém felkele és felálla; a ti kévéitek pedig körűlállanak, és az én kévém előtt meghajolnak vala. És mondának néki az ő bátyjai: Avagy király akarsz-é lenni felettünk? Vagy uralkodni akarsz-é rajtunk? S annál is inkább gyűlölik vala őt álmáért és beszédéért. Más álmot is álmodék, és elbeszélé azt az ő bátyjainak, mondván: ímé megint álmot álmodtam; ímé a nap és a hold, és tizenegy csillag meghajol vala én előttem. S elbeszélé atyjának és bátyjainak, és az ő atyja megdorgálá őt, mondván néki: Micsoda álom az amelyet álmodtál? Avagy elmegyünk-é, én és a te anyád és atyádfiai, hogy meghajtsuk magunkat te előtted a földig?” (1Mózes 37:6-10)
Az irigység indította József testvéreit arra, hogy rabszolgaként adják el őt. Azt remélték, ezzel megakadályozzák, hogy nagyobb legyen náluk. Amikor eladták őt Egyiptomba, akkor abban a hitben ringatták magukat, hogy nem zavarják őket többé József álmai, és azok teljesülésének még a lehetőségét is megakadályozták. De Isten őrködött az események felett. Éppen elősegítették azt, amit meg akartak akadályozni.
Az, hogy Józsefet rabszolgaként eladták Egyiptomba, az évek, amelyeket Potifár házában és az egyiptomi börtönben töltött, a fáraó pohárnokának és kenyérsütőjének álmainak értelmezése, a fáraó álmának jelentésének kinyilatkoztatása, valamint az, hogy az egyiptomi királyság második helyére emelték – mindezek lépések voltak abban, hogy Józsefet felkészítsék arra a feladatra, hogy megőrizze a kialakulóban lévő nemzetet, és helyet biztosítson családja számára a növekedéshez.
József egyiptomi rabszolgasága által lett a megmentője, szabadítója atyja családjának.
József az apjuk halála után testvéreinek szívét ismét félelem töltötte el. József irántuk mutatott minden kedvessége ellenére bizalmatlanok voltak. Azt gondolták, József talán csak atyja iránti szeretetből halasztotta el büntetésüket. Személyesen nem is mertek előtte megjelenni, hanem csak üzenetet küldtek neki: (1Móz 50:16-17). Az üzenet könnyekre fakasztotta Józsefet, és ez felbátorította testvéreit, hogy elmenjenek hozzá és leboruljanak előtte e szavakkal: „Ímé mi a te szolgáid vagyunk” (1Móz 50:18). József testvérei iránt érzett szeretete mély és önzetlen volt, fájt neki, hogy olyannak tekintették őt, mint aki a bosszúállás lelkületét dédelgeti magában. „Ne féljetek” – mondotta nékik – „avagy Isten gyanánt vagyok-é én? Ti gonoszt gondoltatok én ellenem, de Isten azt jóra gondolta fordítani, hogy cselekedjék úgy amint ma, hogy sok nép életét megtartsa. Most annakokáért ne féljetek: Eltartalak én titeket és a ti gyermekeiteket” (1Móz 50:19-21).
József élete Krisztus életét ábrázolja... Amiként Józsefet a saját testvérei adták el a pogányoknak; éppen úgy Krisztust is saját tanítványainak egyike adta el legelkeseredettebb ellenségeinek. Józsefet hamisan vádolták meg, és erényei miatt vetették börtönbe; éppen úgy Krisztust is igazságossága miatt vetették meg, mert önmegtagadó élete feddés volt a bűnösök számára. Bár semmi bűnt nem találtak benne, mégis a hamis tanuk bizonyságtétele alapján elítélték. József türelme és szelídsége a vele szemben elkövetett igazságtalanság és zsarnokság idején; a megbocsátásra és a jótékonyságra való készsége igazságtalanul viselkedő testvéreivel szemben szintén jelképe az Üdvözítő magatartásának, aki panasz nélkül hordozta el a gonosz emberek rosszindulatú cselekedeteit, s nemcsak gyilkosainak bocsátott meg, hanem mindazoknak megbocsát ma is, akik bűneiket megvallva eljönnek hozzá és nála keresnek bocsánatot. – PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK, József és testvérei

🌿 Vegyük fontolóra:
• Hogyan oldotta meg Isten, hogy Jákob kicsiny családját a nehéz körülmények ellenére nagy néppé tegye?
• Mi kellett ahhoz, hogy József meg tudjon bocsátani, s mi volt a feltétele testvérei részéről?
• Mennyire formálták Józsefet szenvedései? – Hiábavalóak voltak-e a rabszolgaság és a börtön évei?
• Mit tanulhatunk József történetéből az emberi szabad akaratról, és arról, hogy a rossz döntések ellenére Isten kézben tartja az eseményeket, és „jóra tudja fordítani” azokat?
• Ha egy tragédia vagy igazságtalanság ér, mit tanulhatunk a megbocsátásról, a reményről és a hitről?

07/09/2026

„Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg.”

Ésaiás 42:3.

Krisztus hangja nem hallatszott az utcán, hangos vitában azokkal, akik ellenezték tanítását. Az sem hallatszott az utcán, amikor Atyjához imádkozott, hogy az emberek hallják. Hangja nem hallatszott vidám nevetés közben sem. Nem azért emelte fel a hangját, hogy magasztalja önmagát, és elnyerje az emberek tetszését és hízelgését. Amikor tanított, elvitte tanítványait a nyüzsgő város zajától és zűrzavarától egy olyan eldugott helyre, amely jobban összhangban állt az alázat, a jámborság és az erény tanításaival, amelyeket el akart mélyíteni a tudatukban. Kerülte az emberi dicséretet, és a közönséges élet zaját és zűrzavarát, inkább a csend és a békés nyugalmat részesít***e előnyben. Hangja gyakran hallatszott, amikor komolyan és kitartóan közbenjárt Atyjánál; ezekhez a gyakorlatokhoz azonban a magányos hegyet választotta, és sokszor egész éjszakákat imádságban töltötte, hogy erőt nyerjen a rá váró kísértések elviseléséhez, és hogy véghezvigye azt a fontos munkát, amelyet az emberiség üdvösségéért jött elvégezni. Kérelmei komolyak voltak, és erős kiáltásokkal és könnyekkel vegyültek. Az éjszakai lelki küzdelem ellenére sem szünt meg nappali munkájától. Reggel csendesen folytatta irgalmas és önzetlen jótékonysági munkáját. Krisztus élete éles ellentétben állt a zsidók életével, és éppen ezért akarták megölni.
A főpapok, az írástudók és a vének szívesen imádkoztak a legnyilvánosabb helyeken; nemcsak a zsúfolt zsinagógákban, hanem az utcasarkokon is, hogy az emberek meglássák őket, és dicsérjék őket odaadásukért és jámborságukért. Jótékonysági cselekedeteiket a lehető legnyilvánosabb módon hajtották végre, azzal a céllal, hogy magukra vonják a nép figyelmét. Hangjuk valóban hallatszott az utcákon, nemcsak amikor magukat dicsőítették, hanem amikor vitába szálltak azokkal is, akik tanításukban eltértek tőlük. Haragtartóak és megbocsátásra képtelenek voltak, büszkék, gőgösek és bigottak. Az Úr hűséges prófétáján keresztül Krisztus életét éles ellentétben állítja a képmutató főpapokkal, írástudókkal és farizeusokkal. – THE SPIRIT OF PROPHECY, vol. 2, Krisztus élete
„Ímé az én szolgám, akit gyámolítok, az én választottam, akit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek. Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utcán. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg. Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására.” (Ésa 42:1-4)

06/09/2026

„Hogy jót tegyenek, legyenek gazdagok a jó cselekedetekben, legyenek szíves adakozók, közlők, kincset gyűjtvén magoknak jó alapul a jövőre, hogy elnyerjék az örök életet.”

1.Timótheus 6:18,19.

Krisztus egyházának küldetése a bűneik miatt kárhozatra kerülő bűnösök megmentése. Meg kell ismertetni az emberekkel Isten szeretetét, és a szeretet hatóerejével meg kell őket menteni Krisztusnak. Napjainkra az igazságnak el kell jutnia a föld legsötétebb zugaiba is, ennek a munkának azonban otthon kell elkezdődnie.
Krisztus követői ne éljenek önző életet, hanem Krisztus Lelkétől átitatva dolgozzanak összhangban Vele.
Isten egy tervet készített népének, hogy legyen elegendő pénze az önfenntartó vállalkozásokhoz. Isten terve a tized rendszerében egyszerűségével és egyöntetűségével csodálatos. Hittel és bátran kell élni vele, hiszen isteni eredetű. Az egyszerűség és a használhatóság egyesül benne, megértése és megvalósítása nem kíván komoly tudást.
Minden ember érezheti általa, hogy kiveszi részét az üdvösség becses művének véghezviteléből. Minden férfi, asszony és fiatal Isten kincstárnoka lehet. Így nem lenne anyagi akadálya a nagy mű befejezésének, bátran szólhatna a világot figyelmeztető utolsó üzenet.
A kincstár megtelnék, ha mindenki elfogadná ezt a rendszert, és az adakozók még csak szegényebbek sem lesznek. Minden áldozattal még komolyabban ragaszkodnának a jelenvaló igazság ügyéhez. „Kincset gyűjtvén magoknak jó alapul a jövőre, hogy elnyerjék az örök életet.” (1Tim 6:19)
Ha a módszeres jótékonyság tervét mindenki elfogadná és teljes mértékben meg is valósítaná, akkor a kincstárban állandó készlet halmozódnék fel. A jövedelem úgy folyna be, mint biztos medrű folyó, amelyet a jótékonyságok soha el nem apadó patakjai táplálnak. – SZENTLÉLEK ELJŐ REÁTOK, A missziómunkák támogatása

05/09/2026

„De hála az Istennek, aki a diadalmat adja nékünk a mi Urunk Jézus Krisztus által.˝

1.Korinthus 15:57.

A KÜZDELEMNEK ÖRÖK CÉLJA ÉS ÉRTÉKE: AZ ÖRÖK ÉLET
A keresztényi élet állandó konfliktus, egy harc, egy menetelés. Minden engedelmes tett, minden önmegtagadó cselekedet, minden hősiesen kiállott próba, minden kísértéssel szembeni ellenállás, minden elért győzelem, egy-egy lépés az örök győzelem felé való menetelésben.
Van remény az ember számára. Krisztus azt mondja: „Aki győz, megadom annak, hogy az én királyiszékembe üljön velem, amint én is győztem és ültem az én Atyámmal az ő királyiszékében.” (Jel 3:21) De sohase felejtsük el, hogy a magunk erejéből tett erőfeszítéseink teljességgel elégtelenek. A mi erőnk gyengeség; a mi ítéletünk balgaság. Csakis a Győző nevében és az ő ereje által győzhetünk. Amikor ránk nehezednek a kísértések, amikor egy-egy keresztényietlen kívánság próbál uralomra törni bennünk, Krisztus nevében forró és könyörgő imával jöjjünk mennyei Atyánkhoz. Ez mennyei segítséget hoz. A Megváltó nevében elnyerhetjük a győzelmet.
Amikor a bűn lényegét meglátva, erőtlenül hullunk a kereszt elé, bűnbocsánatot és erőt kérve, akkor imánk meghallgatásra és válaszra talál. Akik Krisztus nevében tárják kéréseiket Isten elé, sohasem utasíttatnak vissza. Az Úr ezt mondja: „aki hozzám jő, semmiképpen ki nem vetem.” (Jn 6:37) „Odafordult a gyámoltalanok imádsága felé.” (Zsolt 102:18) Segítségünk attól jön, aki mindent a kezében tart. A békesség, amit Ő küld, szeretetének biztosítéka.
Semmi sem gyámoltalanabb és mégis legyőzhetetlenebb annál a léleknél, aki érzi kicsinységét, semmi voltát, ám teljességgel a megfeszített és feltámadt Megváltó érdemeibe veti bizalmát. Isten a menny összes angyalát elküldené annak segítségére, aki teljes bizalmát Krisztusba vet***e, mintsem hagyná, hogy a kísértésben elessék.
Ha Krisztust választjuk vezetőnknek, Ő biztonsággal vezet minket a keskeny úton. Az út tövises és rögös, meredek és veszélyes lehet; jobbról és balról szakadékok tátonghatnak. Sokszor elcsigázva, pihenésre vágynunk, de kimerülten is tovább kell harcolnunk; ám Krisztussal, vezetőnkkel nem fogjuk a mennybe vezető utat eltéveszteni. – SZENTLÉLEK ELJŐ REÁTOK, Nincs többé legyőzhetetlen

Idézetek minden napra a Bibliából és a Prófétaság Lelkének írásaiból

16/09/2026

14/09/2026

13/09/2026

11/09/2026

11/09/2026

09/09/2026

08/09/2026

07/09/2026

06/09/2026

05/09/2026

Cím

Nyitvatartási idő

Weboldal

Értesítések

A Vállalkozás Elérése

Parancsikonok

Megosztás

Adatlap eltávolítási kérelme