Idézetek minden napra a Bibliából és a Prófétaság Lelkének írásaiból, Búza Utca 22, Nyíregyháza (2026)

17/06/2026

A vaknak én szeme voltam, és a sántának lába.”

Jób könyve 29:15.

Gondosan, lelkiismeretesen ügyelj arra, hogy gondolataidat ne foglalják le annyira az üzleti vállalkozások, hogy az igazi istenfélelmet elhanyagold, és kihunyjon szívedben a szeretet! Nagy szükség van rád, hogy Isten segítő keze legyél a szegények és szerencsétlenek érdekében. A legbarátságtalanabb embereknek van a legnagyobb szükségük a figyelmünkre, kedvességünkre. Használd fel idődet és erődet annak megtanulására, hogy „lélekben buzgó” légy, igazságosan járj el, „szeresd az irgalmasságot” és „szolgálj az Úrnak”! Gondolj arra, amit Krisztus mond: „Amit megcselekedtetek eggyel az én legkisebb testvéreim közül, velem cselekedtétek meg.”
Isten azt kívánja, hogy népe sokkal együttérzőbb és tapintatosabb legyen a szerencsétlenek iránt. Teremtőnk azt kéri tőlünk, hogy ugyanolyan figyelemmel forduljunk a vakok és más szenvedők felé, mint ahogyan az özvegyeket és árvákat kell segítenünk. Az önzetlen segítőkészség nagyon ritka korunkban. Különös, hogy a hitvalló keresztények megvetik Isten Igéjének egyszerű és határozott tanításait, és nem éreznek lelkiismeret-furdalást. Isten felelőssé tett bennünket a szerencsétlenek, vakok, nyomorékok, özvegyek és árvák gondozásáért, de nem sokan törődnek ezzel.
Nagy munkát kell elvégeznünk, és amint közeledünk a földi történelem végéhez, nem lesz kevesebb feladatunk. Ha szívünket Isten tökéletes szeretete tölti be, csodálatos dolgok fognak történni az Úr kegyelméből! – ÉN ÉLETEM MA, Nagy szükség van a segítségedre!

🌿 Vegyük fontolóra:
Jób nem azért segített másokon, mert nem volt dolga, hanem mert a szíve tele volt Isten szeretetével és ez gyakorlati igazságosságban, irgalmasságban nyilvánul meg.
• Milyen talentumot, anyagi forrást, időt vagy szakértelmet kaptam Istentől, amit Jóbhoz hasonlóan egy szükségben levő ember támogatására fordíthatnék? Te kinek lehetsz a „szeme” vagy a „lába” a mai napon?
• Ha Jóbhoz hasonlóan visszatekintenék az életemre, miről emlékeznének meg az emberek? A sikereimről és a megszerzett javaimról, vagy arról, hogy kinek voltam a „segítő keze” a bajban?

17/06/2026

„A jótéteményben pedig meg ne restüljünk, mert a maga idejében aratunk, ha el nem lankadunk.”

Galata 6:9.

Krisztus arra hív bennünket, hogy türelmesen és kitartóan dolgozzunk ... a bűnben szenvedő emberekért. Azoknak, akik részesednek Krisztus dicsőségében, részt vesznek az Ő szolgálatában is, segítve a gyengéket, a nyomorultakat és a csüggedőket.
Azok, akik ezt a munkát vállalják, tanulmányozzák állandóan Krisztus életét. Legyenek buzgón, minden képességüket kihasználva az Úr szolgálatában. Az értékes eredmények az őszinte, önzetlen erőfeszítést követik. A Nagy Tanítótól a munkások a legmagasabb oktatásban fognak részesülnek. Azonban, akik nem adják át a kapott fényt, egy napon rájönnek, hogy félelmetes veszteséget szenvedtek el.
Az emberek ne gondolják azt, hogy a lélekmentő munkának korlátai, s az erőfeszítéseiknek határai vannak. Elfáradt valaha Krisztus a munkájában? Meghátrált valaha az áldozatoktól és a nehézségektől? Az egyháztagoknak meg kell tenniük azokat a folyamatos, kitartó erőfeszítéseket, amelyeket Ő tett. Mindig készen álljanak a cselekvésre a Mester parancsainak engedelmeskedve. Bárhol is látunk elvégzésre váró feladatot, fel kell fognunk és meg kell tennünk, állandóan Jézusra tekintve. Ha gyülekezetünk tagjai megfogadnák ezt az utasítást, lelkek százai fogadnák el Jézust. Ha minden gyülekezeti tag élő misszionárius lenne, az evangéliumot gyorsan hirdetnék minden országban, minden népnek, nemzetnek és nyelvnek.
Alkalmazzuk megszentelt képességeinket az igazság hirdetésének munkájában jelen időben! Ha az ellenség erői most győzelmet aratnak, az azért lesz, mert az gyülekezetek elhanyagolják az Isten által rájuk bízott munkát. Évek óta előttünk áll ez a munka, de sokan aludtak. Ha a hetednapi adventisták most felébrednek és elvégzik a rájuk bízott munkát, az igazság világos, egyértelmű módon és a Szentlélek erejével fog megjelenni elhanyagolt városainkban.
Ha teljes szívvel végzik a munkát, Krisztus kegyelmének hatékonysága láthatóvá válik. A Sion falain álló őröknek teljesen ébren kell lenniük, és fel kell ébreszteniük a többieket. Isten népének olyan buzgón és hűségesen kell dolgoznia az Ő szolgálatában, hogy minden önzés eltűnjön az életükből. A munkásai akkor egy véleményen lesznek, és megnyilatkozik az Úr keze, amelynek ereje Krisztus életében látható volt. Visszaáll a bizalom, és egység lesz a gyülekezetekben az egész seregünkben.... Minden munkásnak Krisztus megígéri azt az isteni eredményességet, amely munkájukat sikeressé teszi. – LIFT HIM UP, A legmagasabb szintű oktatás

17/06/2026

„Mindenben bővölködtök, hitben, beszédben, ismeretben és minden buzgóságban és hozzánk való szeretetben, úgy e jótéteményben is bővölködjetek.”

2.Korinthus 8:7.

Az első tanítványok jótékonysággal és adakozással feleltek a keresztény kor áldásaira. Isten Lelkének kitöltése – miután Krisztus elhagyta tanítványait, s a mennybe ment – a mások üdvösségéért hozott lemondásra és áldozathozatalra vezetett. Mikor a jeruzsálemi szentek nyomorba jutottak, Pál írt a pogány keresztényeknek az adakozásról. Ezt mondta: „Miképpen mindenben bővelkedtek hitben, beszédben, ismeretben és minden buzgóságban, és hozzánk való szeretetben, úgy e jótéteményben is bővelkedjetek.” Ezzel egy szintre helyezi a jótékonyságot a hittel, szeretettel, s a keresztény buzgósággal. Akik azt képzelik, hogy jó keresztények lehetnek, ha bezárják fülüket és szívüket Isten nagylelkűségre szólító felhívásai előtt, azok félelmetes csalás áldozatai. Egyesek kitűnnek az igazság iránti nagy szeretetük megvallásával, s ami a szavukat illeti, szívükön viselik az igazság fejlesztését. Ám ujjukat sem mozdítják fellendítéséért. Halott a hitük, mert nem vált tökéletessé tettek által. Az Úr sosem követett el akkora hibát, hogy megtérített volna valakit, de úgy, hogy az irigység karmaiban hagyta volna...
Az Úr terve, hogy szoros kapcsolatba hozza magával az embert, s embertársa iránt egyetértésre és szeretetre. Úgy, hogy cselekedetekkel kielégíthető felelősségeket hárít rá, mely majd ellensúlyozza önzését, megerősíti Isten és ember iránti szeretetét. Isten az ember javára hozta létre a rendszeres adakozást, mert az ember hajlamos az önzésre, hogy bezárja szívét a nagylelkű tettek elől. Az Úr időpontokban várja el ajándékainkat, hogy az adakozás szokássá váljék, s keresztény kötelességnek tartsuk a jótékonyságot. Szívünknek, melyet az egyszeri adakozás megnyit, ne legyen ideje újra önző hideggé válni, bezárulni a következő adomány előtt. Amint a csermelynek folyvást csörgedeznie kell, úgy kell nyitva tartani a jótékony tettek útját.
Ami az adakozás összegét illeti, Isten jövedelmünk tizedét jelölte meg. Ezt is az emberek lelkiismeretére s jó szívére hagyja. A tizedrendszerben szabadkezet ad az ember belátásának. S bár lelkiismeretünkre bízza, mégis mindenki számára elég határozott a terve. Nincs szükség kényszerre. – 3.BIZONYSÁGTÉTEL, Tized és áldozatok

12/06/2026

„Mikor alamizsnát osztogatsz, ne tudja a te bal kezed, mit cselekszik a te jobb kezed, hogy a te alamizsnád titkon legyen; és a te atyád, aki titkon néz, megfizet néked nyilván.”

Máté evangéliuma 6:3-4.

Jézus ezzel nem azt mondta, hogy a szeretetszolgálatot mindig titokban kell tartani. Pál apostol, Isten Lelkétől indíttatva, nem hallgatta el a macedóniai keresztények nagylelkű önfeláldozását, hanem beszélt arról a kegyelemről, amelyet Krisztus munkált bennük, s ezáltal másokat is ugyanaz a lélek hatotta át. A korinthusiakhoz is így írt: „A ti buzgóságtok sokakat magával ragadt” (2Kor 9:2).
Krisztus szavai világosak: jó cselekedeteinknél ne az emberek tiszteletét és dicséretét tekintsük célunknak. Az őszinte, istenfélő ember nem igyekszik emberek előtt tündökölni. Akik dicsérő szavakra és hízelgésre várnak — abban lelik örömüket —, csak névleg keresztények.
Krisztus követői a jó cselekedetek által ne önmagukat dicsőítsék, hanem Őt, akinek kegyelme által mindezt végezhetik. Isten Lelke képesít bennünket minden jó cselekedetre; a Lélek pedig azért adatott, hogy az Adományozót dicsőítse. Ha Krisztus fénye sugárzik be lelkünkbe, ajkunk túlárad az Isten iránti hálától és magasztalástól. Gondolatainkat és beszélgetésünket ne saját imáink, kötelességtudásunk, jó cselekedeteink és önmegtagadásunk elbeszélése képezze, hanem Jézust magasztaljuk mindenkor! Saját énünk vonuljon háttérbe, Krisztus legyen számunkra minden mindenekben!
A szenvedők iránti szeretettől és részvéttől késztetve őszintén adakozzunk, és ne azért, hogy jótéteményeinkkel kérkedjünk! Őszinte szándék és igaz, szívbéli részvét azok az indokok, amelyeket a mennyben értékelnek. Isten többre becsüli az őszinte, szerető, odaadó lelket, mint Ofir aranyát.
A szeretetből fakadó szolgálat a legszebb istentisztelet. Ne a jutalomra gondoljunk, hanem mindig arra, hogy miképpen szolgálhatunk; mindamellett, az ilyen szellemben történő szolgálat jutalma sem fog elmaradni. „Atyád, aki titkon néz, megfizet néked nyilván.” Miközben igaz az, hogy Isten maga a legnagyobb jutalom, aki mindent magában foglal, csupán akkor örvendhet néki az ember, ha jellemében hozzá hasonlóvá vált. Csak a hasonlók fogadják el egymást. Amennyire átadjuk magunkat Istennek az emberek szolgálatára, annyira ragadhatjuk meg Istent. – GONDOLATOK A HEGYIBESZÉDRŐL, Igaz istentisztelet

🌿 Vegyük fontolóra:
• Amikor adok, a szívem mélyén Isten dicsőségét keresem, vagy vágyom arra, hogy mások is észrevegyék a nagylelkűségemet?
• Megmaradna-e bennem az adakozás öröme akkor is, ha senki sem tudna róla, csak Isten és én?
• Tükrözi-e a pénztárcám, időbeosztásom és a cselekedeteim azt, amit a számmal fontos értéknek vallok az életben?

Az Isten szerinti adakozás nem a mennyiségről szól, hanem a szív állapotáról. Nem azért adunk, hogy kivívjuk Isten szeretetét – hiszen az már a miénk –, hanem azért, mert az Ő szeretete túlcsordul bennünk, és ez késztet, hogy adjunk.

12/06/2026

„A mással jóltevő ember megkövéredik; és aki mást felüdít, maga is üdül.”

Példabeszédek 11:25.

Az isteni bölcsesség a megváltás tervében kijelölte a hatás és ellenhatás törvényét, a jótékonyság összes ágazatát kétszeresen áldásossá téve. Aki a szűkölködőknek ad, áldást hoz másokra, s még nagyobb mértékben nyer maga is áldást.
Megváltónk azt a tervét alkalmazza, hogy az ember el ne veszítse a jótékonyság áldott gyümölcseit, hogy munkatársává fogadja őt. Isten az ember segítsége nélkül is elérhette volna célját, a bűnösök megmentését, de tudta, hogy az ember nem lenne boldog, ha e hatalmas munkában nem vehetne részt. A körülmények láncolatával, mely az ember erényeit életre hívja, neki adományozta a jótékonyság művelésének legjobb módjait, és szokásává teszi, hogy adakozzék a szegények segélyezésére, valamint Isten ügyére. A tönkretett világ szükségleteire a javak és az áldásos hatás talentumait váltják ki belőlük. Férfiak és nők elé tárják az igazságot, amire azoknak égető szükségük van. S mikor engedünk e hívásnak – fáradozással és jótékony cselekedettekkel – annak képmására alakulunk, aki szegény lett értünk. Adományainkkal mások áldására vagyunk, s ezzel valódi kincseket gyűjtünk.
Az evangélium dicsősége azon az elven alapul, hogy a jótettek állandó gyakorlása útján visszaállítja a bukott emberben Isten hasonlóságát. Ez a munka a menny udvaraiban kezdődött. Isten ott adta az ember iránti szeretetének félreérthetetlen bizonyítékait „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ö egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Krisztus ajándéka felfedi az Atya szívét. Bebizonyítja, hogy miután magára vállalta megváltásunkat, semmit sem sajnál, ami e munka befejezéséhez szükséges, bármilyen értékes legyen is az.
A bőkezűség lelkülete a menny lelkülete. A kereszt hirdeti Krisztus önfeláldozó szeretetét, aki az ember megmentéséért odaadott mindent, amije volt, azután önmagát is odaadta. Krisztus keresztje kiváltja áldott Üdvözítőnk minden követőjének jótékonyságát. Az itt bemutatott elv: adni, adni. A keresztény élet igazi gyümölcse cselekvő jótékonyságban és jótettekben nyilvánul meg. A világiak elve: kapni, kapni. Így remélnek szert tenni a boldogságra, de ha ezt az elvet következetesen továbbvisszük, bánat és halál a gyümölcse.
A Krisztus keresztjéről fénylő evangéliumi örömüzenet ragyogása elmarasztalja az önzést, bátorítja a jótékonyságot és bőkezűséget. Ne panaszkodjunk, hogy egyre több fölhívás hangzik el az adakozásra. Isten gondviselése kihívja népét korlátolt tevékenységi köréből, hogy nagyobb vállalkozásokba kezdjenek. Határtalan erőfeszítést követel most, mikor erkölcsi sötétség borítja a földet. Isten népe közül sokan abban a veszedelemben forognak, hogy a világiasság és irigység csapdájába esnek. Értsék meg, hogy Isten a könyörületében megsokszorozza igényeit javaikra. Állítsuk elébük a jótékonyság céljait, másképp nem tudnak a nagy példakép jellemére alakulni. – 9.BIZONYSÁGTÉTEL, Jótékonyság

🌿 Vegyük fontolóra:
• A Menny elve az, hogy „adni, adni”, a világé pedig az, hogy „kapni, kapni”. Ha őszintén megvizsgálom az elmúlt hetemet, a döntéseimet, a vágyaimat és az időbeosztásomat, melyik elv dominált az életemben? Nehezemre esett-e jótékonykodni?
• Amikor ránézek Krisztus keresztjére, amely a teljes önfeláldozást hirdeti, ez a látvány mennyire formálja át az én szívemet, hogy áldozatkésszé váljak másokért?
• Krisztus mindent odaadó szeretetére gondolva készen állok-e „talentumom” (befolyásom, anyagi javam, képességem) Isten és a felebarátaim szolgálatába állítani?
• Tapasztaltam-e, hogy „aki mást felüdít, maga is üdül”?

Amikor Isten azért kéri tőled, hogy adj és légy „jóltevő”, azért kéri, mert nem akarja, hogy lemaradj a létezés legnagyobb öröméről: arról, hogy olyan légy, mint Ő. Az adakozás, „a bőkezűség lelkülete a menny lelkülete”, ami nem veszteség, hanem a mennyei tőke felhalmozása.

10/06/2026

„A gyorsaknak keze uralkodik; a rest pedig adófizető lesz.”

Példabeszédek könyve 12:23.

Washington, a nemzet nagy embere, azért tudott rengeteg munkát elvégezni, mert alaposan kidolgozott rendhez s rendszeretethez tartotta magát. Minden iratnak megvolt a maga keltezése és helye, s így nem töltött soha azzal időt, hogy keresgélje, ami elkeveredett. Isten emberei legyenek szorgalmasak a tanulásban, lelkiismeretesek a tudás elsajátításában, egyetlen órát sem pazarolva el, Szívós igyekezettel a kitűnőség csaknem bármi fokára föl tudnak emelkedni, mint keresztények, és mint erős, s tekintélyes emberek. Sokan mégsem érik el a felsőbb fokot a szószéken vagy szakkörükben, mivel nincs kitűzött céljuk, és hanyagok a szokásaik. Ezt sajátították el ifjúkorukban. Hanyag figyelmetlenség sír le mindenről, amibe fognak. A néha-néha hirtelen nekirugaszkodás nem elég, hogy javulást eredményezzen az ilyen könnyű életet kedvelő, tunya embereknél. Oly föladat lenne ez, mely megköveteli a jótettekben a türelmes állandóságot. A világi életben az emberek csakis akkor tudnak igazán sikeresek lenni, ha rendszeres időben kelnek föl, imádkoznak, étkeznek és fekszenek le. Ha a világi dolgokban rendre és rendszerességre van szükség, mennyivel inkább az Istennek végzett szolgálatnál... Akik nem nevelték magukat erős szorgalomra és az idővel való takarékosságra, azoknak szabályokat kell állítani maguk elé, hogy az serkentse őket rendszerességre és gyorsaságra. – 4.BIZONYSÁGTÉTEL, Az örömhír szolgái

08/06/2026

„Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeiket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.”

Efézus 2:10.

Isten szándéka szerint a fejlődés minden követőjének egész életre szóló feladatának kell lennie, amelyet a helyes élettapasztalatok irányítanak és vezérelnek. Az igazi ember az, aki hajlandó feláldozni saját érdekeit mások javáért, és aki gyakorolja magát a megtört szívűek vigasztalásában. Az élet valódi célját sokan alig értik meg.
Az értelem önmagában nem teszi az embert az isteni mérce szerintivé. Ha Isten Lelke megszenteli és irányítja, akkor az értelemben van erő. Ez felülmúlja a gazdagságot és a fizikai erőt, mégis ápolni kell, hogy az embert formálja...
Ami megáldja az emberiséget, az a lelki élet. Ha az ember harmóniában van Istennel, akkor folyamatosan rá fog számítani ereje érdekében. „Legyetek hát tökéletesek, ahogy a ti mennyei Atyátok is tökéletes.” Életművünk, hogy törekedjünk a keresztény jellem tökéletességére, és folyamatosan igyekezzünk Isten akaratának megfelelni. A földön megkezdett erőfeszítések az örökkévalóságon át folytatódnak. Isten emberének mércéje a kifejezés legmagasabb értelmére emelkedik, és ha Istentől kapott férfiasságának megfelelően cselekszik, elősegíti a boldogságot ebben az életben, amely dicsőséghez és örök jutalomhoz vezet az elkövetkező életben.
Az emberi család tagjai csak akkor érdemlik meg a férfi és nő nevet, ha tehetségüket minden lehetséges módon mások javára fordítják. Krisztus élete példaként áll előttünk, és az ember akkor áll legközelebb Istenhez, amikor – az irgalom angyalaihoz hasonlóan – mások szükségleteiről gondoskodik. A kereszténység lényege, hogy boldog családokat és boldog társadalmat teremtsen. A viszály, az önzés és a civódás eltűnik minden olyan férfi és nő életéből, aki Krisztus igazi szellemét hordozza magában.
Azoknak, akik részesülnek Krisztus szeretetében, nincs joguk azt gondolni, hogy hatalmuknak és munkájuknak, amellyel az emberiség javát szolgálják, vannak határai. Vajon Krisztus elfáradt-e a bukott ember megmentésére irányuló erőfeszítéseiben? Munkánknak folyamatosnak és kitartónak kell lennie. Addig találunk tennivalót, amíg a Mester meg nem parancsolja, hogy fegyverzetünket lábai elé tegyük. Isten erkölcsi kormányzó, és nekünk várnunk kell, alávetve magunkat az Ő akaratának, készen és hajlandóan arra, hogy bármikor teljesítsük kötelességünket, amikor munkára van szükség.
Megváltónk Isten Fiaként felvette az emberi természetet és létrehozta a vele való kapcsolatot. Mi Isten fiai és leányai vagyunk... Követnünk kell azt az utat, amelyet Krisztus mutat nekünk. Harminc éven át tökéletes emberként élt, megfelelve a tökéletesség legmagasabb szintjének... – LIFT HIM UP, Előre a tökéletesség felé

07/06/2026

„...Jobb adni, mint venni.”

Apostolok cselekedetei 20:35.

Pál apostol, prédikátori tisztségében állandóan azon fáradozott, hogy a gyülekezetekben az újonnan megtértek szívében felébressze a vágyat, hogy Istenért nagy dolgot cselekedjenek. Gyakran intette őket a bőkezű adakozásra. Amikor az efézusi vénekkel a régebben közöttük végzett munkájáról beszélt, ezt mondotta: „Mindenestül megmutattam néktek, hogy ily módon munkálkodva kell az erőtlenekről gondot viselni és megemlékezni az Úr Jézus szavairól, mert ő mondá: Jobb adni, mint venni… Aki szűken vet, szűken is arat; és aki bőven vet, bőven is arat. Ki-ki amint eltökélte szívében, nem szomorúságból, vagy kénytelenségből; mert a jókedvű adakozót szereti az Isten.” (Ap csel. 20:35; II. Kor. 9:6-7)...
A lelki fejlődés és jólét szorosan összefügg a keresztényi bőkezűséggel. Krisztus követői örvendjenek annak a kiváltságnak, hogy életükben megnyilvánulhat Megváltójuk irgalmassága. Amiként áldozatot hoznak az Úrnak, úgy biztosak lehetnek afelől, hogy kincsük előttük jár a mennyei kapuk felé vezető útjukon. Akarod biztosítani vagyonodat? Helyezd azokba a kezekbe, amelyeken megláthatod a szegek helyeit. Élvezni akarod vagyonodat? Használd fel a nyomorgók és szenvedők javára! Akarod gyarapítani tulajdonodat? Akkor figyelj Isten intelmére: „Tiszteld az Urat a te marhádból, a te egész jövedelmed zsengéjéből. Ekképpen megtelnek a te csűreid elégséggel, és musttal áradnak el sajtód válúi.” (Péld. 3:9-10) Ha azonban arra törekszünk, hogy vagyonunkat saját önző céljainkra visszatartsuk, örök veszteségünk lesz. Ellenben attól a pillanattól kezdve, hogy kincsünket odaadtuk Istennek, neve, változhatatlansága pecsétjét viseli. – APOSTOLOK TÖRTÉNETE, Adakozó gyülekezet

04/06/2026

„Aki inni ád egynek e kicsinyek közül, csak egy pohár hideg vizet tanítvány nevében, bizony mondom néktek, el nem vesztheti jutalmát.”

Máté evangéliuma 10:42.

Olvassuk el a szareptai özvegy történetét. Isten ehhez az asszonyhoz, pogány országba, küldte szolgáját éhínség idején, hogy enni kérjen. „Az pedig monda: Él az Úr, a te Istened, hogy nincs semmi sült kenyerem, csak egy maroknyi lisztecském van a vékában és egy kevés olajom a korsóban, és most egy kis fát szedegetek, és hazamegyek, és megkészítem azt magamnak és az én fiamnak, hogy megegyünk, és azután meghaljunk. Monda pedig néki Illés: Ne félj, menj el, cselekedjél a te beszéded szerint, de mindazáltal nékem süss abból először egy kis pogácsát, és hozd ide, magadnak és a te fiadnak pedig azután süss. Mert azt mondja az Úr, Izráel Istene, hogy sem a vékabeli liszt el nem fogy, sem a korsóbeli olaj meg nem kevesbül addig, míg az Úr esőt ad a földnek színére.” (1Kir 17:1215)
Csodálatos volt a föníciai asszony vendégszeretete Isten látnoka iránt! És csodálatosan nyert jutalmat az asszony hite és nagylelkűsége. „És evett mind ő, mind amaz, mind annak házanépe naponként. A vékabeli liszt nem fogyott el, sem pedig a korsóbeli olaj nem kevesbült meg, az Úrnak beszéde szerint, amelyet szólt Illés által. És lett ezek után, hogy megbetegedett a ház gazdasszonyának fia, és az ő betegsége felette nagy volt, annyira már a lélegzete is elállt. Mondta azért Illésnek: Mit vétettem ellened Istennek embere? Azért jöttél hozzám, hogy eszembe juttassad álnokságomat, és megöljed az én fiamat? És mondta néki: Add ide a te fiadat. És ő elvette azt az ő kebeléről, és felvitte a felházba, amelyben ő lakik, és az ő ágyára fektette. Akkor kiáltott az Úrhoz, és mondta: Én Uram Istenem, nyomorúságot hozol erre az özvegyre is, akinél én lakom, hogy az ő fiát megölöd? És ráborult háromszor a gyermekre, és felkiáltott az Úrhoz, mondván: Én Uram, Istenem, térítsd vissza e gyermek lelkét belé. És meghallgatta az Úr Illés szavát, és megtért a gyermekbe a lélek, és megéledt. És felvévén Illés a gyermeket, alávitte őt a felházból a házba, és adta őt az ő anyjának, és mondta Illés: Lássad, él a te fiad! És mondta az asszony Illésnek: Most tudtam meg, hogy te Isten embere vagy, és hogy az Úrnak beszéde a te ajkadon igazság.” (15-24. vers)
Isten azóta sem változott meg. Ma sem kisebb a hatalma, mint Illés napjaiban volt. S most sem bizonytalanabb az ígéret, melyet Üdvözítőnk tett: „Aki befogadja a prófétát próféta nevében, prófétának jutalmát veszi.” (Mt 10:41)
Mai hű szolgáira csakúgy, mint első tanítványaira vonatkoznak e szavak: „Aki titeket befogad, engem fogad be, aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki küldött engem.” (40. vers) Az Úr elismer és méltányol minden az ő nevében tett szeretetteljes cselekedetet. S ebbe a gyengéd elismerésbe Krisztus bevonja Isten legerőtlenebb, legszegényebb családját. „És aki inni ad egynek e kicsinyek közül, csak egy pohár hideg vizet tanítvány nevében [Jézusba vetett hitük és ismeretük által olyanok, mint a gyermekek] bizony mondom nektek, el nem vesztheti jutalmát.” (42. vers)
Szegénységünk ne zárjon ki abból, hogy vendégszeretők legyünk. Adjuk azt, amink van. Vannak, akik küszködve szerzik meg a betevő falatot, s nehezen tesznek szert a legszükségesebbre is. Szentjei személyében mégis Jézust szeretik, készen állnak vendégszeretetükkel hívők meg hitetlenek iránt, és igyekeznek áldásossá tenni látogatásaikat. Szívesen látják őket családi asztaluknál és családi oltáruknál is. Az áhítat órája megteszi a hatását a vendégekre. Egyetlen vendéglátás valakinek a haláltól megmentését jelentheti. Az Úr számon tartja ezeket a tetteket, és ezt mondja: „Én térítem meg.” – 6.Bizonyságtétel, Legyünk vendégszeretők

03/06/2026

„Tartozunk pedig mi az erősek, hogy az erőtelenek erőtlenségeit hordozzuk, és ne magunknak kedveskedjünk.”

Római levél 15:1.

Mindannyiunknak tisztább, Krisztushoz hasonló együttérzésre van szüksége; nem a tökéletesek iránti együttérzésre – nekik nincs rá szükségük –, hanem a szegény, szenvedő, küzdő lelkek iránti együttérzésre, akiket gyakran érnek utol a hibák, a bűn és a bűnbánat, a kísértés és a csüggedés. A kegyelem hatása az, hogy meglágyítja és leigázza a lelket. Akkor ez a hideg megközelíthetetlenség megolvad, lecsillapodik, és megjelenik Krisztus.
Csak Isten szeretete tudja megnyitni és kitágítani a szívet, és a szeretetnek és az együttérzésnek olyan szélességet és magasságot adni, amely mérhetetlen. Akik szeretik Jézust, azok szeretni fogják Isten minden gyermekét. A személyes gyengeségek és tökéletlenségek érzése arra készteti az emberi lényt, hogy elforduljon önmagától Krisztus felé; és a Megváltó szeretete lerombol minden hideg, farizeusi korlátot, száműz minden keménységet és önzést, és lélek lélekkel egyesül, még azokkal is, akik ellentétes temperamentummal rendelkeznek.
Isten jósága és türelme, a bűnös emberek iránti önfeláldozó szeretete arra kell, hogy indítson mindenkit, aki felismeri kegyelmét, hogy ugyanezt nyilvánítsák ki, és bőkezű együttérzést mutassanak mások felé. Krisztus életének csodálatos példája, az a páratlan gyengédség, amellyel belelátott az elnyomott ember lelki világába; sírt a sírókkal, örvendezett mindazokkal, akik örvendeztek az Ő szeretetében, mély hatással kell legyen mindazok jellemére, akik szeretik Istent és megtartják parancsolatait.
Nem kelletlenül, hanem szívélyes együttérzést mutatnak; kedves szavakkal és tettekkel igyekeznek majd ugyanolyan könnyűvé tenni az utat a megfáradtak számára, amilyennek azt a saját maguk számára szeretnék. Mivel naponta és óránként részesülünk Isten áldásában, nem tehetünk kevesebbet hálánk kifejezésére, mint hogy kedves, önzetlen érdeklődést tanúsítsunk azok iránt, akikért Krisztus meghalt. Részesülünk-e áldásokban? Igen, részesülünk. Nos, Krisztus azt mondja: adjuk tovább másoknak, ne csak néhány kiváltságosnak, hanem mindenkinek, akivel kapcsolatba kerülünk. Kegyelmet kell gyakorolnunk kegyelemért cserébe. – OUR HIGH CALLING, Az együttérzés kegyelme

Idézetek minden napra a Bibliából és a Prófétaság Lelkének írásaiból

17/06/2026

17/06/2026

17/06/2026

12/06/2026

12/06/2026

10/06/2026

08/06/2026

07/06/2026

04/06/2026

03/06/2026

Cím

Nyitvatartási idő

Weboldal

Értesítések

A Vállalkozás Elérése

Parancsikonok

Megosztás