Mi a nyitvatartási idő?

Hétfő 08:30 - 12:30 16:00 - 17:00 Kedd 08:30 - 12:30 16:00 - 17:00 Szerda 08:30 - 12:30 16:00 - 17:00 Csütörtök 08:30 - 12:30 16:00 - 17:00 Péntek 08:30 - 12:30 16:00 - 17:00

Nyíregyháza-Városi Református Egyházközség

Kezdolap
Magyarország
Nyíregyháza
Nyíregyháza-Városi Református Egyházközség

Nyíregyháza-Városi Református Egyházközség facebook oldala.

17/09/2026

„Hozzád kiáltok, Uram, mert tűz égette ki a puszta legelőit, és láng perzselte fel a mező minden fáját!” (Jóel 1,19)

Irgalmas Istenünk! Köszönjük, hogy a nyomorúság idején van kihez kiáltanunk, és Te hozzánk hajtod füledet, meghallva esedezéseinket. Megvalljuk Előtted, hogy amiről a próféta egykor írt, az a mi jelenünkre is megrendítően igaz. Elismerjük, hogy elégedetlenségünk, telhetetlenségünk és szófogadatlanságunk miatt megérdemelten bünteted életünket a természet csapásaival, a tikkasztó, olykor kibírhatatlan hőséggel. Itt is lángolnak már a mezők, és hamvadnak az erdők fái. Figyelmeztettél minket, Urunk, hogy eszméljünk fel ezeket látva, mert közel van a Te ítéleted napja. Jeleket adsz az égen és a földön, hogy bűneinket elhagyva, minél hamarabb megtérjünk Hozzád. Bocsásd meg, hogy az emberiség az idők kezdete óta makacsul ragaszkodik a bűneihez; a világ fiai ma is úgy élnek, mintha földi létük örökké tartana, és soha nem kellene számot adniuk az életükről. Hála Neked, Urunk, hogy Szentlelked által ma is vannak, akik Rád figyelnek, és szent félelemmel félik a Te nagy Nevedet! Akik éhezik és szomjazzák a Te beszédedet, keresik tanácsaidat, és neked szentelték az életüket. Köszönjük, hogy megőrzöd őket a hűségben, és ingyen való kegyelmedből nap mint nap megáldod őket, végül pedig nekünk ajándékozod az örök életet. Urunk, arra kérünk, hogy minden hozzád szálló segélykiáltást hallgass meg, és siess a bajbajutottak segítségére! Egyetlen embertől se vond meg a megtérésre adatott kegyelmi időt! Megváltó Szent Fiadért, a Jézus Krisztusért hallgass meg minket! Ámen.

Prosenszki Tiborné

16/09/2026

„Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az Úr –: jólétet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövő az, amelyet nektek szánok.” (Jer 29,11)

Drága Mennyei Atyánk, hálás szívvel állunk meg Előtted, mert Te vagy a jövőnk, az időnk és minden új lehetőségünk Ura. Köszönjük, hogy Te már ott vagy abban a holnapban is, amelyet mi még nem láthatunk. Atyánk, Te látod a ránk váró változásokat, és ismered az ezzel járó minden reménységünket, de a szívünkben megbúvó aggodalmakat és bizonytalanságokat is. Megvalljuk Neked, hogy sokszor nehéz elengednünk a kontrollt, és emberi logikával akarjuk elrendezni a lépteinket. Bocsásd meg, ha a kudarcoktól félve olykor a passzivitásba menekülünk, elfelejtve, hogy Te cselekvő, felelősségteljes hitre hívtál minket. Kérünk Urunk, adj nekünk bölcs és nyitott szívet az előttünk álló időszakhoz! Taníts meg minket úgy tervezni, hogy terveink a Te dicsőségedet szolgáló eszközök legyenek. Segíts józanul, a Tőled kapott talentumokkal sáfárkodva, vezetésedet elkérve, várva és elfogadva készülni a jövőre. Add, kérünk, hogy alázattal tudjuk mindig elfogadni a terveidet. Amikor új ajtókat nyitsz, adj bátorságot, hogy belépjünk rajtuk; és amikor kapukat zársz be előttünk, adj Lelked által megnyugvást és békességet, tudva, hogy a Te utad és a Te időzítésed a legtökéletesebb. Vezesd a döntéseinket, áldd meg a családi közösségünket, és maradj velünk a változások minden egyes napján. Jézus Krisztusért kérünk, hallgass meg minket. Ámen.

Lukácsné Nagy Márta

16/09/2026

Reggeli áhítat 2026.09.16.

16/09/2026

„Az embernek az értelme terveli ki útját, de az Úr irányítja járását.” (Péld 16,9)

Mostanában gyakran gondolkozom a tervezés és a jövő kérdésén, hiszen komoly változások előtt áll az életünk. Egy olyan időszakban vagyunk, amikor különösen sokat imádkozunk azért, hogy az Úr mutassa meg az irányt, és hűséggel vezessen bennünket a következő lépéseknél. Ez a helyzet vezetett rá, hogy őszintén szembenézzek azzal: hogyan is állok én a tervezéssel. Ha őszinte akarok lenni, sohasem voltam az a precíz tervező típus. Mindig is közelebb állt hozzám a ma megélése, mint a hetekre, hónapokra előre megírt naptárak világa. Ráadásul az életem során igen sokszor meg is tapasztaltam azt a csalódást, amikor mégis rávettem magam a tervezésre: ha nagy gonddal elhatároztam valamit, a dolgok szinte törvényszerűen másként alakultak. A terveim egyszerűen nem teljesültek, elúsztak. Emiatt a sok kudarc miatt egy idő után átestem a ló túloldalára, és beleestem egy tipikus hívő hibába. Azt gondoltam: ha Isten tervei úgyis mérhetetlenül nagyobbak az enyémnél, és az Örökkévaló terveket készített nekem, akkor mi értelme egyáltalán tervezni? Teljesen felhagytam a célok kitűzésével, és a passzivitásomat, a szervezetlenségemet egy szép teológiai köntösbe bújtattam: „Én csak átadom a kontrollt az Úrnak, és sodródom az árral.” Az igazság és a belső békesség azonban valahol a kettő között talált rám. Megértettem, hogy Isten nem arra hívott, hogy teljesen passzív szemlélője legyek a saját életemnek. Rájöttem, hogy a tervezés önmagában nem bűn – sőt, a célok kitűzése alapvető motorja az embernek, legyen szó a hivatásunkról, a családunkról vagy a mindennapi feladatainkról. Isten a Tőle kapott értelmet és talentumokat akarja használni bennem, ehhez pedig kell a józan, felelősségteljes felkészülés. A hiba ott volt nálam, amikor görcsösen ragaszkodtam a saját forgatókönyvemhez, és ha az összeomlott, csalódottan feladtam mindent. Meg kellett tanulnom kiengedni a kontrollt a kezemből. Isten tervei valóban nagyobbak, és sokszor éppen akkor tapasztaljuk meg a legcsodálatosabb nyitott ajtókat, amikor a mi kis emberi elképzeléseink dugába dőlnek. Ma már merek és akarok tervezni, de a naptáramat nyitott kézzel hordozom az Úr előtt. Elvégzem a rám bízott napi feladatokat, igyekszem a céljaim elérése felé, de kérem és várom az Úr akaratát, és alázattal elfogadom az Ő tökéletes időzítését. Megtanultam, hogy a keresztyén tervezés lényege a rugalmasság és az alázat. Tervezek, de közben teljes békességgel engedem, hogy ha az Úr úgy látja jónak, átírja az utamat – mert tudom, hogy az Ő céljai mindig az én javamra válnak.

Lukácsné Nagy Márta

15/09/2026

„Feltámadt az életkedv Izraelben, önként fölkelt a nép, áldjátok hát az Urat! Halljátok, királyok, figyeljetek fejedelmek! Én most az Úrnak éneket mondok, zsoltárt zengek az Úrnak, Izrael Istenének.” (Bír 5,2-3)

Teremtő Mennyei Édesatyánk! Hálaadással állunk meg Előtted ebben az esti csendességben. Köszönjük, hogy alkalmat adsz nekünk magunk mögött hagyni a világ, a környezet és a közösségi média hangos zaját. Még ha a mai napunk eseményei ott kavarognak is a gondolatainkban, Te segíts minket el- és lecsendesíteni, hogy ezekben a percekben egyedül csak Rád figyelhessünk, és szavad váljon számunkra az igazi mércévé. Bocsásd meg, ha a mai napon inkább mások véleményére hallgattunk, és a magunk feje után mentünk ahelyett, hogy arra kerestük volna a választ: mit akarsz mondani nekünk. Kérünk, Urunk, adj nekünk Debórához hasonló, hívő és engedelmes szívet, hogy ne csak beszélni tudjunk a hitünkről, hanem tettekre is váltsuk azt! Mutasd meg, ki az a környezetünkben, aki mellett most ott kell lennünk és maradnunk; akit nem csupán jó tanácsokkal, hanem az időnkkel, imádságunkkal és hűséges jelenlétünkkel kell támogatnunk. Taníts meg úgy bátorítani másokat, hogy ne a magunk erejére, hanem a Te megtartó ígéreteidre emlékeztessük őket! Köszönjük Urunk, hogy Te előttünk vonulsz és akkor is velünk vagy, amikor mi azt nem érezzük. Amikor olyan mélyre kerülünk, hogy bár az eszünkkel tudjuk, de szívünkkel mégsem vagyunk képesek megérezni a Te jelenlévő, gondoskodó szereteted. Hálát adunk a mai győzelmeinkért, de ugyanúgy a kudarcainkért is, mert tudjuk, hogy megtartó kegyelmed és szereteted velünk van, minden napon, minden percben. Segíts erre a felismerésre építeni a minden napunkat és minden hálánkat. Oltalmazz minket ezen az éjjelen, adj megnyugvást testünknek és lelkünknek. Formálj minket engedelmes, hű, cselekvésre kész szolgáiddá, hogy mikor eljön az ébredés órája, Veled együtt induljunk az új napnak és életünk minden percében neked zenghessünk dicséretet, magasztalva a Te háromszor szent nevedet! Jézus Krisztus nevében kérünk. Ámen.

Gyüre Anikó

15/09/2026

AZ IFJÚSÁG VASÁRNAPJA 🙏🙏🙏
Legyél ott TE IS az ÚR napján!

"... a fiatalok nemcsak az egyház jövőjét jelentik, hanem már most hangjuk, feladatuk és helyük van a gyülekezetben..."
Az ifjúság vasárnapja a Kárpát-medence református gyülekezeteinek közös, helyben megvalósuló ünnepe; az idei alkalmat szeptember 20-án tartják.

Legyél ott TE IS az ÚR napján!
Nyírségi Református Ifjúság, , , Jókai Mór Református Általános Iskola és Óvoda, Nyíregyháza-Városi Református Egyházközség

15/09/2026

Reggeli áhítat 2026.09.15.

15/09/2026

Debóra III

„Elhagyatottak voltak a falvak Izraelben, elhagyatottak, míg föl nem keltem én, Debóra, föl nem keltem én, Izrael anyjaként.” (Bír 5,7)

Ez a szakasz Debórát mint anyát mutatja be, aki szívén viseli Isten népének sorsát. A győzelem után Debóra és Bárák hálát adott az Úrnak, nem feledkezve meg arról, akitől a szabadulást kapták. Ezt a hálaadó éneket a Bírák 5. fejezetében olvashatjuk Debóra énekeként. Ebben a prófétanő egy rendkívül mély kifejezéssel utal önmagára: „fölkeltem én, Izrael anyjaként.” Bár a Szentírás korábban Lappidót feleségeként mutatja be őt, arról nem beszél, hogy születtek-e saját gyermekei. Ebben az énekben mégis anyaként nevezi meg önmagát. Ez a megfogalmazás itt nem biológiai értelemben vett anyaságot jelent. Sokkal inkább azt a gondoskodó, felelősséget vállaló szolgálatot mutatja meg, amellyel a rábízott közösség felé fordult. Látta népe nehéz helyzetét. Látta a félelmet, a kiszolgáltatottságot és azt, hogy Izrael segítségre szorul és nem maradt közömbös. Az énekben kétszer is elhangzik a „fölkeltem” szó, ami nyomatékosítja, hogy nemcsak felismerte a bajt, hanem készen állt cselekedni is. Anyaként felelősséget érzett a rábízott népért: bátorította Bárákot, vezette a népet, továbbadta Isten szavát, és amikor kellett, maga is elindult velük. Az anyai lelkület egyik fontos tulajdonsága éppen ez: nemcsak észreveszi a másik ember nyomorúságát, hanem készen áll – akár erején felül is – áldozatot hozni érte. Miként egy gondoskodó édesanya a gyermekéért.

Mit tanulhatunk ebből a 21. században?

Debóra, mint „Izrael anyja”, arra emlékeztet bennünket, hogy Isten országában ma is égető szükség van olyan emberekre, akik felelősséget vállalnak másokért. Modern korunkban könnyű úgy élni, hogy elsősorban a saját életünkkel, problémáinkkal, céljainkkal és sikereinkkel foglalkozunk. A prófétanő azonban képes volt túllátni önmagán; észrevette népe szükségét, és készen állt cselekedni értük. Napjainkban ugyanígy szükség van olyan hívő nőkre és férfiakra, akik lelki értelemben készek a rászorulók mellé állni: meghallgatni, imádságban hordozni, bátorítani vagy éppen szeretettel inteni őket, utat mutatva a Teremtő felé. Debóra története arra is felnyitja a szemünket, hogy ha valamit elérünk az életünkben, tanulásunkban, munkánkban vagy szolgálatunkban, az nem csupán a mi érdemünk. A győzelem után Debóra nem önmagát ünnepelte. Bárákkal együtt hálát adott az Úrnak. A Bírák 5. fejezetének éneke nem Debóra nagyságáról, hanem mindenekelőtt Isten hatalmáról és szabadításáról szól. Emlékeztet, hogy sikereink csúcsán is hálával tartozunk az Örökkévalónak. Debóra története tehát nem egyszerűen egy bátor nő története, hanem egy olyan emberé, aki egy nagyon nehéz korban kész volt meghallani Isten szavát, engedelmeskedni a hívásnak, felelősséget vállalni a rábízottakért, és ha a helyzet megkívánta, a harcmezőre is bátran kilépni az Úr vezetésével.
Prófétaként meghallotta és továbbadta Isten szavát.
Bíraként szolgált, vezetett, bátorított és cselekedett.
Anyaként oltalmazta Isten népét, felkelt és odaállt melléjük.
Az akkori és a mostani világ között rengeteg különbség van, ám a sorsfordító kérdés ma is pontosan ugyanaz, mint egykor: ha Isten cselekvésre hív, készek vagyunk-e felkelni és elindulni vele?

Gyüre Anikó

14/09/2026

Debóra II.

„Debóra pálmája alatt szokott tartózkodni Rámá és Bétel között, az Efraim hegyvidékén, ide jártak fel hozzá Izrael fiai, hogy ítéletet hozzon.” (Bír 4,5)

Ebből a történetből megismerhetjük Debóra valódi tekintélyét és jellemét. Mint bíra, a bátorság, a szolgálat és a cselekvő hit kiemelkedő női alakja az Ószövetségben, aki teljes felelősséget vállalt Izraelért. A nép bizalommal fordult hozzá, ő pedig kész volt szolgálni őket, miközben szüntelenül az Úr vezetését kereste. Debóra azonban nemcsak beszélt a hitről, hanem annak cselekvője is volt. Amikor Bárák megkapta a parancsot a harcra, így válaszolt a prófétanőnek: „Ha velem jössz, elmegyek, de ha nem jössz velem, én sem megyek. Debóra azt felelte: Szívesen elmegyek veled, de akkor nem a tiéd lesz a dicsőség azon az úton, amelyen elindulsz, mert asszony kezére adja az Úr Siserát. Azzal fölkelt Debóra, és elment Bárákkal Kedes felé.” (Bír 4,8–9) Ez a momentum azért rendkívül fontos része a történetnek, mert Debóra nem csupán távolról diktálta a tennivalókat, hanem kész volt személyesen is Bárákkal tartani. Nagyon könnyű másoknak jó tanácsot adni, de sokkal nehezebb velük tartani és velük maradni, amikor nehézzé válik az út. A valódi keresztyén szolgálat nem csupán szavakból, hanem tettekből áll: időt szánunk a másikra, imádkozunk érte és vele, bátorítjuk a félelmeiben, és támogatjuk a nehéz időszakokban. Mindezek mellett nekünk magunknak is készeknek kell lennünk engedelmeskedni Istennek. A prófétanő az ütközet napján is jelen volt, és így buzdította a hadvezért: „Támadj, mert ezen a napon kezedbe adja az Úr Siserát! Az Úr vonul előtted!” (Bírák 4,14)

Mit tanulhatunk ebből a 21. században?

Debóra története megmutatja, hogyan válhatunk igazi bátorítássá mások számára. Ez nem feltétlenül csak azt jelenti, hogy azt mondjuk valakinek: „Te ezt meg tudod csinálni, képes vagy rá!”A keresztyén bátorítás ennél jóval több: Isten ígéreteire való emlékeztetés. Időnként nekünk is szükségünk van valakire, aki megerősít bennünket abban az ígéretben, hogy az Úr a nehéz napokon is velünk van, még ha ezt éppen nem is érezzük. Ugyanakkor mi magunk is válhatunk ilyen támaszt nyújtó emberekké: szavainkkal és tetteinkkel az Örökkévalóhoz vezethetünk vagy visszavezethetünk másokat. Debóra bíraként arra is példát ad, hogy a vezetés nem uralkodást jelent, hanem felelősségvállalást és szolgálatot. Nem elég megmondani másoknak, merre menjenek. Néha nekünk is fel kell állnunk, hogy a másik mellé szegődve együtt tegyük meg az utat. A történetben nagyon fontos, hogy nem a prófétanő személyes helytállása vagy Bárák katonai ereje áll a középpontban, hanem az Úr mindent elsöprő hatalma: „Az Úr pedig megzavarta Siserát összes harci kocsijával és egész táborával együtt Bárák fegyvere előtt annyira, hogy Sisera leugrott a hadi szekérről, és gyalog futott el.” (Bír 4,15) Debóra példája ma is arra hív bennünket, hogy ne csak beszéljünk a hitünkről, hanem merjünk cselekedni is. Merjünk felelősséget vállalni, a ránk bízottak mellé állni, és engedelmesen szolgálni akkor is, ha ez áldozatokkal jár.

Gyüre Anikó

14/09/2026

Reggeli áhítat 2026.09.14.

Cím

Kálvin Tér 11
Nyíregyháza
4400

Nyitvatartási idő

Hétfő	08:30 - 12:30
	16:00 - 17:00
Kedd	08:30 - 12:30
	16:00 - 17:00
Szerda	08:30 - 12:30
	16:00 - 17:00
Csütörtök	08:30 - 12:30
	16:00 - 17:00
Péntek	08:30 - 12:30
	16:00 - 17:00

Weboldal

http://refnyiregyhaza.hu/

Értesítések

Ha szeretnél elsőként tudomást szerezni Nyíregyháza-Városi Református Egyházközség új bejegyzéseiről és akcióiról, kérjük, engedélyezd, hogy e-mailen keresztül értesítsünk. E-mail címed máshol nem kerül felhasználásra, valamint bármikor leiratkozhatsz levelezési listánkról.