23/05/2026
Virrasztásunk Pünkösd ünnepén, díszbe öltöztetett kápolnánkban 🕊🔥💚☦️🌿🍃
De miért nevezte Krisztus a Lélek kegyelmét víznek? Mert a víz az alapja mindennek; mert a növényeknek és az élőlényeknek a víz a fenntartója; mert a víz az égből jön le eső formájában; mert egyféleképpen hullik alá, egyféle az alakja, mégis sokféle a hatása.
Egy a forrás, amely az egész paradicsomot öntözi, és ugyanaz az eső esik az egész világra: mégis másként lesz fehér a liliomban, másként piros a rózsában, másként bíbor az ibolyában és a jácintban, és ismét másként és különböző módon a pálmában és a szőlőtőben. Minden egyes növényben más és más formát ölt, a befogadó lény sajátos természete szerint; önmagában véve azonban egyforma, és nem változtatja meg önmagát. Az eső nem úgy esik le, hogy önmagát megváltoztatja, egyszer így, másszor úgy jelenve meg, hanem alkalmazkodik a befogadó felépítéséhez, és mindegyiknek megadja a neki megfelelő jót.
Ugyanígy a Szentlélek is, bár egy, osztatlan és önmagával mindig azonos, mindenkinek úgy osztja a kegyelmet, amint akarja. És ahogyan a kiszáradt fa, amikor vizet kap, rügyeket hajt, úgy a bűnös lélek is, ha a Szentlélek ajándéka révén bűnbánatra méltatott, az igazságosság gyümölcseit termi.
Noha a Lélek egy és azonos természetű, Isten tetszése szerint és Krisztus nevében sokféle erényt munkál: az egyik ember nyelvét a bölcsesség szavára indítja, a másik lelkét prófétálással világosítja meg, a harmadiknak erőt ad a betegségek elűzésére, a negyediknek megadja a csodatevő hatalmat... Az egyiknél fehér liliomként ragyog fel a tisztaság, a másiknál piros rózsaként a vértanúság vagy a tevékeny szeretet, a harmadiknál az ibolya szerénységeként a jámborság – de a forrás ugyanaz a tiszta eső.
Jeruzsálemi Szent Cirill: XVI. Katekézis
