15/05/2026
(Ingemar Jarlsbonde)
VALÓDI SZABADSÁG
„Bizony, bizony mondom nektek: mindenki, aki bűnt cselekszik, a bűn szolgája. A szolga pedig nem marad örökké a házban; a Fiú marad ott örökké. Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek.”�(János 8:34–36)
Az igazi szabadság drága – mérhetetlenül drágán lett megvásárolva, ezért mindent megkövetel tőlünk: a saját életünket! Ennek oka az, hogy rabszolgái vagyunk önmagunknak, a bűnnek, és annak a makacs ragaszkodásnak, amellyel a saját életünkhöz kötődünk.
A legnehezebb dolog az, hogy eljussunk arra pontra, ahol teljesen elengedjük önmagunkat, és hagyjuk, hogy Isten átvegye az uralmat – feltétel nélkül.
Ekkor már nincsenek saját ambícióink vagy álmaink; semmit sem kérünk magunknak; nem szabunk feltételeket (és nem kérdezősködünk); abbahagyjuk az aggodalmaskodást („Mi lesz?”) – csak Isten marad, vagy pontosabban: Ő birtokol minket teljesen, szabadon azt teheti velünk, amit akar, ahogyan akarja, és amikor akarja.
Ezt az állapotot nem tudjuk magunktól elérni. Istennek kell odavezetnie minket, és ez csak mély válságokon, kudarcokon, visszaeséseken és különféle csalódásokon keresztül történhet – talán még betegségen, baleseteken és katasztrófákon át is.
Nem önként engedjük el az önmagunkhoz való ragaszkodásunkat – vagy mondhatjuk úgy is: nem is vesszük észre, milyen mélyen kapaszkodunk a saját életünkbe, mennyire makacsul ragaszkodunk a kis „énünkhöz”, a saját álmainkhoz és törekvéseinkhez.
Az egyetlen igazán szabad ember, aki valaha a földön járt, a Fiú volt: Ő soha nem kereste a magáét, a saját dicsőségét; nem cselekedett önmagából, és nem is tudott. Egész élete az Atya visszatükrözése volt. Az Atya munkáját végezte, nem a sajátját; mindig azt t***e, amit az Atya akart – akarata teljesen egy volt az Atyáéval, egész élete tökéletes összhangban volt az Atyával.
Csak egyetlen mondanivalója volt: az „Atya” – és ezzel Fiúként létezett.
Arra lettünk teremtve, hogy Krisztust kihirdessük. Amíg azonban önmagunkat hirdetjük és valósítjuk meg, a bűn rabszolgái vagyunk, a hazugság rabszolgái, a halálra ítéltek, és nem tartozunk az Atya házába, az Ő Királyságába.
Csak a „Fiú” és a „fiak” maradhatnak a házban – csak nekik van „örök életük” – csak ők születtek valóban az Atya Istentől.
Az Atya csak egyet nemz: a Fiút.
Amikor nekünk is csak egy mondanivalónk van: „a Fiú” – akkor fiakként létezünk.
Amikor Ő a Szelleme által megjelenik bennünk, akkor vagyunk igazán szabadok!
(Magyar Változat: Zink Norbert)
_______
TRUE FREEDOM
Jesus answered them, “Truly, truly I say to you, everyone who commits sin is a slave of sin. Now the slave does not remain in the house forever; the son does remain forever. So if the Son sets you free, you really will be free.”
(John 8:34-36)
True freedom is precious – so incredibly dearly bought, because it costs us our everything, our own life!
The reason is that we are slaves to our own self, to sin, our stubborn hold on our own life.
The hardest thing there is, is to get to the point where we completely let go of ourselves and let God take over – unconditionally.
Then we have no more ambitions or dreams of our own, we ask nothing for ourselves, we put no conditions (or questions), we stop worrying about one thing or another (“What will happen?”) – we only have God, or more accurately: He has us completely, free to do exactly what He wants, how He wants, when He wants.
We cannot get to that point ourselves. God has to bring us there and that can only happen through deep crises, failures, setbacks and disappointments of various kinds, perhaps even illness, accidents and disasters.
We do not voluntarily let go of our grip on ourselves – or rather: we do not realize how deep our grip on our own life is, how stubbornly we cling to our own little selves and our own dreams and ambitions.
The only truly free man who ever walked our earth is the Son: He never sought His own, His own glory, did not (could not do) anything of himself. His whole life was a manifestation of the Father. He completed His Father’s work, not His own, always did what His Father wanted – His will was completely one with the Father’s, His whole life harmonized completely with the Father.
He said only one thing: ”Father”, thereby He existed as Son.
We are created to proclaim Christ. As long as we proclaim, realize, ourselves, we are slaves of sin, of
lies, doomed to death and do not belong in the Father’s house, His Kingdom.
Only the “Son” and the “sons” may remain in the house—only they have “eternal life”—only they are truly born of God the Father.
The Father begets only one: the Son.
When we say only one thing: “the Son” – we exist as sons.
When He is manifested in us through the Spirit, we are truly free!
