Napkori és Apagyi Római Katolikus Egyházközségek

18/05/2026

106 éve, 1920. május 18-án született Szent II. János Pál pápa.
Könyörögj érettünk!

17/05/2026

A mai nap szentje: BOLDOG SCHEFFLER JÁNOS püspök és vértanú.
Május 17.
*Kálmánd, 1887. október 29. +Jilava, 1952. december 6.

1887. október 29-én született a Szatmár vármegyei Kálmándon egy tízgyermekes zsellércsaládban. Rajta kívül két testvére lépett egyházi szolgálatra: Mária irgalmasrendi nővér lett, Ferenc pedig katolikus pap. Szülei szegény, de mélyen vallásos emberek voltak, akiknek a hit gyakorlása a mindennapjaikhoz tartozott. A szegény sorsú fiú fejlődésében meghatározó szerepet játszott a falu plébánosa, aki felkarolta és egy életre szóló lelki útmutatást adott a számára. Középiskoláit Szatmárnémetiben végezte, ahol a székesegyház sekrestyése biztosított számára szállást, étkezését pedig a jezsuita atyák biztosították. Nagy tehetségével és szorgalmával csakhamar kitűnt diáktársai közül. A sorsát végig figyelemmel kísérő plébánosa hatására már hatodikos gimnazista korában elhatározta, hogy pap lesz. Hitének és jellemének sziklaszilárdsága már egészen korán megmutatkozott, erről tanúskodik többek között 1904-ben írt elmélkedése: „Többre akarom becsülni lelkemet, egyetlen halhatatlan lelkemet minden földi és anyagi dolognál. Azért ha két dolog közül választani kell, azt választom, ami lelkem üdvösségére hasznosabb. Bárhol vagyok is, csak olyasmit teszek, amit pirulás és megrovás nélkül, nyíltan társaim és elöljáróim előtt, meg merek tenni. Mit használ az embernek, ha az egész világot is megnyeri, de lelkének kárát vallja?” A nyolcadik osztályt már a papnevelő intézetben végezte. A kitűnő eredménnyel végzett papnövendéket 1906-ban a Budapesti Tudományegyetem teológiai karára küldték, ahol szintén kitűnt társai közül. Már harmadik évfolyamos hallgató korában jelentek meg teológiai tárgyú írásai.

1910. július 6-án szülőfalujában, Kálmándon szentelték pappá. Ezután rövid ideig Csomaközön volt káplán, majd ösztöndíjjal Rómába küldték tanulni, ahol kiváló eredménnyel kánonjogi doktori címet szerzett. Ezt követően a szatmári püspökségen szertartó, majd segédlelkész Ungváron. 1914-től Szatmárnémetiben filozófiai tanár, a teológusok tanulmányi felügyelője. 1915-ben teológiai doktorrá avatták. 1920-ban a szatmárnémeti Katolikus Gimnázium tanára, majd 1923-tól nagymajtényi plébános lett. Nagymajtényban kemény harcokat vívott a magyar nyelven folyó oktatásnak az új román adminisztráció által szorgalmazott visszaszorítása ellen, a templomot pedig helyreállíttatta. 1926-tól újra teológiát tanított a szatmári és a nagyváradi egyházmegyében. 1940 őszén a kolozsvári egyetem egyházjogi tanszékének vezetője volt.

1942-ben XII. Piusz pápa szatmári megyés püspökké nevezte ki. Apostoli kormányzóként ő vezette a nagyváradi egyházmegyét is, melyet 1948-tól ismét összevontak a szatmári egyházmegyével. Visszaállította a katolikus tanítóképző intézetet, új plébániákat, Nagykárolyban és Ungváron kisszemináriumokat szervezett. 1944. szeptember 15-én Szatmárnémetit is elérte a háború, a püspöki palotát bombatámadás érte, így kénytelen volt az Irgalmas Nővérekhez átköltözni. Személyesen kiállt a bevonuló szovjet és román csapatok által sok ezer sváb származású férfi és nő elhurcolása ellen, de sokat nem tehetett a hatalmasok gőgje miatt.

1945 novemberében XII. Piusz kinevezte a Győri Egyházmegye püspökévé, a vértanúhalált halt Apor Vilmos győri püspök helyére. Kijelent***e, hogy aláveti magát a pápa akaratának, azonban kérte, hogy tekint***el a nehéz helyzetre szeretett egyházmegyéjében maradhasson. A Szentszék elfogadta kérelmét.

Scheffler János főpásztorként nyilvánvalóan tisztában volt azzal, hogy az egyházat, a kereszténységet legfőbb ellenségének tekintő kommunista államhatalommal nem kerülheti el a konfliktust. A román kormány 1948 júliusában felmondta a Szentszékkel kötött konkordátumot, az új állami kultusztörvény pedig megszünt***e a szatmár-nagyváradi egyházmegyét. Scheffler Jánost nyugdíjazták, eltiltották a püspöki funkció gyakorlásától. Ezért titokban megszervezte a kispapok földalatti teológiai oktatását az egyházmegye különböző plébániáin. Megpróbáltatásait fokozta, hogy 1949-ben letartóztatták titkárát és püspöki tanácsosát, a titokban püspökké szentelt Bogdánffy Szilárdot (Őt 2010. október 30-án avatta boldoggá Angelo Amato bíboros, ezzel ő lett Erdély első boldoggá emelt püspöke.) A román kommunista hatalom megpróbált egyezkedni Scheffler Jánossal, őt szemelték ki a Rómától függetleníteni akart, Erdélyben egyedülinek elismert egyházmegye vezetésére, Márton Áron gyulafehérvári püspök helyére. Ám Scheffler János nemet mondott: „Non possum!” (Nem tehetem!). Ezért letartóztatták, és 1952. márciusa és szeptembere között a bukaresti belügyminisztériumban tartották fogva, innen szállították át Jilava kegyetlenségeiről hírhedt földalatti börtönébe. Koncepciós pert kezdeményeztek ellene, a Vatikánnak való kémkedéssel és hazaárulással vádolták, és azzal, hogy kapcsolatban áll Mindszenty József bíboros, hercegprímással. Közben magas rangú kommunista vezetők azonnali felmentést ígértek neki, ha elvállalja a neki szánt szerepet. Ő azonban mindvégig hű maradt Krisztushoz, annak szellemében, amit Péter apostol mondott a Zsidó Főtanács előtt: „Inkább kell engedelmeskednünk Istennek, mint az embereknek” (Csel 5,29). Scheffler János életáldozata tudatos volt. Egyik kihallgatását követően elmesélte tanítványának, Galambos Ferenc papnövendéknek, hogy amikor a Securitate emberei egy kicsit magára hagyták, ő a rózsafüzért imádkozta, „és eljutottam addig, hogy aki érettünk a keresztet hordozta. És akkor azt mondtam magamban, Uram, ha akarod, vállalom… Hazamégy, mondd el… a Bánya környéki papoknak, hogy a szatmári püspök egy darab kenyérért (életéért) nem fogja odaadni a hitét.” Scheffler János koncepciós perének tárgyalására azonban már nem kerülhetett sor, mert a kínzások és a börtön embertelen körülményei tönkretették az egészségét, és 1952. december 6-án a jilavai börtönben visszaadta lelkét a Teremtőnek. Az embertelen körülmények között végig megtartotta hitét és emberségét. Soha, semmilyen kedvezményt nem kért, mindenét megosztotta társaival.

Koporsó nélküli jeltelen sírba temették, de a börtön ortodox lelkésze megjegyezte a sír helyét és 1965 őszén csontjait titokban, útitáskájában hozta haza Galambos Ferenc nagyprépost. Hám János mellett találtak számára végső nyughelyet a szatmárnémeti székesegyház kriptájában.

Boldoggá avatásának aktáit Márton Áron püspök ügyével együtt 1996. december 6-án nyújtották be a Szentté Avatási Kongregációhoz. A Szentatya 2010. július 1-jén jóváhagyta azt a dekrétumot, amely elismeri Isten szolgája, Scheffler János szatmári püspök vértanúságát. Ezzel szabaddá vált az út, hogy a Szatmári egyházmegye vértanú püspökét a boldogok sorába iktassák. A boldoggá avatásra 2011. július 3-án került sor a szatmárnémeti székesegyházban.

* * *

Könyörögjünk! Mindenható örök Isten, te megadtad Boldog Scheffler János püspöknek, hogy mindhalálig küzdjön az igazságért, és így az Egyház iránti hűség és engedelmesség példaképe legyen. Add, hogy odaadását követni tudjuk, és a mennyei hazában örök otthonra leljünk. A mi Urunk Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.

17/05/2026

URUNK MENNYBEMENETELE.

Gondolatok a mai ünnephez: (ApCsel 1,1–11; Ef 4,1–13; Mt 28,16-20.).

„Galileai férfiak! Miért álltok itt égre emelt tekint***el? Ez a Jézus, aki közületek az égbe emelkedett, úgy jön el ismét, ahogyan most szemetek láttára a mennybe ment” – két fehér ruhába öltözött férfi, angyal szólította meg ezekkel a szavakkal az égre meredő tekintetű apostolokat, akik tekintetükkel a fölemelkedő Jézust kísértek. Urunk mennybemenetelének ünnepén, nem azt ünnepeljük, hogy Jézus felment a mennybe, elment; így kellene inkább mondanunk, hogy előrement. Ez nagyon sok üzenettel bír. Jézus fölvitte a mennybe emberi természetünket, az Atya magához emelte Jézus szent emberségét, az Ő élete örök érvényre emelkedett: előrevételezés történik a jelenben, Isten titkos élete bennünk van. Az én életem is erre van meghíva: Jézussal találkozva az életem beteljesedésre van meghíva az Atyánál. A legkisebb tettünknek is örök értéke van már.

Az emberi életnek nem vége, hanem befejezése van. Jézus földi útjának nem vége, hanem befejezése van. A földi életünk előkészület az örök életre az itt megélt hivatásunkon keresztül. A végső célunk az előkészületünkön keresztül teljesedik be. Erre a végső céljukra figyelmezteti Szent Pál az efezusiakat: „… éljetek méltón ahhoz a hivatáshoz, amelyet kaptatok, teljes alázatban, szelídségben és türelemben. Viseljétek el egymást szeret***el. Törekedjetek arra, hogy a béke kötelékével fenntartsátok a lelki egységet.” Urunk mennybemenetelének ünnepén gondolnunk kell a saját életünk befejezésére. Értelmes befejezése van annak, amit itt a földön elkezdtünk. Ehhez a hivatáshoz kell méltón élnünk, ezért kell alázatosnak, türelmesnek és szelídnek lenni, ezért kell szeret***el lennünk egymás iránt, békességben, lelki egységben.

„… fölvétetett a mennybe, és helyet foglalt az Isten jobbján … együtt munkálkodott velük” – olvassuk Márknál. A tanítványok feladatul kapták, hogy mindenütt hirdessék az evangéliumot, és éppen az evangélium hirdetésében, és nem másban, megtapasztalják az Úr együttműködő segítségét. Jézus a kozmosz Ura, akinek hatalma fölötte van a természetnek, a kígyók, mérgek, ördögök hatalmának, egyetemes misszióval bízza meg a tizenegy tanítványt. Mennybemenetele és megdicsőülése, az egyház ősi hite, és ez a hit kibővül az Ő együttműködő segítségének megtapasztalásával, ami éppen a feladatul kapott küldetés teljesítésében nyilvánul meg. Mennybemenetele nem jelenti azt, hogy elment, és magára hagyta az Ő közösségét. A közösség feladata teljesítésében tapasztalja az Ő közelségét: „ők pedig elmentek, és mindenütt hirdették az evangéliumot. Az Úr együtt munkálkodott velük, és az igehirdetést megerősít***e…” Isten élete bennünk van, a t***eknek örök értéke van már. A végső cél az előkészület, éppen a ránk bízott feladat teljesítésén keresztül.

* * *

Könyörögjünk! Mindenható Istenünk, hadd ujjongjunk szent örömmel, és hadd vigadjunk gyermeki hálaadással, mert szent Fiadnak, Krisztusnak mennybemenetele a mi fölemelkedésünk: ahová ugyanis a Fő eljutott dicsőségben, oda kapott meghívást az egész test, az Egyház, reménységben. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.

16/05/2026

Napkori hirdetések 2026. május 17.:
1.) Május 17-én, vasárnap délután 3 órakor szentségimádás a papokért és papi hivatásokért. Ez a szentségimádás a Szent László Imaszövetség május havi szentségimádása.

2.) Miden hétköznap este fél 7-kor a Májusi litániával köszöntjük a Szűzanyát és utána lesz a szentmise. Szombaton este nem lesz szentmise.

3.) Szombaton délelőtt 9 órakor a leendő elsőáldozóknak a templomban próba és első szentgyónás. Elsőáldozás Pünkösdhétfőn 10 órakor lesz.

4.) Jövő vasárnap, május 24-én Pünkösd ünnepe. A szentmisék a szokott időben, reggel 8 órakor és fél 10-kor kezdődnek.

5.) Május 21-én, csütörtökön 8-11 óra között a Szent Erzsébet Karitász csoport ruhát oszt a Művelődési Házban.

16/05/2026

Apagyi hirdetések 2026. május 17.:
1.) Szombaton délelőtt 9 órakor a leendő elsőáldozóknak a napkori templomba próba és első szentgyónás. Elsőáldozás Pünkösdhétfőn lesz 10 órakor Napkoron.

2.) Jövő vasárnap, május 24-én Pünkösd ünnepe. A szentmise a szokott időben, délelőtt 11 órakor kezdődik.

16/05/2026

A mai nap szentje: NEPOMUKI SZENT JÁNOS áldozópap és vértanú.
Május 16.
*Pomuk, 1345 körül. +Prága, 1393. május 16.

Hidakon, vizek mellett gyakran látható az a barokk szobor, amely egy ujját ajkára tévő vagy kezében keresztet tartó papot ábrázol. Nepomuki Szent János nemcsak saját magát inti csendre, hanem minket is. Rá emlékezünk liturgikus emléknapján, május 16-án.

János a dél-csehországi Pomukban (ma Napomuk) született szegény szülők gyermekeként 1345 körül. Párizsban tanult. 1380-ban szentelték pappá. Ezt követően Padovában jogot tanult, majd hazatért, és káptalani ügyvéd; 1389-től pedig a prágai érsek általános helynöke lett. Mint egyházi méltóságot és jelentős szónokot egész Prága ismerte és szerette. IV. Vencel király felesége őt választotta gyóntatójául. A király meg akarta tudni, mit gyónt a felesége, azonban János nem volt hajlandó megmondani, ezért a király megkínoztatta és a Moldva folyóba dobatta. Ez 1393-ban történhetett. A hagyomány szerint, amikor a szent teste elmerült, öt csillag bukkant fel a vízből (ez lett János egyik attribútuma). A prágai Szent Vitus-székesegyházban temették el.

Ez Nepomuki Szent János legendája. Ami a tudományos kutatást illeti, kétségtelen, hogy a király megölette, a Moldva vizébe fojtatta. Oka azonban máig tisztázatlan. Hogy a gyónási titok vértanúja, az a néphagyomány nyomán csak később bukkant föl. Már kortársai is Krisztus vértanújaként tisztelték, de csak 1721-ben avatta boldoggá XIII. Ince pápa, majd 1729-ben szentté XIII. Benedek pápa. Az 1715-ben kezdődött kanonizáció során hatékonyan közreműködött Althann Mihály Frigyes váci püspök is.

Jentzenstein (vagy Jenstein) János 1381 és 1396 között ült Prága érseki trónján. Egy irata, mely panaszirat Vencel király ellen, felsorolja részben az Egyház jogait, részben a királynak az érsek birtokát és személyét illető túlkapásait. Felrója neki ezenkívül, hogy 1393-ban megkínoztatta és a Moldvába fojtatta általános helynökét, Nepomuki Jánost. A gyilkosság oka egyházi jogokkal kapcsolatos nézeteltérés volt. Nepomuki János kínzatása és halála, amelyet a király haragja okozott, megtalálható más forrásokban is, amelyek hamarosan az események után keletkeztek. Sehol sincs azonban szó arról, hogy a királyné gyóntatója lett volna. A források szerint inkább az Egyház jogaiért halt vértanúhalált.

Azonban egy humanista tudós, Thomas Ebendorfer von Haselbach, aki többször volt a bécsi egyetem rektora, így ír Császárkrónikájában: „Vencel a felesége gyóntatóját, Jánost, a teológia magiszterét is a Moldvába fojtatta. Egyrészt azért, mert János kijelent***e, hogy csak az méltó a király névre, aki jól kormányoz, másrészt azért, mert állítólag nem akarta megszegni a gyónási titkot.” Ebendorfer bizonyíthatóan hosszabb időt töltött Prágában 1433-ban, mindössze negyven évvel a történtek után. Ebben az időben is tudták tehát, hogy Nepomuki János a király haragját vonta magára, mert szemrehányást tett neki kormányzása miatt. És ezenkívül élt a gyanú is, hogy a királyné gyóntatójaként nem akarta megsérteni a gyónási titkot.

Nepomuki János szobra ott áll a prágai Károly hídon. A szent őrzi saját titkát is. Csehország, a molnárok, vízimolnárok, hajósok, halászok, a papság, a gyónási titok védőszentje; árvizek idején is őt hívják segítségül.

* * *

Nepomuki Szent Jánost magyar népünk többfelé Jánoskának hívja. A közép-európai, így a magyarországi barokk jámborság, népi vallásosság jelentős alakja. Tiszteletét a 17. század folyamán, a csehországi vallásháborúk elmúltával a jezsuiták készítették elő. Alakjában egyrészt a papság misztériumát, a gyónás szentségét akarták megdicsőíteni, másrészt a szintén egy János, Husz nevével jelzett eretnekhagyományokat ellensúlyozni, népies jellegű jámborságban feloldani.

* * *

Könyörögjünk! Istenünk, te megerősít***ed Nepomuki Szent János áldozópapot, hogy az Egyház jogait élete árán is védelmezze. Példájára és közbenjárására add, hogy mi is helytálljunk a jog és az igazság védelmében, és vele együtt szentjeid sorába jussunk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

13/05/2026

45 évvel ezelőtt, 1981. május 13-án Szent II. János Pál pápa ellen merényletet követtek el a Szent Péter téren. A fatimai jelenések első napja és a merénylet időpontja közti egybeeséssel kapcsolatban így nyilatkozott: „Nem tudom, ki adta a fegyvert a gyilkos kezébe, de azt tudom, hogy ki térít***e el a golyót, egy láthatatlan kéz, egy anyai kéz irányította.”
Egy évvel a merénylet után (1982. május 13-án) a szentatya Fatimába zarándokolt, hogy hálát adjon a Szűzanyának. A lövedéket, mely megsebesít***e, ma is a fatimai Mária-szobor koronájában őrzik.

13/05/2026

FATIMAI BOLDOGSÁGOS SZŰZ MÁRIA.
Május 13.

109. esztendővel ezelőtt, 1917. május 13-án a Szűzanya megjelent három pásztorgyermeknek Portugáliában, akik nyájat őriztek Fatima kisváros melletti Cova da Iria nevű helyen. A gyermekek neve: Lúcia de Jesus dos Santos (ekkor 10 éves, élt 2005-ig); unokaöccse Francisco Marto (ekkor 9 éves, élt 1919-ig); unokahúga Jacinta Marto (ekkor 7 éves, élt 1920-ig). Azt mondta a három pásztorgyermeknek, hogy sokat kell imádkozniuk, és meghívta őket, hogy 5 egymást követő hónap 13. napján ugyanazon órában ismét jöjjenek el, amit meg is t***ek. Az augusztus 13-i jelenésről a gyerekek lemaradtak, mert letartóztatták és kihallgatták őket, majd megpróbálták kicsikarni belőlük a hazugságukat elismerő vallomást, de ők erre nem voltak hajlandók. Szabadon bocsátásuk után a Szűzanya augusztus 19-én jelent meg nekik Valinhos település mellett, Cova da Iriatól nem messze. A július 13-i jelenés során a Szűzanya három titkot tárt fel a gyerekeknek.

A jelenések alkalmával a Szűzanya mindig arra kérte a gyermekeket, hogy imádkozzanak, hozzanak áldozatot a bűnösök megtéréséért, és engeszteljék Szeplőtelen Szívét az ellene elkövetett vétkekért. A júliusi jelenés alkalmával a gyermekeknek látomásban volt részük a pokolról. A Szűzanya ekkor kérte először, hogy ajánlják fel Oroszországot az ő Szeplőtelen Szívének. „Ha kérésemet teljesítik, Oroszország megtér, és béke lesz, ha nem, akkor tévtanait az egész világon el fogja terjeszteni, háborúkat és egyházüldözést fog előidézni, a jó embereket kínozni fogják, a Szentatya sokat fog szenvedni, több nemzet megsemmisül, végül azonban Szeplőtelen Szívem diadalmaskodni fog. A Szentatya fölajánlja nekem Oroszországot, és az megtér. A világra pedig egy békés kor virrad…” – írja Lúcia nővér Emlékezéseiben.

Az utolsó jelenéskor 1917. október 13-án körülbelül 70.000 ember volt jelen. A megjelenő hölgy azt mondta, ő a Rózsafüzér királynője, és ezen a helyen állítsanak kápolnát a tiszteletére. A jelenés végén mindenki láthatta a csodát: a Nap egy ezüstkoronghoz vált hasonlóvá, szabad szemmel is lehetett szemlélni, saját tengelye körül forgott, mint egy tűzkerék, majd úgy tűnt, mintha a földre zuhanna. A napcsoda után a fatimai jelenések Portugáliában az általános érdeklődés és figyelem középpontjába kerültek.

Az első hosszabb beszámolót Formigao atya közölte 1921-ben. Kezdetben ő maga sem hitt a történetek hitelességében, de az 1917. október 13-i jelenés meggyőzte őt, és utána már nem voltak kétségei.
A leiriai püspök 1922. május 3-án adta ki rendeletét a kánoni per elindításáról a fatimai jelenésekkel kapcsolatban. 1927. június 26-án első alkalommal vezetett a püspök hivatalos ünnepséget Cova da Iriaba, útközben megáldotta a Reguengo do Fetal-i keresztút állomásait. 1930. október 13-án Isteni Gondviselés című rendeletében a jelenéseket hivatalosan elfogadottnak nyilvánította, és engedélyezte a Szűzanya tiszteletét Fatimában.

Fatimában Magyar Keresztút épült a külföldi magyarok adakozásából, melynek a végén Szent István király kápolna található.

Francisco és Jacinta gyermekként hunytak el 1919-ben és 1920-ban. Szent II. János Pál pápa harmadik fatimai útján, 2000. május 13-án avatta őket boldoggá; Ferenc pápa 2017-ben, az első fatimai jelenés 100. évfordulóján szentté avatta őket. Liturgikus ünnepük: február 20.
Lúcia nővér 2005. február 13-án hunyt el, kilencvenhét éves korában.

Fatimai weblapon nyomon követhető minden nap az este fél 11-kor kezdődő rózsafüzér imádság és körmenet (csütörtökön Oltáriszentséggel). Májustól októberig a hónapok 13. napján délelőtt rózsafüzér, körmenet és szentmise. A fatimai weblap elérhető:
https://www.fatima.pt/en/pages/online-transmissions

* * *

Könyörögjünk! Istenünk, te úgy rendelted, hogy egyszülött Fiad anyja nekünk is anyánk legyen. Add, hogy bűnbánattal és imádsággal állhatatosan munkálkodjunk a világ üdvösségéért, és így Krisztus országának eljövetelét napról napra egyre hatékonyabban szolgáljuk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.

12/05/2026

Zarandoklatunkról a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye honlapján .
Istennek legyen hála!

Hálával és örömmel telt szívvel adunk hírt a 2026. május 10-i, immár 16. gyalogos zarándoklatunkról, amelyen a napkori és apagyi egyházközségek hívei ismét közösen indultak ...

11/05/2026

Gyalogos zarándoklat Máriapócsra
2026.05.10.

🎶:Erőt adsz minden helyzetben-dicsőítő ének. Forrás: Internet

11/05/2026

A mai nap szentje: BOLDOG SALKAHÁZI SÁRA szűz és vértanú.
Május 11.
*Kassa, 1899. május 11. +Budapest, 1944. december 27.

Salkaházi Sára 1899. május 11-én született Kassán. Eredeti neve: Schalkház Sarolta Klotild volt. Kassa az 1900 évek elején Magyarországának egyik legpatinásabb nagyvárosa volt, központjában állt a híres Schalkház Szálló, mely évtizedeken keresztül a magyar művészet közismert fellegvárának szerepét töltötte be. Ez a funkciója akkor is megmaradt, amikor ifj. Schalkház Lipót (Sára édesapja) korai halála után az édesanya mint igazgatósági tag dolgozott tovább a részvénytársasággá alakított intézményben. E jövedelméből tartotta el három gyermekét.

Sára fiatal kora a tehetséges, helyét kereső ember próbálkozásait mutatta. Tanítónői oklevelet szerzett, de csak egy évig tanított. Amikor a trianoni békeszerződés értelmében az országrészt Csehszlovákiához csatolták, tudatosan vállalta a kisebbségi sorsot. Szállodatulajdonos család sarjaként könyvkötőnek tanult, majd húga kalaposüzletében dolgozott. Emellett újságíró, író és lapszerkesztő volt. A nagy társadalmi különbségekre nagy szociális érzékenységgel igyekezett válaszolni publikációival, valamint a lányokat és asszonyokat érintő szervezőmunkájával.

Szülővárosa közéletében élénken részt vett, tárcáiban, novelláiban frissen reagált az eseményekre. Hamar elsajátította azt a (századfordulón egyébként is divatos) szimbolikus kifejezésmódot, amellyel a kisebbségbe kényszerített magyarság sanyarú sorsát megrajzolhatta. 1926-ban jelent meg első novelláskötete Fekete furulya címmel.

1922–23-ban néhány hónapig eljegyzett menyasszony volt. Vőlegényét mint édesanyja egyik ingyenkosztos diákját ismerte meg, aki később gazdatisztnek tanult. Sára hamarosan ráeszmélt azonban arra, hogy a vidéki gazdatisztnék élete nem az ő örökmozgó, szuverén egyéniségének való, és visszaküldte a jegygyűrűt. Mindemellett már jelentkezett szívében egy belső, hívó hang is, az éledező hivatásé.

1927-ben ismerkedett meg a Kassán letelepedő szociális testvérekkel. Elvégezte az általuk szervezett szociális és népjóléti tanfolyamot, és lélekben egyre közelebb került a Magyarországon Slachta Margit által 1923-ban alapított Szociális Testvérek Társasága szelleméhez. A budapesti anyaházban ugyan kissé furcsállták túl modern, cigarettázó stílusát, de nem vágták el útját a társasághoz. Sára belátta, hogy változnia, bizonyítania kell, és kemény küzdelmek árán rövid időn belül leszokott a dohányzásról és az újságírói élet kínálta „szabadságról”, hogy az Istennek adott lélek belső szabadságának új távlatokat nyitó útjára léphessen.

1929-ben lépett be az ősi szerzetesi eszményt modern formában követő Szociális Testvérek Társaságába. Első fogadalmát 1930-ban t***e le. Ebben a Szent Benedek lelkiségét követő, szentlelkes, a szociális ínséget szenvedők felé forduló közösségben Salkaházi Sára kibontakoztathatta írói, szociális, szervezői, pedagógiai adottságait.

Először Kassán szervezte meg a Karitász munkáját, majd 1932 őszén áthelyezték Komáromba, ahol szintén a Karitász munkáját irányította, emellett gyermekkonyhára felügyelt, heti huszonhat órában hitoktatott, szerkeszt***e a Katholikus Nő című folyóiratot, kegytárgyüzletet vezetett, felügyelt a szegények menházában és családokat látogatott. 1934-től megbízták a szlovenszkói magyar nők szervezésével. Eszterházy Lujzával létrehozták a Katholikus Nőszövetséget, Sára 1937-ig a mozgalom országos vezetője volt. Állandó levelezésben állt nyolcvan egyesületi vezetővel, kurzusokat szervezett, beutazta a Felvidék és Kárpátalja városait, előadásokat tartott katolikus lányoknak és asszonyoknak.

1934-ben igen kimerült állapotban visszahelyezték Kassára, kimerültsége miatt abban az évben nem tehetett fogadalmat. A fogadalom nélküli évben semmit sem változtatott fogadalmas életvitelén. Ekkor támadt benne először komoly vágy a missziós tevékenység iránt. Teljes hűségben és alázatban végezte tovább munkáját. 1937-ben a Brazíliában élő magyar bencések szociális testvéreket kértek missziós munkára. Slachta Margit főelöljáró (ismerve Sára testvér vágyait), nem tagadta meg e kérést. Hogy e terv valóra válhasson, Sárának először magyar állampolgárrá kellett válnia. E célból 1937 augusztusában végleg elhagyta Kassát és Budapestre költözött. Az anyaházban mindig olyan beosztást kapott, amilyen munkára épp nem volt ember. Egy év alatt tizennyolc féle munkaterületen tevékenykedett. 1938–39-ig Sára testvér a szepesi, kassai, 1939–41-ig a técsői majd a rahói járás szociális előadója volt. 1939-ben a Katholikus Női Szociális Képzőben is tanított.

1940 pünkösdjén t***e le örökfogadalmát. Jelmondata: Alleluja! Ecce ego, mitte me! (Íme itt vagyok, engem küldj!) Nevét 1942-ben (amikor a németbarátság következtében sokan visszavették eredeti német nevüket), Salkaházira magyarosította. Slachta Margit és a Szociális Testvérek Társasága minden eszközzel küzdött az országot elárasztó nemzetiszocialista métely ellen. Ez komoly veszélyekkel járt, amit a testvérek tudatosan vállaltak. Sára testvér 1940 áprilisában így írt naplójában: „...a kínzástól ne féljek, az apró testi gyengeségeket fogadjam szívesen, a halálnak örüljek”.

1941 februárjától a Katholikus Dolgozó Nők és Leányok Szövetségének országos vezetője volt és a mozgalom lapjának szerkesztője. Három évig dolgozott itt, ez idő alatt öt új otthont alapított közel háromszáz férőhellyel. Elkezdte az első magyar Munkásnő Főiskola építését. Állandóan utazgatott, tanulmányi és lelki napokat tartott, gyűléseket szervezett. Írásaival határozott katolikus ideológiai programot adott az elpogányosodott, fasizálódó közszellem ellenében. Egyre jobban égett benne a vágy, hogy felajánlhassa életét „azon esetre, ha egyházüldözés, a Társaság és a testvérek üldöztetése következne be”. Az engedélyt megkapta, és az életfelajánlás (teljes titoktartással) a központi és a kerületi elöljáró jelenlétében 1943. szeptember 14-én megtörtént a budapesti anyaház Szentlélek-kápolnájában.

1943-ban Árpád-házi Boldog Margitot a szentek sorába iktatták. Az 1944-es ünnepségsorozat keretében március 19-én, Budapesten a Magyar Művelődés Házában (ma Erkel Színház) előadták Salkaházi Sára Fény és illat című, Szent Margitról szóló misztériumjátékát, mely az isten- és emberszeretet hősies apoteózisa. Az előadás után a hatóság berekeszt***e a DL ezt követő gyűlését.

Aszociális testvérek kivették részüket az üldözöttek menekítéséből. Mintegy ezer ember köszönheti nekik az életét, közülük közel százan személy szerint Sára testvérnek. A Társaság összes budapesti és vidéki háza tele volt hamis papírokkal ellátott bújtatottakkal.

1944. december 27-én a nyilasok körülzárták a Bokréta utcai munkásnőotthont, amely Sára testvér vezetése alatt állt. Zsidók után kutattak, és négy gyanús személyt, valamint Bernovits Vilma hitoktatónőt őrizetbe vették. Sára testvér éppen nem tartózkodott a házban, csak végszóra érkezett meg. Kikerülhette volna a letartóztatást, de nem t***e meg. Mint az otthon felelős vezetőjét őt is elhurcolták, és egy szemtanú szerint még aznap este mind a hatukat (mezítelenre vetkőztetve) a jeges Dunába lőtték a Szabadság híd lábánál. A kivégzés előtti percben Sára testvér gyilkosai felé fordulva letérdepelt, és égre emelt tekint***el nagy keresztet vetett magára. Isten elfogadta életfelajánlását, életáldozata betejesedett.

Hősies embermentő tevékenységéért a jeruzsálemi Jad Vasem Intézet 1972-ben felvette a Világ Igazai közé. A Magyar Köztársaság belügyminisztere 1996-ban bátor magatartása és helytállása elismeréséül posztumusz „Bátorság érdemjelet” adományozott Sára testvérnek. Emlékét számos emléktábla és emlékhely őrzi, teret és rakpartot nevezetek el róla.

Boldoggá avatási eljárását a Szociális Testvérek Társasága 1996 végén kezdeményezte, lefolytatását a Szentszék 1997 januárjában engedélyezte. Boldoggá avatási dekrétumát 2006. április 28-án írta alá XVI. Benedek pápa. Az ünnepélyes kihirdetésére pedig 2006. szeptember 17-én került sor a budapesti Szent István-bazilika előtti téren.

* * *

Könyörögjünk! Mindenható, örök Isten, te boldog Sára szűz és vértanú neked szentelt életét mártíromsággal koronáztad meg. Kérünk, engedd, hogy hirdethessük a szegényeknek az üdvösséget, a raboknak a szabadulást, a szomorúaknak az örömet. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.