Deszkatemplom

08/09/2026

Újra van református félóra a Kossuth rádióban szerdánként 13.30-tól. Ezen a héten az imasétányunkról bővebb helyszíni riport is hallható lesz.

08/09/2026

„Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek akkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére…” (Zsid 12,1–2)
Van ebben az Igében egy nagyon fontos szó: „ezért”. Nem véletlenül kezdődik így a 12. fejezet. Az előző fejezetben végigvonult előttünk a hit embereinek egész sora: Ábel, Nóé, Ábrahám, Sára, Mózes és még sokan mások. Olyan emberek, akiknek nagyon nehéz életük volt, és persze volt, hogy ők maguk is hibákat követtek el. Viszont felálltak, és újra és újra Istenre bízták magukat. Voltak közöttük üldözöttek, megpróbáltak, várakozók, olyanok is, akik életükben nem látták meg mindannak a beteljesedését, amiben hittek. Mégis mentek tovább, mert a Lélek munkálkodott bennük.
Ma pedig az Ige azt mondja nekünk: nézzetek rájuk! Ha ők végig tudták járni a rájuk bízott utat, akkor ti se adjátok fel! Nem vagytok az elsők, akik elfáradtatok. Nem vagytok az elsők, akiknek nehézzé vált a hit útja. Nem vagytok az elsők, akik egy ponton azt kérdezték: Uram, meddig még? De aztán a tekintetünket mégsem rajtuk hagyja a szerző, hanem azt írja: „Nézzünk fel Jézusra!” Mert a hit emberei példát adhatnak, de megtartani csak Krisztus tud bennünket.
A levél írója egy futóverseny képét használja. Aki futni akar, annak vannak dolgok, amelyeket egyszerűen nem vihet magával. Talán nem is rossz dolgok ezek, csak éppen terhek. Megnehezítik a lépteiket, lefoglalják az erejét, és visszahúzzák.
Mennyi mindent cipelünk mi is! Régi sérelmeket. Mások rólunk alkotott véleményét. Félelmeket, aggódást a holnap miatt, a rengeteg csalódást amit életünkben összegyűjtöttünk. Persze közben azt mondjuk: én szeretném Krisztust követni. Szeretnék előrébb jutni a hitben megerősödve. Csakhogy tele kézzel nehéz futni.
Ezért mondja az Ige: „tegyünk le minden ránk nehezedő terhet.” és „a bennünket megkörnyékező bűnt” is. Mert vannak terhek, amelyeket el kell engednünk, és vannak bűnök, amelyeket meg kell vallanunk a mindenató Szent Istennek. A kettőt nem szabad összekeverni. Nem lehet minden bűnünkre azt mondani, hogy „ilyen vagyok”. Nem lehet mindent a körülményeinkre fogni. Van, amit egyszerűen oda kell vinni Krisztus elé: Uram, ez bűn az életemben. Bocsáss meg, és szabadíts meg tőle!
Ezután „Állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát.”
Lehet, hogy ma ez a pálya egy betegágy mellett vezet téged, vagy szerettedet. Lehet, hogy egy munkahelyen, ahol nehéz helytállni. Lehet, hogy a családban, ahol már elfáradtál.
Ma reggel ezért legyen egyetlen egyszerű kérdésünk: mi az, amit le kell tennem ahhoz, hogy szabadabban követhessem Krisztust? Ha megtaláltad a választ és terhet, ne vedd fel újra. Tedd le az Ő lábához, emeld fel a fejed, és indulj tovább. Mert az Ige ma sem azt ígéri, hogy könnyű lesz a pálya. De azt igen, hogy van kire néznünk közben: „Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére.” Ámen
Áldott napot kívánok: K. G.

07/09/2026

07/09/2026

Olvasandó: Zsid 11,30-40

„Hit által” (Zsid 11,30)

A szuperhős-filmek korát éljük, bár talán lecsengőben van, noha most igyekszenek új életet lehelni a Marvel-filmekbe.
Mitől szuperhős valaki? Van szuperképessége. Természetfeletti ereje. Szinte sebezhetetlen, át tud ugrani helyből 30m-t, autókat hajigál, stb. Számomra három dolog következik ebből.
1. nincsenek szuperhősök. Ezt rövidre is zártuk
2. Ha lennének, semmi hősies nincs abban, hogy több erőm van, mint másoknak. Nem nagyon tehetném ki az ablakba, hogy rám támadt 3 ovis, de legyőztem őket, ugye? Kivéve, ha szuperhős ovisok
3. Amikor valakinek nincs veszíteni valója, nem képes többre. A félelem, a lehetséges sérülés vagy halál félelme egyrészt visszatart ostobaságtól, ugyanakkor emberfeletti képességekre is ösztönöz.
Középiskolás koromban szekrényugráskor egy bizonyos magasságot nem tudtam átugrani. Mondtam is a tanárnak, osztálytársaknak, hogy nem fog menni. Meg kellett próbálni: felborítottam a szekrényt. És miért? Meg sem próbáltam igazán. Nem adtam bele mindent, mert már az előzőt is alig tudtam átugrani, ez meg vagy 12cm-rel magasabb volt.
Ellenben egyszer kutyát engedtek rám és egy osztálytársamra. Öltönyben voltunk március 15-i műsor miatt. Öltönyben olyan kerítést gondolkodás nélkül átugrottam, amilyennek neki sem mentem volna a suliban. A félelem tehát óriási erőt adott.
Hősnek lenni: sok mindent el szoktak róla mondani. De hősnek lenni biztosan nem az, amit a szuperhős filmekben látunk. Hősies dolog egy fárasztó nap után nem a haverokkal elmenni lazítani, hanem hazamenni, segíteni, ha tudom, hogy otthon szükség van rám (nem bűn lazítani, helyes olykor elmenni a haverokkal, sőt szükséges is). Hősies dolog kiállni valaki mellett (akár annak a tudta nélkül is), akit szekálnak a kollégák. Hősies dolog felvállalni Krisztushoz tartozásod akkor is, ha rendszeresen gúnyt űznek belőled.
A hős felvállalja azt, ami helyes akkor is, ha azzal ő rosszul jár, mert ez a helyes. A hősöket nagyon ritkán ismerik fel azonnal. Legtöbbször évek alatt vívják ki a tiszteletet, megbecsülést. Legtöbbször unalmas, hétköznapi embereknek tűnnek és csak lassan tűnik fel, hogy ennek az embernek tartása, gerince van. Ez nem mond egyszer ezt, egyszer azt. Vállalja a következményeket.
A mai újszövetségi igében hősökről van szó. Sikeresekről és olyanokról is, akik veszít***ek. Ezt olvassuk: „hit által országokat győztek le, igazságot szolgáltattak, ígéreteket nyertek el, oroszlánok száját tömték be, tűz erejét oltották ki, kard élétől menekültek meg, betegségből épültek fel, háborúban lettek hősökké, idegenek seregeit futamították meg. Asszonyok feltámadás révén visszakapták halottaikat.” – A kulcs pedig az első két szóban van: hit által. Nem maguktól, hanem Istenbe vetett hitük által. Nem a magukba vetett hit által! Nem azért, mert szuperképességeik voltak, hanem bíztak Istenben.
Én ott, a szekrényugrásnál nem bíztam a tanáromban, aki azt mondta, hogy meg tudom csinálni. Pedig jó tanár volt. Bízhattam volna benne, nem volt okom rá, hogy ne így tegyek. Hiszen utána a kerítést milyen könnyen átugrottam bemelegítés, tornaruha nélkül, öltönyben, iskolatáskával. A tanárnak igaza volt: ment volna.
Ezek az emberek egyszerűen bíztak Istenben. elhitték, hogy menni fog. Neki hitték el. Elhitték, mert már korábban is megtapasztalták, hogy Isten nem enged többet, mint amit el tudunk viselni. Megtapasztalták, hogy ha csodát kell tenni azért, hogy valami megvalósuljon, amit Isten kér tőlük, akkor Ő csodát fog tenni. Ezt jelenti a hit. Bízom Isten ígéretében. Rábízom magam és engedelmeskedem neki.
Ugyanakkor van, hogy nincs siker. Így folytatódik az ige: „Másokat viszont megkínoztak, akik nem fogadták el a szabadulást, hogy dicsőségesebb feltámadásban legyen részük. Ismét mások megszégyenítések és megkorbácsolások próbáját állták ki, sőt még bilincseket és börtönt is. Megkövezték, szétfűrészelték, kardélre hányták őket; juhok és kecskék bőrében bujdostak nélkülözve, nyomorogva, gyötrődve azok, akikre nem volt méltó a világ; bolyongtak pusztákban és hegyeken, barlangokban és a föld hasadékaiban. És mindezeken, noha hit által Istentől jó tanúbizonyságot nyertek, nem teljesült be az ígéret, mert Isten számunkra valami különbről gondoskodott, hogy ők ne nélkülünk jussanak el a teljességre.” Nekem még nagyobb hős, aki el bírja viselni a kudarcot, aki el tudja fogadni Isten kezéből.
Mert ott mutatkozik meg legjobban a hit. Annak a hite, hogy ezt a kudarcot Isten valamiért megengedte nekem, de Ő ezt is a javamra fogja fordítani. De ennek belátásához és elfogadásához is hit kell. Annak a bizalma, hogy Isten az én mennyei Atyám, Aki a saját, egyetlen Fiát áldozta fel azért, hogy gyermekévé lehessek. Mindenben a legjobbat akarja nekem, javamra lesz, ami velem történik.
És ha nem lesz a javamra sosem? Hiszen a második felében arról ír az ige, hogy némelyek nem tapasztalták meg a szabadítást. Nos, azokról azt írja: azért történt, hogy ne nélkülünk jussanak el a teljességre. Azaz, eljutottak a teljességre, csak nem akkor, hanem később. Ez a teljesség pedig az üdvösség, a mennyek országa, az Istennel való örök együttlét. Isten örök jelenléte itt a földi életben és a mennyben való teljes közösség a legnagyobb ajándék, áldás, amit kaphatunk. Semmi nem mérhető ehhez. Hit által mindezt megérted. Hit nélkül pedig marad a siránkozás, elégedetlenkedés. Adjon az Úr igaz és teljes hitet, bizalmat Őbenne!
Almási Ferenc

06/09/2026

Istentisztelet a Deszkatemplomban 2026.09.06.

06/09/2026

Olvasandó: Zsidókhoz írt levél 11. fejezet, 23–29. versek „Hit által…”
A Zsidókhoz írt levél 11. fejezetét gyakran nevezzük a hit arcképcsarnokának. A mai igeszakaszunk ennek a galériának az egyik legnagyobb alakját, Mózest és az ő családját állítja elénk. Ez az igeszakasz nem csupán a múltról mesél, hanem tükröt tart elénk: mit jelent ma, a mindennapi kihívások között a hit által élni, dönteni és győzni? Mit jelent az, amikor a hit nemcsak egy vasárnapi fogalom, hanem az életünket átformáló valóság?
A történet nem Mózessel, hanem a szüleivel kezdődik (23. vers). Egy olyan korban éltek, amikor a politikai hatalom a legsötétebb parancsot adta ki: minden újszülött héber fiút a Nílusba kellett dobni. A félelem és a halál uralkodott. Mózes szülei mégis hit által cselekedtek. A görög eredeti szöveg egy különleges szót használ itt: azt mondja, látták, hogy a gyermek „szépnek” mondja, de ez a szó ennél sokkal mélyebb: azt jelenti, hogy „különleges”, „Istentől való elrendelés jegyeit magán viselő”. A szülők nem csupán esztétikai szépséget láttak a csecsemőben. A hit megnyitotta a szemüket, hogy meglássák a gyermekben Isten egyedi, szabadító tervét. Ezért nem féltek a király parancsától. A hit képessé t***e őket arra, hogy a világ diktálta halálos narratíva mögött meglássák Isten nagyobb valóságát.
Ma a szülőknek nem a Nílus folyóba dobott gyermekek fizikai halálával kell szembenézniük, hanem a digitális világ szellemi sodrásával. Hit kell ahhoz, amikor egy szülő szembemegy a trendekkel: korlátozza az okos eszközök használatát, nem engedi a gyermeket korán a közösségi médiára, hanem helyette családi együtt tölt időt, beszélget, és értékeket ad át. A világ azt mondja: „lemarad a gyerek, kiközösítik” (ez a fáraó parancsa/félelme). A hit azonban azt mondja: „Isten egyedi tervet készített neki, nem hagyom, hogy elnyelje a sodrás”.
Mi fakad ebből a mi életünkben? A hitből elsősorban félelemmentesség és szellemi látás fakad. A mi világunkban is jelen van a félelem: féltjük a gyermekeinket, a jövőnket, a megélhetésünket. A szülők példája arra hív minket, hogy cseréljük fel a rettegést az Istenbe vetett bizalomra!
A következő lépésben amikor Mózes felnövekedett, válaszút elé került (24–26. versek). A fáraó udvarában élt, hercegként, ahol megvolt mindene: gazdagság, hatalom, hírnév, biztonság. Emberi számítás szerint bolond lett volna erről lemondani. A görög szöveg azt mondja: megtagadta, visszautasította a fáraó lányának fiaként járó kiváltságokat. Ez egy hivatalos, végérvényes jogi lemondás volt. Inkább választotta a az együtt szenvedést Isten népével.
A levél írója egy döbbenetes kijelentést tesz: Mózes nagyobb gazdagságnak tartotta a „Krisztusért való gyalázatot”, mint Egyiptom kincseit. Évszázadokkal Jézus születése előtt Mózes már látta a lényeget: a Felkent (a Messiás) szenvedő népével vállalt sorsközösséget. Tudta, hogy a bűn gyönyörűsége csak ideig-óráig tart, de Isten ígéretei örökkévalók.
Mi fakad ebből a mi életünkben? A hitből identitásváltás és értékrendi forradalom fakad. Mózes azért tudta lemondani a fáraó udvaráról, mert rájött, hogy ő nem egyiptomi herceg, hanem az élő Isten fia. A világ ma is folyamatosan címkéket akar ránk ragasztani: a munkád, a fizetésed, a társadalmi státuszod határoz meg. A hitből az fakad, hogy merjük megtagadni a világ hamis címkéit, és felvállaljuk, hogy Krisztushoz tartozunk!
Az igeszakasz utolsó része (27–29. versek) a hitből fakadó gyakorlati lépésekről beszél. Mózes elhagyta Egyiptomot, elrendelte a páskát, és a nép élén átkelt a Vörös-tengeren.
A kulcsmondat így hangzik: „mert erős szívű volt, mintha látta volna a láthatatlant.” (27. vers). Az eredeti nyelvben folyamatos jelen időt fejez ki az ott szereplő ige. Ez azt jelenti, hogy Mózes nem egyszer nézett rá Istenre, hanem folyamatosan a Láthatatlan jelenlétében élt. Ez t***e őt kitartóvá, rendíthetetlenné. Amikor a fáraó serege üldözte őket, mögöttük a fegyverek zaja hallatszott, előttük a hullámzó tenger állt, emberileg nem volt kiút. De a hit nem a körülményeket nézi, hanem azt az Istent, aki a körülmények felett áll. És a tenger ketté nyílt.
Mi fakad ebből a mi életünkben? A hitből bátor kockázatvállalás és természetfeletti kitartás fakad. A hit nem a biztonsági játékosok terepe. Hitből fakad, amikor a látható és logikus emberi érvek ellenére lépünk: megbocsátunk annak, aki megbántott (bár az egónk tiltakozik); elindulunk egy bizonytalan úton, mert Isten hívott. Isten ma is olyan hívő embereket keres, akik mernek szembenézni a félelemmel, mernek nemet mondani a világ csábításaira, és készek elindulni a hit útján, a Láthatatlan Isten vezetésére bízva az életüket. Merjünk egyre inkább ilyen emberek lenni….
Áldott napot kívánok: Hegedűs Aranka

05/09/2026

"Hit által ajánlotta fel Ábrahám Izsákot, amikor Isten próbára t***e, és egyszülött fiát vitte áldozatul az, aki az ígéreteket kapta, akinek megmondatott: „Aki Izsáktól származik, azt fogják utódodnak nevezni.” Azt gondolta ugyanis, hogy Isten képes őt a halottak közül is feltámasztani. Ezért vissza is kapta őt, aki így a feltámadás példájává lett." Zsid. 11,17-19.
A napokban a hit hőseiről olvasunk. Nemrég egy bizonyságot hallottam egy orvos barátjától, most ezt hozom közétek: "Van egy orvos barátom. Évekkel ezelőtt, amint késő éjszaka hazafelé vezetett az autópályán, látott egy balesetet és megállt, hátha tud segíteni. Halálos kimenetelűnek nézett ki.
Egy fiatalember feküdt a hordágyon, és a mentősök már hosszú ideje küzdöttek érte. Próbálták újraéleszteni. Amikor a barátom odaért, éppen készültek letakarni a fiatalembert. Minthogy orvos volt, megengedték neki, hogy megnézze. Ő a fiatalember fölé hajolt és elkezdett imádkozni érte: „Istenem, adj neki még egy esélyt. Add, hogy visszaköltözzön belé az élet. Add, hogy újra elkezdjen verni a szíve, és beinduljon a tüdeje.” Egy pár percig hittel imádkozott. Nem volt lelkipásztor, és nem volt teológiai képzettsége sem. Egyszerűen csak hitte, hogy Istennel minden lehetséges. Elhitte, amit Jézus mondott, hogy nagyobb dolgokat is fogunk cselekedni.
Mialatt imádkozott, a fiatalember köhögni kezdett. A mentősök majdnem elájultak meglepetésükben. Néhány másodperc múlva kinyitotta a szemét, és nem sokra rá, már fel is tudott ülni. Ez a fiatalember ma is él, teljesen meggyógyult és jó egészségnek örvend. De ha a barátom nem hitte volna, hogy Isten hatalmas dolgokra képes, akkor nem biztos, hogy most itt lenne. Isten arra vár, hogy valaki higgyen a nagyobb dolgokban, nagyobb erőben, nagyobb befolyásban, nagyobb győzelemben. Arra vár, hogy jöjjön valaki, aki nem szorítja Őt korlátok közé."
Testvérem!
Lehet, hogy most ezt gondolod: „Mindez nagyon hihetetlenül hangzik a mai világban.” Igen, de a mi Istenünk hihetetlen dolgokra képes! El sem tudod képzelni, mit tervez számodra! Isten valami ámulatos dolgot akar cselekedni, hogy megmutassa a nagyságát, akár rajtad keresztül. Nem azért, hogy miénk legyen a dicsőség, hanem azért, hogy Ő dicsőüljön meg. Ha nem szorítod Őt korlátok közé, és hiszel a nagyobb dolgokban, ámulni fogsz azon, amit cselekedni fog.
"Hit által ajánlotta fel Ábrahám Izsákot, amikor Isten próbára t***e, és egyszülött fiát vitte áldozatul az, aki az ígéreteket kapta, akinek megmondatott: „Aki Izsáktól származik, azt fogják utódodnak nevezni.” Azt gondolta ugyanis, hogy Isten képes őt a halottak közül is feltámasztani. Ezért vissza is kapta őt, aki így a feltámadás példájává lett."
Ne csak olvassuk, kövessük is a hit példaképeit!
Áldott napot Mindenkinek! (F.Z.)

04/09/2026

Bibliakörök közös évnyitója

04/09/2026

8Hit által engedelmeskedett Ábrahám, amikor elhívta Isten, hogy induljon el arra a helyre, amelyet örökségül fog kapni. És elindult, nem tudva, hova megy. 9Hit által költözött át az ígéret földjére, mint idegenbe, és sátrakban lakott Izsákkal és Jákóbbal, ugyanannak az ígéretnek az örököseivel.10Mert várta azt a várost, amelynek szilárd alapja van, amelynek tervezője és alkotója az Isten. 11Hit által kapott erőt arra is, hogy a meddő Sárával nemzetséget alapítson, noha már idős volt, minthogy hűnek tartotta azt, aki az ígéretet t***e. 12Ezért attól az egy embertől, aki már közel volt a halálhoz, származtak olyan sokan, mint az ég csillagai és mint a tenger partján a föveny, amely megszámlálhatatlan. 13Hitben haltak meg ezek mind, anélkül, hogy beteljesültek volna rajtuk az ígéretek. Csak távolról látták és üdvözölték azokat, és vallást t***ek arról, hogy idegenek és jövevények a földön. 14Mert akik így beszélnek, jelét adják annak, hogy hazát keresnek. ( Zsidók 11. rész)

Az elhívásakor Isten három dolgot ígér Ábrahámnak: utódokat („mint az ég csillagai”), földet (Kánaán földjét) és azt, hogy áldás lesz a népek számára. Ábrahám mindháromból szinte semmit nem látott a saját fizikai életében: Utóda évtizedekig nem született, majd élete végén is mindössze egyetlen örököse maradt az ígéretvonalon (Izsák). A megígért földből egyetlen talpalatnyit sem birtokolt: amikor felesége, Sára meghalt, úgy kellett idegenként megvásárolnia a Makhpelai barlangot temetkezési helynek. Nem volt semmilye, „csak” ígéretek Istentől. Sokan mondanánk, ennyi kevés, sőt semmi, mi a biztosra tudjuk csak építeni az életünket. Jó, hogy ott van Isten, de azért legyen elég pénz a kezünkben, legyenek javaink, és mellette elfér a hit is. Testvérek Ábrahámnak volt egy ígérete Kánaán földjéről és ezért az ígéretért otthagyta a biztosat, a fallal körülvett várost, mert Isten ígéretei ilyen drágák voltak számára. Nem volt semmilye, de valahogy elkapta azt az érzést, hogy milyen hitben járni. Egy láthatatlan csatorna nyílt meg a szívében a menny felé, Isten felé, egy nagy-nagy bizalom és hit. Zsidó írásmagyarázók tanítják, hogy Őáltala, őbenne nyílt meg ennek a lelki látásnak a csatornája, amely nemzedékeket vezetet el a hitre (így lett annyi utódja mint a csillag az égen). Viszont nemcsak Kánaán földjében való megérkezésben bízott, hanem abban- és ez a hitnek a távolra látása,- hogy ezen a földön csak átutazók vagyunk, nincs itt maradandó városunk, a szívünk azt az új világot látja. Látta a megváltást, látta, tudta, hogy jön egy Megváltó, aki örök mennyei hazát készít nekünk. Irigylésre méltó látása volt, elkapta őt egy vonzó „erő” és reménységgel töltötte meg.
Nos, testvérek, amíg ezt az Ábrahámi attitűdöt nem tudjuk átvenni, addig nyomorultan kapaszkodunk ebbe a földi világba. Megálltál a látható fizikai valóságnál és abba kapaszkodsz, vagy a hited már felemelt téged és látod a láthatatlant, az eljövendőt? Sajnos a gyarló Isten nélküli természetet nem vonzza a menny, fel kell adnunk a földet, hogy birtokolhassuk a mennyet. Talán, sokan csak igazán a pokoltól való félelem miatt vágynak a mennybe, de ez kevés lesz, ez nem látás. El kell hagynunk a bűnt és csak azután nyerhetjük el az igazságot, és a mennyet- mondják a törvényeskedők, de könyörgöm az ember gyarló, ezért volt szükségünk Jézus Krisztusra és arra, hogy megértsük az Isten szeretetét. Törvénykezésben, teljesítmény kényszerben élni szörnyű dolog, felszínesen hinni és inkább kapaszkodni a világba ez is szörnyű, de az Ő szeretetében élni, csendes vizek mellett a megváltó szeretet füves legelőin járni, kegyelemben és hitben élni és abban a tudatban, hogy nem csak a menny lesz egyszer enyém, hanem az én Teremtőm, Megváltóm és Vigasztalóm jelenlétében élhetek, ez minden többet érő drága ígéret. Kívánni tudom mindannyiótoknak, hogy keressetek mélységet a hitetekben, hogy ezt a látást- látni a láthatatlant- megkapjátok Ámen T. T.