16/08/2026
Ebben a világban (amelyik olyan, amilyen) Jézus valósága az, hogy egyszer a vakok látni kezdenek – ma is. Ki tudja, hányan vagyunk, akik eddig csak néztünk, de nem láttunk? És ma talán már látjuk a lényeget. Jézust is annak látjuk, aki valóban, és nem annak, akinek szeretnénk látni.
És íme, a sánták járnak. Ha csak arra gondolunk, hogy mi merre sántikálunk, ferde és veszedelmes utakon, el a családunktól, el a tisztaságtól, el a becsülettől, el az adott szótól, el a hűségtől, s hogy egyre inkább gyógyulgat ez a kétfelé sántikálásunk: ez Jézus!
És a poklosok megtisztulnak! poklok tisztulnak ki belőlünk. Az tudja csak, hogy ez mit jelent, aki magában hordozta éveken vagy évtizedekben a poklot. És akiből Jézus kioltotta a pokol tüzeit, és most békessége van.
És a siketek hallanak. És mi, siketek hallunk, akik eddig csak odahallgattunk, vagy meghallgattunk valamit felőle, és mégsem hallottunk meg semmit Tőle. Ma már hallunk! Magát Jézust, az Ő valóságát, nem pedig mások vélekedését Róla.
A halottak feltámadnak. Valahogy úgy, mint a tékozló fiú, akiről hazatérte után atyja mondja: „Az én fiam elveszett és megtaláltatott, meghalt és feltámadott!” Van ez olyan csoda, mint a naimi ifjú vagy Lázár feltámadása. És szüntelen ez történik!
És a szegényeknek az evangélium hirdetik. Az örömhírt egy örömtelen világban, amelyről esetleg az a vélekedésünk, hogy jöhetne egy Messiás, aki kiirtana mindenkit, aki nekünk nem tetszik, aki az utunkba áll, és akiről úgy véljük, hogy nemvaló Isten királyi uralmába. Hiszen jobb miniszterei és katonái ennek a Messiásnak nem is lehetnének, mint éppen mi! De ez a mi vélekedésünk.
Ezzel szemben a valóság az, amit Keresztelő Jánosnak üzent Jézus. És nekünk egyre inkább fel kell ismernünk, hogy ebből a valóságból élünk.
Tetszett az Istennek, hogy ne a mi vélekedésünk szerint – és még csak ne is Keresztelő János vélekedése szerint adja nekünk az Ő egyszülött Fiát, a Messiást, Krisztust. Tetszett az Istennek, hogy Ő azért jöjjön közénk, hogy ezen a földön bármikor és bármi történjék is: a vakok lássanak, a sánták járjanak, a poklosok megtisztuljanak, a siketek halljanak, a halottak feltámadjanak, a szegényeknek pedig az evangélium hirdettessék. (Mt 11,1-6)
Ez az egész? Nos, valóban ez az egész.
Ez az egész Jézus Krisztus.
Aki nem egy elképzelt Jézusból akar élni – ebből a valóságos Jézusból kezdhet örök életet ezen a világon, ahol ágyúk dörögnek, ahol emberek halnak éhen, ahol a vakok vakok maradnak, és a sánták sánták, ahol pokol ég az emberek szívében, és ahol a siketek siketek maradnak minden emberi szóra. Ahol az élők halottak maradnak, ahol a gazdagoknak is és a szegényeknek is egyaránt örömtelen hírt hirdettetik.
Ebben a világban ez az egész. Ez az egész Jézus.
És bár sokszor megkérdőjeleztük hangosan vagy a szívünk mélyén az Ő erejét és hatalmát, hallhatjuk, hogy mit üzent akkor Keresztelő Jánosnak és most nekünk: „Boldog, aki nem botránkozik meg énbennem.”
Így is mondhatnám: boldog, aki vélekedését Jézusról nem téveszti össze a valósággal. Mert olyan grandiózus ez a valóság! Hiszen annak ellenére, hogy olyan ez a világ, amilyen – mi ebben a világban élve láthatunk, egyenes és keskeny úton járhatunk, megtisztult életet élhetünk, tiszta hangot is hallhatunk, s valóban életet élhetünk, örömhírt hallva – sőt az örömhírt hirdetve. Egy boldogtalan és kesergő világban, mégis a magunk módján boldogan – mert mi Őbenne meg nem botránkozunk, mert annak ismertük fel, Aki.
Grandiózusabb így lenni tanítványnak, mintha János vélekedése szerint egy haragvó Messiás szórólapáttal tűzre vetne mindenkit, aki nem méltó hozzá, s mi kegyesek, a jók birodalmában élhetnénk valami elképzelt életet. Feszültségben él a tanítvány a világban – de Krisztussal. És boldog, aki Őbenne meg nem botránkozik, hanem Vele él.
Ezért ne mond, hogy „Ez az egész?”! Vagy ha mondod, akkor ne kérdezd.
Mert valóban EZ AZ EGÉSZ, a Minden!
Gyökössy Endre: Mindent – Vele együtt! 37-40 o.
