Miskolc-Avasi Református Templom

Miskolc-Avasi Református Templom Szeretettel köszöntjük a műemléki védettségű Avasi Református Templom, és a Miskolc-Avasi Református Egyházközség Facebook oldalán!

Szeretettel köszöntjük a műemléki védettségű Avasi Református Templom Facebook oldalán!

Feloldás nélkül?Divatos ma szerepjátékokban feloldani egy-egy nehéz helyzetet. Ilyenkor bele lehet helyezni magunkat val...
15/06/2026

Feloldás nélkül?

Divatos ma szerepjátékokban feloldani egy-egy nehéz helyzetet. Ilyenkor bele lehet helyezni magunkat valakinek a szerepébe és átélhetjük azokat az érzéseket, gondolatokat, amelyeket az adott helyzetben tapasztalhatott a szereplő. Természetesen a mi életünk is belekerül a történetbe, és a megoldást is az fogja hozni, amit mi látunk annak. De mi történik akkor, ha benne maradunk a szerepben? A határ pedig nagyon keskeny abban a tekintetben, hogy mártírként állunk ott és vesztesnek kiáltjuk ki magunkat, vagy éppen ellenkezőleg a győztes szerepében tetszelgünk, de sérelmezzük a minket ért igazságtalanságot.

A Jézus Krisztus szupersztár egyik feldolgozásában láttam valami hasonlót. A Jézus szerepét játszó színészt otthagyták a kereszten. Miután az utolsó jelenet véget ért, elhangzott az „Elvégeztetett”, a színészek levonultak a hegyről és Jézus ott maradt a kereszten. Hiába kiabálta, hogy „hé hova mentek, miért hagytok itt?”, a film ezzel ért véget. Vagyis elmaradt a feloldás.
Pedig ha ez elmarad, akkor nincs lezárás. Akkor nincs továbblépés, akkor benne ragad az ember valamiben, ami nem engedi szabadon. A múlt hibáiban, amit vagy mi követtünk el, vagy ellenünk követett el valaki. Persze leginkább úgy van ez, hogy senki sem vétlen. A hibákat pedig, vagy ha élesen akarunk fogalmazni, a bűnöket nem szabad hordozni, mert megrontanak, megkeserítenek és ez kihat nemcsak ránk, hanem még a környezetünkben lévőkre is. Mi hát a megoldás?

A filmbeli példához visszatérve azt mondanám, hogy levenni a keresztről Krisztust! Az ember gyakran hagyja Őt ott. Nemcsak az útszéli kőkereszteken, hanem az éles helyzetekben. Úgy viselkedünk, mintha nem lenne tovább. Pedig Ő nem maradt ott. Nem ragadt benne a keserűségbe, a veszteségbe, a gyászba, a halálba. Levették, eltemették és vele mindazt, ami elveszítette Őt és amibe mi is beleveszhetünk. De van harmadik nap, és megmutatja, hogy van feloldás. Nála van! Aki a feltámadott Jézussal találkozott és találkozik ma, annak Ő ad bocsánatot és készséget a megbocsátásra és elengedésre. Jézus Krisztusban van feloldás, van tovább, mert Ő az életet és a jövőt kínálja nekünk.

Nt. Hangóné Birtha Melinda református lelkipásztor

El Greco: Krisztus a keresztfával, 1577 körül
Prado Múzeum, Madrid
olajfestmény vásznon

M E G H Í V ÓJúnius 21-én vasárnap este hat órától szeretettel várunk Benneteket zenés nyáresti áhítatunkra a Miskolc-Av...
14/06/2026

M E G H Í V Ó

Június 21-én vasárnap este hat órától szeretettel várunk Benneteket zenés nyáresti áhítatunkra a Miskolc-Avasi Református Templomba.
Az alkalmon közreműködik a Miskolci Hassler Énekegyüttes.

14/06/2026

Vasárnapi Istentisztelet_2026. június 14.

07/06/2026

Vasárnapi Istentisztelet és a Miskolci Édenkert Református Óvoda évzáró eseménye

05/06/2026

Gyülekezetünk lelkipásztorának, Nt. Hangóné Birtha Melindának csütörtöki igemagyarázata a Bibliaolvasó Kalauz alapján

Pál részletes útiterve

„22Ez is sokszor akadályozott abban, hogy elmenjek hozzátok. 23Most pedig, mivel ezeken a vidékeken már nincs feladatom, és sok éve vágyódom arra, hogy eljussak hozzátok, 24amikor Hispániába utazom, el is megyek hozzátok. Remélem ugyanis, hogy átutazóban megláthatlak titeket, és ti fogtok engem oda útnak indítani, ha már előbb egy kissé felüdültem nálatok. 25Most pedig Jeruzsálembe megyek a szentek szolgálatára.1Kor 16,1-4 26Makedónia és Akhája ugyanis jónak látták, hogy gyűjtést rendezzenek a jeruzsálemi szentek szegényeinek. 27Jónak látták ezt, de tartoznak is ezzel nekik, mert ha a népek részesültek az ő lelki javaikban, akkor tartoznak is azzal, hogy anyagiakkal szolgáljanak nekik.1Kor 9,11 28Ha tehát ezt elvégeztem, és az adományt átadtam, a ti segítségetekkel elmegyek Hispániába. 29Azt pedig tudom, hogy amikor hozzátok megyek, Krisztus áldásának teljességével megyek majd.30A mi Urunk Jézus Krisztusra és a Lélek szeretetére kérlek titeket, testvéreim, legyetek segítségemre Isten előtt értem mondott imádságaitokban, 31hogy megszabaduljak azoktól, akik hitetlenek Júdeában, és hogy jeruzsálemi szolgálatom kedves legyen a szenteknek, 32hogy aztán majd Isten akaratából örömmel érkezzem hozzátok, és megpihenjek nálatok. 33A békesség Istene legyen mindnyájatokkal. Ámen.” (Róm 15, 22-33)
Pál tervez. Ahogyan mi is talán már előre tervezzük a nyári szabadságot, kihez megyünk el, kit látogatunk meg, hol fogunk megpihenni. De az apostol nem cél nélkül utazgat, hanem az elsődleges cél most is a szolgálat. Talán felmerülhet bennünk a kérdés, hogy az Isten szüntelenül munkában akar bennünket látni, vagy azért lehet „szabadság” is a szolgálatban? Fontos tisztáznunk ezt a két fogalmat. Szolgálat és szabadság. Mit jelent önmagában, illetve hogyan értelmezhető a kettő összefüggése. Először nézzük, mit jelent a szolgálat szabadsága. Semmiképpen nem kényszerből vállalt feladat. Aki Krisztus szolgálatában elkötelezett, annak ez nem teher, még akkor sem, ha olykor nehéz, fáradságos, próbákkal teli. Aki Őbenne találta meg az élet teljességét, az örömmel végzi a szolgálatot. Vagyis nem köti más, hanem ebben válik szabaddá. Van persze emberi fáradtság, amit tudomásul kell vennünk, de az is igaz, hogy „aki másokat felüdít, az maga is felüdül”. Ezért végezhetjük szabadon, örömmel szolgálatunkat. Mert aki a szabadság tökéletes törvényébe beletekint, annak a szabadság szolgálatában értelmezhető az egész élet. Így ennél nagyobb szabadságra nem vágyik. Pál ezért tudja a börtönből is azt írni, hogy „Örüljetek az Úrban mindenkor”. Ha Isten Lelke szabaddá tett, akkor végezhetjük mi is örömmel, az Istentől kapott békességgel szolgálatunkat.
„Szabadságot adj nekem, És tiszta szívet,
Vonj magadhoz, Jézusom, hogy járjak veled!” Ámen.

„…hogy aztán majd Isten akaratából örömmel érkezzem hozzátok, és megpihenjek nálatok. A békesség Istene legyen mindnyájatokkal. Ámen.Ajánlom nektek nőtestvérünket, Fébét, aki jelenleg a kenkhreai gyülekezet szolgája:”
Rómabeliekhez írt levél 15. fejezet 32-33.

04/06/2026

Gyülekezetünk lelkipásztorának, Nt. Hangóné Birtha Melindának szerdai igemagyarázata a Bibliaolvasó Kalauz alapján

Pál nem akar mások munkaterületén működni

„Én pedig, testvéreim, magam is meg vagyok arról győződve, hogy ti is telve vagytok jósággal, telve minden ismerettel, és hogy egymást is tudjátok tanítani. Ezért kissé merészebben írtam nektek, mintegy emlékeztetve titeket, merthogy arra kaptam Istentől a kegyelmi ajándékot, hogy a népekért legyek Krisztus Jézusnak szolgája, aki az Isten evangéliumának papi szolgálatát végzem, hogy a népek áldozata a Szentlélek által megszentelt és kedves legyen. Krisztus Jézusban tehát van okom a dicsekvésre Isten előtt, mert semmi olyanról nem mernék beszélni, amit ne Krisztus tett volna általam a népek megtéréséért szóval és tettel, jelek és csodák erejével, a Lélek erejével: így hirdethettem Jeruzsálemtől kezdve mindenfelé egészen Illíriáig Krisztus evangéliumát. Ezért úgy tartottam becsületesnek, hogy az evangéliumot ne ott hirdessem, ahol Krisztust már ismerik, hogy ne idegen alapra építsek, 2Kor 10,15-16 hanem amint meg van írva: „Meglátják őt azok, akiknek még nem hirdették, és akik még nem hallották, azok megértik.” Ézs 52,15 (Róm 15, 14-21)
Pál Krisztus szolgálatában elkötelezett, ugyanakkor tiszteletben tartja mások munkáját. Nem a könnyű utat választva megy oda, ahol már hirdették az evangéliumot, hanem éppen a nehéz terepre indul. Azokhoz megy, akik még nem hallották az evangéliumot. A misszió lényege ma is ez. Jézus főpapi imájában nem azt kéri az övéinek, hogy az Atya kivegye őket a világból, hanem azt, hogy a kísértésektől óvja meg. Ezzel meghatározza a küldetést, vagyis az eltévedt, megvezetett világot kell visszavezetni az Isten útjára, de jól tudja, hogy az egyik kísértés éppen a könnyű út, amikor nem akarunk új utakat, új lehetőségeket kihasználva tovább indulni az evangéliummal, hogy minden népeket tanítva – ahogyan a missziói parancsban rendeli Krisztus -tanítvánnyá tegyünk. Pál tehát egyrészt tiszteletben tart más igehirdetőket, de arra is rámutat, hogy akikre Isten rábízza a misszió szolgálatát, azoknak soha nem kényelmes, kitaposott utat választva kell az evangéliumot hirdetni, hanem határokat átlépve, „idegenekhez” indulni, hogy egyre nagyobb legyen azoknak a száma, akik az üdvösség reménységével élhetnek.
Imádság
Adj nekünk új erőt, bátorságot, hogy merjünk új utakra indulni, hirdetve az evangéliumot minden nép számára. Ámen.

"Meglátják őt azok, akiknek még nem hirdették, és akik még nem hallották, azok megértik."
Rómabeliekhez írt levél 15. fejezet 21.

03/06/2026

Gyülekezetünk lelkipásztorának, Nt. Hangóné Birtha Melindának keddi igemagyarázata a Bibliaolvasó Kalauz alapján

Az erősek hordozzák az erőtlenek gyengeségeit

„Mi erősek pedig tartozunk azzal, hogy az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk, és ne a magunk kedvére éljünk. Mindegyikünk a felebarátja kedvét keresse, mégpedig annak javára és épülésére. Hiszen Krisztus sem a maga kedvére élt, hanem amint meg van írva: „A te gyalázóid gyalázásai hullottak énreám.” (Zsolt 69,10) Mert amit korábban megírtak, a mi tanításunkra írták meg, hogy az Írásokból türelmet és vigasztalást merítve reménykedjünk. A türelem és vigasztalás Istene pedig adja meg nektek, hogy egyetértés legyen közöttetek Jézus Krisztus akarata szerint (Fil 2,2), hogy egy szívvel, egy szájjal dicsőítsétek a mi Urunk Jézus Krisztus Istenét és Atyját." (Róm 15, 1-6)

Erősek és erőtlenek. Kategóriákat, sorrendeket állítunk és szeretjük, ha „kategóriagyőztesnek” kiálthatjuk ki magunkat, természetesen mindig az erősek között. De vajon hova sorolhatjuk be magunkat a krisztusi mérték szerint? Ha erősnek érezzük magunkat, akkor értjük, hogy mi az erősek feladata? Hordozni az erőtlenek gyengeségeit. Felvenni, magunkra vállalni mások terheit, hogy javukra szolgáljunk. Amikor szembe kell néznünk akár a saját, vagy éppen a mások gyengeségével akkor megméretik az erőnk, és az emberi gyengeség sokszor felülkerekedik bennünk és meghátrálunk a feladat elől. Nem vállaljuk a sosrsközösséget a gyengékkel, elesettekkel. Még az együttérzés is hiányzik olykor, mert önző korban élünk. Pedig az áldozatvállalás, a lemondás az erősek jellemvonása. Mert tudnak önmagukból adni. Erre tanít Jézus példája. Az erőtlenség által lett a legerősebbé, amikor az életét adta minden emberi gyengeségért. A hatalom mérhetetlen gyengeségét mutatta, amikor azzal akarta önmagát erősíteni, hogy megölte, félre állította Őt az útból. De a türelem, a vigasztalás és a reménység más lehetőséget, más utat mutatott és mutat ma is. Türelemmel viseltetni azok iránt, akik mindig átgázolnak másokon, vigasztalást nyújtani amikor mi is összeroskadunk a nehézségek alatt és reménységgel nézni az ismeretlen jövő felé nem tudnak csak azok, akik nem önerőből teszik mindezt. Nem véletlenül írja Pál a Korinthusiaknak:
De ő ezt mondta nekem: „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.” Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem. Ezért a Krisztusért örömöm telik erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban; mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős (2 Korinthus 12:9-10) Ha ezt értjük és éljük, akkor tudjuk dicsőíteni az Istent.
Az én erőm kicsiny,
S a bűn erős nagyon:
Te tudsz s akarsz segíteni,
Hát segíts bajomon! Ámen

„Hiszen Krisztus sem magának kedvezett, hanem ahogyan meg van írva: "A te gyalázóid gyalázásai énreám hullottak."
Rómabeliekhez írt levél 15. fejezet 3.

02/06/2026

Gyülekezetünk lelkipásztorának, Nt. Hangóné Birtha Melindának hétfői igemagyarázata a Bibliaolvasó Kalauz alapján

Isten országa nem evés és ivás
"Ne ítélgessük hát többé egymást, hanem azt ítéljétek meg inkább, miként nem okoztok a testvéreteknek megütközést vagy botránkozást. Tudom, és meg vagyok győződve az Úr Jézus által, hogy semmi sem tisztátalan önmagában, hanem csak ha valaki valamit tisztátalannak tart, annak tisztátalan az. Ha pedig testvéred valamilyen étel miatt megszomorodik, máris letértél a szeretet útjáról: ne tedd tönkre ételeddel azt, akiért Krisztus meghalt. Vigyázzatok, ne káromolják azt a jót, amelyben részesültetek. "Hiszen az Isten országa nem evés és ivás, hanem igazság, békesség és öröm a Szentlélekben," (1Kor 8,8) mert aki így szolgál Krisztusnak, az kedves Isten előtt, és megbízható az emberek előtt. Arra törekedjünk tehát, ami a békességet és az épülést szolgálja. Étel miatt ne rombold le az Isten munkáját. Minden tiszta ugyan, de rossz annak az embernek, aki megütközéssel eszik. Jobb tehát nem enni húst, nem inni bort és semmi olyat, amin testvéred megütközik. Te azt a hitet, amely benned van, tartsd meg Isten előtt. Boldog, akinek nem kell elítélnie önmagát abban, amit helyesel. Akinek viszont kétségei vannak, amikor eszik, máris megítéltetett, mivel nem hitből teszi. Mert mindaz, ami nem hitből van, bűn. (Róm 14, 13-23)

Milyen világosan fogalmaz az Ige, mégis távol van a ma emberétől ez az egyszerű kép. Miért? Mert mindent az anyagban és anyagiakban mér. Kincset, életet, jövőt ez határoz meg. Az evés, ivás, vagyis az ahhoz ragaszkodás, amivel éppen megfogható az ember számára a maga által átlátható világ. Ráadásul a másik ember megítélése is áldozatul esik ennek az anyagban mért világnak.” Az vagy amit megeszel”. Bár ez a mondat csak 1863-ban jelent meg egy német filozófus tanulmányában, már a korai keresztyénséget is kísérti a gondolat, hogy ez alapján mondjon ítéletet. Az Isten országa azonban nem erről szól. Nem arról, ami elválaszt, ami kizár, hanem egészen másról. Az Isten országa igazság, békesség és öröm. Idilli, harmonikus kép, ami nem kívülről, hanem belülről határozza meg az életet. Igazság, ami több az enyémnél, békesség, ami a külső körülményektől független és öröm, ami ebből fakad. Ezt munkálja ki bennünk a Szentlélek. Ez határozza meg az embert." (Róm 14, 13-23)
Jövel Szentlélek, tégy kedvessé Isten előtt! Ámen.

„Hiszen az Isten országa nem evés és ivás, hanem igazság, békesség és a Szentlélekben való öröm; mert aki ebben szolgál Krisztusnak, az kedves az Isten előtt, és megbízható az emberek előtt.”
Rómabeliekhez írt levél 14. fejezet 17-18.

01/06/2026

Gyülekezetünk lelkipásztorának, Nt. Hangóné Birtha Melindának vasárnapi igemagyarázata a Bibliaolvasó Kalauz alapján
"Miért ítéled el tehát testvéredet, vagy miért nézed le embertársadat? Hiszen mindnyájan Isten ítélőszéke elé jutunk."
Rómaiaknak írt levél 14,10

Senki sem él önmagának

„Van, aki az egyik napot különbnek tartja a másik napnál, a másik pedig egyformának tart minden napot: mindegyik legyen bizonyos a maga meggyőződésében. Aki az egyik napot megkülönbözteti, az Úrért különbözteti meg. Aki eszik, az is az Úrért eszik, hiszen hálát ad Istennek. Aki pedig nem eszik, az Úrért nem eszik, és szintén hálát ad Istennek. Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal önmagának; mert ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Tehát akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk. Mert Krisztus azért halt meg, és azért kelt életre, hogy mind a holtakon, mind az élőkön uralkodjék. Akkor te miért ítéled el testvéredet? Vagy te is, miért veted meg testvéredet? Hiszen mindnyájan oda fogunk állni Isten ítélőszéke elé. Mert meg van írva: „Élek én, így szól az Úr, bizony előttem fog meghajolni minden térd, és minden nyelv megvallja majd, hogy én vagyok az Isten.” Így tehát mindegyikünk önmagáról fog számot adni Istennek. " (Róm 14, 5-12)
Milyen könnyen mondunk ítéletet egymásról. Ki mit tesz, vagy éppen mit nem, és véleményt mondunk az alapján, amiről mi azt gondoljuk, hogy fontos, meghatározza az embert. Micsoda az ember? – teszi fel a kérdést a zsoltár írója – hogy megemlékezel róla. Vagyis az emberlétünket, nem mi határozzuk meg, hanem az, hogy Isten számon tart. Igazából ez köt össze a másik emberrel. Nem evésben vagy ünnepben, szertartásokban mutatkozik meg, hogy kik vagyunk, hanem abban, hogy milyen viszonyunk van az Élet Urával. Ez pedig kihat arra is, hogyan nézünk a másik emberre. Milyen sok konfliktust elkerülhetnénk, ha ezzel a szemmel, sőt ezzel az indulattal fordulnánk egymás felé. Mi mindnyájan az Úréi vagyunk! Ha őszintén végig lapozzuk a magunk életének lapjait, hányszor kell kimondanunk, hogy nem bizonyultunk méltónak arra a kegyelemre, ami Krisztusban nekünk adatott. De Ő méltatlanságunk ellenére méltat arra, hogy az övéi közé soroljon. Így pedig egészen más szemszögből láthatjuk az életet. Nem ítéletes, hanem ígéretes a jövő, amiben helye van mindazoknak, akik vallják, hogy Jézus Krisztus Úr, az Atya Isten dicsőségére.

Imádság
Nagy jóságodra méltók nem vagyunk,
Rossz útra térve gyakran elhagyunk;
Áhítjuk mégis szent igéd szavát,
Megtérő gyermekid fogadd be hát.
Kérünk, Úr Isten, Krisztus Jézusért,
Vérrel pecsételt szent szerelmedért:
Irgalmasságod közöld mivelünk,
És tárd ki szíved, végy be, Istenünk! Ámen

31/05/2026

Szentháromság vasárnapi Istentisztelet_2026. május 31.

Cím

Papszer Utca 14
Miskolc
3530

Nyitvatartási idő

Hétfő 07:45 - 08:30
Vasárnap 10:00 - 11:30

Telefonszám

+36307302244

Értesítések

Ha szeretnél elsőként tudomást szerezni Miskolc-Avasi Református Templom új bejegyzéseiről és akcióiról, kérjük, engedélyezd, hogy e-mailen keresztül értesítsünk. E-mail címed máshol nem kerül felhasználásra, valamint bármikor leiratkozhatsz levelezési listánkról.

A Vállalkozás Elérése

Üzenet küldése Miskolc-Avasi Református Templom számára:

Megosztás

Kategória