Mezőkövesdi Görögkatolikus Szervezőlelkészség

12/04/2026

Betegség miatt a mai szent liturgia elmarad!

03/04/2026

Húsvétvasárnap 9 órakor kezdődik az ünnepi szent liturgia, utána pászkaszentelés is lesz.

05/03/2026

Szombaton templomunkban reggel 8 órakor szent liturgia lesz hramotával (halotti könyörgéssel).

08/02/2026

A mai szent liturgia betegség miatt elmarad.

10/01/2026

22/12/2025

December 22.

A készület harmincnyolcadik napja: Gyógyszerkészítő Szent Anasztázia nagyvértanúnő emléke

„Örvendj, Izajás, hallgasd az Úr igéjét! * Prófétálj Szűz Máriáról! * A bokor lángol, de az istenség fénylő tüzében el nem ég. * Készülj Betlehem, tárd ki kapudat, Éden, * bölcsek, induljatok, hogy megláthassátok a jászolban, pólyában lévő Üdvözítőt, * akit csillag jelzett a barlang fölött! * Ő az életadó Úr, * aki üdvözíti a mi emberi nemünket.” (Alkonyati zsolozsmán)

Tanítás

Szent Anasztázia Rómában született, nemesi családban. Édesapja pogány volt, míg édesanyja Fausta, mélyen hívő keresztény. Így aztán a kis Anasztázia már gyermekkorától kezdve keresztényként nevelkedett hívő édesanyja jóvoltából. Amikor nagyobbacska kislány lett, édesanyja egy Chrizogonus nevű keresztény férfihez küldte, aki Jézus Krisztus ismeretére és az imaélet szárnyalására tanította.
Chrizogonus számtalan hitjelöltet tanított Krisztus szolgálatára abban a történelmi helyzetben amikor sok keresztény vallotta meg hitét és reménységét a hóhérok előtt.
Szent Anasztázia mindent megtanult kipróbált, erős hitű tanítójától, aki később maga is vértanúhalált halt Jézusért.
Amikor Anasztázia felnőtt és igen szép hajadon leány lett, édesapja hozzákényszerítette egy pogány ifjúhoz, aki előkelő és gazdag családból származott. Hiába kérte Anasztázia édesapját, hogy ne adja egy pogány férfihoz, nem számított a szava semmit a családfő előtt, akit már korábban megszállt a kapzsiság és a Krisztus iránti gyűlölet démona.
Anasztázia kénytelen volt az akkori szokás szerint engedelmeskedni apjának, és hozzáment a tisztátalan gondolkodású férfihez, akinek azonban nem engedelmeskedett.
Hiába közeledett hozzá a férje, Anasztázia különböző kifogásokkal elkerülte tisztaságának elvesztését. Amikor férje erőszakot akart alkalmazni, soha nem sikerült neki, mert Isten megvédte Anasztáziát.
Házasságuk elején még kijárhatott a házból Anasztázia, és ilyenkor mindig felkereste Róma börtöneit, hogy ott a keresztény foglyok sebeit ellássa. Sok pénzt adott az őröknek, hogy őt beengedjék a börtönbe és elhallgassák ápolói tevékenységét.
Anasztázia maga készített gyógyszereket és kenőcsöket a keresztények számára, akiknek a sebeit megtisztította, bekötötte.
Emiatt az egész élete folyamán gyakorolt tevékenysége miatt nevezte az egyház hagyománya „gyógyszerkészítőnek”.
Publius, Anasztázia pogány férje, megtudta egy szolgálótól, hogy keresztény felesége mivel foglalkozik, amikor ő házon kívül van. Éktelen haragjában majdnem agyonverte Anasztáziát, majd bezáratta a házba és őriztette. Úgy gondolta, hogy a kemény bánásmód majd csak megtöri a felesége hóbortjait. De hiába reménykedett abban, hogy Anasztázia valaha engedelmes felesége lesz, mert kitartott amellett, hogy csak keresztény házasságban hajlandó feleségként viselkedni. Így a férjének is meg kellett volna keresztelkednie. Azonban Publiusz erre nem volt hajlandó, mivel megvetette a keresztényeket, és elzárkózott mindennemű oktatás elől, melynek során megismerhette volna Krisztust.
Nehéz sorsában Anasztázia levelet írt Chrizogonus tanítójának, amit a „Szentek Élete” gyűjtemény megőrzött számunkra.* Első levelében beszámolt megpróbáltatásairól és szenvedéséről. Különösen az fájt neki, hogy nem ápolhatja az Úr szentjeinek sebeit. Tanácsot is kért, hogy mi tévő legyen, hogyan imádkozzon.
Chrizogonus válaszában ezt írja: „Neked, akit körülvesz ennek a világnak minden viharos hulláma, akit úgy vesz körül a fenyegetés és pogányság, mint hajót a vihar ereje. Biztatásul írom, hogy légy türelemmel, mert a mi Urunk már közeledik feléd a vízen járva, és parancsolni fog minden ördögi őrjöngésnek...” **
Prófétai hangnak ígérkezett Chrizogonus levele, mert ezután férjének Publiusnak, hosszú útra kellett mennie Perzsiába, de útközben a tengeren nagy vihar csapott le a hajóra és elsüllyesztette. Így megszabadult gonosz férjétől, akinek nagy vagyonát ő örökölte.
Gyógyszerkészítő Szent Anasztázia ezután minden akadály nélkül gyakorolhatta áldásos tevékenységét a fogságban élők javára.
Nemsokkal férje halála után Diocletianus lett a császár, aki még inkább szomjazott a keresztények vérére. Egyre több keresztényt vetettek börtönbe és kínoztak meg, hogy hittagadásra bírják őket. Ebben az időben Anasztázis Macedoniába utazott gyógyfüvekért, és ott megismerkedett egy fiatal keresztény özveggyel, Teodóziával, aki három kicsi gyermeket nevelt egyedül.
Hosszú lenne mindent pontosan leírni Szent Anasztáziáról, hogy miként vezette Isten és miként állt ki ezen a vidéken is hitéért, de annyit érdemes megemlíteni, hogy végül az egész birodalomban elterjedt a keresztények zaklatása, és Anasztázia valamennyi keresztény barátját, támogatóját és ismerősét kivégezték. Őt magát Nikeában állítatta az ottani konzul bíróság elé.
Mivel tudta a provincia vezetője, hogy Anasztázia gazdag asszony, vagyonáért cserébe felajánlotta szabadon bocsátását.
Szent Anasztázia ezt válaszolta neki: „Örömmel lemondok minden vagyonomról, sőt Krisztusért életemről is. Azonban nem adhatom neked a vagyonomat, mert az Krisztusé, őt szolgálom pénzemmel. Nem adhatom neked, ami nem az enyém. Tudd meg, hogy az Úr azt mondta, hogy ha tökéletes akarok lenni, akkor vagyonomat szét kell osztani a szegények között, mert így kincsem lesz a mennyben. (v.ö Mt 19, 21) Ezért abban a pillanatban, hogy én meghalok, vagyonomat a szegényeknek adják.” ***
A helytartó ekkor oszlopokhoz köttette és megégettette Isten szent vértanúnőjét.

Elmélkedés

„Isten a földön van, Isten az emberek között van, nem tűz és harsona szó által, nem füstölgő és homályba burkolózó hegyen keresztül, nem a hallgatók lelkét rémületbe ejtő vihar által, adja törvényét, hanem szelíden és kedvesen szól a vele egy fajtához tartozókhoz a testen keresztül. Isten a testben. Nem időszakonként működve, mint a prófétákban, hanem magával egy természetűvé téve az emberiséget, és azt magával egyesítve, tulajdonává téve, és az ő miénkkel egynemű teste által önmagához vezetve vissza az egész emberiséget.
Ezt kérdezik: Hogyan jut el a ragyogás egy által mindegyikhez? Milyen módon van a testben az istenség? Ahogyan a tűz a vasban. Nem helyét változtatva, hanem közölve magát. Hiszen a tűz nem szalad át a vasba, hanem megmarad a maga helyén, csak átadja neki az erejét, és önmaga egészével tölti be azt, ami részesedik benne. Ugyanígy az Isten Ige sem mozdul ki önmagából, mégis „köztünk lakozott” (Jn 1, 14), nem lett változás alanya, és az Ige mégis testté lett (Jn 1, 14). Az ég sem vált meg attól, aki összetartja, és a föld is ölébe fogadta a mennyeit. Ne akard az istenség aláhullásának gondolni, mert nem megy egyik helyről a másikra, mint a testek. Azt se képzeld, hogy az istenség megváltozott, testté alakult át; mert a halhatatlan változatlan.
Azt kérded: Miként lehet, hogy a test gyöngesége nem árasztja el az Isten Igét? Már megmondtuk, hogy a tűz sem veszi át a vas tulajdonságait. A vas fekete és hideg, de ha a tűz felhevíti, alakot változtat, akkor ragyogóvá válik, és nem a tüzet feketíti be, ellenkezőleg, maga izzik, nem hűti le a tüzet. Ugyanígy az Úr emberi teste is, maga részesedik az istenségben, nem ő ruházza saját gyengeségét az istenségre.”****

Tanács

Gondolkozzunk azon szent készület gyanánt, hogy „fekete és hideg” természetünket mi tenné ragyogóvá és meleggé? A Jézus-ima szüntelen gyakorlása? Az alázat, ami elhallgattatja önzésünket? A segítőkész szolgálat az egyházban? Mi lenne az, ami a Szentlélek kegyelmét meghonosítaná szívünkben?

A mai szentírási szakasz: Zsid 3,5-11.17-19 és Lk 20,27-44

* https://doxologia.ro/viata-sfintei-mucenite-anastasia
**u.o.
*** u.o.
**** Nagy Szent Bazileosz homíliája Krisztus Szent Születésére. 2. oldal. Az Egyházatyák Beszédei Krisztus-Ünnepekre – Karácsonyi Ünnepkörből – Jel Kiadó 1995. Bp.

21/12/2025

December 21.

A készület harminchetedik napja: Nikodémiai Szent Julianna vértanúnő emléke

„Készülődj föl Betlehem: * mindnyájunk számára megnyílik az édenkert! * Ékesítsd föl magad, Efráta, * mert a barlangban az élet fája sarjad ki a Szűztől; hiszen az ő méhe szellemi paradicsommá válik, * melyben az isteni ültetvény díszlik, * melyről ha eszünk élni fogunk, * s nem halunk meg mint Ádám. * Krisztus születik, * hogy elesett képmását fölemelje.” (Tropár – Az előünnepé 4. hang)

Tanítás

A Tropár sürgeti a hívőket, hogy készüljünk, mert Isten ígérete jegyében üdvösséget hoz az emberiségnek. Így lett Izrael számára a messiásvárás egyben üdvösségvárás is az Ószövetségben.
Jákob pátriárka 14 évet szolgált legkedvesebb feleségéért, Ráchelért, aki sokáig nem szült neki gyermeket. Jákob vágyakozása a szeretet nő áldott állapota után, Izrael vágyakozását idézi meg a Messiás után. Végül fogant Ráchel és így szülte Józsefet, akit Jákob minden gyermekénél jobban szeretett. Isten szeretete nyilvánult Jákob és Ráchel életében, de mindig túlcsorduló mértékű ez a szeretet. Ráchel másodjára is fogant és Jákob legkedvesebb fiát Benjamint is világra hozta, méghozzá a Bételi és Efrata közötti úton. Azonban Ráchel belehal a szülésbe és itt, Efrátában temetik el. A haldokló Ráchel a gyermeket Benoninak („a balsors gyermekének”) nevezte el, de Jákob a Benjamin nevet adta neki. (Ter 35, 16-19) Mózes áldásában (Mtörv 33, 12) a benjamini név azt jelenti „Az Úr kedveltje”. Látunk egy kettősséget, ahogy látni fogjuk Krisztus születésekor is, hogy a gyermek az „Úr kedveltje”, de Heródes parancsa miatt, gyászba fordul Júdea, mert sok kicsi gyermeket gyilkolnak le, hátha köztük lesz a születendő Messiás.
„Készülődj”, hangzik a felszólítás, mert az első karácsonyt nem előzte meg készülődés. „Készülődj”, énekeljük és látjuk Krisztus Urunk születésének eseményeiből, hogy aki nem „készült”, nem találkozott a kis Jézussal.

Elmélkedés

A mai tropárban azt is mondjuk, hogy „a barlangban az élet fája sarjad ki a Szűztől; hiszen az ő méhe szellemi paradicsommá válik, melyben az isteni ültetvény díszlik, melyről ha eszünk élni fogunk”. Eucharisztikus kép áll előttünk, hiszen az Ige megtestesülésének egyik célja, hogy önmagát adhassa nekünk ajándékba.
A szentáldozásban Jézust lelki eledelként egész valóságában bensőnkbe, lelkünkbe és testünkbe fogadjuk, hogy Önmagához hasonlóvá tegyen és közölje velünk szentségét, boldogságát, majd dicsőségét is. Azért, hogy ez minél teljesebb „szentáldozás”, találkozás legyen köztünk és Krisztus Urunk között, az Egyház megszentelésünk számára minden eszközt rendelkezésünkre bocsát. Bűnbánatot tarthatunk, gyónhatunk, Szent Liturgián vehetünk rész, más szertartásokon, hogy minél inkább Jézus méltó vételére előkészítsen.

Tanács

Minden alkalommal készüljünk komolyan a szentáldozásra.

A mai szentírási szakasz: Ef 6,10-17; Zsid 11,9-10.32-40; Lk 13,10-17; Mt 1,1-25

20/12/2025

December 20.

A készület harminchatodik napja: A mi Urunk és Istenünk, az Üdvözítő Jézus Krisztus testben való születésének előünnepe és Isten-hordozó Szent Ignác fölszentelt vértanú emléke

„Tökéletes szeretet hatott át, * amikor megperzselte lelkedet a tüzes szeretet, legszentebb atya, * s arra ösztönzött, hogy az Uralkodóhoz siess. * Akkor ezeket a híres szavakat kiáltottad: * „A Teremtő gabonája vagyok, * vadállatok fogának kell megőrölnie, * hogy tiszta kenyérként jelenhessek meg az Ige, * a mi Istenünk előtt.” Esedezzél hozzá, * hogy világosítsa meg és üdvözítse a mi lelkünket!” (Az alkonyati zsolozsmán)

Tanítás

Egyre közeledik Jézus Krisztus születésének ünnepe, és újra egy szent vértanút állít elénk az egyház hagyománya.
Antiochia Szent Ignác fölszentelt vértanúra emlékezünk ma, akit Traianus császár keresztényüldöző rendelete alapján fogtak el, mint Antiochia püspökét, és nehéz vasban vitték Rómába, hajóval. A hajó azonban több kis-ázsiai kikötőben megállt, és Szent Ignác atyának, keresztény látogatóin keresztül, módja volt leveleket küldeni különböző keresztény közösségeknek.
Szent Ignác atya tudta, hogy milyen sors vár rá, ugyanis akkoriban szokás volt, hogy az amfiteátrumban a keresztényeket kiéheztetett vadállatok elé vetették. Ezzel a borzalmas látványossággal „szórakoztatták” az akkori pogány népet, és Szent Ignác tudta, hogy ez lesz az ő sorsa is. Egyik levelében, ami ránk maradt, kifejezetten kérte a római keresztényeket, hogy ne tegyenek semmit azért, hogy őt megvédjék ettől a szomorú haláltól, mert Krisztusért való szenvedését és halálát ő olyan szent lehetőségnek látta, amire őt Istent kiválasztotta:
„Félek, hogy szeretetetek netán igazságtalanságot követ el velem szemben. Nektek könnyű az, amit tenni akartok, nekem azonban nehéz elnyernem Istent, ha nem lesztek kíméletesek irántam. Nem akarom, hogy emberek tetszését keressétek, hanem tessetek Istennek, ahogyan tetszetek is neki. Sem nekem, sem nektek nem lesz többé ilyen alkalmas idő arra, hogy Isten legyen részem, ha hallgattok, akkor egy jobb műhöz adjátok hozzájárulásotokat. Ha ugyanis hallgattok rólam, én Isten igéje leszek. Ha ellenben testem iránt viseltettek szeretettel, ismét emberi hanggá válok. Számomra többről nem gondoskodhattok, minthogy feláldoztassam Istennek, mert az áldozati oltár már készen van, hogy ti a szeretetben kórust alkotva éneket zengjetek az Atyának, Jézus Krisztusban, mert Szíria püspökét Isten arra méltatta, hogy keletről nyugatra küldje. Jó a világból Istenhez lenyugodni, hogy benne keljek fel.”*
Antiochiai Szent Ignác leveleiből tudjuk, hogy az Egyházat olyan szeretet-szövetségnek látta, ami az áldozatbemutatásban teljesedik ki. Az áldozatbemutatás helye a Szent Liturgia, és ha Isten megengedi, akkor a vérpad is lehet áldozati oltár.
Szent Ignác az Oltáriszentséget, az Eucharisztiát az Egyház áldozatának tekintette, ami egyben Krisztus szenvedő teste, a halál ellenszere, a halhatatlanság orvossága. Ez a gondolat mutatkozik meg a Rómában élő keresztényekhez írt levelének további részletében:
„Kérlek titeket, jó szándékkal ne legyetek alkalmatlanok nekem! Hagyjátok, hogy a vadállatok eledele legyek, melyek által lehetséges számomra Isten elérése! Isten gabonája vagyok, akit a vadállatok fogai őrölnek meg, hogy Krisztus kenyerének bizonyuljak. A vadállatokat inkább ösztökéljétek, hogy sírommá váljanak és semmit ne hagyjanak meg testemből, nehogy halottként bárkinek terhére legyek! Akkor leszek igazán Jézus Krisztus tanítványa, amikor testemet sem látja majd a világ. Kérleljétek Krisztust érettem, hogy eme eszközök által áldozatnak találtassam Isten előtt!”**
Antiochiai Szent Ignác atyánk kérését meghallgatta Isten, és elnyerte a vértanúkoronát, mint végsőkig hű tanú. Testének maradványait Antiochiába küldték, majd innen visszakerült Rómába, ahol ma is a Szent Kelemen bazilikában őrzik ereklyéit.

Tanács

Mi akadályozza emberi természetünket az Isten szerinti átalakulásban? Mi keményíti a szívünket, és miért nem engedi izzani a szívet Isten iránt? Az ünnepi készület utolsó nagy kérdései ezek, amelyek válaszai nagy előrelépést jelenthetnek a lelki életben.

A mai szentírási szakasz: Gal 3,8-12 és Lk 13,19-29

*Apostoli Atyák – Ókeresztény Írók III. kötet 180. oldal. Szent István Társulat Bp. 1980.
** U.o. 181. oldal.

19/12/2025

December 19.

A készület harmincötödik napja: Szent Bonifác vértanú emléke

„Szeplőtelen áldozatul * önként felajánlottad magad annak, * aki éretted a Szűztől születni készül, * bölcs Bonifác, megkoszorúzott Szent vértanú!” (Konták)

Tanítás és elmélkedés

Bonifác vértanú Diocletian császár idején élt és szenvedett vértanúhalált. Kezdetben egy gazdag patrícius házában élt testi vágyaknak engedve. Egy bizonyos özvegyasszony, Aglaia szolgája volt. Ennek az asszonynak szeretőjeként szolgálta annak fiát is, aki konzul volt Rómában. Bár ő és úrnője szenvedélyeik fogságában éltek, sokra becsülték a keresztény vértanúk küzdelmét, és jó szívvel voltak az idegenek és a szegények iránt.
Egy alkalommal így szólt Aglaia Bonifáchoz: „Menj el a keresztények szenvedéshelyére, és hozz a vesztőhelyről szent ereklyét. Bonifác így válaszolt: „Ha az én testem ereklyéit hozzák el neked, az jó lesz-e?” Aglaia így válaszolt: „Hogy merészelsz ilyen szent dolgokkal gúnyolódni? Itt lenne az idő a bűnbánattartásra, hiszen éppen a vértanúk magatartása figyelmeztet a bűnös élet elhagyására.” Így történt, hogy Bonifác magába szállva, néhány szolgával elindult. hogy felkeresse a börtönben a keresztényeket. Megölt keresztények után kutatva szent ereklyékre bukkant, és azok illetése nyomán olyan hitre ébredt, hogy bátran kiállt a katonák elé, kárhoztatva kegyetlenségüket és a szentek iránti közömbösségüket. Figyelmeztette őket életük rövidségére és a fenyegető ítéletre. Azok nyomban elfogták és válogatott kínzásokkal gyötörték, majd fejét vették. Azok a szolgák, akik elkísérték úrnőjük házából, megsiratták a szent vértanút, és testét elvitték Aglaia asszonynak. Az úrnő elsiratta Bonifácot, és Róma közelében eltemette. Később pedig még kápolnát is építtetett a sírja fölé.
Szíriai Szent Izsák tanítja, hogy három fajta ismeret van, ami az ember esetében megfelel a test, a lélek és a szellem felosztásának. Ez nem az ember természetes összetevője, mert a „szellem” alatt az atyák nem egy sajátos „energiát” értettek, hanem a Szentlélek jelenlétét. Ahogy a lélek a test élete, ugyanígy a szellem (Szentlélek) az emberi lélek élete.*
A test szerinti ismeret az emberi bölcsesség, a szerzett tudás, művészetek, a tudományok művelése. Ez az ismeret kapcsolatban van a test kívánságaival, az örömszerző szenvedélyek kielégítésével, a mohósággal, kapzsisággal, törtetéssel, vagyis mindazzal, ami az embert e tudás megszerzése felé hajtja. Ez az ismeret ha alapos, akkor erősnek mutatkozik az emberrel szemben, de alapvetően gyenge Isten és a gonosz kapcsolatában.
A lélek szerinti ismeretet vagy tudást akkor kapja meg az ember, amikor megszűnik nagy jelentőséget tulajdonítani az észnek. Ez akkor következik be, amikor valaki inkább Krisztus parancsainak megtartásával van inkább elfoglalva. Erre az ismeretre a Szentírás gyakori olvasásával, böjttel, imádsággal, erények megszerzésével és jótékonykodás által juthatunk. Leginkább a szenvedélyek elleni harc és küzdelem eredménye a lélek szerinti tudás.
A szellem szerinti ismeret az a misztikus látás és hallás, amivel az ember fölfoghatatlanul ugyan, de mégis fölfogja Isten dicsőségét. Helyesen szólva, a szentatyák tanítása alapján, itt a felfogás megszűnik, sőt az illető megérti, hogy ő nem ért semmit. Ekkor beszélnek a szentatyák a „Teremtetlen Fény” látásáról, amit ikonjainkon az arany háttér jelez. Ilyenkor az ember szentekkel társalog, angyalokat lát, és meggyőződik arról, hogy a feltámadás létezik. Ez a szellemi tudás az, amelyet minden szent próféta, apostol, vértanú, aszkéta és az Egyház minden szentje birtokolt. Szent Bonifác vértanú is, aki meglehetősen gyorsan érte el az ismeretnek ezeket a fokozatait, amelynek következtében saját élete, testi szenvedése másodrangú lett. Ebben nagyban segítette őt, a szent vértanúk ereklyéinek illetése, hiszen a Szentlélek nem vonja vissza megszentelő kegyelmét az ember földi halála után sem. Aki az ereklyékkel kapcsolatba kerül és azok iránt hitéből fakadóan tiszteletet mutat, részesül a Szentlélek kegyelméből. Innen ered Egyházunk mély tisztelete ereklyék iránt.

Tanács

Ha tehetjük, keressük fel és hódoljunk a szentek ereklyéi előtt.

A mai szentírási szakasz: Tit 1,15-2,10 és Lk 20,19-26

*Sbornicul – Culegere Despre Rugaciunea Lui Iisus Vol. I. pag. 82. Editura Manastirii Valaam

18/12/2025

December 18.

A készület harmincnegyedik napja: Szent Sebestyén vértanúnak és társainak emléke

„Sebestyén és Zoé, * Márkus, Marcell és Tibor együtt küzdöttek, * a kínzások viharát elviselték, * és most a szenvedés nélküli, isteni nyugvóhelyen laknak * és ott esedeznek, * hogy lelkünk elnyerje a békességet és a nagy irgalmat!” (Alkonyati zsolozsma)

Tanítás

Egy pápai enciklika azt mondja, „azáltal, hogy az égiek bensőségesebben egyesülnek Krisztussal, az Egyház egészét még jobban megszilárdítják a szentségben. Szüntelenül közbenjárnak értünk az Atyánál. Nagy segítséget nyújt tehát gyöngeségünkben az ő testvéri gondoskodásuk.”* Erről szól az esti vecsernye egyik sztihirája, amelyben kérjük azokat, akik már bizonyították hűségüket, hogy legyenek segítségünkre.
Mindannyian testvérei vagyunk egymásnak, az egész emberiség egy nagy család. Nem lenne szükség semmilyen „világforradalomra”, válságkezelésre, reformra, csak erre a gondolatra és hitre, hogy bizony, mi mindannyian egy rokonságba tartozunk. Testvérek vagyunk, azért is, mert Isten így tekint ránk.
Egyházunk az égiek emlékét nemcsak jó példájuk miatt tiszteli, hanem azért is, hogy megerősödjön az egész Egyház egysége a Lélekben, a testvéri szeretet gyakorlása által. Amint a zarándok Egyház, vagyis mi, a földön élők keresztény közössége, ahogy közelebb kívánunk vinni mindenkit Krisztushoz, úgy kapcsol össze bennünket a szentekkel ápolt bizalmas kapcsolat az Úrral, Aki kútfeje minden kegyelemnek és magának az Egyháznak az éltetője.

Elmélkedés

A fenti tanítást Szmirnai Szent Polikárp fölszentelt vértanú így összegzi: „Krisztust imádjuk, mert ő az Isten Fia; ami a vértanúkat illeti; szeretjük őket, mint az Úr tanítványait és követőit, jogosan az ő királyuk és mesterük iránti összehasonlíthatatlan odaadásuk miatt; bárcsak lehetnénk mi is társaik, velük együtt tanítványok.”**

Tanács

Helyes dolog, ha találtunk lelki küzdelmünk folyamán egy-egy szentet, akinek a közbenjárását gyakrabban kérjük. Lehet ő egy vértanú, akinek az élete és szenvedése példamutató számunkra, lehet igaz életű anya vagy szentatya, kinek tanítását és életét ismerjük, közbenjárását pedig megtapasztaljuk. Lehet ez a szent a védőszentünk, neveink után, de lehet választatott szent is. Lehet sok ilyen égi barát, akiket időről időre megkérünk ügyeink, elsősorban lelki ügyeink intézésére. Így megtapasztalhatjuk és átélhetjük a „mennyeiek” szeretetét és együvé tartozásunkat. Forgassunk ezért olyan lelki könyveket, amelyek ilyen értelemben felvilágosítanak bennünket a szentek életéről és tanításáról.

A mai szentírási szakasz: Tit 1,5b-14 és Lk 20,9-18

*Lumen Gentium 49 – A Katolikus Egyház Katekizmusa 200. oldal Szent István Társulat Bp.1993
** u.o.

17/12/2025

December 17.

A készület harmincharmadik napja: Szent Dániel próféta és a három szent ifjú: Ananiás, Azariás és Misael emléke

„Hétszerte jobban * gyújtatá be a kemencét * a káldeusi zsarnok az ifjaknak, * de látván, hogy felsőbb erő által megszabadulván, a Teremtőhöz és Megváltóhoz így kiáltott fel: * Ifjak, áldjátok, * áldozárok, dicsérjétek, * és népek magasztaljátok * őt mindörökké!” (Irmosz)

Tanítás

A babiloni fogság idején három ifjú nem engedelmeskedik Nabukadnezar királynak, és nem borulnak le a bálvány aranyszobor előtt, amit a király készíttetett előtte. Ezért bevádolták őket, és arra akarta kényszeríteni őket Nabukadnezár király, hogy boruljanak le, ismerjék el istenként a bálványt.
Ezt válaszolták: „Van nekünk Istenünk, akit mi tisztelünk: ő ki tud bennünket szabadítani az izzó tüzes kemencéből, és ki tud szabadítani a te kezedből is, ó király! De ha nem tenné is, tudd meg, ó király, hogy mi a te isteneidet nem tiszteljük, és nem hódolunk az aranyszobor előtt, melyet felállítottál!” (Dán 3, 17-18)
Nagy haragra gerjedt a király és hétszerte jobban befűttetett a kemencébe, amelyikbe készültek bedobni a hitvalló szent ifjakat. Ezt énekli meg Egyházunk sokszor az év folyamán, emlegetve utrenyei kánonokban ezt a történetet, titokzatos kinyilatkoztatást látva benne. Hiszen a vértanúság pillanatában a következő dolog történik: „Nabukadnezár király azonban megdöbbent, sietve fölkelt, és ezt kérdezte udvari embereitől: Nem három férfit dobtunk megkötözve a tűzbe? Azok így válaszoltak a királynak: Valóban úgy van, ó király! Ő azonban így szólt: Én mégis négy férfit látok szabadon járni a tűzben, és nincs rajtuk semmi sérülés. A negyedik pedig olyannak látszik, mint valami isten.” (Dán 3, 24-25)
Egyházunk liturgikus hagyománya úgy dolgozta fel ezt a szentírási történetet, hogy az öröktől fogva létező második isteni személyt, a mi Urunk Jézus Krisztust látták a káldeusok a tűzben, aki „harmatozó kemencévé” változtatta azt.
Ma azt is elmondja a reggeli szertartás kánonja az Istenszülővel kapcsolatban, hogy a „Babilonban levő ifjak szent énekekkel magasztalják a te igazán isteni Fiadat, akit a kemencében föl is ismertek...” A második hangú utrenyei kánon is ezt adja az imádkozók szájára: „A gonosz zsarnok istentelen parancsa * emésztő tüzet támasztott; * Krisztus pedig a jámbor ifjakra * lelki harmatot árasztott.”*
Látjuk, hogy milyen szorosan kapcsolódik a megtestesülés szent titkához ez a bibliai esemény. Kapcsolódik a hit titkához is, mert az Evangélium, a csodák könyve, Isten Fiának csodálatos születésével kezdődik, minden értelmet meghaladó módon. Aki keresztény, hitből az. Nem csupán ésszerűségek, racionális megfontolások következményeképpen, hanem az értelmet meghaladó titok elfogadásával lesz azzá. Ez a hit kegyelme.

Elmélkedés

A hit Isten ajándéka, általa belénk öntött természetfölötti erény. Ehhez a hithez szükséges az Isten megelőző és segítő kegyelme és a Szentlélek belső segítsége, hogy ő indítsa és fordítsa az ember szívét, Isten felé, és megnyissa az értelem szemét.
A hit Isten parancsainak megtartásával növekszik, kiteljesedik, megértést és belátást ad, egészséges Istenfélelmet. Ezzel a hittel tudott a három ifjú szembeszállni Nabukadnezárral és bálványaival szemben. Isten olyan nagy, olyan hatalmas, hogy nem lehet másnak szolgálni, másnak engedelmeskedni csak neki, különben az esztelenség lenne.
Erről az istenfélelemről így tanította a gyerekeket Bosco Szent János: „Ne felejtsétek el kicsinyeim, hogy teremtő Istenünk az Ő szeretetére és szolgálatára teremtett minket. Semmit sem ér ha a világ összes tudományát és gazdagságát megszerezzük is, de nincs bennünk istenfélelem. Ez a szent istenfélelem forrása minden ideig tartó és örök javaknak.”**
Tanács: Olvassunk közösen a családdal Dániel próféta könyvét!

A mai szentírási szakasz: 2Tim 4,9-22 és Lk 20,1-8

* Dicsérjétek Az Urat – Görögszertartású Énekeskönyv Bp. 1974
**Don Bosco Gondolatai az év minden napjára Szent Gellért Egyházi Kiadó