Majosházi Református Egyházközség

15/05/2022

„Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam.”

2.Timótheus 4:7.

17/04/2022

16/04/2022

Napi Ige

„Uram, eszünkbe jutott...”
Mt 27,62–66

62 Másnap pedig, szombaton, összegyűltek a főpapok és a farizeusok Pilátusnál, 63 és így szóltak: Uram, eszünkbe jutott, hogy ez a csaló még életében ezt mondta: Három nap múlva feltámadok! 64 Ezért parancsold meg, hogy őrizzék a sírt a harmadik napig, nehogy tanítványai odamenjenek, és ellopják őt, azután azt mondják a népnek: Feltámadt a halottak közül! Ez az utóbbi csalás rosszabb lenne az előzőnél. 65 Pilátus azonban ezt válaszolta: Van őrségetek, menjetek, őriztessétek ti, ahogyan tudjátok! 66 Ők pedig elmentek, lepecsételték a követ, és őrséggel őriztették a sírt.

Nagyszombat a csend és emlékezés napja. Emlékeznek, de nem maradnak csendben Jézus feltámadásának ellenségei. „Uram, eszünkbe jutott...” (63). Eszükbe jutott, hogy Jézus fel fog támadni, s ezt meg akarják akadályozni. Krisztus ellenségei fáradhatatlanul munkálkodnak. Ezek az események azonban előkészítik a feltámadást is, diadalmasabbá teszik a halál fölötti győzelmet! Munkálkodjunk fáradhatatlanul a Feltámadott szolgálatában!”

15/04/2022

Napi Ige

„Jézus hangosan felkiáltott: ...Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?”
Mt 27,45–61

45 Tizenkét órától kezdve három óráig sötétség támadt az egész földön. 46 Három óra tájban Jézus hangosan felkiáltott: Éli, éli, lámá sabaktáni, azaz: Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem? 47 Néhányan az ott állók közül, akik hallották ezt, így szóltak: Illést hívja. 48 Egyikük azonnal elfutott, hozott egy szivacsot, megtöltötte ecettel, nádszálra tűzte, és inni adott neki. 49 De a többiek ezt mondták: Hagyd csak, lássuk, eljön-e Illés, hogy megmentse őt. 50 Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét. 51 És íme, a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt, a föld megrendült, és a sziklák meghasadtak. 52 A sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste. 53 Ezek kijöttek a sírokból, és Jézus feltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek. 54 Amikor pedig a százados és akik vele őrizték Jézust, látták a földrengést és a történteket, nagyon megrémültek, és így szóltak: Bizony, Isten Fia volt ez! 55 Volt ott sok asszony is, akik távolról figyelték mindezt. Ezek Galileából követték Jézust, hogy szolgáljanak neki. 56 Közöttük volt a magdalai Mária és Mária, Jakab és József anyja, valamint Zebedeus fiainak anyja. 57 Amikor beesteledett, eljött egy Arimátiából való gazdag ember, név szerint József, aki maga is tanítványa volt Jézusnak. 58 Elment Pilátushoz, és elkérte Jézus holttestét. Akkor Pilátus megparancsolta, hogy adják ki neki. 59 József elvitte a holttestet, tiszta gyolcsba göngyölte, 60 és elhelyezte a maga új sírjába, amelyet a sziklába vágatott. A sír bejáratához egy nagy követ hengerített, és elment. 61 Ott volt pedig a magdalai Mária és a másik Mária, akik a sírral szemben ültek.

BIBLIAOLVASÓ KALAUZ – SZÉP EDUÁRD IGEMAGYARÁZATA

A nagypénteki „Jézus hangosan felkiáltott: ...Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?”
Mt 27,45–61

45 Tizenkét órától kezdve három óráig sötétség támadt az egész földön. 46 Három óra tájban Jézus hangosan felkiáltott: Éli, éli, lámá sabaktáni, azaz: Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem? 47 Néhányan az ott állók közül, akik hallották ezt, így szóltak: Illést hívja. 48 Egyikük azonnal elfutott, hozott egy szivacsot, megtöltötte ecettel, nádszálra tűzte, és inni adott neki. 49 De a többiek ezt mondták: Hagyd csak, lássuk, eljön-e Illés, hogy megmentse őt. 50 Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét. 51 És íme, a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt, a föld megrendült, és a sziklák meghasadtak. 52 A sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste. 53 Ezek kijöttek a sírokból, és Jézus feltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek. 54 Amikor pedig a százados és akik vele őrizték Jézust, látták a földrengést és a történteket, nagyon megrémültek, és így szóltak: Bizony, Isten Fia volt ez! 55 Volt ott sok asszony is, akik távolról figyelték mindezt. Ezek Galileából követték Jézust, hogy szolgáljanak neki. 56 Közöttük volt a magdalai Mária és Mária, Jakab és József anyja, valamint Zebedeus fiainak anyja. 57 Amikor beesteledett, eljött egy Arimátiából való gazdag ember, név szerint József, aki maga is tanítványa volt Jézusnak. 58 Elment Pilátushoz, és elkérte Jézus holttestét. Akkor Pilátus megparancsolta, hogy adják ki neki. 59 József elvitte a holttestet, tiszta gyolcsba göngyölte, 60 és elhelyezte a maga új sírjába, amelyet a sziklába vágatott. A sír bejáratához egy nagy követ hengerített, és elment. 61 Ott volt pedig a magdalai Mária és a másik Mária, akik a sírral szemben ültek.

A nagypénteki események szorosan követték egymást, a szenvedés a csúcspontjára jutott és „Jézus hangosan felkiáltott: ...Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” (46). A mennyei Atya pedig hallgatott. Ez a hallgatás hasonlít ahhoz, amikor Jézus Kajafás, majd Pilátus előtt hallgatott. Az Atya hallgat a mennyben azért, hogy a megváltás végbemenjen a földön. Az Atya hallgatása az ember javát szolgálta, mondhatnánk így is: a mi javunkra hallgatott. szorosan követték egymást, a szenvedés a csúcspontjára jutott és „Jézus hangosan felkiáltott: ...Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” (46). A mennyei Atya pedig hallgatott. Ez a hallgatás hasonlít ahhoz, amikor Jézus Kajafás, majd Pilátus előtt hallgatott. Az Atya hallgat a mennyben azért, hogy a megváltás végbemenjen a földön. Az Atya hallgatása az ember javát szolgálta, mondhatnánk így is: a mi javunkra hallgatott.

14/04/2022

Napi Ige

„Az ő vére mirajtunk és a mi gyermekeinken!”
Mt 27,15–44
15 Ünnepenként a helytartó szabadon szokott bocsátani a sokaságnak egy foglyot, akit ők kívántak. 16 Volt pedig akkor egy nevezetes foglyuk, akit Barabbásnak hívtak. 17 Amikor tehát összegyűltek, Pilátus ezt kérdezte tőlük: Mit akartok, melyiket bocsássam nektek szabadon: Barabbást vagy Jézust, akit Krisztusnak mondanak? 18 Tudta ugyanis, hogy Jézust irigységből szolgáltatták ki neki. 19 Mikor pedig a bírói székben ült, felesége ezt üzente neki: Ne avatkozz ennek az igaz embernek a dolgába, mert sokat szenvedtem ma álmomban miatta. 20 A főpapok és a vének azonban rávették a sokaságot, hogy Barabbást kérjék ki, Jézust pedig veszítsék el. 21 A helytartó újra megkérdezte őket: Mit kívántok, a kettő közül melyiket bocsássam nektek szabadon? Azok ezt mondták: Barabbást. 22 Pilátus így szólt hozzájuk: Mit tegyek akkor Jézussal, akit Krisztusnak mondanak? Mindnyájan azt kiáltották: Keresztre vele! 23 Azután ezt kérdezte: De mi rosszat tett? Azok pedig még hangosabban kiáltoztak: Keresztre vele! 24 Amikor Pilátus látta, hogy nem ér el semmit, sőt a zavargás még nagyobb lesz, vizet hozatott, a sokaság előtt megmosta a kezét, és így szólt: Ártatlan vagyok ennek az igaz embernek a vérétől. A ti dolgotok! 25 Az egész nép így kiáltott: Az ő vére mirajtunk és a mi gyermekeinken! 26 Akkor szabadon bocsátotta nekik Barabbást, Jézust pedig megostoroztatta, és átadta őt, hogy megfeszítsék. 27 Akkor a helytartó katonái magukkal vitték Jézust a helytartóságra, és az egész őrség köré gyűlt. 28 Levetkőztették, bíborszínű köpenyt adtak rá, 29 tövisből font koronát tettek a fejére, nádszálat adtak a jobb kezébe, és térdet hajtva előtte, gúnyolták őt: Üdvöz légy, zsidók királya! 30 Azután leköpdösték, majd elvették tőle a nádszálat, és a fejét verték vele. 31 Miután kigúnyolták, levették róla a köpenyt, felöltöztették a saját ruhájába, és elvitték, hogy keresztre feszítsék. 32 Kifelé menet találkoztak egy cirénei emberrel, akinek Simon volt a neve: ezt arra kényszerítették, hogy vigye a keresztet. 33 Amikor arra a helyre értek, amelyet Golgotának, azaz Koponya-helynek neveznek, 34 epével kevert bort adtak neki inni. De amikor megízlelte, nem akart inni belőle. 35 Miután megfeszítették, sorsvetéssel megosztoztak ruháin; 36 azután leültek ott, és őrizték. 37 Feje fölé függesztették az ellene szóló vádat, ezzel a felirattal: EZ JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA. 38 Vele együtt feszítettek keresztre két rablót is, az egyiket a jobb, a másikat a bal keze felől. 39 Akik elmentek mellette, a fejüket csóválva káromolták, 40 és ezt mondták: Te, aki lerombolod a templomot, és három nap alatt felépíted, mentsd meg magadat, ha Isten Fia vagy, és szállj le a keresztről! 41 Hasonlóan a főpapok is gúnyolódva mondták az írástudókkal és a vénekkel együtt: 42 Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni. Ha Izráel királya, szálljon le most a keresztről, és hiszünk benne! 43 Bízott az Istenben, szabadítsa meg most, ha kedveli őt; hiszen azt mondta: Isten Fia vagyok. 44 A vele együtt megfeszített rablók is ugyanígy gyalázták.

BIBLIAOLVASÓ KALAUZ – SZÉP EDUÁRD IGEMAGYARÁZATA
A manipuláció, a gonoszság mondatta ki a néppel, mintegy magára vállalt átokként: „Az ő vére mirajtunk és a mi gyermekeinken!” (25). Isten viszont szeretetből adta őt nekünk, hogy az ő vére áldásként ránk szálljon és gyermekeinkre. A legnagyobb isteni ajándék az, hogy Isten Fiának a vére áldásként van rajtunk, hogy megtisztítson minket minden bűntől. Imádkozzunk azért, hogy legyen rajtunk és utódainkon az ő vére, hogy megváltva, bűneinktől megtisztítva állhassunk mennyei Atyánk elé."

13/04/2022

Napi Ige

„...a helytartó nagyon elcsodálkozott”
Mt 27,1–14

1 Amikor megvirradt, a főpapok és a nép vénei valamennyien azt a határozatot hozták Jézus ellen, hogy halálra adják őt. 2 Azután megkötözték, elvitték, és átadták Pilátusnak, a helytartónak. 3 Amikor pedig Júdás, aki elárulta őt, látta, hogy elítélték, megbánta tettét, visszavitte a harminc ezüstöt a főpapoknak és a véneknek, 4 és ezt mondta: Vétkeztem, mert ártatlan vért árultam el. De azok ezt mondták: Mi közünk hozzá? A te dolgod. 5 Ekkor ő behajította az ezüstöket a templomba, és eltávozott, majd elment, és felakasztotta magát. 6 A főpapok felszedték az ezüstöket, és így szóltak: Nem szabad a templom kincséhez tenni, mert vérdíj ez. 7 Azután határozatot hoztak, és megvásárolták belőle a Fazekasmezőt, az idegenek számára temetőnek. 8 Ezért hívják ezt a mezőt a mai napig Vérmezőnek. 9 Ekkor teljesedett be Jeremiás próféta mondása: „És vették a harminc ezüstöt, a felbecsültnek árát, akit ennyire becsültek Izráel fiai, 10 és odaadták a Fazekasmezőért, ahogyan megparancsolta nekem az Úr.” 11 Jézust pedig a helytartó elé állították, aki ezt kérdezte tőle: Te vagy a zsidók királya? Jézus pedig ezt felelte: Te mondod. 12 De mikor a főpapok és a vének vádolták, semmit sem válaszolt. 13 Akkor így szólt hozzá Pilátus: Nem hallod, mennyi mindennel vádolnak? 14 Jézus azonban nem felelt egyetlen szavára sem, úgyhogy a helytartó nagyon elcsodálkozott.

BIBLIAOLVASÓ KALAUZ – SZÉP EDUÁRD IGEMAGYARÁZATA
Megváltónk életében, a vallási ítélőbírók után, a világi törvényszék következik. Az evangélista feljegyzi, hogy „...a helytartó nagyon elcsodálkozott” (14). Megváltónk szenvedéseit látva nem elég csodálkozni, több kell ennél. Pilátus csak a csodálkozásig jutott, nekünk a szívünkbe kell fogadni őt, hogy ott lakozzon hit által (Ef 3,17). Dicsérjük és magasztaljuk az érettünk szenvedett, meghalt és feltámadott Urat! Köszönjük meg áldozatát, és kérjük vezetését.

RÉ 341 RÉ21 493

Nagyheti ének | 492 | A Bárány hordja csendesen

„… nem szabad így cselekedni Izráelben!”
2Sám 13,1–19
1 Ezek után a következő dolog történt: volt Absolonnak, Dávid fiának egy szép húga, akinek Támár volt a neve. Megszerette őt Amnón, Dávid fia. 2 Amnón annyira epekedett húgáért, Támárért, hogy szinte belebetegedett, mert a leány szűz volt, és Amnón lehetetlennek látta, hogy valamit is tehessen vele. 3 Volt azonban Amnónnak egy Jónádáb nevű barátja, Sammának, Dávid testvérének a fia. Jónádáb agyafúrt ember volt. 4 Ezt mondta neki: Mi az oka, hercegem, hogy napról napra levertebb vagy? Nem mondanád meg nekem? Amnón ezt felelte neki: Támárba, Absolon öcsém húgába vagyok szerelmes. 5 Jónádáb ezt mondta neki: Feküdj ágyba, és tettesd magad betegnek! Ha eljön apád, hogy meglátogasson, ezt mondd neki: Hadd jöjjön ide Támár húgom, hogy ennem adjon! Szemem láttára készítse el az ételt, hogy lássam, és az ő kezéből egyem! 6 Lefeküdt tehát Amnón, és betegnek tettette magát. Amikor elment a király, hogy meglátogassa, ezt mondta Amnón a királynak: Hadd jöjjön ide Támár húgom, és süssön szemem láttára néhány süteményt, az ő kezéből szeretnék enni! 7 Akkor üzenetet küldött Dávid Támárnak a palotába: Menj el Amnón bátyád házába, és készíts neki valami ennivalót! 8 El is ment Támár bátyjának, Amnónnak a házába, aki ágyban volt. Fogta a tésztát, meggyúrta, a szeme láttára kiszaggatta, és megsütötte a süteményt. 9 Azután fogta a serpenyőt, és feltálalta neki, de ő nem akart enni. Majd azt mondta Amnón: Küldjetek ki innen mindenkit! Ki is ment onnan mindenki. 10 Akkor ezt mondta Amnón Támárnak: Hozd be az ételt a hálószobába, a kezedből szeretnék enni! Fogta tehát Támár a süteményt, amelyet készített, és bevitte a hálószobába bátyjának, Amnónnak. 11 Amikor odanyújtotta neki, hogy egyék, az megragadta őt, és ezt mondta neki: Gyere, húgom, hálj velem! 12 Ő azonban ezt mondta neki: Jaj, bátyám, ne kövess el rajtam erőszakot, mert nem szabad így cselekedni Izráelben! Ne kövess el ilyen gyalázatot! 13 Én hová menjek majd szégyenemben? Téged pedig gyalázatosnak fognak tartani Izráelben. Inkább beszélj a királlyal, bizonyára nem tagad meg engem tőled. 14 De ő nem akart hallgatni rá, és mert erősebb volt nála, erőszakot követett el rajta, és vele hált. 15 Utána azonban annyira meggyűlölte őt Amnón, hogy nagyobb lett a gyűlölete, amellyel gyűlölte, annál a szerelemnél, amellyel szerette, és ezt mondta neki Amnón: Kelj fel, eredj innen! 16 De ő ezt felelte neki: Ha elküldesz, akkor még nagyobb gonoszságot követsz el annál, amit már elkövettél rajtam. De ő nem akart hallgatni rá, 17 sőt kiáltott a szolgálatára álló legénynek, és ezt parancsolta: Kergessétek ki innen ezt a lányt az utcára, és zárd be utána az ajtót! 18 Támáron tarka ruha volt, mert ilyen köntösbe szoktak öltözni a király szűz lányai. A szolga kivezette őt az utcára, és bezárta utána az ajtót. 19 Támár ekkor hamut hintett a fejére, és megszaggatta a tarka ruhát, amely rajta volt. Kezét a fejére kulcsolta, és jajveszékelve járt-kelt.

AZ IGE MELLETT – VLADÁR GÁBOR IGEMAGYARÁZATA
(12) „… nem szabad így cselekedni Izráelben!” (2Sám 13,1–19)

Amnón, Dávid király legidősebb fia (jogos trónörökös), betegesen és reménytelenül szerelmes féltestvérébe (2), Támárba, a király egyik előkelő származású feleségének (2Sám 3,3) a lányába. A féltestvérek közötti házasságot a törvény tiltja (3Móz 20,17), de egyébként sincs lehetőség a királyi udvarban intim kapcsolat felvételére. A herceg azonban betegnek kijáró étel készíttetésével házába csalja gyanútlan húgát, aki hiába tiltakozik az erőszakoskodása miatt: „nem szabad így cselekedni… ne kövess el ilyen gyalázatot” (12). Ezzel nemcsak a kötelező társadalmi szokásra utal, hanem a családon belüli erőszak ilyen megnyilvánulására is, mert ez mindkettejük jövőjét tönkreteszi.

Az erőszaktétel utáni gyors hangulatváltást, hogy ti. Amnón „meggyűlölte” húgát (15), a mai olvasó nyilván lélektanilag értelmezi: ha a szerelemből hiányzik a teljesség (nem az egész ember kell), akkor hamar megjelenik az agresszióval vegyes szégyenérzet, és bűnné lesz a szeretet. A szentíró csak a tényekre szorítkozik, de sokat elárul az is Amnónról, milyen érzéketlenül űzi el házából megbecstelenített húgát (17–18). A meggyalázott lánynak csak a gesztusokkal kísért segélykiáltás lehetősége marad: hamut hint a fejére, és megszaggatja a ruháját (19)."

12/04/2022

Napi Ige

„A főpapok pedig és az egész nagytanács hamis tanúvallomást kerestek Jézus ellen, hogy halálra adhassák, de nem találtak...”
Mt 26,57–75

57 Azok pedig, akik elfogták Jézust, elvitték Kajafáshoz, a főpaphoz, ahol összegyűltek az írástudók és a vének. 58 Péter távolról követte őt egészen a főpap palotájáig, bement az udvarra, és ott ült a szolgákkal, hogy lássa, mi lesz ennek a vége. 59 A főpapok pedig és az egész nagytanács hamis tanúvallomást kerestek Jézus ellen, hogy halálra adhassák, 60 de nem találtak, pedig sok hamis tanú állt elő. Végül előálltak ketten, 61 akik azt állították, hogy Jézus ezt mondta: Le tudom rombolni az Isten templomát, és három nap alatt fel tudom építeni. 62 A főpap felállt, és így szólt hozzá: Semmit sem felelsz arra, amit ezek ellened vallanak? 63 Jézus azonban hallgatott. A főpap azt mondta neki: Az élő Istenre kényszerítelek, mondd meg nekünk, vajon te vagy-e a Krisztus, az Isten Fia! 64 Jézus így felelt: Te mondtad. Sőt, azt mondom nektek: mostantól fogva meglátjátok az Emberfiát, amint a Hatalmas jobbján ül, és eljön az ég felhőin. 65 A főpap ekkor megszaggatta ruháját, és így szólt: Istent káromolta! Mi szükségünk van még tanúkra? Íme, most hallottátok az istenkáromlást. 66 Mit gondoltok? Azok így feleltek: Méltó a halálra! 67 Azután szembeköpték, arcul ütötték, mások pedig bottal verték, 68 és ezt mondták: Prófétáld meg nekünk, Krisztus, ki ütött meg téged! 69 Péter pedig kinn ült az udvaron. Odament hozzá egy szolgálóleány, és így szólt: Te is a galileai Jézussal voltál. 70 Ő azonban tagadta mindenki előtt, és ezt mondta: Nem tudom, mit beszélsz. 71 Mikor pedig kiment a kapuba, meglátta őt egy másik szolgálóleány, és ezt mondta az ott levőknek: Ez a názáreti Jézussal volt. 72 Ő ismét tagadta: Esküszöm, hogy nem ismerem azt az embert. 73 Kis idő múlva az ott álldogálók mentek oda, és így szóltak Péterhez: Bizony, közülük való vagy te is, hiszen a beszéded is elárul téged. 74 Akkor átkozódni és esküdözni kezdett: Nem ismerem azt az embert. És nyomban megszólalt a kakas. 75 Péter visszaemlékezett Jézus szavára, aki azt mondta neki: Mielőtt megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem. Azután kiment onnan, és keserves sírásra fakadt.

Ma a nagytanács előtt látjuk Jézust, ahol a vesztére törnek: „A főpapok pedig és az egész nagytanács hamis tanúvallomást kerestek Jézus ellen, hogy halálra adhassák, de nem találtak...” (59–60). Mennyire nyomorult a bűnös ember: hordhat papi ruhát és lehet alattomos és gonosz. Lehet bármilyen díszes öltözetben ékeskedni, bármilyen vonzó külsővel rendelkezni és akármilyen magas társadalmi helyet betölteni, miközben az embernek hitetlen és gonosz szíve van (Zsid 3,12). Kijelölt igeszakaszunk figyelmeztet, hogy vizsgáljuk meg szívünket! A hamisság egy olyan ártatlannak tűnő bűn, amely akár mások halálát is okozhatja. Harcoljunk ellene!”

11/04/2022

Napi Ige

„...megjött Júdás...”
Mt 26,47–56

47 Még beszélt, amikor megjött Júdás, egy a tizenkettő közül, és nagy sokaság jött vele kardokkal és botokkal a főpapoktól és a nép véneitől. 48 Az árulója ezt a jelet adta nekik: Akit megcsókolok, ő az, őt fogjátok el! 49 És azonnal Jézushoz lépett, és így szólt: Üdvöz légy, Mester! – és megcsókolta őt. 50 Jézus ezt mondta neki: Barátom, ezért jöttél! Akkor odamentek, megragadták Jézust, és elfogták. 51 Egy pedig azok közül, akik Jézussal voltak, a kardjához kapott, kirántotta azt, lesújtott a főpap szolgájára, és levágta a fülét. 52 Ekkor így szólt hozzá Jézus: Tedd vissza kardodat a helyére, mert akik kardot fognak, kard által vesznek el. 53 Vagy azt gondolod, hogy nem kérhetném meg Atyámat, hogy adjon mellém most tizenkét sereg angyalnál is többet? 54 De akkor miképpen teljesednének be az Írások, hogy ennek így kell történnie? 55 Abban az órában így szólt Jézus a sokasághoz: Mint valami rabló ellen, úgy vonultatok ki kardokkal és botokkal, hogy elfogjatok engem! Mindennap a templomban ültem és tanítottam, és nem fogtatok el. 56 Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjenek a próféták írásai. Akkor a tanítványok mind elhagyták őt”

Vannak emberek, akik békességet, szeretetet hoznak magukkal, akiknek örvendünk, amikor megérkeznek, és vannak olyanok, akikkel együtt baj és szomorúság jön. Minden találkozás kimenetele attól függ, hogy mit hordunk a lelkünkben: Isteni békességet és szeretetet vagy sátáni békétlenséget és gyűlöletet? „...megjött Júdás...” (47) – szomorú ez a megérkezés, mert a tanítvány elárulja mesterét. Júdás az áruló, nem tanult a szelíd és alázatos Mestertől. Mi tanulhatunk Jézustól, és lehetünk a békesség és szeretet hordozói!”

10/04/2022

A Virágvasárnapi istentisztelet 10:30 órakor kezdődik, online is elérhető lesz.
Várunk mindenkit szeretettel!

09/04/2022

Napi Ige

„...mielőtt a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem..”
Mt 26,30–35

30 Miután elénekelték a zsoltárokat, kimentek az Olajfák hegyére. 31 Akkor így szólt hozzájuk Jézus: Mindnyájan megbotránkoztok bennem ezen az éjszakán, mert meg van írva: „Megverem a pásztort, és elszélednek a nyáj juhai.” 32 De miután feltámadtam, előttetek megyek Galileába. 33 Ekkor Péter így szólt hozzá: Ha mindenki megbotránkozik is benned, én soha meg nem botránkozom. 34 Jézus ezt mondta neki: Bizony mondom neked, hogy ezen az éjszakán, mielőtt a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem. 35 Péter így válaszolt: Ha meg is kell halnom veled, akkor sem tagadlak meg. Ugyanígy beszélt a többi tanítvány is.

A páskavacsora „liturgiája” az Olajfák hegyén folytatódott. Az Úr Jézus a tanítványok tudtára adja, hogy mi fog most következni. Nem kényszerből, hanem önként vállalja az út előtte lévő szakaszát is. Péter igyekezik bizonyítani Jézushoz való ragaszkodását, de tudjuk, hogy árulás és tagadás lett a nagy szavakból. Vigyázzunk a nagy szavakkal, és helyette szívleljük meg, amit a feltámadott Jézus mond a Jelenések könyvében: „Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját!” (Jel 2,10).

08/04/2022

Napi Ige

„...ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára”.
Mt 26,17–29

17 A kovásztalan kenyerek első napján odamentek a tanítványok Jézushoz, és megkérdezték tőle: Hol akarod megenni a páskavacsorát, hol készítsük el? 18 Ő ezt válaszolta: Menjetek a városba egy bizonyos emberhez, és mondjátok neki: A Mester üzeni: Az én időm közel van, nálad tartom meg a páskavacsorát tanítványaimmal. 19 A tanítványok úgy tettek, amint Jézus parancsolta nekik, és elkészítették a páskavacsorát. 20 Amikor beesteledett, asztalhoz telepedett a tizenkét tanítvánnyal. 21 Miközben ettek, így szólt: Bizony mondom nektek, hogy közületek egy el fog árulni engem. 22 Ekkor nagyon elszomorodtak, és egyenként kezdték kérdezni tőle: Talán csak nem én vagyok az, Uram? 23 Ő pedig így válaszolt: Aki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem. 24 Az Emberfia elmegy, amint meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja: jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik. 25 Megszólalt Júdás is, az áruló, és ezt kérdezte: Talán csak nem én vagyok az, Mester? Ő azt felelte neki: Te mondtad. 26 Miközben ettek, Jézus vette a kenyeret, áldást mondott, és megtörte, a tanítványoknak adta, és ezt mondta: Vegyétek, egyétek, ez az én testem! 27 Azután vette a poharat, és hálát adva nekik adta, és ezt mondta: Igyatok ebből mindnyájan, 28 mert ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. 29 De mondom nektek, nem iszom mostantól fogva a szőlőtőnek ebből a terméséből ama napig, amelyen majd újat iszom veletek Atyám országában.

A tanítványok Jézus kérésének megfelelően elkészítik a páskavacsorát. A közös étkezés során kiderül, hogy a csapat egyik tagja áruló. A történet úgy folytatódik, hogy a páskavacsora az úrvacsora szereztetésévé magasztosul. A megtört kenyér és a kitöltött bor számunkra azóta is a legdrágábban hirdeti: Jézus önmaga feláldozásával kifizette minden adósságunkat, és újra elszakíthatatlanul az övéi vagyunk.”

07/04/2022

Napi Ige

„Mire való ez a pazarlás?”
Mt 26,1–16

1 Amikor Jézus befejezte mindezeket a beszédeket, így szólt tanítványaihoz: 2 Tudjátok, hogy két nap múlva lesz a páska ünnepe, és az Emberfia átadatik, hogy megfeszíttessék. 3 Ekkor összegyűltek a főpapok és a nép vénei Kajafás főpap palotájában, 4 és elhatározták, hogy Jézust csellel elfogják, és megölik. 5 De ezt mondták: Ne az ünnepen, nehogy zavargás legyen a nép között. 6 Amikor pedig Jézus Betániában, a leprás Simon házában volt, 7 odament hozzá egy asszony, akinél egy alabástromtartóban drága olaj volt, és ráöntötte az asztalnál ülő Jézus fejére. 8 Amikor látták ezt a tanítványai, bosszankodtak, és ezt mondták: Mire való ez a pazarlás? 9 Hiszen el lehetett volna ezt adni sok pénzért, és odaadni a szegényeknek. 10 Amikor ezt Jézus észrevette, megkérdezte tőlük: Miért bántjátok ezt az asszonyt? Hiszen jót tett velem, 11 mert a szegények mindig veletek lesznek, de én nem leszek mindig veletek. 12 Mert amikor ezt az olajat a testemre öntötte, a temetésemre készített elő. 13 Bizony mondom nektek, hogy bárhol hirdetik majd az evangéliumot az egész világon, amit ez az asszony tett, azt is elmondják majd az ő emlékezetére. 14 Akkor a tizenkettő közül egy, akit Iskáriótes Júdásnak hívtak, elment a főpapokhoz, 15 és így szólt: Mit adnátok nekem, ha kezetekbe adnám őt? Azok pedig harminc ezüstöt fizettek neki. 16 Ettől fogva kereste az alkalmat, hogy elárulja őt.

Megrendítő kontraszt tárul elénk a mai igeszakaszból. Egyik oldalon a nép vezetői összeülnek, hogy kidolgozzák Jézus elfogásának és megölésének tervét. A másik oldalon pedig egy asszonyt látunk, aki a vagyonát jelentő drága olajat Jézus fejére önti. „Mire való ez a pazarlás?” (8) – hangzik a demagóg kérdés. Amit Jézus megfizethetetlen ajándékaira való tekintettel, hálás szívvel teszel vagy adsz, az sohasem pazarlás, hanem morzsányi törlesztés azért a mérhetetlen kincsért, amit tőle kaptál.