20/08/2026
„Boldog az a nemzet, amelynek Istene az Úr!„ (Zsoltárok k. 33:12 a) - alázattal és hálával a szívünkben valljunk államalapításunkra emlékezve. István királyunk számára egyértelmű értékrend volt: az erényt nem kell szégyellni, a bűnt nem lehet hőstettnek beállítani.
Jövőbe néző emberként az örökkévalóságban látta saját és népe jövőjét. Nem csak hitt az örök életben, de tett is érte. Isten tiszteletével példát mutatott. Elismerte, hogy Isten az egyedüli forrása és ajándékozója áldásainknak. Gondoskodott az örök élet hitének átadásáról, amikor elrendelte a templom építéseket. Ezzel nem csak az Európába vezető utat jelölte ki, de az örök hazába, a mennybe vezető utat is megmutatta. Ami megvalósul Isten igazságából, ami jó szóvá, szerető cselekedetté, megbocsátássá és békességgé lesz bennünk és közöttünk, az viszi előre a népet, így lesz boldog az a nemzet, amelynek Istene az Úr, és az a nép, amelyet örökségül választott.
