02/05/2026
Hadd osszak meg egy történet a tegnap esti szilasligeti szentségimádásról.
Készültem elő az oltár körül, ahogy mindig. Köszöntöttem az érkezőket. Egyszer csak megérkezett egy család, akiket nem ismertem. Egy kisfiú, anya és apa. A leghátsó sorban ültek le. Odamentem hát megismerkedni.
Kiderült, hogy reformátusok. A kisfiút hozták, hogy ismerkedjen a katolikus vallással, mert szeptembertől katolikus iskolába fog járni. Kerepesről jöttek át, mert hallották, Szilasligeten zenés szentségimádás lesz, és elmondásuk szerint ők (reformátusok) nem nagyon énekelnek, de a katolikusok igen, és ez nagyon jó lesz.
Odaültem hozzájuk és röviden elmagyaráztam, mi fog történni, mit miért teszünk, és hogy Ő is itt lesz velünk jelen az oltáriszentségben.
Láttam a szülők szeretetteljes bizonytalanságát, azt, hogy mélyen hisznek és azt, hogy egyetlen dolog vezérli őket: jót akarnak a gyermeküknek és ezt a jót csak Istennel tudják elképzelni, még akkor is, ha emiatt nekik kell erőfeszítést tenniük azzal, hogy nyitnak a katolikus hit felé. Elhangzott, hogy a kisfiú meg van keresztelve, és majd rábízzák, református vagy katolikus lesz. Felnéztem rájuk. És örültem, hogy eljöttek.
Ott maradtak a felemelő, megható zenés szentségimádáson. Ahol az újonnan alakult kis szilasligeti dicsőítő együttessel, a VOX Nemoris-szal kivételesen egy kerepesi vendég gitáros-énekes is együtt szolgált, aki a családját is elhozta.
Ott voltunk együtt Vele: Szilasligetről, Kerepesről, idősek és fiatalok, katolikusok és reformátusok és együtt dicsőítettük az Urat.
Amikor a szentségimádás közepén el kellett indulnom az esti szentmisére, ez a család is eljött. Mosolyogtak, amikor elköszöntek. Remélem, hiszem, hogy még találkozunk velük.
Hálás vagyok ezért a találkozásért, az együttlétért, a kegyelmekért. Tegnap Munkás Szent József ünnepe volt. Sokat dolgozott értünk, megint.
