08/08/2026
Rick Joyner: A pokol hordái menetelnek
A démoni hadsereg oly hatalmas volt, hogy betöltötte a látóhatárt. Különböző csapatokból állt, amelyek mind saját zászlóik alatt meneteltek. Az előtt haladó csapatok zászlóin az alábbi nevek álltak: Büszkeség, Önigazság, Tisztelet Megkövetelése, Önző Ambíciók, Igazságtalan ítélet és Féltékenység. Sok más gonosz csapat is közeledett, amelyek kívül estek látóteremen, de azok tűntek a legerősebbnek, akik ennek a szörnyű, egyenesen a pokolból jövő hordának az arcvonalában meneteltek. Maga a Testvérek Vádlója vezette a borzalmas hadsereget.
A horda fegyverei szintén neveket viseltek. A kardokat Megfélemlítésnek hívták, a lándzsákat Árulásnak, a nyilakat pedig Vádlásnak, Pletykának, Rágalmazásnak és Kritizálásnak. A hadsereg elé felderítőket és kisebb démoncsapatokat küldtek, hogy előkészítsék a fő támadást. Ezeknek Elutasítás, Keserűség, Türelmetlenség, Meg-nembocsátás és Testi Kívánság volt a nevük.
Ezek a kis csapatok és felderítő őrsök sokkal kevesebb démonból álltak, de ugyanolyan erősek voltak, mint az őket követő nagyobb csapatok. Csupán stratégiai okokból voltak A kisebbek. Éppúgy, mint ahogyan Keresztelő János - bár egyedül volt, mégis rendkívüli kenetet kapott, hogy tömegeket merítsen be, és előkészítse őket az Úrnak -, ezek a kisebb démoni csapatok is rendkívüli nagyságú erővel rendelkeztek, hogy "be merítsék a sokaságot". Egyetlen Keserűség démon képes volt hatalmas tömegeket megfertőzni mérgével, sőt egész fajokat vagy kultúrákat is. Egy Testi Kívánság démon rá tudott akaszkodni egy színészre, filmre vagy akár egy reklámra, és hatalmas tömegeket talált el villámlásszerűen undorító mocskával, ezzel érzéketlenné téve őket. Mindezzel az őket követő hatalmas, gonosz hordának készítették elő a terepet.
Ezt a hadsereget kifejezetten az Eklézsia ellen küldték ki, de mindenki mást is megtámadott, akit csak tudott. Az volt a célja, hogy előre meghiúsítsa és megelőzze Isten közelgő meglátogatását, amely tömegeket söpör majd be az Eklézsiába.
A hadsereg elsődleges stratégiája az volt, hogy megosztást, viszályt és szakadást okozzon a kapcsolatokban, ahol csak lehet: gyülekezetek között, gyülekezetek és pásztoraik között, férj és feleség között, gyermekek és szüleik között, sőt még gyermekek között is. A felderítő egységeket azért küldték előre, hogy felfedezzék a gyülekezetekben, családokban vagy egyes emberekben található réseket, ahová azután az Elutasítottság, Keserűség, Testi kívánság vagy más démonok beférkőzhetnek, hogy kihasználják és kitágítsák azokat. Az így előkészített törésekbe azután már minden akadály nélkül bezúdulhatnak a démonok seregei, hogy végül teljesen legyőzzék áldozatukat.
Az elém táruló látomásban az volt a legmegdöbbentőbb, hogy ez a horda nem lovakon, hanem elsősorban keresztényeken lovagolt! Legtöbbjük jól öltözött, tiszteletreméltó, finom megjelenésű, tanult ember benyomását kelt***e, de szinte mindenfajta ember volt közöttük. Ezek az emberek keresztény igazságokat vallottak meg, hogy lelkiismeretüket megnyugtassák, de a sötétség erőivel összhangban és hozzájuk igazodva éltek. Amilyen mértékben egyetért***ek ezekkel a sötét hatalmakkal, úgy nőtt a rajtuk ülő démon, és annál könnyebben tudta irányítani cselekedeteiket.
Sokan közülük egyszerre több démonnak is helyet adtak, de az egyik kétségkívül uralta a többit. A vezérdémon személye határozta meg, hogy melyik hadosztályhoz tartoztak. Bár a hadosztályok mind együtt meneteltek, mégis úgy tűnt, hogy az egész hadsereg állapota közel van a teljes káoszhoz. Például, a gyűlölet démonai legalább annyira gyűlölték az összes többi démont, mint a keresztényeket. A féltékenység démonai mind féltékenyek voltak egymásra. A horda vezetői csak úgy tudták őket visszatartani attól, hogy egymásnak essenek, hogy gyűlöletüket, féltékenységüket, stb. azokra az emberekre irányították, akiken lovagoltak. Az emberek között még így is gyakran robbantak ki veszekedések és harcok. Így pusztították el saját magukat egyes Izrael ellen támadó hadseregek, ahogy ez a Bibliában olvasható. Amikor Izrael elleni szándékuk meghiúsult, dühük fékezhetetlenné vált, és egymás ellen fordultak.
Említ***em, hogy a démonok keresztényeken lovagoltak, azonban mégsem bennük voltak, mint ahogyan a nem keresztények esetében. Nyilvánvaló volt, hogy ezeknek a hívőknek egyszerűen csak nemet kellett volna mondaniuk a démonjuknak ahhoz, hogy megszabaduljanak tőlük. Például, ha egy keresztény, akin a féltékenység démona lovagolt, kételkedni kezdett a féltékenységben, akkor a nyakában ülő démon nagyon gyorsan legyengült. Ilyenkor a gyengülő démon kétségbeesetten felkiáltott, mire a hadosztály vezetője az összes démont az illető keresztény köré vezényelte, hogy addig támadják, amíg a keserűség vagy valamelyik másik újra megerősödött rajta. Ha ez nem vált be, akkor a démonok elkezdtek olyan Igéket idézni, amelyeket kiforgattak, hogy igazolják a keserűséget, a vádlást és a többi hazugságot.
A démonok ereje szinte teljesen a megtévesztésből fakadt. Olyan mértékben becsapták ezeket a hívőket, hogy miközben a démonok használták őket, azok azt hitték, hogy Istent szolgálják. Ez azért volt lehetséges, mert szinte mindegyikük hordozta az Önigazság zászlaját, és ezért nem látták azokat a zászlókat, amelyek a hadosztályok igazi természetét jelezték.
Messze a sereg végén láttam magának a Vádlónak a kíséretét. Most kezdtem megérteni a stratégiáját, és elcsodálkoztam rajta, mennyire egyszerű. Tudta, hogy a ház, amely önmagával meghasonlik, nem állhat meg. Ezt a hadsereget azért küldte, hogy megpróbáljon olyan szakadást, viszályt, megosztottságot előidézni az Eklézsiában, hogy az teljesen kiessen a kegyelemből. Ezt csak úgy érhette el, ha keresztényeket használ fel saját testvéreik ellen. Ezért küldött az első hadosztályokba szinte kizárólag keresztényeket, vagy legalábbis olyanokat, akik annak vallották magukat. Minden lépéssel, amelyet ezek a félrevezetett keresztények a Vádló iránti engedelmességben t***ek, erősödött a hatalma fölöttük. Ahogy a sereg tovább masírozott előre, egyre nőtt a Vádló és parancsnokainak önbizalma. A hadsereg ereje ezeknek a keresztényeknek a Gonosz útjaival való egyetértésétől függött.
Részlet Rick Joyner: Isten ítélőszéke előtt c. könyvéből
