11/06/2026
Nap szentje
Június 11.
SZENT BARNABÁS APOSTOL
Szent Barnabás apostol zsidó származású volt, Lévi törzséből. Jeruzsálemben az elsők között keresztelkedett meg. Nem tartozott az eredeti tizenkét apostol közé, mint Pál apostol sem, akivel együttműködött első hithirdető útján. Részt ven az apostolok zsinatán is, majd haláláig Ciprus szigetén apostolkodott. A hagyomány szerint Szalamiszban megkövezték.
Sok névtelen hithirdető viszi az örömhírt. Ugyanakkor nélkülözhetetlen az Egyház, a közösség képviselője. Barnabás az apostolok küldötte, aki erősíti és továbbviszi az örömhír hirdetését. A jézusi küldetés örömének örülhetünk ezekben a napokban a papszentelésekben. Örüljünk együtt az Úr kegyelmének működéséért.
Menjetek, és hirdessétek: közel van az Isten Országa!
Barnabás szép jellemzést kap az Apostolok Cselekedeteiben: derék ember volt. Vajon rólam elmondható? Én is hallom a jézusi felszólítás: menjetek és hirdessétek az Isten Országát! Vajon merek-e nekivágni az igehirdetésnek a magam lehetőségei szerint.
A zsolozsma második olvasmánya az apostol ünnepén: Szent Chromatius püspöknek Szent Máté evangéliumáról szóló fejtegetéseiből
(Tract. 5,1.3-4: CCL 9,405-407)
Ti vagytok a világ világossága. Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni. S ha világosságot gyújtanak, nem rejtik véka alá, hanem a tartóra teszik, hogy mindenkinek világítson a házban (Mt 5,14-15). Az Úr a föld sójának mondta tanítványait, mivel az ördög által elcsábított emberszíveket a mennyei bölcsességgel ők fűszerezték. Most a világ világosságának is nevezi őket, mivel ő maga, az örök és igazi világosság világítja meg tanítványait, s így ők is világossággá lettek a sötétségben.
Mivel Krisztus az igazság Napja, méltán nevezi tanítványait is a világ világosságának: rajtuk keresztül mint ragyogó sugarakon át árasztja az egész világra ismeretének a fényét. Ők az igazság fényét felragyogtatva, kiűzték az emberek szívéből a tévedés sötétségét.
Mi magunk is általuk nyertük a fényt, s lettünk világosság a sötétségből, ahogy az Apostol mondja: Valaha sötétség voltatok, most azonban világosság az Úrban. Éljetek úgy, mint a világosság fiai (Ef 5,8). S máskor: Mindnyájan a világosság és a nappal fiai vagytok. Nem vagyunk az éjszakáé és a sötétségé (1Tessz 5,5).
Méltán tanúskodik Szent János is levelében: Az Isten világosság (1Jn 1,5), és aki Istenben marad, az világosságban van, amint Isten is fényben van. Ezért, mivel annak örvendünk, hogy megszabadultunk a sötétség tévedéseitől, mint a világosság fiainak, állandóan fényben kell járnunk. Emiatt mondja az Apostol: Úgy kell ragyognotok közöttük, mint a csillagoknak a mindenségben. Ragaszkodjatok az életet tápláló tanításhoz (Fil 2,15-16).
Amit ha nem teszünk meg, olyanok leszünk, mint akik önmaguk és mások kárhozatára is hitetlenségük fátylával eltakarják és elhomályosítják az annyira szükséges fény áldásait. A Szentírásból olvassuk és tudjuk, hogy az az ember, aki a mennyei kamatoztatásra kapott talentumot inkább elrejt***e, mint hogy a pénzváltó asztalára adja, megkapta megérdemelt büntetését.
Éppen ezért annak az égő lámpásnak, amely üdvösségünk javára gyulladt fel bennünk, állandóan világítania kell. A lelki kegyelem és a mennyei törvény lámpásának birtokában vagyunk, amelyről Dávid ezt mondta: Lámpás a te igéd lábam előtt, ösvényemen csak ez világít (Zsolt 118,105). Salamon is azt mondja róla: Lámpás a törvény parancsa (vö. Péld 6,23).
Nem szabad tehát elrejtenünk a törvény és a hit lámpását, hanem az Egyházban mindenki üdvösségére mintegy tartóra kell helyeznünk, hogy az igazság fényét mi magunk is élvezzük, és a többi hívőt is megvilágítsa.
Példája:
Vidd el minden embernek az evangélium örömhírét, legalább a példáddal!
