Jánossomorjai Református Egyházközség

23/05/2026

09/05/2026

Néha a legnagyobb tömegben is olyan érzés, mintha egyedül lennél, mintha csak egy profil lennél egy közösségi oldalon, egy név valami hosszú listán vagy statisztikában. A világ gyakran úgy kezel, mint egy funkciót: mit értél el, mit tudsz adni, mennyire vagy hasznos.
Van ebben egyfajta névtelen, magányos fásultság.
A Biblia mai igeszakaszai (Róm 8,12–17 és 4Móz 7,1–47) egy egészen másfajta figyelemről beszélnek. Arról, hogy a Teremtő nem csak egy „nagy közösséget” lát. Isten a 4Mózesben, a sivatagi vándorlás legszárazabb névsorában is számon tartja minden egyes törzsfő nevét. Egyenként. Pontosan tudja, melyik ajándék kitől jött.
Isten nem tucatembereket alkotott.
Pál apostol ezt még mélyebbre viszi: Isten nem távoli vezető, hanem Atya. Az ő Lelke pedig arra hív, hogy a legbensőbb félelmeinkben, legvédtelenebb állapotunkban is kiáltsunk hozzá.
Istennek van ideje, hogy meghallja a te egyetlen hangodat a milliárdok közül. Ismert vagy, elismert vagy, szeretetre méltó vagy – nem azért, mert elértél valamit, hanem mert hozzá tartozol.
Egy nehéz pillanatban próbáld meg kimondani, akár csak magadban: „Atyám.” És talán megérzed: nem vagy egyedül.

A mai igehelyek: Róm 8,12–17 és 4Móz 7,1–47.

06/05/2026

Van az a belső harc, amit senki nem lát.
Tudod, mi lenne a jó, mégsem azt teszed.
Újrakezded, aztán megint ugyanoda jutsz vissza.
Egy idő után már nem is bosszant. Elfáraszt.
Pál ezt nem rejti el, hanem kimondja.
És mégis hálát ad:

„Hála legyen Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által!” (Róm 7,25)

Nem azért, mert végre sikerült jobbnak lennie.
Hanem mert van Szabadító.
Jézus nem a kész embereket hívja.
Hanem azokat, akik belefáradtak abba, hogy egyedül próbálják.
Lehet, hogy ma sem lett könnyebb.
De nem kell egyedül maradnod benne.
Van, akihez oda lehet menni ezzel.