06/06/2026
🙏⛪️ ELSŐÁLDOZÁS JÚNIUS ELSŐ PÉNTEKÉN - 2026. JÚNIUS 5.
A hagyományos elsőpénteki 19 órai szentmisében a Czuczor Gergely Bencés Gimnázium és Kollégium 10, 8-10. évfolyamos diákja részesült az első szentáldozásban a Loyolai Szent Ignác bencés templomban. A diákok önként jelentkeztek Krisztus Teste és Vére szentségének vételére. Szépen felkészültek az elmúlt hónapokban.
Az alábbiakban Major Fulgent templomigazgató atya szentbeszédét és buzdítását olvashatják.
Ma, elsőpénteken, a Jézus Szentséges Szívének szentelt emléknapon közösségünkben tíz fiatal járul először az Eucharisztia asztalához. Az Egyház öröme, a családok öröme és az egész mennyei világ öröme találkozik ebben a szentmisében. A mai evangéliumban Jézus egy különös kérdést tett fel:
„Hogyan mondhatják az írástudók, hogy a Krisztus Dávid fia? Hiszen maga Dávid mondja a Szentlélek által: »Így szólt az Úr az én Uramhoz: Ülj jobbomra…« Ha Dávid Urának nevezi őt, hogyan lehet akkor a fia?” (Mk 12,35–37)
Jézus nem valamiféle bibliai rejtvényt ad fel, hanem arra akarja rávezetni hallgatóit, hogy a Messiás több, mint egy nagy ember, több, mint egy király, több, mint Dávid leszármazottja. Ő maga az Isten Fia, aki emberré lett értünk. Dávid fia és Dávid Ura egyszerre. Szent Ambrus egyházatya, a mézajkú tanító azt mondja: nem azért rója meg Jézus az írástudókat, mert Dávid Fiának nevezik a Messiást, hanem azért, mert nem hiszik el róla, hogy Isten Fia is. Az igaz hit mindkettőt vallja: Krisztus valóságos ember és valóságos Isten. Dávid király vér szerinti felmenője a testet öltött Úr Jézusnak, és egyszerre szolgája az örök Igének a Szentlélekben.
Milyen fontos ez nekünk! Kereszténynek lenni nem csupán egy bölcs tanító követését jelenti. Nem egy történelmi személy emlékét ápoljuk csupán, hanem élő Istennel találkozunk.
Azzal az Úrral, akit Dávid is Urának nevezett, aki öröktől fogva az Atyánál van, és aki szeretetből emberré lett értünk.
Kedves elsőáldozó fiatalok! Ma nem egyszerűen egy szép egyházi szertartás résztvevői vagytok. Nem egy állomást teljesítetek a hitoktatás útján. Ma Jézus Krisztus személyesen közeledik hozzátok. Jézus Szíve a legmélyebb szeretetével fordul felétek. Ugyanazzal a szeretettel, amellyel tanítványaira tekintett, amellyel megbocsátott a bűnösöknek, amellyel a kereszten önmagát adta értünk. Azt szeretné, hogy ez az első találkozás mély lelki élmény legyen számotokra. Olyan istentapasztalat, amely elkísér benneteket egész életutatokon. Olyan kegyelemforrás, amelyhez vissza tudtok térni örömben és nehézségben, sikerben és csalódásban, fiatalon és majd felnőttként is.
Lehet, hogy ma nem éreztek rendkívüli dolgokat, különleges érzelmeket. De a hit nem elsősorban az érzésekről szól. A hit arról szól, hogy Jézus valóban eljön hozzátok. Valóban jelen van. Valóban szeret benneteket. Isten ma a vele való legmélyebb kapcsolatba von be titeket. Nem csupán szavait, tanítását adja, hanem saját Testét és Vérét nyújtja táplálékul. Ennél közelebb már nem jöhet hozzánk ezen a földön. És amikor magatokhoz veszitek Krisztust, nemcsak vele egyesültök, hanem még szorosabban kapcsolódtok lelki családunkhoz, az Egyházhoz is. Az Eucharisztia mindig közösséget teremt: Krisztussal és egymással. Ezért a mai ünnep nemcsak a ti személyes ünnepetek. Az egész Egyház örül veletek. Örülünk mi, akik még földi zarándokutunkat járjuk, küzdelmeinkkel és reményeinkkel. Velünk együtt vannak lélekben elhunyt szeretteink is, akikért ma különösen felajánljuk ezt a szentáldozatot. Hisszük, hogy Isten irgalmas szeretete átöleli őket is. És velünk együtt ünnepel a megdicsőült Egyház, a szentek sokasága. A mennyei seregek Isten trónja előtt imádják a Bárányt, és mi velük együtt dicsőítjük az Urat. A szentmise mindig összeköti az eget és a földet, az időt és az örökkévalóságot. Ezért amikor hamarosan az oltárhoz járultok, gondoljatok arra: nem vagytok egyedül. Veletek imádkozik az egész Egyház. Veletek örülnek szüleitek, rokonaitok, barátaitok, tanáraitok. Veletek örülnek a szentek. És leginkább veletek örül maga Jézus.
A mai evangéliumban azt hallottuk, hogy a nép örömmel hallgatta Jézust. Mi pedig ennél is többet kapunk: nemcsak hallgatjuk őt, hanem magunkhoz is vehetjük. Kérjük ezért Jézus Szentséges Szívét, hogy őrizze meg elsőáldozó fiataljaink szívében ezt a mai napot. Adja, hogy soha ne feledjék első találkozásukat az Eucharisztikus Krisztussal. És amikor majd életük során örömök és megpróbáltatások érik őket, mindig vissza tudjanak térni ehhez a kegyelemhez, ehhez a szeretethez, ehhez az Úrhoz, aki a mi életünk Ura is.
