30/11/2025
„Adventus Domini” azt jelenti: az Úr eljövetele”. Ma, ádvent 1. vasárnapján három ádventről, Jézus három eljöveteléről szeretnék szólni.
Az első a múlt ádventje. Konkrét történelmi helyen és időben jött el Jézus. A történész vénájú Lukács evangélista Jézus születése kapcsán Augustus császárról és az általa elrendelt népszámlálásról ír, valamint arról, hogy akkor Szíriában Cirénius volt a helytartó. Egy másik evangélista, János pedig arról ír, hogy Jézus a saját világába jött, ám éppen az övéinek többsége nem fogadta be őt. Akik viszont befogadták, azok Isten gyermekeivé lettek. Más szóval Jézus ott állt a világ ajtajánál, és zörgetett.
A jelennek is van ádventje: az egyházi esztendőnek ez az évenként visszatérő időszaka. A Jelenések könyvében mondja az Úr: „Nálam vannak a pokolnak és a halálnak kulcsai.” Akinél ezek a kulcsok vannak, az bizonyára meg tudná nyitni az emberszívek ajtaját is, ám ő zörget, mert senkire sem akar rátörni. Az emberszív ajtaján csak belülről van kilincs, azt csak belülről lehet megnyitni. Sokak szíve ajtaja előtt ott áll a várakozó Jézus. A jelen ádventje eljuttathat erre a felismerésre, és – belülről – megnyílhat az az ajtó.
Végül pedig lesz a jövőnek is ádventje. „Akkor meglátják az Emberfiát eljönni nagy hatalommal és dicsőséggel”. Az apokaliptikus képek szerint majd kicsap medréből a tenger, reszketni fognak a csillagok, szétrobban a föld, az angyalok pedig megfújják az ítélet harsonáját.
Ezért amíg nem késő, ismerjük fel meglátogatásunk idejét, és fogadjuk hittel és bizalommal az érkezőt. Legyen a mai vasárnap és ez a négy hét sokak, sokunk életében „adventus Domini”, az Úr eljövetele.
