08/04/2024
⛪️✝️ NAGYKÖVETI LÁTOGATÁS
Ma, április 08-án a Felsőrajk Római Katolikus Egyházközség filiájában Alsórajkon tett látogatást tett Edgard Pérez Alván perui nagykövet Úr és Beto Wong G harmadtitkár. 😇
Magyarországon az alsórajki templom az egyedüli, melyet Limai Szent Róza tiszteletére szenteltek, ezért a nagykövet Úr fontosnak tartotta, hogy tiszteletét tegye Alsórajkon, egyházközségünk templomában.
Czémán László világi elnökkel jó hangulatú, barátságos látogatás vendéglátói voltunk, mely nagy örömünkre szolgált!
Köszönjük Edgar Pérez Alván Nagykövet Úrnak a tiszteletteljes ittlétét!
Felsőrajk Község Hahót,Felsőrajk - Alsórajk, Pötréte Plébániák
Limai Szent Róza története:
1586. április 20. (vagy 30.)-án született Limában. Eredeti neve "Isabel de Flores" volt, édesanyja csak később, bérmáláskor, 1597-ben adta neki a Rózsa nevet, mert olyan szépnek látták a bölcsőben, mint egy kinyílt szép rózsát.
A szép lányt szerették volna előkelően férjhez adni.
Ő azonban másképpen gondolkozott, "Jézus menyasszonya" szeretett volna lenni. Hajának levágásával tiltakozott és fordult szembe családja tervével, mely szerint egy jó házból való ifjú feleségének kellett volna lennie; a kezeit oltatlan mésszel csúfította el; a derekán haláláig egy súlyos lakattal lezárt láncot viselt; a fejére vasból készült töviskoronát rakott; ciliciumot hordott és ostorozta magát; az ágya kemény deszkából készült; szülei házából kiköltözött a kertbe egy saját kezűleg épített kunyhóba. E vezekléseivel is lelki anyja és mesternője, a kétszáz évvel korábban élt, s ugyancsak domonkos harmadrendi Sziénai Szent Katalin példáját követte (lásd április 30-án).
Szeretett volna a szegényeken is segíteni, meg a családját is szolgálni. Emiatt sok szidást és bántalmat kellett elviselnie. Már családjában elkezdte komolyabban gyakorolni az erényeket. Fiatal korától életét az imádságnak, vezeklésnek, a tisztaságnak és a boldogságos Szűz tiszteletének szentelte. A kertjükben álló kis kunyhóban elmélkedett, imádkozott és szemlélődött napi 12 órán keresztül is. Vallási gyakorlatait kézi munkával váltogatta, a kertet gondozta. Az eladott termékekért kapott pénzzel szüleit támogatta.
Szokatlan életmódja – ami a szentek között nem ismeretlen – a környezetét részben csodálatra, részben megütközésre indította. Ő maga azonban tudta, hogy – Szent Pál szavaival élve – hiába adná oda a testét egészen elégő áldozatul, hiába osztaná szét mindenét a szegényeknek, ha szeretet nincs benne, semmit nem használ neki. Ezért minden erejével és figyelmével Isten és a felebarát iránti szeretet útján akart járni. Szerette és követte Sziénai Szent Katalin példáját; buzgón olvasta Granadai Szent Lajos és Keresztes Szent János írásait; csodálattal kísérte figyelemmel Solanói Szent Ferenc működését, aki 1596-tól misszionált Peruban. Iránta különös szeret***el viseltetett, és imádságával kísérte a munkáját.
1606. augusztus 10-én öltötte magára a domonkos harmadrendi nővérek ruháját. Csak azért nem lett domonkos apáca, mert Peruban akkor még a domonkos rend női ága nem telepedett le. Szerzetesi ruhája nem választotta el az emberektől, hanem mindenki számára nyilvánvalóvá t***e életének lényeges célját: Krisztusnak szentelte magát. A rendben felvette a "Szűz Máriáról nevezett" jelzőt, pontosabban a "Rosa de Santa Maria" nevet. Lelki kínok gyötörték, szenvedett a belső magánytól, rokonai üldözték, az Egyház részéről is bizalmatlanság fogadta. A megpróbáltatásokat türelemmel viselte, sőt egyenesen kereste. Jelentős eredménnyel haladt előre a bűnbánat és a misztikus elmélkedés útján. Csodálatos életéhez az imádság szolgáltatta az alapot. Napjaiból olykor tizenkét órát is lefoglalt a szóbeli és a szemlélődő imádság. Lelki gyakorlatait kézimunkával váltogatta: font, szőtt, hímzett, művelte a kertet, és bevételeivel szüleit támogatta. Életformája lett az Úr Krisztus jelenlétében való élet és a vele való szüntelen társalgás. Éppen ez jelent***e lelki életének mindennapos táplálékát.
Szent Róza életének három jelentős gyümölcse lett: az első női kolostor alapítása, az intézményes szegénygondozás és a misszió.
Hosszú, sok fájdalommal teli haláltusát vívott élete utolsó heteiben. A legnagyobb kínok dacára is örömmel készült a halálra. 1617. augusztus 24-én Limában halt meg, korán, 32 éves korában. 1668. február 12-én IX. Kelemen pápa boldoggá avatta. Lima védőszentjének nyilvánították 1669-ben, 1670-ben pedig egész Nyugat-India és a Fülöp szigetek védőszentjévé. X. Kelemen pápa avatta szentté 1671. április 12-én. Földi maradványai a limai domonkosoknál nyugszanak. Ő Délamerika, és Peru első szentje. Limában az Ő tiszteletére épült Peru legnagyobb emlékműve. 1969 óta augusztus 23-án ünnepeljük őt.
Rudi Péter Atya
www.facebook.com/p/Embajada-del-Perú-en-Hungría-100068348211436/?locale=hu_HU&paipv=0&eav=Afagan1XToBXTAKmTYT3TMU_PH_i9Bf87KgoY51sOYqyEOJJIsZ34m4ssHqejV4450U&_rdr
