31/08/2026
Fogadjátok szeretettel szeptember első hetének áhítatát!
Más örömének örülni
(részlet)
„Örüljetek az örülőkkel, sírjatok a sírókkal.”
Róm 12,15
Kapcsolódó gondolatok:
„Első olvasásra vagy hallásra ez az ige roppant egyszerűnek, jól értelmezhetőnek és könnyen betarthatónak tűnik. Végre valami, ami még nekem is menni fog, gondolhatod. De nézzük meg egy kicsit jobban, gondoljuk csak át, hogy mit is szoktunk mi csinálni, amikor egy másik embernek öröme vagy éppen bánata van.
„Örüljetek az örülőkkel." Az én örömöm vagy épp bánatom nagyban függ attól, ki az a másik személy, akivel együtt kell örülnöm, és mi az az öröm, amiben együtt lehetek vele. Azt hinnénk, minden esetben könnyű együtt örülni egy örvendező emberrel. Könnyű együtt örülnöm például a gyermekemmel, amikor sikerül neki valami. Jó jegyet kapott, felvették abba az iskolába, amelyikbe jelentkezett, sikerült elhelyezkednie a munka világában. Könnyű örülni, ha a házastársam fizetésemelést kapott. Bizony számtalan esetben egyszerű, felemelő ennek az Igének a betöltése.
De vajon mennyire könnyű együtt örülni egy olyan emberrel, akit nem szeretek? Vajon tudok együtt örülni mindenkivel, akit öröm ért? Tudok örülni azzal, akire egyébként irigy vagyok? Akivel legszívesebben helyet cserélnék, leginkább most, amikor öröm érte?
…
Vajon könnyű örülni olyan hírnek, amire én is nagyon vágyom, de nekem nem adatik meg? Valóban olyan könnyű minden örvendezővel együtt örülni? Talán már ez a pár kérdés is elég volt ahhoz, hogy lássuk: megint nehéz dolgot kér tőlünk a Szentírás. Mert nem válogat, hogy egyesekkel örüljünk, másokkal pedig ne. Az egyik hírnek örüljünk, más eseménynek pedig ne.
Ki tud azzal is örülni, akire talán kicsit féltékeny? Ki tud olyan hírnek is örülni, ami neki nem adatott meg? Mert lehet! Hiszen ha erre szólít fel a Szentírás, biztosan nem lehetetlen! Aki tisztában van önmagával, teremtettségével, azzal, hogy Isten milyen utat, életet szánt neki, mik a határai, és mi mindent kapott, az el tudja fogadni, ha valamit vagy valakit nem kap meg. Ha Istennel olyan a kapcsolatod, hogy általa látod ezeket is magadban, akkor könnyebb örülni bárkivel és bárminek. Ha hálásak tudunk lenni mindazért, amink van, és megbékéltünk azzal, hogy nem minden adatott meg, képesek leszünk mások örömében részt venni. Természetesen akkor sem mindig egyszerű.
„Sírjatok a sírókkal!" - folytatódik a szöveg. Itt én személy szerint másban látom a nehézséget, mint a vers első felében. Mindig beszélni akarunk. Reagálni. Vigasztalni, a figyelmet elterelni, megosztani a saját fájdalmunkat, élményünket. Pedig hányszor kellene inkább valóban „csak" csendben sírni a síróval! Mi, mintha kényszerből beszélnénk. Nem kell mindig szólni, legtöbbször elég hallgatni. „Csak" sírj a síróval. Amikor Jóbot csapások, gyász és betegség sújtották, meglátogatták a barátai. Hangosan sírni kezdtek, amikor meglátták, és mellette ültek hét napig csöndben, mert látták, milyen nagy a fájdalma. Jól tették. Akkor kezdődtek a gondok, amikor elkezdtek beszélni. Nagyon sokszor hallottam zsenge keresztyén koromban: nem véletlen, hogy két fülünk és egy szánk van! Kétszer annyit kellene hallgatnunk, mint beszélnünk. Legközelebb próbáld ki! Csöndben sírj a síróval, és örülj szívből az örvendezőkkel!”
Forrás: Hogy életünk legyen - Egy év Isten igéjével a diakóniában
Kiadja a Református Szeretetszolgálat
Felelős kiadó: Dr. Czibere Károly főigazgató
Szerkesztette: Miskolczi Enikő, Botló Lívia Annamária, Kovács József
Kép forrása:
https://hu.pinterest.com/pin/412642384628502826/
