15/06/2023
Levél a Debreceni Egyházmegye gyülekezeteinek a 2023. június 18-i istentiszteletre
Titeket pedig Isten hatalma őriz hit által az üdvösségre, amely készen áll arra, hogy nyilvánvalóvá legyen az utolsó időben. Ezen örvendeztek, noha most, mivel így kellett lennie, egy kissé megszomorodtatok különféle kísértések között, hogy a ti megpróbált hitetek, amely sokkal értékesebb a veszendő, de tűzben kipróbált aranynál, Jézus Krisztus megjelenésekor méltónak bizonyuljon a dicséretre, a dicsőségre és a tisztességre. (1Péter 1,5-7)
Kedves Testvérek! Bizonyára többeknek ismerős a „Végtelen hit” című film, amelynek egyik jelenete mélyen a lelkembe égett. Ebben a jelenetben a főhős felesége, aki nagyon vágyott arra, hogy édesanya lehessen, megtudja, hogy az újabb próbálkozásuk is kudarcot vallott, nem lesz gyermekük, és ezért sírva elindul haza. Az autójához érve pedig zokogva felkiált: „Akkor is szeretlek, Uram!” Ez a meglehetősen drámai és igen erős mondat különösen is belém hasított 2022. november 7-én, amikor is a templomunkban tűz ütött ki. Én akkor is, és azóta is – pedig higgyétek el, sok nehézségen, csalódáson és kudarcon mentem keresztül –, csak azt tudom mondani: Akkor is szeretlek, Uram! Akkor is bízom benned, Uram! Akkor is beléd kapaszkodom, Uram!
Tudom, nehéz hinni valamiben, amikor egyfolytában falakba ütközünk. De hidd el, Isten pontosan látja, mennyire nehéz az a helyzet most neked, amiben éppen vagy. Péter ezt írja: „Hogy a ti megpróbált hitetek, amely sokkal értékesebb a veszendő, de tűzben kipróbált aranynál, Jézus Krisztus megjelenésekor méltónak bizonyuljon a dicséretre, a dicsőségre és a tisztességre.” (1Pt 1,7)
Sokféle kísértés üti fel a fejét életünkben és próbálja meg hitünket, éppen ezért kitartásunkat egyedül az adhatja, ha Istent Istenként tapasztaljuk meg, és elszakadunk a szűkös emberi kategóriáktól és lehetőségek világától. Istenre ugyanis ezek nem vonatkoznak, Őt nem lehet azok közé szorítani. Amikor a bajokban Istent nem Istenként dicsőítjük, akkor mégiscsak emberi lehetőségeink szűk kalitkájába próbáljuk Őt betuszkolni. Az istenismeret ilyenkor nem válik Isten megismerésévé, hívása nem vált ki visszhangot a szívben, igazsága nem válik a mindennapi élet igazságává. Isten ily módon ismereteink tárházában tárgyiasul, dologgá silányul, és végül elmarad a dicsőítése.
Isten megismerése újszerű viszonyulást és magatartásformákat követel tőlünk. Amikor az Úr egy megrázó látomásban megmutatta Ezékielnek a temetetlen holtak megszáradt csontjaival teleszórt völgyet, majd megkérdezte tőle: „Megelevenednek-e ezek, Emberfia?” (37,3), a próféta nem a saját tapasztalatából indult ki, nem zárta Istent a szűkös emberi lehetőségek korlátjai közé, hanem ezt válaszolta: „Ó, Uram, Uram, te tudod”. Meghagyta, hogy Istennél létezhet emberi tapasztalás és lehetőségek fölött álló megoldás is. Ezt jelenti Istent Istenként dicsőíteni.
Isten gyermeke nem a helyzetekhez viszonyul másképpen. Nem a helyzetek terhelő voltára változik meg, hanem az Urat látja az események mögött. Istenként látja őt. Úgy, mint aki uralja azokat a körülményeket, amelyek hit nélkül megbéníthatják, kétségbe ejthetik, rossz döntésekbe sodorhatják bele az embert. Nem az a döntő, hogy mi történt vagy éppen most mi történik velünk, hanem az, hogy ami velünk történik, hogyan hat ránk és hogyan dolgozható fel hitben. „Akik Istent szeretik, azoknak minden a javukra van” (Róm 8,28).
A mi megpróbált hitünk a tűzben kipróbált aranynál is értékesebb – mondja Péter. Életünk értéke sem ezüstben vagy aranyban mérhető, „tudva, hogy nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattunk meg atyáinktól örökölt hiábavaló életünkből, hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén” (1Pt 1,18).
Így tekintsünk hát mi is egymásra, a hitpróbákon, a fizikai-lelki szenvedéseken keresztülmenő testvéreinkre, és kérlek Titeket, hogy most így tekintsetek ránk is, szabadságtelepi reformátusokra. Álljatok mellénk kegyelmesen, imádkozzatok értünk kitartóan, felajánlott adományaitokkal pedig segítsétek az Úr házának újjáépülését! Mert Övé a dicsőség most és örökkön örökké, de azért mi se mondjunk le arról, hogy a mi megpróbált hitünk Jézus Krisztus megjelenésekor méltónak bizonyuljon a dicséretre, a dicsőségre és a tisztességre!
Kelt.: Debrecen, 2023. június 13.
Áldáskívánással és testvéri köszöntéssel:
Nagy Gábor lelkipásztor
***
Engedjétek meg, hogy röviden összefoglaljam, hol tartunk a templom helyreállításában!
Mi az, ami helyreállításra, újjáépítésre szorul?
- az elektromos és villamoshálózat felújítása, amely javarészt már elkészült.
- A templom falainak és mennyezetének javítása és festése a héten kezdődött el.
- Ezt követően kerül sor a templombelső bútorzatainak újrafestésére,
- Új fűtési rendszer kiépítésére,
- Új padozatok gyártására, a javíthatók megmentésére, újrafestésére.
- Az orgonajavítás, már csak a 2024. évben válik lehetségessé.
- Illetve, sajnos menetközben kiderült, hogy a főhajó északi oldala, a tető végig beázik, vagyis újra kell fedni a templomot. Ezt még idén szeretnék megcsináltatni.
A fenti munkák bekerülési értéke mintegy 90-92 millió forintban realizálódik.
Hálás szívvel köszönöm meg mind a magam, mind pedig a Debrecen-Szabadságtelepi Református Egyházközség nevében adományaitokat!
Egyházközségünk bankszámlaszáma, ahova utalni lehet adományt:
Név: Debrecen-Szabadságtelepi Református Egyházközség
Bankszámlaszám:
OTP 11738008-20716477
„Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét: hogy gazdag létére szegénnyé lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok”. (2Kor 8,9)
