18/07/2026
Novák Miklós nagytiszteletű úr Hágár imádságának (1Móz 16, 1-16) magyarázatával nyitotta a mai napunkat. Hágár Ábrahám és Sára egyiptomi szolgálólánya volt, akit Sára Ábrahámhoz adott feleségül, mert nekik nem volt gyermekük. Később azonban Sára olyan rosszul bánt Hágárral, hogy az elmenekült tőle.
Ábrahám Isten hívására elhitte azt, amit ígért neki. Ábrahám és Sára is idős volt már, de Isten hívására hátrahagytak mindent és mentek ahova Isten vezette őket. Kérdéseik voltak az életünkkel kapcsolatban, de a hitük nagyobb volt ennél. A kétely azért ott volt bennük, így Sára egyiptomi szolgálóját feleségül adta Ábrahámhoz. Ábrahámnak Hágártól fiú gyermek született. Ezután Hágár szemében Sára kevesebb lett. Ettől fogva Sára rosszul bánt Hágárral, aki már várandósan elfutott tőle, segítség nélkül a pusztába. Itt talált rá az Úr angyala, aki visszatérésre szólította fel, és ígéretet adott neki: “Nagyon megsokasítom a te utódaidat, annyira, hogy meg sem lehet őket számolni.” (1Móz 16, 10).
Ábrahám 99 éves volt, amikor megjelent neki az Úr és azt mondta, hogy megszaporítja utódait (1Móz 17,2). Ábrahám és Sára 25 évet várt, hogy Isten ígérete beteljesedjen. Izsák születése után Ábrahám elküldtem Hágárt és Izmaelt, hogy Sára kérését teljesítse. Ekkor elment Hágár újra a pusztába, ahol elfogyott a vizük és a szomjan halás félelme miatt Hágár némán sírt. Ezt meghallotta Isten és újra segítséggel fordult Hágárhoz. Isten teljesít***e ígéretét és nagy néppé t***e Izmaelt, akiből az arab nép ősatyja lett.
Nem azon fordul meg az ember élete, hogy mennyire vagyunk jó emberek, hanem, hogy milyen buzgón fordulunk Istenhez. Ábrahám és Sára bárhányszor bűnt követett el Isten nem hagyta el őket, mert őszintén vitték bűneiket az Úrhoz. Hágár viszont nehéz helyzeteiben bár az Úrhoz fordult és az Úr segített is rajta, de utána megint a saját útját kezdte el járni. Ezért Izmaelt bár nagy néppé t***e az Úr, csak földi javakat adott neki, míg Ábrahám utódainak a mennyei királyság jutott, mert mindig Isten volt az életük középpontjában.
Ezért tehát imádkozzunk bárhányszor némán vagy hangosan, mindig tudjuk, hogy kihez imádkozunk.
Az esti áhítaton Karcza Sándor nagytiszteletű úr a 100. zsoltárt hozta elénk. Ha azt a kérdést tesszük fel, hogy református emberként mi jellemez bennünket, akkor a leginkább a hálaadásnak kell eszünkbe jutni. A 100. zsoltár éppen a hálaadásról szól: “Ujjongjatok az Úr előtt az egész földön!” (Zsolt 100,1). Vajon miért olyan fontos, hogy a hála ilyen hangsúlyos legyen ez életünkben? - teszi fel a kérdést. Azért mert helyette elégedettek, irigyek, kiábrándultak vagyunk. Ez a zsoltár hálaadásra hív bennünket. Úgy lehet hálát adnunk, ha nem a saját korlátainkra nézünk, hanem a hatalmas Istenre. A kicsi dolgoknak is kell tudnunk örülni, mert akkor mindig lesz okunk valamiért hálát adni.
Miért kell hálát adnunk?
A szolgálatért. Ha valamit teszünk az Isten ügyéért, még ha mi alkalmatlannak is érezzük erre magunkat. Ennek a szolgálatnak örömmel és nem kötelességből végzett szolgálatnak kell lennie, olyannak ami lélekből jön. Ebben a legfőbb példánk Jézus Krisztus. Minden amit tett a szolgálatról szólt, ami haláláig tartott.
Hálaadás azért, ha Isten az úr az életünkben. Sokak életében ez nem így van. Ha Isten lenne az úr az életünkben, akkor egészen más lenne a világ. Isten ott tud úr lenni, ahol teret engednek az ő akaratának. Isten uralmának látható jelei vannak. Ahol Isten az úr, rend és békesség van. Ott van bűnbocsánat. Ott reménység támad a mulandóság és a halál által megbélyegzett világban is. Isten kijelöli a világban a helyünket. “Ő alkotott minket, az övéi vagyunk: az ő népe és legelőjének nyája.” (Zsolt 100,3) Isten tulajdonságai láthatóak és tapasztalhatóak lesznek az életünkben.
Életünk nem a véletlen játéka, hanem Istentől kapott idő. Nekünk lehet hálát adni, amiért az Istentől kapott szeretet örökké tartó szeretet. Az Isten szeretetének nincs kezdete és nincs vége. Ez a szeretet gyógyító, életet megváltoztató és megváltó szeretet. Erre az örökké tartó szeretetre a halál sem tud árnyat vetni.
Lehet azért is hálát adnunk, hogy Istenünk hűséges Isten. Amit Ő megígér, az úgy is van. Jézus Krisztusban ezt a szövetséget az egész világra kiteljesít***e.
A jövő nemzedék számára lehet magvetés, ha mi hűségesek és hálásak vagyunk Istennek. Legyen úgy!
