31/12/2024
„…Ne nézz hátra, és ne állj meg sehol a környéken! A hegyre menekülj…” /1 Mózes 19/. Nem karácsonyi, de ez is egy angyali szózat. A sodomai Lóthoz intézte az angyal.
Van olyan helyzet és olyan idő, hogy nem lehet késlekedni, azonnal indulni kell és nem szabad hátranézni. „Menni, menni, menni, míg útra találsz…” /Rúzsa/, meg nem állni, nem feladni, nem megpihenni, nem tétovázni. Menni. Minél gyorsabban és minél messzebb. Van az a helyzet, amikor ez az egyetlen megoldás. Ahogyan Pál írja: „ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé…”/Filippi 3,14/. Van az a helyzet, amikor, ha hátratekintek, sóbálvánnyá válok. Megdermedek, megbénulok, merevvé, halottá, cselekvőképtelenné leszek, ha visszanézek. Fogva tartanak az emlékek, foglya leszek a múlnak, a múltbéli érzéseimnek és tapasztalataimnak. Ha az emlékeimben élek, ha a múltam határoz meg, akkor nem leszek képes új emberként élni.
A jövőbe tekintés merevség helyett rugalmasságot követel. Plasztikusságot, újjászületést, a meglepetésre való nyitottságot, el- és befogadást. Lélekben és elmében való megújulást kíván, hogy új emberré váljak, „aki - Isten tetszése szerint - valóságos igazságban és szentségben teremtetett” /Efézus 4,24/. „Ébredj fel, aki aluszol, és felragyog neked a Krisztus!” /Efézus 5, 14b./, tehát a jövőbe tekintés - a jelenben megélt jövő felé haladás - felébredést, éberséget jelent. Az éberségem a jelenben a krisztusi lét ragyogását hozza el a jövőben. Mert, ahol a fókusz, ott az energia, amire figyelsz, az lesz a valóságod. Mire nézel?
Ami megtörtént, az megtörtént. De mi jön? Ha képesek vagyunk a múlt által generált érzéseket magunk mögött hagyni, hogy azok ne bénítóan hassanak ránk, és hajlandóak vagyunk ráhagyatkozni a nálunk hatalmasabbra, aki bennünk is élő Isten, ha rábízzuk magunkat és életünket, szeretteink életét az Ő meglepetéseire, az életnek nevezett utazás csodáit kapjuk, hiszen „amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett, azt készítette el Isten az őt szeretőknek” /1 Korintus 2,9/. Jó, ha tudjuk, hogy „Istennek van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek” /2Koritus 9,8/.
Az angyal nem fejezte be ott, hogy eligazítsa Lótot, hogyan s miként menjen, s távolodjon el eddigi életterétől, megélésétől és tapasztalataitól, hanem azt is elmondja hová: a hegyre. Emelkedjen fel, lépjen szintet, jusson el egy olyan spirituális szintre, ahonnan más lesz a nézőpontja, ahonnan más szintről láthatja át az életét. De Lót nem érzi sajátjának a hívást, ő inkább azt választja, hogy egy Cóár nevű kis városba megy. Marad az átlagemberek szintjén a kisvárosban, melynek neve is azt jelenti „kicsi”.
Ne feledd, szabad vagy. Istennek legfőbb jellemzője az, hogy meghagyja neked a szabad döntés jogát. Te választasz még akkor is, ha az angyal segítően utat mutat számodra. Mert „alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra” /Weöres/, mehetsz a hegyre, emelheted a lelked az isteni felé, szabad az út a spirituális magasságokba is, de maradhatsz a komfortzónában, a megszokott életedben, választhatod a kicsit, egészen szabad vagy. Kapaszkodni vagy elengedni, megelégedni a kicsivel vagy elfogadni, befogadni a bőséget, mindkét lehetőség előtted van.
Tudd, hogy angyali segítséggel, isteni útmutatással indulsz el a 2025. évre is. Ami elmúlt, elmúlt. 2024. elmúlt. Olyan volt, amilyen, nem minősítem. Ahogyan megélted, úgy élted meg… most végy búcsút tőle tisztelettel, engedd meg, hogy mögötted maradjon, mert akármilyen is volt, a tiéd, hozzád tartozik, életed részévé lett, mint bármelyik éved. Ne nézz hátra, hanem menj, haladj előre!
A döntés a tiéd most is, milyen nézőpontot választasz. Isten gazdagsága, kegyelme, bősége, szeretete, áldásai mind a tiéd. Ajándékait szeretettel elkészítette és kínálja neked. Amennyit befogadsz, annyit ad 2025-ben is.
Áldott, békés, szeretetteljes boldog új esztendőt kívánok Neked szívem minden szeretetével!
csomazsuzsannaeva
