10/07/2026
Olvassuk lelkészünk, Szabolcs Nagy (néhány nappal ezelőtti) áhítatát! 🙂
„Tartsátok meg és teljesítsétek azt, amit Istenetek, az Úr megparancsolt nektek, ne térjetek el attól se jobbra, se balra!” (5Móz 5,32)
„Jézus mondja: Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is…” (Jn 12,26)
Amikor a GPS-be beütök egy címet, szinte száz százalékig biztos vagyok abban, hogy jó helyre visz majd, és hogy a legoptimálisabb úton történik az utazás. Kényelmes módja a haladásnak. Ha korán kanyarodom le, vagy rossz sávba sorolok, újratervez. Nem kell aggódnom. Ráadásul mióta kikapcsoltam a bosszantó robothangját, kifejezetten megnyugtató a jelenléte. Sosem fedd meg, ha elrontok valamit, csak szimplán irányba állít. Az én feladatom pedig az, hogy ráhagyatkozzam, és kövessem.
Az életemet rendkívül önfejűen tudom élni. Nagyon sok helyzetben hiszem, hogy egyedül nálam van az igazság, vagy hogy csakis én tudom, merre van a jó út. Erős meggyőződésem van arról, hogy például kicsoda Isten, hogyan van jelen ebben a világban, és hogy mi jó és mi elítélendő. Ennek sajnos sokszor elég élesen hangot is adok, konfliktusba keveredve másokkal. Ilyenkor – ha Isten megadja nekem ezt az ajándékot – rádöbbenek arra, hogy mennyire kevés dologról is van bizonyosságom az önfejűségem ellenére.
Pedig talán csak el kellene engednem ennek a görcsét. Hagynom kellene, hogy valami vagy sokkal inkább valaki vezessen. Az életem egy területén, a volán mögött ez olyan könnyen megy! Bárcsak így adnám át egész életemet annak, aki az örök élethez, a mennyei otthonhoz, az ő országához vezet!
*
Uram, te vagy az, aki megmutatod a helyes irányt. Még akkor is, ha minden bizonytalan körülöttem. Hadd bízzam rád életemet, és hadd kövesselek téged, hogy érezhessem: ahol téged követhetlek, ott jó helyen vagyok. Ámen.