07/10/2023
BENSŐSÉGES, MÉLTÓ BÚCSÚZTATÁS
Semmilyen kapcsolatban nem voltam a temetkezési szakmával. Nem ismertem a hagyományos módszereket sem igazán. Akkor kezdtem el igazából érdeklődni a temetés vagy inkább búcsúztatás különböző módozatain, mikor idősödő édesanyám temetői zarándoklatait kezdtem átérezni.
Nálunk otthon volt egy kis falra akasztott, félig nyitott miniszekrény, amelynek polcán őrizte Édesanyám a számára legfontosabb „kincseket”: elvesztett kislánya (nővérem Katika) fényképét és pár relikviát.
Tudtam, hogy számára ezek nagyon fontosak és talán ezekből merített erőt, hogy a februári évfordulók idején, a hideg ellenére kimenjen a távoli temetőbe, a temetőnek is a legtávolabbi részébe, ahol a sír volt és ahol soha nem volt eltakarítva a hó. Mindig fagyosan, átfázva és nagyon szomorúan érkezett haza – bár azt mondta, hogy muszáj volt mennie, mert különben még szomorúbb lett volna. Életkora előrehaladtával egyre nehezebbek, körülményesebbek lettek ezek a temetői látogatások. Ez késztetett arra, hogy találjak olyan temetkezési módszert, amely megkönnyíti a gyászt, az emlékezést és méltó az elhunythoz.
A kor szellemének megfelelően sok minden változott az utóbbi fél évszázadban – ami a temetkezési kultúrára is hatással volt. Manapság, a városi környezetben egyértelműen a hamvasztás lett a legelterjedtebb temetkezési mód. De a hamvasztás sem adja azt a meghittséget, amit kerestem. A csatornába lemosott hamvak, esetleg egy fém vagy kő urna egy urnatemető rekeszében nem adja meg azt a közelséget, bensőségességet, ami úgy érzem fontos mindenki számára.
Így bukkantam rá egy eljárásra, amely kíváncsivá tett és amely nagyjából az, amit én elképzeltem. És amely édesanyámnak is megkönnyítette volna gyászt, kislánya emlékének frissen tartását. Megszabadította volna őt a fárasztó, vesződséges temetői zarándoklatoktól. Miről van szó? Egy teljesen új, a mai, zaklatott világban a modern embernek ideális, hamvasztás utáni búcsúztatás, amivel az elhunyt hamvait akár saját kertben, hétvégi telken, a kedvenc diófa alatt, akár a szőlőben vagy az elhunyt kedvenc helyén, bárhol úgy elhelyezik el, hogy az mindenki számára nem csak elfogadható, de szép és méltóságteljes is.
Maga a búcsúztatás úgy történik, hogy egy szép kis posztamentumon elhelyezett tejüveg urnából a hamvakat víz segítségével bemosódik a földbe, egy előre elkészített furatba. Ez a furat, tökéletesen alkalmas az elhunyt kedvenc növényének vagy fafajtájának beültetésére is. Így az elhunyt tovább “él” örökzöldje vagy fája révén. Nagyon megtetszett ez az újra gondolt, a mai időkre szabott, mégis tiszteletteljes eljárás.
Ha idővel esetleg el kell adni az ingatlant, akkor a furatba ültetett növényt ki lehet ásni vagy egy kis darabját újra gyökereztetni és máshová beültetni.
Ráadásul a szertartás kívánság szerint hanggal (zenével) fényhatással (gyertyákkal) vizuális segítséggel (fényképpel) kiegészíthető.
Mik az előnyei ennek a nem hagyományos temetésnek?
Magam részéről azzal kezdeném, hogy az elhunyt sok esetben ott szeretne nyugodni az otthona környezetében. Ez első hallásra kicsit fura, hiszen tudjuk, hogy a test, mint olyan, már nem funkcionál, de a jelkép – illetve annak maradványa mégiscsak fizikailag jelenlevő.
Továbbá az emberek nagy része azt szeretné, ha a hátramaradottaknak nem sok gondjuk lenne a sír, emlékmű, kripta ápolásával, gondozásával. A temetés, a sírkertek fenntartása, egy síremlék megcsináltatása nem kis összeg. Maga a sírápolás is sok időt és pénzt tud felemészteni. Nyugdíjból ez gyakran nehezen megfizethető. Ez a fajta “temetés”, mint megtudtam, lényegesen olcsóbb, mint a hagyományos temetői.
Egy másik körülmény, hogy a városi temetők messze vannak, hatalmas kiterjedésűek. Elfoglaltságaink nem ritkán meggátolnak bennünket, hogy kilátogassunk a sírokhoz. Mivel pedig mi is öregszünk, a temetői látogatás idővel számunkra is egyre nehezebb lesz. Ezt könnyíti meg ez az új eljárás. Elhunyt szerettünk a közelünkben van, a vele való kapcsolat nem merül ki egy szinte kötelező látogatással halottak napján. A szolgáltatást végzők, kivitelezők nagyon vigyáznak, hogy mind megjelenésükben, mind a lebonyolításban igazán empatikusan vegyenek részt.
Ha ez a módszer édesanyám életében létezett volna! Testvéremet és Édesanyámat is a kertünkben helyezhettük volna örök nyugalomra.
A Ponteflorem egyik tisztelője.
