Erdélyi Gyülekezet

04/09/2026

VÁRUNK MINDENKIT SZERETETTEL!

Őszi csendeshetünk szeptember 13-án (vasárnap) ünnepi istentisztelettel ér véget. Igehirdető lelkipásztorunk Ft. Csűry István református lelkész lesz, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület korábbi püspöke. Istentiszteletünk de. 10 órakor kezdődik, a Reménység Szigetén. Istentiszteletünk után szeretetvendégséget tartunk.

02/09/2026

DOKUMENTUMFILM AZ ERDÉLYI GYÜLEKEZETRŐL

Tavaly nyáron a Halom TV félórás dokumentumfilmet készített az Erdélyi Gyülekezetről, közösségünk múltjáról, jelenéről, szolgálatáról és mindennapjairól. A filmet a televízió most ismét műsorára tűzte - örömmel osztjuk meg mi is mindazokkal, akik szeretnének egy kicsit közelebbről megismerkedni gyülekezetünkkel.

Fogadják szeretettel!

Budapest X. kerületében működik a Reménység Szigete. Stábunkkal ellátogattunk hozzájuk, hogy bemutassuk lelki és kulturális tevékenységüket

01/09/2026

KÉT ÜNNEP, EGY CSALÁD, EGY MEGTARTÓ ÍGÉRET

Örömteli és megható alkalomnak adott otthont gyülekezetünk szombat délelőtt: egy fiatal, hithű református házaspár, dr. Endrődi Bendegúz Ádám és dr. Endrődi-Szabados Szonja másfél éves kislánya, a gyönyörűséges Szófia Edit a keresztség szentségében részesült a Reménység Szigetén. (Az ünnep különleges örömét az is növelte, hogy a gyermek már megkeresztelt, négyéves nővérének, a szintén bájos Endrődi Eszter Elíznek éppen ezen a napon volt a születésnapja.)

Az istentiszteleten Jézus missziói parancsa alapján hangzott az igehirdetés: "Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Mt 28,18–20)

A keresztség arra emlékeztet bennünket, hogy Isten kegyelme megelőz bennünket, szeretete már életünk kezdetén körülvesz. A gyermekek nevelésében pedig a szülők és az egész gyülekezet közös feladata, hogy Krisztushoz vezessük őket, és hitben járó életre tanítsuk őket.

Ezen a különleges napon együtt ünnepeltük az élet ajándékát és Isten szövetségének kegyelmét. Két kislány, két öröm, egy család – és mindenekfelett Krisztus megtartó ígérete:

"... és íme, én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig.”🙏❤️

30/08/2026

2026.08.30.

27/08/2026

"MEGŐRIZ AZ ÚR JÁRTODBAN-KELTEDBEN" (Zsolt 121,8)

A kolozsvári kirándulás rövid összefoglalója

Az Erdélyi Gyülekezet életében különleges, áldott öt nap volt az idei kolozsvári gyülekezeti kirándulás. Ötvenöt gyülekezeti tagunk vett részt ezen a közös úton: augusztus 19-én érkeztünk Kolozsvárra, a Kolozsvári Magyar Napokra. Negyvennégyen busszal indultunk útnak, a többiek autókkal érkeztek. Nem csupán kirándulás volt ez, hanem közös emlékezés, kulturális felfedezés, hitbeli találkozás és mindenekelőtt gyülekezetépítés.

Augusztus 20-án a Házsongárdi temetőben kezdtük a napot. Különösen megható pillanat volt, amikor gyülekezetünk legkisebbjei - Bierbauer Levente, Fazekas Bella és Fazekas Gáspár - megkoszorúzták Kós Károly sírját. A temetői barangolás közben koszorút helyeztünk még el a népdalgyűjtő Kriza János és a költő Dsida Jenő sírjánál is. A temető csendjében zsoltárokat énekeltünk, s végül a Himnusz eléneklésével nemzetünkért is imádkoztunk. Így találkozott ezen a délelőttön múlt és jelen, kultúra és hit, emlékezés és reménység.

A nagy séta után a Bulgakov Étteremben ebédeltünk meg, majd közösen megtekintettük a Farkas utcai református templomot, a Mátyás-szobrot és Mátyás király szülőházát. Ezt követően szabad program keretében jártuk Kolozsvár utcáit, tereit, történelmi helyeit, és együtt örültünk annak, hogy egy ilyen gazdag magyar múltú városban lehetünk. Nem hiába hívták kincses Kolozsvárnak!

Pénteken Tordára utaztunk. A nagy melegben üdítő volt a híres és látványos sóbánya, majd nem tudtunk betelni Torockó szépségével. A torockói séta után a Tordai-hasadék természeti szépségeiben gyönyörködtünk. A teremtett világnak ez a csodája is arra emlékeztetett bennünket, hogy „az egek beszélik Isten dicsőségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat.” (Zsolt 19,2).

Szombat délelőtt Bonchidára vezetett az utunk, ahol megnéztük a Bánffy-kastély romjait. A látvány összeszorította a szívünket. Szomorú volt látni, hogy régi magyar értékek, egykor virágzó épített örökségünk pusztulásra vannak ítélve. A romok között azonban nemcsak a veszteséget láttuk, hanem azt a felelősséget is, amelyet nekünk, utódoknak hordoznunk kell: értékeinket megismerni, megbecsülni és amennyire erőnkből telik, továbbadni.

Vasárnap délelőtt a Törökvágási Református Gyülekezet templomában vettünk részt az istentiszteleten. Dr. Fazekas István, gyülekezetünk vezető lelkipásztora bemutathatta az Erdélyi Gyülekezetet, majd röviden ismertethette azokat a könyveket is, amelyeket gyülekezetünk ebben az esztendőben támogatott. Köztük volt Tövissi Mihály „Szeretem a magyar nótát” című nótás könyve is. Tövissi Mihály röviden beszélt életéről, majd a 134. zsoltár 3. versének eléneklésével kérte Urunk áldását a kolozsvári magyarok életére.

Milyen szép volt, hogy az út végén nem egyszerűen elköszöntünk Kolozsvártól, hanem áldást kértünk rá. Hiszen bármerre járunk is a világban, református emberként tudjuk: nem a mi erőnk, hanem Isten kegyelme tart meg bennünket, közösségeinket, nemzetünket és anyanyelvi kultúránkat.

Az istentisztelet után a Kerékcsárdában ebédeltünk, majd hazaindultunk. Öt tartalmas, élményekben és lelki ajándékokban gazdag nap után tértünk vissza Budapestre. Hálát adunk Istennek mindazért, amit együtt átélhettünk. Megtapasztalhattuk, hogy egy gyülekezet nemcsak a templomban, az istentisztelet közösségében épül. Épül akkor is, amikor együtt utazunk, együtt énekelünk, együtt emlékezünk, együtt fedezzük fel őseink örökségét, együtt csodáljuk Isten teremtett világát, és együtt hordozzuk nemzetünk és anyanyelvünk sorsát. Ez az öt nap valóban a gyülekezetépítés áldott alkalma volt. Idősek és fiatalok, gyermekek és felnőttek együtt járhatták Erdély földjét, s közben még közelebb kerülhettek Urunkhoz és egymáshoz is.

Istennek legyen hála Kolozsvárért, Erdélyért, a magyar örökségért, a testvéri közösségért - és mindenekelőtt azért, hogy együtt lehettünk!

SOLI DEO GLORIA!

(FOTÓK: BOLDIZSÁR JÁNOS)

20/08/2026

PUSZI MINDENKINEK!

Nagy szeretettel küldünk mindenkinek egy kis erdélyi hangulatot, mosolyt és közös élményt. S ne feledjük Pál apostol szavait sem: „Köszöntsétek egymást szent csókkal!” (Róm 16,16) Köszöntünk Benneteket kincses Kolozsvárról!

19/08/2026

ELINDULTUNK KOLOZSVÁRRA

Ma reggel, egy kicsivel 8 óra után, elindultunk a Kolozsvári Magyar Napokra! Az Úr gondviselő kegyelme legyen rajtunk!

19/08/2026

TALÁLKOZÁSI PONTOK - HITBEN, TUDOMÁNYBAN, KÖZÖSSÉGBEN

Ma két kolozsvári Erasmus-hallgatóval készítettünk közös fotót a Reménység Szigetén. Jó látni, hogy a Kárpát-medence különböző pontjairól érkező egyetemisták számára ez a hely egyre inkább lelki és szellemi találkozóhely is.

Az Erdélyi Gyülekezet évek óta részese az Erasmus-programnak, mert hisszük, hogy az egyetemista évek nemcsak a tudás megszerzésének, hanem a hit, a közösség és az értékek felfedezésének időszaka is. A Reménység Szigetén szeretnénk olyan közeget teremteni, ahol a fiatalok egymással, a magyar kultúrával és mindenekelőtt Isten igéjével találkoznak.

Ennek a küldetésnek fontos része a Németh Géza Nemzetközi Tudományos Konferencia, amelyet idén már negyedik alkalommal rendeztünk meg. A konferencia is azt a meggyőződésünket fejezi ki, hogy a hit és a tudomány nem egymás ellenfelei, hanem az igazság keresésének egymást gazdagító útjai lehetnek.

A Szentírás szavaival: "Keressétek először Isten országát és az ő igazságát.” (Mt 6,33)

Ezt a keresést szeretnénk a jövőben még több egyetemista számára közösséggé és találkozássá formálni. 2027-től tovább bővítjük az egyetemistáknak szóló programjainkat, hogy a Reménység Szigete még inkább olyan hely legyen, ahol Kárpát-medencei fiatalok találkozhatnak egymással, gondolatokkal, kultúrával - és Isten megtartó szeretetével.

A Reménység Szigete: ahol a találkozásból közösség, a tudásból szolgálat, a keresésből reménység, Krisztus beszédének hallásából pedig hit születhet.

SOLI DEO GLORIA!

16/08/2026

LELKI NAGYKORÚSÁG

Délutáni istentiszteletünkön Dány-Szentkirályban Dr. Fazekas István vezető lelkész hirdette Isten igéjét a Zsid 5,11–14 alapján. Az igeszakasz arra figyelmeztet, hogy a keresztyén életben nem elég tudni azt, hogy hívő ember vagyok, nem elég pusztán csak templomba járni vagy sok bibliai ismeretet szerezni: a hitnek növekednie és érlelődnie kell. A lelki éretlenség egyik jele, amikor valaki újra és újra ugyanazokon a pontokon bukik el, miközben Isten igéjét rendszeresen hallja. Az apostol "tejhez” és "kemény eledelhez” hasonlítja a lelki táplálékot: az alapvető igazságok életfontosságúak, de Isten nem akarja, hogy egész életünkben lelki gyermekek maradjunk.

A lelki nagykorúság nem egyszerűen több tudást jelent, hanem megélt hitet és lelki ítélőképességet: azt, hogy egyre jobban felismerjük, mi egyezik Isten akaratával, és mi vezet tőle távolabb. Ez különösen fontos a mai világban, ahol rengeteg információ, vélemény és vallásos tartalom vesz körül bennünket. Nem elég tudni, mit mond a Biblia; meg kell tanulnunk azt a mindennapi döntéseinkben is alkalmazni. A lelki érettség a megbocsátásban, az alázatban, a szeretetben, a szolgálatban és a kísértésekkel szembeni ellenállásban válik láthatóvá.

Az ige végső kérdése ezért személyesen szól hozzánk: ha Krisztus ma megvizsgálná az életünket, látná-e rajtunk a növekedést? Nem a tökéletességet várja tőlünk, hanem azt, hogy ne maradjunk ugyanott, ahol évekkel korábban voltunk. A kegyelemben gyökerezve napról napra váljunk érettebbé, és ne csak hallói, hanem megélői és továbbadói is legyünk Isten igéjének.

16/08/2026

A FIÚSÁG LELKE

Vasárnap délelőtti úrvacsorás istentiszteletünkön zárult a REFISZ Klasszik Tábora, mely az idén a "Ki vagyok én?" címet viselte. Istentiszteletünk igehirdető lelkipásztora Nt. Fodor István református lelkész volt, aki a Gal 4,1-7 alapján hirdette Isten igéjét, melynek egyik legszebb üzenete: Krisztus nem csupán megszabadított bennünket, hanem Isten gyermekeivé tett.

A Fiúság Lelke azt jelenti, hogy a Szentlélek a szívünkben bizalmat ébreszt Isten iránt, és megtanít bennünket így kiáltani: "Abba, Atyám!” Nem szolgaként kell Isten előtt élnünk, állandóan bizonygatva, hogy méltók vagyunk a szeretetére. Gyermekként járulhatunk hozzá: tudva, hogy Krisztusért már elfogadott, szeretett és örökös gyermekei vagyunk.

Nem azért engedelmeskedünk, hogy Isten gyermekei legyün, hanem azért engedelmeskedünk, mert már a gyermekei lettünk.
Ez a fiúság szabadsága, öröme és békessége.

Az úrvacsoraosztás után a Tábor vezetői köszönetet mondtak a Tábor mindegyik szolgálattevőjének, majd az Erdélyi Gyülekezetnek is megköszönték a vendéglátást. Az Erdélyi Gyülekezet vezető lelkipásztora - aki a fiataloktól egy REFISZ feliratú pólót is kapott ajándékba - elmondta, hogy sokáig imádkoztunk a fiatalokért, s hálásak vagyunk, hogy Isten meghallgatta a kérésünket. Második alkalommal lehett otthona a Reménység Szigete a REFISZ táborainak, s reméljük, az Úr számos közös feladatot, sok-sok közös szolgálatot ad még nekünk!

SOLI DEO GLORIA!