09/06/2026
URBÁN GYULÁRA ÉS CSURKA LÁSZLÓRA EMLÉKEZTÜNK
Vasárnapi istentiszteletünkön pünkösd ünnepkörének áldott közösségében gyűltünk össze, hogy Isten igéjére figyeljünk, valamint hálás szívvel emlékezzünk meg két olyan testvérünkről, akik életükkel, szolgálatukkal és alkotó munkásságukkal maradandó nyomot hagytak közösségünk és nemzetünk életében: Csurka László Jászai Mari-díjas színművészről, rendezőről, valamint Urbán Gyula költőről, drámaíróról, bábrendezőről és gyülekezetünk hűséges presbiteréről.
Az igehirdetés szolgálatát dr. Kis Boáz nyugalmazott református lelkipásztor végezte az Apostolok Cselekedetei 2,17–18 alapján: "Kitöltök az én Lelkemből minden halandóra...” Az ige arra emlékeztetett bennünket, hogy a Szentlélek ajándéka nem csupán egy kiválasztott keveseknek szól, hanem Isten minden gyermekének. Pünkösd csodája az, hogy az Úr Lelke ma is munkálkodik, megszólít, küldetésre hív és szolgálatra indít. Az igehirdetés rámutatott arra is, hogy Isten a kapott talentumokat mindig a közösség építésére adja. A Lélek által megáldott élet nem önmagáért él, hanem mások javára válik áldássá. E gondolat különösen is összekapcsolódott azoknak az életútjával, akikre ezen a napon emlékeztünk.
Az igehirdetést követően ráfelelő imádságként hangfelvételről hangzott el Juhász Gyula "Trianon” című verse Csurka László megrendítő előadásában. A költemény nemcsak történelmi emlékezésként, hanem nemzeti sorsunkért mondott könyörgésként is megszólalt a templom falai között.
Az úrvacsorai közösség után Gregor Bernadett Jászai Mari-díjas színművésznő, Magyarország Érdemes Művésze, az Újszínház nevében emlékezett meg Csurka Lászlóról. Szavai felidézték azt a kivételes művészt és embert, akit pályatársai szeret***el "Laci bácsiként” őriznek emlékezetükben. Méltatta művészi nagyságát, emberségét, példamutató alázatát és azt a különleges szolgálatot, amelyet versek tolmácsolásával végzett. Hangsúlyozta, hogy hangjában és előadásmódjában közös történelmünk, hitünk, fájdalmunk és reménységünk szólalt meg, emléke pedig tovább él mindazok szívében, akik ismerték és szerették őt.
Ezt követően Dr. Fazekas István emlékezett meg Urbán Gyuláról halálának első évfordulója alkalmából. Beszédében felidézte a művész, alkotó és presbiter gazdag életútját, aki tehetségét mindig szolgálatként értelmezte. Drámaíróként és bábrendezőként generációkat szólított meg, gyülekezeti emberként pedig hűségesen munkálkodott közösségünk javára. A 2Timóteus 4,7 igéjével vallottuk együtt: "Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam.”
Az emlékezés alkalma Horváth László színművész szolgálatával teljesedett ki, aki Urbán Gyula verseiből olvasott fel. A költemények által újra megszólalt az alkotó hangja, gondolkodása és hitből fakadó üzenete.
Ezen az áldott istentiszteleten egyszerre volt jelen a pünkösdi Lélek öröme, az úrvacsorai közösség kegyelme és a hálaadó emlékezés csendes méltósága. Isten iránti hálával emlékeztünk mindarra, amit Csurka László és Urbán Gyula életén keresztül kaptunk. Hisszük, hogy az Úr által adott ajándékok és elvetett jó magvak tovább élnek az emlékezetben, a művekben, a közösségben és azok szívében, akiknek életét gazdagították. Áldott legyen emlékük, és legyen áldás mindaz a szolgálat, amelyet Isten dicsőségére és embertársaik javára végeztek.
