03/04/2026
Luther Márton: Krisztus szent szenvedésének szemléléséről
„Némelyek úgy szemlélik Krisztus szenvedését, hogy az haragra gerjeszti őket a zsidók ellen, gúnydalokat énekelnek szegény Júdásról, és beérik ennyivel, miként a panaszkodó emberek átkozzák és kárhoztatják ellenségeiket. Ez aligha nevezhető a Krisztus szenvedése szemlélésének, mindez sokkal inkább Júdás és a zsidók gonoszságának szemlélése. […] Mások rámutatnak a Krisztus szenvedése szemlélésének sokféle hasznára és gyümölcsére. […] Akik ezt vakon követik, csak a passió szemlélésének hasznát veszik észre, és benne saját erőfeszítésük gyümölcsét ragadják meg, de nem nyerik el a Krisztus szenvedésének igazi gyümölcsét. […] Vannak, akik részvéttel tekintenek Krisztusra, sajnálják és megsiratják, mint egy ártatlan embert. Akárcsak az asszonyok, akik Jeruzsálemből követték Krisztust, akiket ő meg is intett: magukat kell siratniuk, és gyermekeiket. […] A Krisztus szenvedését akkor szemléljük helyesen, ha rá figyelve megrémülünk, és lelkiismeretünk kétségbe ejt. Mindez abból ered, hogy Isten haragjának a bűn és a bűnösök elleni engesztelhetetlen szigorát és komolyságát látjuk meg abban, hogy ő egyetlen, legkedvesebb Fiát nem szabadította ki a bűnösök kezéből, hanem helyettük őt sújtotta szörnyű büntetéssel, miként Ézsaiás próféta mondja: »Népem bűne miatt őt sújtottam.« (Ézs 53,8) Mi történik majd a bűnösökkel, ha szeretett Fiút így sújtja? A bűnösök ítélete kimondhatatlanul és elviselhetetlenül súlyos kell hogy legyen, ha egy ilyen nagy és fenséges személynek, Isten Fiának kell szembeszállnia vele, sőt szenvednie és meghalnia miatta. Ha igazán mélyen megfontolod, hogy Isten Fia, az Atya örök Bölcsessége maga szenvedi ezt el, akkor bizonyosan megrémülsz, sőt egyre nagyobb és nagyobb rémületbe esel. […] Mélyen vésd az emlékezetedbe, és soha ne kételkedj abban, hogy te vagy az, aki Krisztust így megkínozza. Bizonyosan a te bűneid tették ezt vele! […] Ezért amikor a Krisztus kezét átfúró szögeket látod, hidd bizonyossággal, hogy az a te műved. Nézz a töviskoszorújára, és hidd, hogy a tövisek a te gonosz gondolataid stb. […] Aztán fontold meg, hogy ahol Krisztust egy tövis szúrja, ott százezernél is több tövisnek kellene téged szúrnia, örökké kellene így és még sokkal erősebben gyötörniük. Ahol Krisztus kezét és lábát csupán egy szög veri át, ott téged sokkal több és nagyobb szögnek kellene örökösen kínoznia. […] Krisztus szenvedésének legfőbb haszna ugyanis abban mutatkozik meg, hogy önismeretre juttat. Elborzaszt önmagadtól és összetör. Ha ezt még nem élted át, akkor a Krisztus szenvedése még nincs a javadra. Mert a Krisztus szenvedése a maga természeténél fogva nem munkálhat mást, minthogy Krisztushoz tesz hasonlóvá minket, hogy amint bűneink Krisztust testében és lelkében iszonyúan meggyötörték, ugyanúgy gyötörjenek bennünket is lelkiismeretünkben. De ez nem történik meg csupán azért, mert sokat beszélünk róla. Ez csak az elmélyült gondolkodás és átélés eredménye lehet, a bűn komolyanvételével. […] Ha annyira keménynek és száraznak bizonyulsz, hogy Krisztus szenvedése nem rémít meg és nem juttat önismeretre, akkor félned kell. […] Kérjed hát Istent, hogy lágyítsa meg a szívedet, és engedje meg, hogy a Krisztus szenvedésén való elmélkedés gyümölcseiben részesülj. […] Amikor megláttuk bűneinket, és egészen kétségbeestünk önmagunk fölött, ügyelnünk kell arra, hogy a bűnök ne maradjanak így a lelkiismeretünkben, mert ez bizonyosan nem vezetne máshoz, mint merő kétségbeeséshez. Hanem miként Krisztusból eredt bűneink felismerése, úgy kell azokat újra őrá vetnünk, hogy lelkiismeretünk megszabaduljon tőlük. […] Te azonban vesd most már bűneidet magadról Krisztusra úgy, hogy erősen hidd: az ő sebei és szenvedései a te bűneid, és ő azokat hordozva megfizet értük, mint Ézsaiás 53,6 mondja: »Az Úr mindnyájunk vétkét őreá veté«, és Szent Péter: »Bűneinket maga vitte fel testében a fára« (1Pt 2,24), és Szent Pál: »Isten „bűnné t***e értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne« (1Kor 5,21) Ezekre és efféle mondásokra kell hagyatkoznod teljes bátorsággal, és annál inkább, minél erősebben gyötör a lelkiismereted. […] Mert ha bűneinket nem vetjük Krisztusra, hanem eltűrjük, hogy szívünkben maradjanak és a lelkiismeretünkben szóhoz jussanak, akkor sohasem szabadulunk meg tőlük, mert egyre erősebbek lesznek, és örökké elevenek maradnak. Ha viszont azt látjuk, hogy bűneinket Krisztus hordozza, és le is győzi azokat feltámadása erejével, ha ezt mi bátran hisszük, akkor bűneink valóban halottak már, és meg vannak semmisítve.”
Forrás:
Luther Márton: Sermo Krisztus szent szenvedésének szemléléséről (1519). In: Luther válogatott művei 6. Prédikációk. Budapest, Luther Kiadó, 2015, 84–91.
