Rákoscsabai Adventista Gyülekezet

10/04/2025

Mindenkit várunk szeret***el a zenei osztály és az Adventista Teológiai Főiskola szervezésében megvalósuló különleges koncertre, istentiszteletre most szombaton (04.12.) 11 órától.

09/04/2025

Most szombaton 11 órától zenés istentiszteletet tartanak nekünk ATF-es kötődésű adventista zeneművészek. Bízunk benne, hogy szolgálatuk egy olyan szín lesz a gyülekezetünk életében, amely lélekemelő, Isten jóságáról, szépségéről tesz bizonyságot. Nagyszerű alkalom ez, hogy komoly zenét kedvelő ismerőseiteket meghívjátok erre az alkalomra.

Délután 14:30-tól bababemutató istentiszteletet tartunk, amelyen szintén várunk mindenkit sok szeret***el.

14/10/2024

https://www.facebook.com/profile.php?id=61567118274766

Ócsai Tamás, a Hetednapi Adventista Egyház Magyar Uniója elnökének hivatalos oldala.

This is the official page of Tamás Ócsai, president of the Hungarian Union Conference of Seventh-day Adventists.

03/07/2024

Hét-közepi Örökzöld 😉
János evangéliuma 2-4. fejezetei egy különös, Kánától Kánáig tartó „körben” bemutatja, kicsoda Jézus. Ezekben a fejezetekben nem egyszerűen néhány csoda leírásáról van szó, hanem arról, hogy a régi helyébe új érkezett; Keresztelő János ezt úgy foglalta össze, hogy az „újnak” fel kell emeltetnie, míg a „régi” háttérbe vonul. Ebből a perspektívából érthetővé válik, ahogy Jézus kicseréli a zsidók rituáléra használt vizét borra (2,6), ami az Ő vérét jelképezi (2,7-10). Kicseréli a zsidók templomát a saját testére (2,19-22). Nikodémusszal történt beszélgetés során felcseréli a fizikai születés csodáját a lelki újjászületéssel (3,3-6). Később pedig látni fogjuk, hogy egy ismeretlen asszonnyal történő beszélgetésében Jézus felcseréli Jákobot (és a vele kapcsolatos ígéreteket) önmagával (4,12), a „fizikai” vizet, a „lelki vízzel” (4,7-10), a jeruzsálemi istentiszteletet, a lelki imádattal (4,21-24). Az evangélium utóbb tanulmányozott verseiben János mindenek fölé emeli Jézust és kijelenti, hogy a benne való hit minden más életútnál feljebbvaló… – Számodra mit jelent Jézus személye? (folyt.köv.) (fpp)
(Szabadságom idején az Örökzöldek szünetelnek. Áldott nyarat kívánok minden kedves olvasómnak! 🌲 )

30/06/2024

Hétindító Örökzöld 😉
Jézus szavai elgondolkodtatóan fejeződnek be: „…aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak…, Isten haragja marad rajta” (János 3,36). Ez elég felkavaró, sőt mintha egy bosszúálló, kicsinyes Istennek a képe rajzolódna ki ebből, aki dühében tör-zúz, megbünteti az engedetleneket. Elképzelhető olyan tudatállapot, amikor a félelemkeltés vagy a rettegés segít az életben, de ez soha nem lesz tartós, nem hoz növekedést. Istent szemlélve, ez tőle teljesen idegen is; János 3. fejezete erről szólt. Isten haragjának természete teljesen más. A Róma 1,18-32 versekből kiderül, hogy szabadok vagyunk Isten elutasítására, szeretetének semmibe vételére, nem jár érte megtorlás. Ahogy elfordulunk tőle, megszűnik felettünk védelme, befolyása, támogatása, mert nem erőlteti magát ránk. Ennek a következménye azonban a sötétségben való elmerülés lesz, sok fájdalommal és szenvedéssel. A mai korszellem csak jogokról, önérvényesítésről beszél, nem szeret t***ei következményével szembesülni, de még hallani sem erről. Rossz érzéseink hátterében valójában ez áll. Talán éppen ezért érdemes mégis befogadni szívünkbe Isten szeretetét… – Milyen tapasztalatod van a világosság és a sötétség erőivel? (folyt.köv.) (fpp)

26/06/2024

Hét-közepi Örökzöld 😉
„Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát majd életet…” (János 3,36ab). A gondolat folytatásában egy másik életmintáról van szó, tehát ismét nem egyetlen cselekedetről vagy döntésről. Amit engedetlenségnek fordít a szöveg, azt is jelenti, hogy valaki nem meggyőzhető. Ez a jelentésárnyalat talán jobban beleillik a szövegkörnyezetbe, hiszen a fejezet témája éppen az, hogy a Jézusban testet öltött isteni szeretet befogadása milyen radikális változást (újjászületés) képes eredményezni az életünkben. Sokaknak Isten egy önkényúrra emlékeztető személy, itt azonban az ellenkezőjéről van szó. Nem az Ő döntése, hogy ki él örökké és ki nem, hanem a miénk. Krisztus által mindenki számára adott az örök élet ajándéka, de ha úgy döntök, nem engedem magam meggyőzni Isten szeretetéről, Ő nem kényszeríti magát énrám. Érdekes, hogy sokan keresik ugyan a szabadságot, amikor azonban találkoznak ennek isteni valóságával, kevesen tudunk élni vele… – Számodra mit jelent a szabadság? (folyt.köv.) (fpp)

23/06/2024

Hétindító Örökzöld 😉
„Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van…” (János 3,36a). A „Fiúban hívőről” szó szerint azt állítja a szöveg, hogy a „birtokolja az örök életet”. A hitre használt kifejezés ragozása azt sugallja, hogy nem egyszeri cselekedetről van szó, inkább egy állapotról, tartós cselekvésről. Olyanokról beszél tehát a Szentírás, akik számára a Krisztusban megélt hit „életminta” (Brown). Persze ők is csak tanulják, hogyan lehet feltétlen módon bízni egy nem látható személyben, ez nem mindig sikerül nekik, de ez az életük iránya; „úton vannak”. Ennek következménye is jelen idejű, mert az örök élet birtoklása a számukra már elkezdődött, már most az örök életüket élik. Ez a gondolat számtalan helyen megjelenik ebben az evangéliumban, ami János sajátos létszemlélete. Nem tévedés tehát, vagy túlzás, esetleg önhittség, hanem a hívő ember életének Istentől nyert valósága: már most az örök életünket éljük… – Ez egyszerre áldás és felelősség; számodra melyik? Miért? (folyt.köv.) (fpp)

19/06/2024

Hét-közepi Örökzöld 😉
„Az Atya szereti a Fiút, és kezébe adott mindent.” (János 3,35) Ebből a kijelentésből arra következtethetünk, hogy a Fiú, akit emberi formájában Jézusként ismerünk, ugyanazzal a hatalommal és szándékkal cselekszik, mint az Őt elküldő Atyja. Ezt a misztikus isteni egységet, amely kiegészül a bennünket újjászülni képes Szentlélekkel, nevezzük Szentháromságnak. Ez racionálisan nem megérthető, de hitben befogadható és lelki fejlődést eredményező titok. Most számunkra ebből csak az a fontos, hogy aki a bennünket szerető Atyáról, az újjászülni és üdvözíteni képes szeretet hatalmáról beszélt, az Istenség része, tehát igazat beszélt, reménységünk Őbenne összpontosul. Az egyik legfontosabb, amit könnyű elszalasztani, hogy Istenünk a reménység Istene. Egyik pogány istent sem hívták a remény istenének. Ami az ókorban kétségbeesett illúzió volt, pontosan, mint manapság, a kereszténység erénnyé t***e a reménységet. Ezért olvassuk: „A reménység Istene pedig töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és békességgel, hogy bővölködjetek a reménységben a Szentlélek ereje által.” (Róma 15,13) – Neked mit jelent a remény? (folyt.köv.) (fpp)

16/06/2024

Hétindító Örökzöld 😉
„Akit Isten küldött, Isten beszédeit szólja, mert annak ő bőségesen adja a Lelket…” (János 3,34). A magyarázók szerint ez a gondolat Jézusról szól, akinek isteni eredetét, ill. Istentől az általa küldött Szentléleknek a szerepét emeli ki tanítói, igehirdetői, bizonyságtevői tevékenységében. Ez egyfajta szembeállítás a prófétákkal, mivel korábban is „sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk…” (Zsidókhoz írt levél 1,1-2a). Érdemes felfigyelni rá, hogy az „Isten beszédeit szólja” gondolat jelen idejű, mintha csak azt mondaná, akik Jézus szolgálatát folytatva ezt teszik, azok mind számíthatnak Isten személyes jelenlétére Lelke által. Ráadásul, amit a magyar szöveg a „bőségesen” szóval ad vissza, szó szerint úgy hangzik „mérték nélkül” (ld.: Lukács 11,9-13), és az „adja” ige szintén vonatkozik a mi jelenünkre is. A lényeg tehát, hogy akik folytatják Krisztus életadó, gyógyító, vigasztaló isteni szolgálatát, ebben soha nem lesznek egyedül (vö.: János 14,15-17; 20,21-22) – Mit tehetnél annak érdekében, hogy ezt te is megtapasztald? (folyt.köv.) (fpp)

12/06/2024

Hét-közepi Örökzöld 😉
„Aki a mennyből jön, az felette van mindenkinek: arról tesz bizonyságot, amit látott és hallott, de bizonyságtételét senki sem fogadja el. Aki befogadja bizonyságtételét, az pecsétet tesz arra, hogy Isten igaz.” (János 3,31b-33) Jézus, a testté lett Ige, aki a világ teremtése előtt is létezett, sőt, minden általa jött létre (1,1-3), arról tesz bizonyságot, amit „fent” látott és hallott. Ő az Atya kebelén van (1,18), ezért egyedül Ő ismeri Istent. Bizonyságtétele be nem fogadásának gondolata is visszautal az evangélium prológusára (1,11). Akik befogadták Őt (3,33), ezzel hitelesítik, igazolják Isten szavának igazságát, megbízhatóságát (bár az tőlük függetlenül is igaz és megbízható). Erről a belső bizonyosságról beszél Pál apostol is: „Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt arról, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ha pedig gyermekek, akkor örökösök is: örökösei Istennek és örököstársai Krisztusnak, ha vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk.” (Róma 8,16-17) – Hogyan tapasztalod a Szentlélek bizonyságtételét? (folyt.köv.) (fpp)

09/06/2024

Hétindító Örökzöld 😉
A következő gondolati egység nehezen érthetőnek tűnik: „Aki felülről jön, az felette van mindenkinek. Aki a földről való, földi az, és földiekről szól. Aki a mennyből jön, az felette van mindenkinek…” (János 3,31). Ez egyszerre szól a mennyből érkezett Isten Fiáról, Jézusról, és azokról, akik a Lélek által újjá (felülről) születtek (ld.: 3,3.5). A jánosi teológia határozottan egyszerre képviseli Jézus istenségét és emberi voltát. Ha ezt szétválasztjuk, elveszítjük a lényeget, Őt magát. Bármelyiket hangsúlyozzuk is túl a másik kárára (akár az isteni, akár az emberi természetét), elvétjük a lényeget. Isten valóságosan eljött közénk, ha ezt tagadjuk, nincs élet bennünk, nem érthetjük meg a megváltást. Ugyanakkor teljesen ember volt, egy közülünk, ezért érthetjük meg Isten velünk kapcsolatos gondolatait, t***eit, de leginkább szolidaritását, velünk való közösségvállalását, mondhatnánk ismét: a megváltást. Jánosnál a „felette lenni mindennek” ezt a „felülről jövő” szemléletet jelenti… – Szerinted ebbe az is beletartozik, hogy a másik ember fölöttinek érzem magam? Miért? (folyt.köv.) (fpp)

05/06/2024

Hét-közepi Örökzöld 😉
Keresztelő János egyedülálló módon fogalmazta meg Jézushoz való viszonyát: „Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem.” (János 3,30). Manapság ritka ez a hozzáállás, a többség a hatalom birtoklásában látja a megoldást élete problémáira, legyen ez bármilyen mértékű és jellegű hatalom. Érdemes figyelni a János szavaiból áradó alázatra: nem ő szállt alább, hogy Jézus növekedhessen, hanem fordítva. Kész hátralépni, mert szolgálata véget ért, eljött, akiről addig beszélt. Ennek elsajátítása is felszabadító, de mélyebbre is mehetünk. Csak a világosság űzi el a sötétséget, az utóbbi soha nem fog visszahúzódni. Nem az én elképzelésem szerint növekszik bennem Krisztus. Amikor beengedem Őt az életembe, helyreáll a teremtés „rendje”, lassan helyére kerülnek életem darabjai, és ha elég türelmes vagyok és nála hagyom az irányítást, látni fogom a változást, a jó gyümölcsöket. Isten nem erőszakos, csak amikor lemondok az irányításról és átadom neki a hatalmat, akkor tudja vezetni az életemet… – A te életedet ki vagy mi vezeti? (folyt.köv.) (fpp)