12/06/2026
A Slách-Löchá hetiszakaszához értünk.
Ebben a heti szakaszban mondhatjuk el, hogy elrontottuk. Nem kicsit. Nagyon.
A következményekkel pedig a mai napig is együtt élünk.
Melyik az a mindenkit érintő következmény, amin azóta sem tudunk változtatni?
A válasz egy találós kérdés megoldása is egyben:
Se lába, se szárnya, még sincs sebesebb nála?
Mindjárt mondom a megoldást.
Kish*tűek voltunk. Nemcsak önmagunk képességeiben nem bíztunk, hanem a Mindenható ígéretében sem, és így az Örökkévalóban sem.
Pedig már volt ő felhő hittestvéreim feje felett. Haladt előttük felhőoszlopként nappal és tűzoszlopként éjjel.
A megoldás az idő.
Őseink zúgolódása és bántó bizalmatlanságának büntetése lett a negyvenéves pusztai vándorlás. Ennyi idővel később érkeztünk meg. Minden isteni büntetés súlyos. Az élet véges, azonban a körforgásra épül. Születünk és meghalunk. Az elvesztett idő viszont sehogyan sem pótolható.
Pedig milyen jól indult a hetiszakasz történet mesélése a 12 kém kiküldésével és visszatérésükkel.
A kémek nemcsak híreket, hanem tárgyi bizonyítékokat is hoztak magukkal a Kánaánból.
Szőlőfürtöt és venyigéjét, gránátalmát és fügét.
Miért ilyen fontos ez a három növény?
Az első válasz a legegyszerűbb, mert név szerint szerepelnek a Szentírásban.
A következő válasz már rétegzettebb ismereteket igényel. Ez a három része a hét szent terménynek, az ún. Sivát háMinimnek. Ezek a búza, az árpa, a szőlő, a füge, a gránátalma, az olajbogyó és a datolya.
Mózes az alábbi mondatokkal a jövő hírszerző szolgálatainak a feladatait is kijelölte: „Nézzétek meg az országot, milyen az, és a népet, mely rajta lakik, vajon erős-e vagy gyenge, kevés-e vagy sok? … És milyen a föld, vajon kövér-e vagy sovány, van-e rajta fa vagy nincs? Ti legyetek erősek és vegyetek az ország gyümölcséből. (4Mózes 13:18-19)” Moshe Rabénu nem mondja meg, hogy melyik gyümölcsből hozzanak a kémek. Amennyiben a gyümölcsre metaforaként gondolnék, pl. a munkám gyümölcse, szerelmem gyümölcse, a haszonélvezet gyakorlása, ami latinul usus fructus avagy a használat gyümölcse. Az édenkert almája is gyümölcs a jó és a rossz tudásának a fájáról. Vagyis a felderítők bármit hozhattak volna.
Miért pont szőlőt, gránátalmát és fügét hoztak magukkal?
Valószínű, hogy ez volt érett, ez volt a szezonális. Annak is van jelentősége, hogy a szőlő fürtje nagy és nehéz volt. A póznán cipelt súlyos fürt emblematikus képpé is vált.
Háromféle gyümölcsnek is elégnek kellett lennie, hogy kifejezze Kánaán bőségét.
Még a hűtőszekrény feltalálása előtt járunk, de már létezett a sajt, a szárított hús, de a sör és a bor is. Szóval a hűtőmágnes, mint ajándék ötlet fel sem merülhetett. Viszont a kémeink, tízen a tizenkettőből, ezt a három típust választották.
A három gyümölcs mindegyikét a kor embere ismerhette és fogyaszthatta. Tudta, hogy milyen az íze, az illata, a tapintása, a mérete. Milyen nyersen, milyen feldolgozva. Nem volt szüksége az átlagembernek a tanultabbak tudására, hogy megítéljék. Másképpen mondva, a hitetlenkedésüket a hit és a felismerés váltsa fel.
Káleb, Jefune fia és Józsua, Nún fia, akik nem vesztették el a hitüket szemben a másik 10 kémmel. Ők üres kézzel jöttek, mivel ők újra be akartak annak ellenére, hogy a többség ezt kockázatosabbnak látta, és ellenkeztek az Örökkévaló akaratával.
A hagyomány szerint a kémeink negyven napot töltöttek felderítéssel, így kerül párhuzamba a napok és a büntetés éveinek a száma. A negyven év pedig egy nemzedék elmúlását is jelenti. A büntetés célja között pedig a szemléletváltás is ott van. Szakadjunk el a szolgaság házától, ne sírjon senki se Egyiptom után, fogadjuk el az egyistenhitet, a csodáit, a bálványimádás tilalmát.
A honfoglalásra, a megérkezésre pedig negyven év pusztai vándorlás után sor került.
Se lába, se szárnya, még sincs sebesebb nála.
Az időnek abból a szempontból is jelentősége, hogy a kivonulás történetét is úgy kell mesélnünk, átélnünk és átadnunk, mintha mi is ott lettünk volna.
Hiszen ez a mi családunk története is.
שבת שלום
Péntek este 20:23-ig lehet gyertyát gyújtani.
A Szombat pedig 21:44-kor megy ki.
Ma este pedig ismét hét órakor kezdjük el az esti imát.
Várunk szeretettel! :)
Fordítás a Heimish karikatúrájához:
A csipogók nem robbantak fel, a helikopter nem zuhant le, és a kánaáni atomfegyverek sem semmisültek meg!
A hetiszakaszban a Moszad első kémműveletéről olvashatunk.
Mondjuk úgy, hogy idővel sokkal jobbak lesznek.
És lőn. 😊
G.Gy.
